Ambrogio Lorenzetti
Ambrogio Lorenzetti (vagy Ambruogio Laurati) (Siena, 1290 körül – Siena, 1348. június 9.) a sienai iskolába tartozó olasz festő. 1317 és 1348 közé esnek aktív évei. Bátyja, Pietro Lorenzetti is festő volt. Festményein Simone Martini, Giotto és Cimabue hatása érződik. Legkorábbi műve a Madonna és a Kisded (1319, Museo Diocesano, San Casciano).
Ambrogio Lorenzetti | |
Ambrogio Lorenzetti (illusztráció Giorgio Vasari művéből) | |
Született | 1290[1][2] Siena[3][4] |
Elhunyt | 1348. június 9. (57-58 évesen) Siena[5] |
Állampolgársága | Sienai Köztársaság |
Foglalkozása | festőművész |
Halál oka | pestis |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ambrogio Lorenzetti témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete
szerkesztésGiorgio Vasari róla írt vázlatos életrajza szerint Lorenzetti először Sienában dolgozott a ferencesek kolostorában, freskót festett a Monna Agnese kis kórházában; a nagy kórházban pedig a homlokzati freskón megfestette a Miasszonyunk születését. Az Ágoston-rendi szerzetesek kolostorában a kápolnateremben a boltíven megfestette az apostolokat, kezükben a Credo-nak azzal a részével, amit ők írtak. Ugyanitt a főfalon megfestette Szent Katalin vértanú életének három jelenetét. Sokszor dolgozott testvérével, Pietro-val együtt. Volterrába is küldött egy táblaképet, illetve Massában is festett egy freskót és egy táblaképet. Orvietóban, a Santa Maria-templom szentélyében készített egy freskót.
Ezt követően Firenzébe ment, ahol a San Procolo templomában egy táblaképet készített, majd a kiskápolnában elkészítette Szent Miklóst ábrázoló szárnyasoltárát, melynek predelláján (a szárnyasoltár alsó része) megfestette saját képmását is - valószínűleg ez a kép szerepel illusztrációként Vasari művében. 1321-ig Firenzében élt, majd valószínűleg visszatért Siennába. Szárnyasoltára miatt 1335-ben Ubertini püspök, Cortona akkori ura is meghívta magához. Itt freskót készített Lorenzetti a ferencesek Santa Margherita templomában-ezt azonban Vasari tudósítása szerint már Vasari korára jórészt elemésztette az idő.
Sienába való visszatérése után 1338-ban megfestette a Signoria (a helyi önkormányzat) főépülete, a Palazzo Pubblico-ban, a Kilencek (a "Kilencek" Sienna oligarcha kormányzatára, a várost vezető kilencfős tanácsra utal) termének falán a Jó és a rossz kormányzás és ezek hatásai a vidékre című allegorikus alkotását. valamint az asinalungai csatát. Az általa készített Sala dei Nove (Kilencek terme) vagy Sala della Pace (A Béke terme) freskói a korai reneszánsz világi festészet mesterművei közé tartoznak.
Vasari tudósítása szerint az irodalommal is szívesen foglalkozott, valamint tevékenyen részt vett a városi közéletben. Halála előtt még festett egy táblaképet az Oliveto-hegyen. A homokóra középkori elterjedtségének egyik első bizonyítékát adják festményei. Testvéréhez hasonlóan valószínűleg ő is bubópestisben halt meg 1348-ban.
Értékelése
szerkesztésTevékenysége három területen jelent határvonalat: egyrészről az intim szentképek új műfajában, a szoptató Madonna megfestésével; másrészről pedig a profán ikonográfia megteremtésével, a Palazzo Publico falán lévő ábrázolásokkal, illetve a sienaiak római eredetére való képi hivatkozásokkal; harmadrészt pedig a ténylegesen felismerhető, tehát nem a középkorra jellemző elvont tájábrázolásokkal a reneszánsz felé nyitott utat.
“Ő az első, akitől monumentális művek maradtak ránk a profán festészet műfajában, és ezekben a freskóiban az allegorikus kompozíciók költői harmóniában egyesülnek a mindennapi városi és vidéki élet közvetlen megjelenítésével.”[6]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Athenaeum. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Minneapolis Institute of Art. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ http://www.uni-stuttgart.de/hi/gnt/dsi2/index.php?table_name=dsi&function=details&where_field=id&where_value=8574
- ↑ Union List of Artist Names (angol nyelven), 2017. november 2. (Hozzáférés: 2018. október 25.)
- ↑ Vayer Lajos, in: Vasary, Magyar Helikon, 101. old.
Források
szerkesztés- Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 237. o. ISBN 963-9257-07-9
- Giorgio Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete. szerk.: Zima Szabolcs. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft. ISBN 963 5962 568
- Giorgo Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete. Vál.: Vayer Lajos. Ford.: Zsámboki Zoltán. Magyar Helikon, 1978.
- Marosi Ernő: A középkor művészete II. 1250-1500. Budapest, Corvina Kiadó, 1998. ISBN 9631343588
- Marosi Ernő: Giotto, Lorenzetti, Masaccio. Az én múzeumom. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest.
- Jacob Burckhardt: A reneszánsz civilizáció Itáliában. Ford.: Elek Artúr; Budapest, 1978.
- C. De Benedictis: Lorenzetti, Ambrogio. In: Dizionario dell'Arte medievale Band 7, Rom 1996, S. 878–884 (Online treccani.it-nél)
- Michela Becchis: Lorenzetti, Ambrogio. In: Mario Caravale (szerk.): Dizionario Biografico degli Italiani (DBI). 65. kötet: Levis–Lorenzetti. Istituto della Enciclopedia Italiana, Rom 2005.
- Vayer Lajos: Az itáliai reneszánsz művészete. Corvina Kiadó, Budapest, 1982. ISBN 9631312860
- Prokopp Mária: Lorenzetti. A művészet kiskönyvtára. Corvina Kiadó, 1974. ISBN 9631301109