Ádám Jenő (zeneszerző)
Ádám Jenő (Szigetszentmiklós, 1896. december 12. – Budapest, 1982. május 15.) Kossuth-díjas zeneszerző, kóruskarnagy, zenepedagógus és népdalgyűjtő.
| Ádám Jenő | |
 | |
| Vajda M. Pál felvétele | |
| Született | 1896. december 12.[1][2] Szigetszentmiklós |
| Elhunyt | 1982. május 15. (85 évesen)[3][1] Budapest[4] |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Rőhmer Olga (h. 1929–?) |
| Gyermekei | Mariann (1934–1950) Erika (1937–1983) |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (–1933) |
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ádám Jenő témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája
szerkesztés
Ádám István rendőr és Ónodi Aranka gyermekeként született. Az első világháború során orosz hadifogságban zenekart, kórust szervezett, Tatarszkban zeneiskolát alapított. Hazatérve Kodály Zoltán zeneszerzés növendéke volt a Zeneakadémián, 1933-ban karmesteri-karnagyi diplomát szerzett Berlinben, Felix Weingartner növendékeként. 1929. július 27-én házasságot kötött Rőhmer Olga tanárnővel.[5]
1929-től 1959-ig, nyugdíjazásáig volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára. Már a kezdetektől kiemelkedően fontosnak tartotta az iskolai ének- és zeneoktatást, 1933-tól 1959-ig a középiskolai ének- és zenetanárképző tanszékvezetője és az operatanszak és az ének főtanszak vezetője is volt, két évtizedig vezette a főiskola énekkarát. Tanított népzenét, szolfézst, zeneelméletet, módszertant, kamaraéneket, dalirodalmat. Kulcsszerepet játszott a „Kodály-módszer” kidolgozásában és gyakorlatba ültetésében. Fő pedagógiai művében, az 1944-ben megjelent Módszeres énektanításban már szerepeltette a később Kodály-módszerként világszerte elterjedt metódust (Ádám Jenő ezt „magyar metódusnak” nevezte). Fontos kiadványként kell szólni a Kodállyal közösen, a teljes általános iskolai képzés (I–VIII. osztály) számára 1947–1948 között írt énektankönyv sorozatot.
Tevékenysége fontos területének számított népművelő, zenenépszerűsítő munkássága is. Már a harmincas évek végétől tartott e témában előadásokat a rádióban, az ország számos településén, majd 1958-tól tévé-előadássorozata révén a zenei műveltség országosan népszerű ismertetőjévé vált. Nyugdíjba vonulása után sem hagyta abba ezt a munkásságát, még az amerikai magyarság körében is emlékezetes előadásai voltak. Maga Kodály is nagyra tartotta ebbéli képességét: „szerencsésen egyesíti magában a legmagasabb zenei képzettséget a népiskolai gyakorlat közvetlen tapasztalataival”.
Zeneszerzői munkássága során főként népzenéből merített ihletet, de életművében fontosak egyházzenei művei is. Komponistai munkássága szerteágazó területet ölelt fel: zenekari és kamaraműveket, dalokat, színpadi és film kísérőzenét, kórusműveket stb. is komponált. 1955-ben Érdemes művész lett, két évvel később pedig megkapta a Kossuth-díjat.
Emlékezete
szerkesztés- Munkásságának emléket állít a Szigetszentmiklóson található Ádám Jenő Emlékház, a Zeneiskola előtti mellszobra[6] és a Köztemetőben álló síremléke.
- Emléktábla örökíti meg, hogy évtizedekig élt Budapest XII. kerületében, Krisztinavárosban, a Moszkva tér 14-ben.
- Több (zene)iskola is viseli a nevét országszerte, a budapestinél bronz relief is hirdeti emlékét (Mecseki Hargita műve)
Díjai, elismerései
szerkesztés- Érdemes művész (1955)
- Kossuth-díj (1957)
- Magyar Örökség díj (2002) /posztumusz/
Főbb művei
szerkesztésZeneművek
szerkesztés- Ez a mi földünk (1923)
- Magyar Karácsony (1929)
- Mária Veronika (1937)
- Panasz és ünnepség (1941)
Zenekari művek
szerkesztés- Dominica (szvit, 1925)
- Európa (1939)
Kórusművek zenekarral
szerkesztés- Ember az úton
- Szimfonikus freskók (1945)
Kamarazene
szerkesztés- 2 vonósnégyes (1924, 1930)
- Arany János dalai (1951)
Egyéb zeneművek
szerkesztésSzámos kórusmű, színpadi kísérőzenék, dalok, népdalfeldolgozások, hat film zenéje.
Könyvek
szerkesztés- A skálától a szimfóniáig. Turul könyvkiadó, Budapest, 1943
- Módszeres énektanítás a relatív szolmizáció alapján. Turul könyvkiadó, Budapest, 1944
- A muzsikáról. Zeneműkiadó, Budapest, 1954
- Szó–Mi daloskönyv (társszerző: Kodály Zoltán). Budapest, 1943–1946
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00003/00084.htm, Ádám Jenő, 2017. október 9.
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 7.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári házassági akv. 289/1929. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 24.)
- ↑ https://www.kozterkep.hu/~/25688/Adam_Jeno_Szigetszentmiklos_2015.html
Források
szerkesztés- Horusitzky Zoltán: Ádám Jenőről. Muzsika, 1982. 7. sz.
- Schelken Pálma: Lánggal búcsúzott. Parlando, 1982. 8–9. sz.
- Szokolay Sándor: Búcsú Á. J.-től. Ének-zene Tanítása, 1982. 5. sz.
- Kontra István: Á. J. Emlékház. Ének-zene Tanítása, 1985. 6. sz.
- Soltész Elekné: A néptanító Á. J.-re emlékezünk. Kóta, 1988. 5. sz.
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
További információk
szerkesztés- Ádám Jenő Emlékház
- Ádám Jenő Fenntartói Gyakorló Általános Iskola
- Ádám Jenő Zeneiskola Szigetszentmiklós
- Balás Endre: Én ültettem a cédrusfát. Ádám Jenő élete, munkássága; Ádám Jenő Alapítvány, Szigetszentmiklós, 1996
- Székely Miklós: Ádám Jenő élete és munkássága; Püski, Bp., 2000
