„Kőhalom” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Sie (vitalap | szerkesztései) Képaláírások |
|||
| (30 közbenső módosítás, amit egy másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
30. sor:
| wikicommons = Rupea
}}
[[Fájl:Rupea Str. Cetatii (1).JPG|bélyegkép|jobbra|240px|Vár utca, jobbra az evangélikus templom tornya]]
[[Fájl:RO BV Biserica evanghelica din Rupea (29).jpg|bélyegkép|jobbra|160px|Késő középkori falfestmény töredéke az evangélikus templomban]]
[[Fájl:Rupea Biserica evanghelica.JPG|bélyegkép|jobbra|180px|Az evangélikus templom tornya]]
[[Fájl:Rupea Str. Republicii.JPG|bélyegkép|jobbra|200px|Hagyományos lakóház]]
[[Fájl:Rupea Str. Republicii (1).JPG|bélyegkép|jobbra|240px|Városháza]]
[[Fájl:Rupea str Rpeublicii 117.jpg|bélyegkép|jobbra|240px|Általános iskola]]
[[Fájl:Cetatea Rupea, judetul Brasov.jpg|bélyegkép|jobbra|240px|A [[Kőhalmi vár|vár]] a felújítás után]]
[[Fájl:.Cetatea Rupea. 02.jpg|bélyegkép|jobbra|240px]]
[[Fájl:Cetatea Rupea (6).JPG|bélyegkép|jobbra|240px]]
'''Kőhalom''' ([[román nyelv|románul]] ''Rupea,'' 1929-ig ''Cohalm'', korábban néha ''Uluma,'' [[német nyelv|németül]] ''Reps'', [[latin nyelv|latinul]] ''Rupes,'' [[Erdélyi szász nyelv|szászul]] ''Räppes'') város [[Románia|Romániában]], [[Brassó megye|Brassó megyében]]. Közigazgatásilag a városhoz tartozik [[Sövénység]] és a hat kilométerre délkeletre, a [[Homoród (folyó)|Homoród]] mentén fekvő Kőhalmi vasútállomás.▼
[[Fájl:Cetatea Rupea 2.jpg|bélyegkép|jobbra|240px]]
▲'''Kőhalom''' ([[román nyelv|románul]] ''Rupea,'' 1929-ig ''Cohalm'', korábban néha ''Uluma,'' [[német nyelv|németül]] ''Reps'', [[latin nyelv|latinul]] ''Rupes,'' [[Erdélyi szász nyelv|szászul]] ''Räppes'') város [[Románia|Romániában]], [[Brassó megye|Brassó megyében]]. Közigazgatásilag
== Fekvése ==
55 ⟶ 57 sor:
1698-ban 132, 1700-ban azonban 227 háztartást számoltak össze. Az [[Erdélyi szász univerzitás|Univerzitás]] 1711-ben ismerte el az önálló kőhalmi takácscéhet, 1714-ben a szabócéhet, és ugyanezen években alakulhatott az asztaloscéh is. Az 1719-es pestisjárványnak 622 áldozata volt. 1750-ben 220 szász és negyven román család lakta, utóbbiak a város szélén éltek. 99 vargát, 49 szűcsöt, 11 csizmadiát és tíz fazekast írtak össze a városból. Hét mészárosa 1757-ben a [[nagyszeben]]i mészároscéhhez tartozott. 1772-ben tímárcéhe és gyógyszertára is működött.<ref>Péter H. Mária: ''Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai.'' Kolozsvár, 2002, 43. o. [https://mek.oszk.hu/02700/02752/02752.pdf] {{pdf}}</ref>
A [[ferences rend]] 1760-ban kapott telket egy katolikus városi tanácsostól, és 1762-ben újraalapította a város [[Római katolikus egyház|római katolikus]] [[Plébánia|plébániáját]]. 1779-re felépítették a templomot is, amely azonban 1802-ben leégett. Helyette 1810-ben kezdtek újat építeni. 1765-tól egészen 1886-ig két-három ferences élt és tanított Kőhalmon, azután már csak egy, mert iskolájukat akkor államosították.<ref>Boros Fortunát: ''Az erdélyi ferencrendiek.'' Cluj-Kolozsvár, 1927, 139. o.</ref>
