A Magyarságkutató Intézet évkönyve. (Yearbook of Istitute for Hungarian Studies) , 2020
A Júlia szép leány balladacím, moldvai forrásokban leggyakrabban Márton szép Ilona, a keleti magy... more A Júlia szép leány balladacím, moldvai forrásokban leggyakrabban Márton szép Ilona, a keleti magyar nyelvjárásterületen igen népszerű és elterjedt Mennybe vitt leány balladatípusára utal. E típusnak archaikus, székely és moldvai csángó nyelvjárásból gyűjtött változatai kitűnő példákat mutatnak a szájhagyomány nyelvtörténeti jelentőségére. Tanulmányom első, bevezető része szájhagyomány és írásbeliség viszonyát elemzi, éppen abból a szempontból, hogy milyen távlatot nyithat az oralitás vizsgálata a nyelvtörténet korai írott szakaszaiban, sőt azon túl is, az ősmagyar kor irányába bővítve a nyelvtörténeti kutatások időhatárait. Ennek nyelvtörténeti jelentősége felbecsülhetetlen, mert elenyésző az esélye annak, hogy az ősmagyar nyelv időszakából bárhol jelentősebb írott emlék lappangana, így valójában a lejegyzett szájhagyomány nyithat újabb vizsgálati lehetőségeket. A második részben a Júlia szép leány néhány balladaváltozatából gyakorlati példákon mutatom be a folklórlingvisztikai elemzések lehetséges térbeli és időbeli kereteit. Az említett szövegeken túl régi stílusú népdalokból és archaikus (apokrif) népi imádságokból is bemutatok hangtani, alaktani és mondattani érdekességeket, melyekhez tipológiai párhuzamokat is rendelek az Uráli átjáró környékéről, a Volga–Káma–Belaja–Urál folyók menti nyelvi areából.
Eesti ja soome-ugri keeleteaduse ajakiri. Journal of Estonian and Finno-Ugric Linguistics, 2018
The paper focuses on phonological similarities between Uralic languages. The study is based on a ... more The paper focuses on phonological similarities between Uralic languages. The study is based on a dataset which includes 33 word-prosodic and segmental features of 28 Uralic languages or main dialects, including all traditional subgroups of the language family. In statistical analysis clustering and dimension reduction techniques such as multidimensional scaling are applied. This methodology enables to explore distinctive subgroups of languages as well as calculate distances between languages and language groups. As a result we present a quantitative phonological typology. The main division appears between western and central-eastern phonological types of the Uralic languages. The detected phonological subgroups coincide with the traditional ones, i.e. Finnic, Saami, Mordvin, Mari, Permic, Hungarian, Ob-Ugric and Samoyedic. The Hungarian subgroup (Standard Hungarian, Csángó Hungarian) and the Ob-Ugric subgroup (Northern Mansi, Eastern Mansi, Northern Khanty, Eastern Khanty) are inter...
„Agenda Parva” (1622) on esimene tervenisti säilinud raamat, mis sisaldab pikemaid eestikeelseid ... more „Agenda Parva” (1622) on esimene tervenisti säilinud raamat, mis sisaldab pikemaid eestikeelseid tekste. Teose lõunaeesti keele ortograafia erineb kardinaalselt tolle aja Põhja-Eesti alade saksapärasest kirjaviisist, kuid ka hilisemast lõunaeesti omast. Eriliselt paindlik kirjaviis sündis tänu Tartu jesuiitide kolleegiumi ja tõlkeseminari tööle aastail 1583–1625. Selles õppeasutuses töötanud, mitmelt Euroopa maalt valitud preestrid tundsid üsna hästi ka kohalikke keeli. Haridust said siin ka eesti soost kasvandikud, kelle hulgast mõned astusid hiljem ordusse. Baltimaades arenes välja jesuiitide kolleegiumide võrk, mis töötas Liivimaal kuni Rootsi aja alguseni (1622–1625). Koolide võrgustik poleks aga saanud nendel aladel tekkida ilma Transilvaaniast pärit Poola kuninga István Báthoryta (valitsemisaeg 1576–1586). Báthory oli suurepärane väejuht ja haritud humanist. Tema saavutatud sõjaline edu Ivan Julma vastu võimaldas alustada suurejoonelist rekatoliseerimistööd ka Liivimaal. Siinses artiklis tuleb juttu „Agenda Parva” kultuuriloolise tausta vähem tuntud üksikasjadest. Need mängisid otsustavat rolli selles, et tänu jesuiitide koolidele sündis lugejasõbralik ortograafia, millesarnast ei olnud Liivimaal kasutusel samal ajal ega ka hiljem kuni 19 sajandi alguseni.On the culture-historical background of the „Agenda Parva”. The „Agenda Parva” (1622) is the earliest fully surviving book which contains a longer text in Estonian. The orthography of its South- Estonian language differs totally from the Germanic spelling of the contemporary North-Estonian texts, as well as from the later South-Estonian spelling. What was behind this was the work of the Jesuit College and translators’ seminary in Tartu, 1583–1625. The monks who taught there, having been selected from several European countries, knew the local languages good, and many of their students who were native speakers of Estonian later became members of the Jesuit order as well. Until the Swedish occupation in Livland 1622–1625, there was a whole network of Jesuit colleges in the Baltic region. The formation of this network would have been unimaginable without Stephen Báthory, the Transylvanian-Hungarian king of Poland (1575–1585). He was an excellent strategist and a learned humanist. His military successes established the chance of recatholisation in Livonia. This article focuses on less known details from the culture-historical background of the „Agenda Parva”, which had, however, a crucial role in that by the Jesuit schooling and education an excellent scribal tradition could develop, that was unique not only in its age but as late as the 19th century.
