Abd el-Fattáh el-Burhán
Abd el-Fattáh Abd er-Rahmán el-Burhán (arabul: عبد الفتاح عبد الرحمن البرهان; Qandato, 1960[2] –) szudáni politikus, hivatásos katonatiszt, a szudáni fegyveres erők főparancsnokaként Szudán de facto államfője (2019 óta).[3]
| Abd el-Fattáh el-Burhán | |
.jpg) | |
| Született | Abd el-Fattáh Abd er-Rahmán el-Burhán 1960. július 11. (64 éves) Qandato |
| Állampolgársága | szudáni |
| Gyermekei | három gyermek[1] |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | pekingi véderő attasé[1] katonai vezető[1] |
| Iskolái | Sudanese Military College |
| Szudán Átmeneti Szuverén Tanácsának elnöke (de facto államfő) | |
| Hivatalban Hivatalba lépés: 2021. november 11. | |
| Előd | ő maga, mint a Szuverén Tanács elnöke |
| Szudán Szuverén Tanácsának elnöke | |
| Hivatali idő 2019. augusztus 20. – 2021. október 25. | |
| Előd | ő maga, mint az Átmeneti Katonai Tanács elnöke |
| Utód | ő maga, mint az Átmeneti Szuverén Tanács elnöke |
| Szudán Átmeneti Katonai Tanácsának elnöke | |
| Hivatali idő 2019. április 12. – augusztus 20. | |
| Előd | Ahmed Awad Ibn Auf |
| Utód | ő maga, mint a Szuverén Tanács elnöke |
| Katonai pályafutása | |
| Ország | Szudán |
| Rendfokozata | altábornagy |
| Háborúi, csatái | második szudáni polgárháború Dárfúri konfliktus Jemeni polgárháború |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Abd el-Fattáh el-Burhán témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája
szerkesztésFalun született 1960-ban, Kartúmtól északra,[1] vallásos, szúfi családban.[4] Általános és középiskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte, de a közeli Shendi városában fejezte be, majd a szudáni katonai akadémián diplomázott. Nem sokkal később részt vett a második szudáni polgárháborúban – melyben a dél-szudániak a függetlenségük elnyeréséért harcoltak 1983 és 2005 között –,[5] majd a nyugat-szudáni Dárfúr tartományban 2003-ban kezdődött felkelés leverésében.[4] Egy rövid ideig Szudán pekingi véderő attaséja volt.[6]
Katonai ismereteit előbb Egyiptomban, majd Jordániában bővítette tovább.[5] Hazájába visszatérve a határőrségnél különböző beosztásokat töltött be, végül határőrizeti erők élére került, később pedig a szárazföldi erők vezérkari főnökének műveleti helyettese lett.[7] Ebben a minőségében szervezte meg a szudáni csapatok kivezénylését Jemenbe (2015),[5] ahol Rijád kérésére a szudáni csapatok a jemeni síita huti lázadók elleni, Szaúd-Arábia vezette harcokban vettek részt, annak ellenére, hogy az ország vezetése mindaddig inkább a hutikat támogató Iránnal ápolt jó kapcsolatokat. A műveletek során befolyásos barátokra tett szert Szaúd-Arábia, és a konfliktusban szintén részt vevő Egyesült Arab Emírségek vezetői körében.[4]
2018-ban kinevezték a szárazföldi erők vezérkari főnökének,[7] 2019 februárban pedig a hadsereg főfelügyelőjévé.[2] A hadsereg komoly veszteségeket szenvedett el Jemenben, miközben Szudánban egyre nőtt az elégedetlenség az árak emelkedése miatt.[4] A tömegtüntetések hatására 2019. április 11-én katonai vezetők egy csoportja megbuktatta Omar el-Basírt, az irányítást átvevő katonai tanács élére az az Avád Mohamed Ahmed Ibn Auf altábornagy került, akit azzal vádoltak, hogy a nyugat-szudáni Dárfúrban háborús bűnöket követett el.[8] A demonstrálók követelésének engedve másnap lemondott az Átmeneti Katonai Tanács éléről, átengedve azt el-Burhánnak (április 12.).[9]
Négy hónappal később, augusztus 20-án, a polgári-katonai megállapodás révén létrejött tizenegy (hat civil és öt katona) tagú „szuverén tanács” elnöke lett, melynek feladata lett volna – valamivel több mint három évig – az új, demokratikus választások megtartásáig vezetni az országot.[10] 2021 szeptemberében a hadsereg meghiúsított egy iszlamista puccskísérletet, melynek keretében a 2019-ig hatalmon levő al-Basír támogatói kívánták átvenni a vezetést. A Szuverén Tanács a civil kormányzat gyengeségét vádolta a puccskísérletért, és ahelyett, hogy el-Burhán átadta volna egy civilnek az elnöki hatalommal felruházott pozícióját[11] – bár a 2020 októberében aláírt jubai megállapodás[12] lehetővé tette számára, hogy további 20 hónapig vezesse a Szuverén Tanácsot, ahelyett, hogy a korábba elfogadott tervek szerint 2021 februárjában lemondott volna[13] –, a következő hónapban – a polgárháború elkerülésére hivatkozva – maga hajtott vére puccsot, melynek során a katonaság átvette a hatalmat, kihirdették a szükségállapotot, feloszlatták a Szuverén Tanácsot – amely mindeddig megosztotta a hatalmat az ország katonái és a civilek között – és az átmeneti kormányt, valamint őrizetbe vették a miniszterelnököt, Abdalla Hamdok, több miniszterrel és kormánytisztviselővel együtt.[14]
November 11-én rendeletet bocsátott ki egy új, átmeneti szuverén tanács felállításról,[15] amelyben ugyanazok a katonai tagok és lázadó vezetők kaptak helyett, mint korábban, azonban a civil tagokat újjakkal cserélték le. Az újonnan felállított testület élén is megtartotta pozícióját csakúgy, mint helyettese, Mohamed Hamdan Dagalo altábornagy.[16] November 20-án a civilek és a katonaság – közvetítőkön keresztül – megállapodást kötöttek egymással, melynek részeként elengedték a politikai foglyokat, a letartóztatott kormánytagokat, és visszahelyezték hivatalába Hamdokot (november 21.),[17] aki a szűnni nem akaró tüntetések hatására a következő év elején önként lemondott tisztéről (január 2.).[18]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d Abdel Fattah al-Burhan, the general who leads Sudan (angol nyelven). france24.com, 2021. október 25. (Hozzáférés: 2022. január 15.)