1786-ban 2015-en lakták, a nem mezőgazdasági lakosság aránya 53% volt. Híresek voltak marhakereskedői. Szász lakossága hat, később hét [[Szomszédság (erdélyi szászok)|szomszédságra]] oszlott. A szomszédságok leggazdagabb tagjának kötelességük volt kocsmát fenntartani, ahol a többi tagot ingyen szolgálták ki. Az [[Román ortodox egyház|ortodox]] románok 1790-ben építettek fatemplomot. A 19. század elején egy részük [[Román görögkatolikus egyház|uniált]], és kőtemplom építésébe kezdett. Román görögkatolikus parókiája 1822-ben vált önállóvá.<ref>''Universalis schematismus ecclesiasticus venerabilis cleri romano- et graeco-catholici saecularis et regularis incliti Regni Hungariae Partiumque eidem adnexarum nec non Magni Principatus Transilvaniae.'' Budae, 1842 [https://kt.lib.pte.hu/cgi-bin/kt.cgi?konyvtar/kt06010901/0_0_2_co_437.html]</ref>
1840 körül {{Idézet|Husvéti vásárkor nagy számu szarvas marhát és juhot hajtanak piaczára, a szomszéd [[mirkvásár]]i hizlalt ökröket nagyobbára kolozsvári mészárosok veszik meg. A helybe készülő nyírfanyergeket, nagy mennyiségbe hordják szét az országba: Jakab-napkor egész ménes moldovai lovakat hajtanak Kőhalomba, mellyeknek nagy részét magyar országi kereskedők veszik meg.<ref>Nagy Ferenc: Vásárlaistrom (1842). ''Ethnographia'' 1979, 512. o.</ref>}}
Tanácsa 1848. április 29-én tiltakozó levélet fogalmazott meg a magyar nyelv hivatalossá tétele ellen a közigazgatásban és a bíróságokon, majd képviselőket küldött az októberi [[agyagfalvi gyűlés]]re. 1848 decemberében kőhalmiak részt vettek [[Alsórákos (Brassó megye)|Alsórákos]] kifosztásában, mire válaszul 1849 februárjában a magyarok tízezer forintos sarcot vetettek ki a városra és több házát elpusztították. 1849. július 30-án a település mellett zajlott az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharc]] egyik ütközete. [[Dobay József (altábornagy)|Dobay József]] csapatai vereséget szenvedtek [[Dyck]] cári tábornok seregétől, így nem tudtak csatlakozni [[Bem József|Bem]] [[Segesvár]]ra induló seregéhez.
1850-ben százötven csizmadia dolgozott benne, a családfők több mint egytizede. A népszámlálások tanúsága szerint 1857 és 1869 között többszáz román lakosa át-, illetve visszatért az ortodox vallásra. Ők 1898-ban építettek maguknak kőtemplomot. Kénes gyógyvizforrására 1866-ban a Jacobi család fürdőt épített. Ez az 1940-es évek végéig sikeresen működött, amikor az államosító hatalom pusztulni hagyta. 1870-ben szász hitelbank, 1883-ban magyar takarékpénztár alakult. 1876-ban városi rangját elveszítve [[Nagy-Küküllő vármegye]] [[Kőhalmi járás]]ának székhelye lett.
