Atlanta Falcons

Az Atlanta Falcons egy amerikaifutball-csapat az Amerikai Egyesült Államokban, a georgiai Atlantában, amely az NFL NFC konferenciájának déli csoportjában játszik.

Atlanta Falcons
Csapatadatok
Székhely	Atlanta, Georgia
Alapítva	1966
Csapatszínek	fekete, piros, ezüst, fehér
Vezetőedző	Raheem Morris
Tulajdonos	Arthur M. Blank (90%) Georgia állam (10%)
Elnök	Rich McKay
Stadionok	Atlanta-Fulton County Stadium (1966–1991) Atlanta Stadium néven (1966–1976) Georgia Dome (1992–2016) Mercedes-Benz Stadium (2017–)
Szereplés
NFL (1966)	NFC West (1970–2001) NFC South (2002-től)
Bajnoki címek
Konferencia (2)	1998, 2016
Csoport (6)	1980, 1998, 2004, 2010, 2012, 2016

Története

A klubalapításra vonatkozó szerződést Rankin Smith, atlantai üzletember 1965. június 30-án írta alá az NFL-lel, és ezért 8,5 millió dollárt fizetett. Hatalmas lendülettel kezdődött a csapat építése, a közönség is lelkesen üdvözölte az ötletet, és az első két hónapban 45 000 bérlet kelt el. Az újságban megjelent névválasztási pályázaton egy Julia Elliott nevű tanárnő javaslata, a Falcons (Sólymok) győzött.

Az új csapat első szezonjában, Norb Hecker vezetőedző irányításával gyengén szerepelt, az első győzelmét csupán a tizedik fordulóban érte el a New York Giants ellen, idegenben, 27–16-ra, és a szezon végére is csak három győzelemig jutott. Nem voltak jobban sikerültek a következő szezonok is, két év elteltével le is cserélték a vezetőedzőt Norm Van Brocklinra, aki 1974-ig állt a csapat szolgálatában. Az első pozitív mutatóval zárt szezon 1971-ben jött el, 7–6–1-gyel zártak. A hetedik győztes mérkőzést a New Orleans Saints ellen hozták, 40 másodperccel a vége előtt 24–20-ra fordítva Bob Berry irányító touchdown-passzával. 1972-t 7–7-tel, az 1973-as szezont már kiváló, 9–5-ös pozitív mutatóval zárták, a rájátszásba azonban mégsem jutottak be. Ezért volt meglepetés a következő, 1974-es szezonbeli rossz szereplés, a 3–11-es mutató miatt Van Brocklint elküldték (nyolc forduló után), helyére Marion Campbellt szerződtették. Ő sem hozott azonban megváltást, a soron következő két szezonban egyaránt 4–10-et hoztak, így Campbell sem maradhatott, még szezon közben, az ötödik meccs után megváltak tőle (a maradék időben Pat Peppler töltötte be a vezetőedzői funkciót). Az 1977-es szezonba Leeman Bennett irányításával vágtak bele, és már legalább döntetlent, 7–7-et értek el. A szakértők szerint a győzelmeket a védelem, a vereségeket a támadóegység rovására lehetett írni. És valóban, a védők – NFL-rekordként – mindössze 129 pontot engedélyeztek az ellenfelek számára, míg a támadók csak 179-et voltak képesek elérni.

A csapat javuló játékot produkált a következő időszakban is: 1978-ban, 1980-ban és 1982-ben is bejutottak a rájátszásba. Első alkalommal az első rájátszás-győzelmüket is elérték: a Philadelphia Eaglest verték 14–13 arányban. A második mérkőzést már elvesztették a Dallas Cowboys ellenében, 27–20-ra.Az 1980-as rájátszás első körében ugyancsak a Cowboys (30–27), 1982-ben, a csonka szezonban pedig a Minnesota Vikings (30–24) állította meg őket. Az 1980-as évtized hátralévő részében folyamatosan gyengén szerepelt az együttes, folyamatosan negatív mutatóval zártak. 1990-ben Jerry Glanville lett a vezetőedző, 1991-ben pedig a kiváló egyetemi irányító, Brett Favre került a csapathoz. Favre sikertelen volt a Falconsnál, és a következő évben elcserélték egy első körös draftjogért. Azóta ezt a döntést meglehetősen sok kritika érte: Favre később legendás irányítóvá vált, háromszor lett az alapszakasz MVP-je, azaz legértékesebb játékosa. Mindazonáltal az 1991-es alapszakaszt 10–6-tal fejezték be, és bejutottak a playoffba (rájátszásba). A wild card mérkőzést megnyerték a New Orleans Saints ellen 27–20-ra, de a következő mérkőzésen vesztettek a Washington Redskins ellenében (24–7). A következő sikeres évad 1995 volt, amikor 9–5-ös mutató után a rájátszásban kikaptak a Green Bay Packerstől.