- ↑ a b „Sudan transition: Lt-Gen Burhan sworn in as Sovereign Council chief”, BBC News, 2019. augusztus 21. (Hozzáférés: 2021. november 27.) (brit angol nyelvű)
- ↑ Abdelaziz, Khalid. „Seven killed, 140 hurt in protests against Sudan military coup”, Reuters, 2021. október 26. (Hozzáférés: 2021. november 27.) (angol nyelvű)
- ↑ a b c d Kontúr. Abdelfattah al-Burhan, szudáni puccsvezér. In.: HVG. XLIV. évfolyam, 2022/2. (2218.) szám, 31. oldal, ISSN 1217-9647
- ↑ a b c Soudan : qui est Abdel Fattah al-Burhan, le leader de la junte au pouvoir à Khartoum? (francia nyelven). information.tv5monde.com, 2021. október 26. (Hozzáférés: 2022. január 15.)
- ↑ Rickett, Oscar: Sudan coup 2021: Who is Abdel Fattah al-Burhan? (angol nyelven). middleeasteye.net, 2021. október 25. (Hozzáférés: 2022. január 23.)
- ↑ a b Who is Abdel Fattah al-Burhan? (angol nyelven). eng.majalla.com, 2021. október 29. (Hozzáférés: 2022. január 16.)
- ↑ Herczeg Márk: A diktátor megbukott, de a rendszere még nem (magyar nyelven). 444.hu, 2019. április 12. (Hozzáférés: 2022. január 16.)
- ↑ Teljes káosz: minden nap új fordulatot hoz Szudánban (magyar nyelven). infostart.hu, 2019. április 13. (Hozzáférés: 2022. január 16.)
- ↑ Sudan forms 11-member sovereign council, headed by al-Burhan (angol nyelven). aljazeera.com, 2019. augusztus 20. (Hozzáférés: 2022. január 16.)
- ↑ Alföldy Zsigmond: Nemzetközi lapszemle 3. Economist, „The generals strike back” (2021. október 30.) (magyar nyelven). ludovikacollegium.hu. (Hozzáférés: 2022. január 16.)
- ↑ Sudan’s government, rebel groups sign landmark deal (angol nyelven). aljazeera.com, 2020. október 3. (Hozzáférés: 2022. január 16.)
- ↑ Sudanese-Egyptian Military Relations and Geopolitics: Implications for Powering the GERD (angol nyelven). africanarguments.org, 2020. december 17. (Hozzáférés: 2022. január 16.)
- ↑ Kottasová, Ivana–Mackintosh, Eliza: The military has taken over in Sudan. Here’s what happened (angol nyelven). CNN, 2021. október 26. (Hozzáférés: 2021. november 27.)
- ↑ Abdelrahim, Adel: Gen. Abdel Al-Burhan appoints himself chairman of Sudan’s ruling Sovereign Council (angol nyelven). aa.com.tr, 2021. november 11. (Hozzáférés: 2022. január 17.)
- ↑ Sudan coup leader restores restructured Sovereignty Council (angol nyelven). dabangasudan.org, 2021. november 11. (Hozzáférés: 2022. január 17.)
- ↑ Körömi Csongor: Megállapodott a hadsereg a civil vezetéssel, visszatérhet Szudán megpuccsolt miniszterelnöke (magyar nyelven). Telex, 2021. november 21. (Hozzáférés: 2022. január 17.)
- ↑ Kiss Csaba: Katonai puccs után véres tüntetések: újabb országban jött el a földi pokol, amely milliós menekültáradattal fenyegeti Európát (magyar nyelven). portfolio.hu, 2022. január 9. (Hozzáférés: 2022. január 9.)