Rudolf Bergner 1884-es útibeszámolója szerint {{Idézet|A település valójában három párhuzamos utcából áll. Középen húzódik a harmadik főutca a templommal és a térrel, ahol szászok laknak. Ugyanez vonatkozik a bal oldali utcára is, amelyhez a takaros ferences templom és kolostor csatlakozik, ahol jelenleg csak két klerikus testvér él. A harmadik utcát románok lakják, bár a házak építési módja arra utal, hogy egykor itt is szászok éltek. Mint másutt, itt is lassan visszahúzódtak és helyet adtak a románoknak, akik főleg a falu keleti házsorát lakják a falu végén, a felénk néző fronton. Mellettük cigányok laknak, és ugyanebből a népből egy másik csapat is letelepedett a város túlsó bejáratánál.<ref>Rudolf Bergner: ''Siebenbürgen. Eine Darstellung des Landes und der Leute.'' Leipzig, 1884, 353. o. Fordítás németből.</ref>}}
1885-ben állami, magyar nyelvű iskola létesült, 1902-től harminchat ágyas kórház működött benne. 1903-ban hetilapja indult ''Repser Wochenblatt'' néven. 1910-ben létrejött a Cetatea román népbank.
1919. január 16-án [[Nagy-Küküllő vármegye]] cigányai nagygyűlést tartottak Kőhalomban, 7-800 résztvevővel.<ref>Elena Marushiakova – Veselin Popov: ''Roma Voices in History: A Sourcebook.'' Leiden, 2021, 307. o.</ref> A két világháború között kendőgyár, száz cipészműhely, néhány gépészeti műhely és gyógyfürdő működött, 1938-ban szanatórium nyílt benne.
Mint a Szászföldön másutt is, 1945-ben a szászok házaiba korábbi cigány napszámosaikat költöztették be. A [[Szovjetunió]]ba elhurcolt 102 szász személyből 97-en tértek vissza. 1952-ben visszakapta városi rangját. A szocializmus idején harckocsi-alkatrészeket gyártó üzem, tejgyár, szőnyeggyár, bútorgyár, kesztyűgyár és varrodák létesültek. Ezek többsége 1990 után bezárt. 1972–73-tól északi részén tömbházas negyed épült.
Az [[Unitarizmus|unitáriusok]] 1990-ben, a reformátusok 1993-ban építettek templomot maguknak.
== A vasúti telep ==
A városközponttól hat kilométerre fekvő telep helyén 1848-ban egy Lomás nevű zsidó vállalkozó létesített fűrésztelepet, amelynek tulajdonosai a 20. század elején Klein, Weiss és Bartfuss voltak. Az [[Ugra (Románia)|Ugrához]] tartozó területen 1873-ban épült ki a vasútállomás, akkor Homoród–Kőhalom néven. Az állomás mellett újabb fűrészgyárak is létesültek: 1888-ban a Neuschloß-féle, 1896-ban pedig Eisler és társáé. Az állomás raktárában a hatóságok 1877-ben 37 ládányi lőszert találtak. Ennek nyomán kezdték felgöngyölíteni a [[Székely puccs (1877)|székely összeesküvést]], amely a hadianyagot egy az [[Orosz–török háború (1877–78)|oszmán–orosz háborúban]] az oszmán oldalhoz csatlakozandó székely szabadcsapat felfegyverzésére szánta.<ref>Szádeczky K. Lajos: ''A székely puccs 1877-ben.'' Budapest, 1920, 68. o.</ref> A Lomas faexportcég, amelynek a székhelye a pályaudvar mellett volt, a két világháború között ötven-hatvan alkalmazottat foglalkoztatott. 1945 után a vasútállomás mellett álló tizennyolc házat Kőhalomhoz csatolták, majd 1963-tól, állami kézben jelentős parkettgyárrá fejlesztették a fűrészüzemet. Többszáz munkás érkezett családjával a [[Székelyföld]]ről, az [[Avasi-medence|Avasból]] és máshonnan, akik nagyrészt tömbházakban találtak új otthonra. Többségük magyar nemzetiségű volt; az 1966-as népszámlálás 626 magyar, 378 román és 33 német lakost talált. Magyar iskolai tagozat azonban csak az 1970-es évekig működött a telepen, és a fiatalabb generációk nyelvileg elrománosodtak. 1992-ben 809 lakosból 449 vallotta magát magyar anyanyelvűnek, bár a helyiek szerint a lakosság 70–75%-a magyar származású. A parkettagyár 1991 után bezárt, négyszáz főt nyugdíjaztak vagy elbocsátottak. 2022 körül egy betongerendákat gyártó üzem működik a telepen, továbbá egy–négy osztályos román iskola. 1990 után épült a [[Latin rítusú katolikus egyház|római katolikus]] és a neobizánci stílusú [[Román ortodox egyház|ortodox]] templom.<ref>Templomszentelés Kőhalomban. ''Romániai Magyar Szó'' 1993. október 20., 6. o.</ref>
== Demográfia ==
158 ⟶ 178 sor:
| 329
|}
Felekezeti szempontból
* 1850-ben 1465 [[Szász evangélikus egyház|evangélikus]], 887 [[Román görögkatolikus egyház|görögkatolikus]], 123 [[Latin rítusú katolikus egyház|római katolikus]] és 63 [[Román ortodox egyház|ortodox]] lakta.