1997-ben elhunyt a klub alapítója, Rankin Smith, és a fia, Taylor Smith lépett a helyébe. Ekkor lett vezetőedző a csapatnál Dan Reeves, aki a következő évre sikeres gárdát kovácsolt össze. A Falcons 1998-ban 14–2-es alapszakasz mutatót hozott, a rájátszás első körében megverték a San Francisco 49erst 20–18-ra, a második körben a Minnesotát 30–27-re, megnyerve ezzel a konferencia döntőt, és a franchise történetében először (és mindmáig egyetlenszer) bejutottak a Super Bowlba. Dan Reeves vezetőedzőn kívül meg kell említeni Chris Chandler irányító, Jamal Anderson futó és Morten Andersen rúgó kiváló játékát. A nagydöntőn azonban a Denver Broncos jobbnak bizonyult, az első mezőnygóltól eltekintve végig vezetve, 34–19-re legyőzték a Falconst.

Három rossz év után, 2002-ben ismét pozitív mutatót értek el (9–6), és bejutottak a rájátszásba. A csapat játékán sokat lendített a frissen igazolt Michael Vick irányító. A playoff első mérkőzésén biztosan győztek a Green Bay Packers ellen (27–7), a második meccs azonban már nem sikerült, a Philadelphia Eagles győzött 20–6-ra. A csapatnak 2002-ben új tulajdonosa lett: Arthur Blank vette meg a klubot. A 2003-as gyenge év közben, tizenhárom forduló után felmondtak Dan Reevesnek, a hátralévő három mérkőzésen Wade Phillips állt a helyére. 2004-ben ismét siker következett, a csoportot 11–5-tel megnyerve, Jim Mora vezetőedző és Vick megint rájátszásba vezette a csapatot. A St. Louis Rams ellen fölényes győzelmet arattak (47–17), de a Super Bowlba nem sikerült bejutni, mert Philadelphia Eagles ellen 27–10-re vesztettek.

Súlyos helyzetbe került a Falcons 2007-ben, amikor irányítójukról kiderült, hogy tiltott állatküzdelmekben volt érdekelt, és ami miatt 23 hónapos börtönbüntetésere ítélték. A nehéz helyzetet fokozta, hogy távozott Bobby Petrino vezetőedző is. Nem csoda, hogy a 2007-es szezonban mindössze 4–12-es mutatót tudott produkálni a csapat. 2008-ra újjá kellett építeni a csapatot. Érkezett az újonc vezetőedző, Mike Smith és az újonc Matt Ryan irányító. Kellemes meglepetésként a csapat 11–5-re hozta az alapszakaszt, és második helyen bekerült a rájátszásba, ahol azonban 30–24-es vereséget szenvedtek az Arizona Cardinalstól. A csapat jó szereplését jelzi, hogy Ryan elnyerte a szezon legjobb újonca címét, Smith pedig az év edzője lett. A következő szezonokban ismét pozitív mutatókkal zártak, 2010-ben megnyerték a csoportjukat, bár a playoffban vereséget szenvedtek Green Baytől (48–21). 2011-ben – második helyről – megint bejutottak a rájátszásba, ahol a Giants jobb volt tőlük (2–24). 2012-ben – megismételve a két évvel azelőtti 13–3-as alapszakasz-mérleget – ismét első kiemeltként jutottak rájátszásba, ezután a főcsoport-elődöntőben 30–28 arányban verték a Seattle Seahawks-ot, így 2004 után ismét NFC-döntőt játszhattak. Ezen a döntőn végül – 17 pontos vezetést leadva – kikaptak a San Francisco 49ers csapatától.

Források

• Faragó Richard–Gallai László: NFL. Sztár Sport, Budapest, 2010. ISBN 978-963-88967-0-4
• Atlanta Falcons History