kellemes

Hungarian

Etymology

From kell (“to be necessary; desirable; pleasant”) + -em (instantaneous verb-forming suffix or noun-forming suffix) + -es (having a quality, adjective-forming suffix)^[1]

Pronunciation

IPA^(key): [ˈkɛlːɛmɛʃ]
Audio: (file)
Hyphenation: kel‧le‧mes
Rhymes: -ɛʃ

Adjective

kellemes (comparative kellemesebb, superlative legkellemesebb)

pleasant
Antonym: kellemetlen

Declension

Inflection of kellemes
	singular	plural
nominative	kellemes	kellemesek
accusative	kellemeset kellemest	kellemeseket
dative	kellemesnek	kellemeseknek
instrumental	kellemessel	kellemesekkel
causal-final	kellemesért	kellemesekért
translative	kellemessé	kellemesekké
terminative	kellemesig	kellemesekig
essive-formal	kellemesként	kellemesekként
essive-modal	—	—
inessive	kellemesben	kellemesekben
superessive	kellemesen	kellemeseken
adessive	kellemesnél	kellemeseknél
illative	kellemesbe	kellemesekbe
sublative	kellemesre	kellemesekre
allative	kellemeshez	kellemesekhez
elative	kellemesből	kellemesekből
delative	kellemesről	kellemesekről
ablative	kellemestől	kellemesektől
non-attributive possessive - singular	kellemesé	kellemeseké
non-attributive possessive - plural	kellemeséi	kellemesekéi

Derived terms

Expressions

összeköti a kellemest a hasznossal

References

^ kellemes in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)