A Magyarságkutató Intézet évkönyve. (Yearbook of Istitute for Hungarian Studies) , 2020
A Júlia szép leány balladacím, moldvai forrásokban leggyakrabban Márton szép Ilona, a keleti magy... more A Júlia szép leány balladacím, moldvai forrásokban leggyakrabban Márton szép Ilona, a keleti magyar nyelvjárásterületen igen népszerű és elterjedt Mennybe vitt leány balladatípusára utal. E típusnak archaikus, székely és moldvai csángó nyelvjárásból gyűjtött változatai kitűnő példákat mutatnak a szájhagyomány nyelvtörténeti jelentőségére. Tanulmányom első, bevezető része szájhagyomány és írásbeliség viszonyát elemzi, éppen abból a szempontból, hogy milyen távlatot nyithat az oralitás vizsgálata a nyelvtörténet korai írott szakaszaiban, sőt azon túl is, az ősmagyar kor irányába bővítve a nyelvtörténeti kutatások időhatárait. Ennek nyelvtörténeti jelentősége felbecsülhetetlen, mert elenyésző az esélye annak, hogy az ősmagyar nyelv időszakából bárhol jelentősebb írott emlék lappangana, így valójában a lejegyzett szájhagyomány nyithat újabb vizsgálati lehetőségeket. A második részben a Júlia szép leány néhány balladaváltozatából gyakorlati példákon mutatom be a folklórlingvisztikai elemzések lehetséges térbeli és időbeli kereteit. Az említett szövegeken túl régi stílusú népdalokból és archaikus (apokrif) népi imádságokból is bemutatok hangtani, alaktani és mondattani érdekességeket, melyekhez tipológiai párhuzamokat is rendelek az Uráli átjáró környékéről, a Volga–Káma–Belaja–Urál folyók menti nyelvi areából.
Eesti ja soome-ugri keeleteaduse ajakiri. Journal of Estonian and Finno-Ugric Linguistics, 2018
The paper focuses on phonological similarities between Uralic languages. The study is based on a ... more The paper focuses on phonological similarities between Uralic languages. The study is based on a dataset which includes 33 word-prosodic and segmental features of 28 Uralic languages or main dialects, including all traditional subgroups of the language family. In statistical analysis clustering and dimension reduction techniques such as multidimensional scaling are applied. This methodology enables to explore distinctive subgroups of languages as well as calculate distances between languages and language groups. As a result we present a quantitative phonological typology. The main division appears between western and central-eastern phonological types of the Uralic languages. The detected phonological subgroups coincide with the traditional ones, i.e. Finnic, Saami, Mordvin, Mari, Permic, Hungarian, Ob-Ugric and Samoyedic. The Hungarian subgroup (Standard Hungarian, Csángó Hungarian) and the Ob-Ugric subgroup (Northern Mansi, Eastern Mansi, Northern Khanty, Eastern Khanty) are inter...
„Agenda Parva” (1622) on esimene tervenisti säilinud raamat, mis sisaldab pikemaid eestikeelseid ... more „Agenda Parva” (1622) on esimene tervenisti säilinud raamat, mis sisaldab pikemaid eestikeelseid tekste. Teose lõunaeesti keele ortograafia erineb kardinaalselt tolle aja Põhja-Eesti alade saksapärasest kirjaviisist, kuid ka hilisemast lõunaeesti omast. Eriliselt paindlik kirjaviis sündis tänu Tartu jesuiitide kolleegiumi ja tõlkeseminari tööle aastail 1583–1625. Selles õppeasutuses töötanud, mitmelt Euroopa maalt valitud preestrid tundsid üsna hästi ka kohalikke keeli. Haridust said siin ka eesti soost kasvandikud, kelle hulgast mõned astusid hiljem ordusse. Baltimaades arenes välja jesuiitide kolleegiumide võrk, mis töötas Liivimaal kuni Rootsi aja alguseni (1622–1625). Koolide võrgustik poleks aga saanud nendel aladel tekkida ilma Transilvaaniast pärit Poola kuninga István Báthoryta (valitsemisaeg 1576–1586). Báthory oli suurepärane väejuht ja haritud humanist. Tema saavutatud sõjaline edu Ivan Julma vastu võimaldas alustada suurejoonelist rekatoliseerimistööd ka Liivimaal. Siinses artiklis tuleb juttu „Agenda Parva” kultuuriloolise tausta vähem tuntud üksikasjadest. Need mängisid otsustavat rolli selles, et tänu jesuiitide koolidele sündis lugejasõbralik ortograafia, millesarnast ei olnud Liivimaal kasutusel samal ajal ega ka hiljem kuni 19 sajandi alguseni.On the culture-historical background of the „Agenda Parva”. The „Agenda Parva” (1622) is the earliest fully surviving book which contains a longer text in Estonian. The orthography of its South- Estonian language differs totally from the Germanic spelling of the contemporary North-Estonian texts, as well as from the later South-Estonian spelling. What was behind this was the work of the Jesuit College and translators’ seminary in Tartu, 1583–1625. The monks who taught there, having been selected from several European countries, knew the local languages good, and many of their students who were native speakers of Estonian later became members of the Jesuit order as well. Until the Swedish occupation in Livland 1622–1625, there was a whole network of Jesuit colleges in the Baltic region. The formation of this network would have been unimaginable without Stephen Báthory, the Transylvanian-Hungarian king of Poland (1575–1585). He was an excellent strategist and a learned humanist. His military successes established the chance of recatholisation in Livonia. This article focuses on less known details from the culture-historical background of the „Agenda Parva”, which had, however, a crucial role in that by the Jesuit schooling and education an excellent scribal tradition could develop, that was unique not only in its age but as late as the 19th century.
Uploads
Papers by Peter Pomozi