* 1910-ben 1187 lakosa volt evangélikus, 705 görög katolikus, 584 ortodox, 207 [[Kálvinizmus|református]], 142 római katolikus, 93 [[Unitarizmus|unitárius]] és 23 zsidó.
* 2002-ben 3673 lakosa vallotta magát ortodox, 470 római katolikus, 362 református, 337 unitárius, 287 [[Pünkösdi-karizmatikus mozgalom|pünkösdi]] és 53 evangélikus vallásúnak.
== Gazdaság ==
* Növényi alapú ([[szizál]], [[bambusz]], [[kókusz]]rost, [[közönséges tengerifű]]) szőnyegek gyártása.<ref>[https://rupea.cylex.ro/firma/rmc+rupea+manufacturing+srl-551794.html rupea.cyclex.ro]</ref>
* Transilvania Lactate tejgyár.
* Péküzem.<ref>[http://www.todexcom.eu/ www.todexcom.eu] {{ro}}</ref>
== Oktatás ==
* A Ștefan Octavian Iosif Líceumban 1990 óta szakmai
* 1–8. osztályos magyar tagozat.<ref>[http://intezmenytar.erdelystat.ro/intezmenyek/a-romaniai-magyar-nyelvu-elemi-es-also-kozepfoku-oktatas-intezmenyrendszere/kohalomi-altalanos-iskola-rupea/18280 intezmenytar.erdelystat.ro] {{hu}}</ref>
* A szórvány diákotthont a református egyház működteti.<ref>[https://www.erdelyiutazas.hu/magyar/sz/kohalom/kohalmi---szorvany---diakotthon-431 www.erdelyiutazas.hu] {{hu}}</ref>
188 ⟶ 214 sor:
* [[Tomas Róbert]] ([[1979]]-) geológus, földtani szakíró
* [[Toth Szilárd]] ([[1977]]–) erdélyi magyar történész, egyetemi oktató
== Jegyzetek ==▼
{{jegyzetek}}▼
== Források ==
193 ⟶ 222 sor:
* ''Erdély felfedezése'' 1. ''Kóborlás és helytállás.'' Marosvásárhely – Brassó, 1998
* Friedrich Teutsch: Zur Geschichte von Reps. ''Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde'' 15 (1876)
* Zoltan Maroși: Functional Reconversion of Central Squares as Shown in Postcards: Rupea/Kőhalom/Reps Town, Romania. ''Territorial Identity and Development'' 3 (2018), No. 1 [http://territorial-identity.ro/wp-content/uploads/2018/10/1_Marosi_TID_1_2018.pdf] {{pdf}}
▲== Jegyzetek ==
▲{{jegyzetek}}
== Külső hivatkozások ==
201 ⟶ 228 sor:
* [http://rupeaturistica.ro/ Turisztikai honlap] {{Wayback|url=http://rupeaturistica.ro/ |date=20171013013423 }}
* [http://www.erdely-szep.hu/Kohalom/index.html Képek Kőhalomról a www.erdely-szep.hu honlapon]
{{Brassó megye települései}}
| |||