Bakar

Bakar (magyarul Szádrév, vagy Bukkari, olaszul: Buccari) város és község Horvátországban, Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Hreljin, Krasica, Kukuljanovo, Plosna, Ponikve, Praputnjak, Škrljevo és Zlobin települések tartoznak hozzá.

Bakar (Szádrév)
Az óváros
Bakar (Szádrév) címere Bakar (Szádrév) zászlaja
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Tengermellék-Hegyvidék
Jogállás	város
Polgármester	Tomislav Klarić
Irányítószám	51222
Körzethívószám	(+385) 051
Népesség
Teljes népesség	7573 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	290 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 19′, k. h. 14° 32′45.316666666667, 14.533333333333
Bakar (Szádrév) weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakar (Szádrév) témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

A horvát tengerpart egyik legfestőibb kisvárosa Fiumétól 15 km-re délkeletre a fekszik. A Bakari-öböl 4,6 km mélyen nyúlik be a szárazföldbe. Mélysége eléri a 40 métert. Bakar mint egy amfiteátrum, úgy öleli körül az öböl egy részét.

A település két nagyobb részből áll: a felső városrész a Grad magasabban helyezkedik el, itt a vár a legismertebb épület, mely 1530-ban a település legkorábbi részét képezte. Falait a 18–19. században bontották le.

Az alsó városrész két részből áll, a Zagrad és Primorje részekből közel a parthoz. Ez később alakult ki és itt épült ki a város kereskedelmi és forgalmi központja. Mindkét városrész jellemzői a mediterrán jellegű, szűk, lejtős utcák festői kilátással és látványos kis terekkel.

Nevének eredete

A település neve (Bakar) horvátul rezet jelent. A név azonban valószínűleg nem a réz horvát nevéből, hanem az illír "Vel-Kier" (Köves-öböl) névből származik, mely a latinban Volcerára, a horvátban Bakarra, az olaszban pedig Buccarira változott. A magyar név a szád és a rév szavak összetétele, mely hegyszoros által védett kikötőjére utal.

Története

Bakar az ókorban

A régészeti kutatások tanúsága szerint a város területe már a történelem előtti időkben is lakott volt. Az i. e. 3. és 2. században az illírek libur népe uralta ezt a területet az Isztriai-félszigettől egészen a mai albán partokig. Ők adták a város legrégibb ismert nevét ami "Vel-Kier" (Köves-öböl) volt. A római kor az i. e. 2. század végén kezdődött. I. e. 129-ben Sempronius Tuditanus római konzul foglalta el Liburniát megalapozva ezzel a római uralmat. A liburok ugyan megpróbáltak megszabadulni a római fennhatóságtól, de kísérleteik kudarcot vallottak. Liburniát a római Illyricum provinciához csatolták. Az 1. század elején Liburnia területe libur-japod prefektúraként katonai igazgatási terület lett. Nem sokkal ezután az illír területeket Pannónia és Dalmácia provincia között osztották fel, melyből Liburnia Dalmácia része lett. Bakarban a római uralomnak számos tárgyi emléke maradt fenn, a temetők leletei, az olajmécsesek, tálak, gyűrűk, karkötők stb. Római pénzérmék is kerültek elő Néró, Traianus, Hadrianus császárok idejéből. Az ókori geográfus, asztronómus és matematikus Klaudiosz Ptolemaiosz 160 körül említi a Liburnia területén Senia és Tersatto között fekvő Volcera városát. A város latin neve az illír Vel-Kierből származik.

Az Óváros látképe

Szádrév a Frangepánok és a Zrínyiek idejében

A Nyugat-római Birodalom bukása után 476-ban a terület a Bizánci Birodalom része lett, így 533-ban Bakar is bizánci uralom alatt volt. Ebben az időben jelentek meg a birodalom határain az avarok a szlávok kíséretében. Zengget már 630-ban elfoglalták az avarok és velük együtt a horvátok ősei. Az avarok további terjeszkedéséről nincs korabeli forrás szemben a horvátokéval, akik a part mentén észak felé haladtak tovább. Herakleiosz bizánci császár serege ekkor pusztította végig a Vinodoltól Bakarig terjedő területet. A 9. század elején Bakar már a horvát nemzeti királyok uralma alatt állt. Ekkor találkozhatunk először a város latin névből származó akkori horvát nevével (Velcera). Rövid bizánci uralom után Trpimir király (845-864) idején, majd később a horvát nemzeti királyok idejében Bakar a korbáviai ispánsághoz tartozott. A 12. század elejéről ismert Dasimir korbáviai ispán neve, ebből a korból maradt fenn Al Idriszi arab geográfus leírása, aki Bakart (Bkri) szép és népes városnak írja le. 1102-től Horvátország a Magyar Királyság része és 1225-ben II. András király Vinodolt Bakarral együtt a Frangepánok őseinek a Vegliai hercegeknek adta.

1288-ban a vinodoli törvénykönyvben szerepel először a város mai horvát neve. A Frangepánok uralma alatt Bakar virágkorát élte, önálló közösség (communitas), saját közigazgatással, egyházi és katonai szervezettel, mely megalapozta a város közlekedési, kereskedelmi és kulturális központtá történő fejlődését. A 15. század végére sötét napok következtek a városra, mert a sorozatos török támadások meghiúsították mind a szárazföldi, mind a tengeri kereskedelmet. A vegliai hercegek közül Frangepán III. István volt a város utolsó ura, akinek 1557-ben bekövetkezett halálakor Bakar testvérének házassága révén a Zrínyiek birtoka lett. A Zrínyiek uralma alatt a kereskedelem újra fellendült, de az uszkók kérdés a Velencével való összetűzéshez vezetett. Az 1524-ben még Frangepán Bernát által kiadott bakari urbáriumot 1605-ben a hajók kereskedelmi tarifáinak rendezésével és néhány jogi előírással egészítették ki. A Zrínyiek nagyobb szabadságot biztosító kereskedelmi politikája, különösen a várost 1649-től igazgató Zrínyi Péter idején azt eredményezte, hogy Bakar egész Horvátország területének legjelentősebb tengeri kikötője lett. 1550 és 1670 között Szádrév néven Zrínyi birtok volt.

A város fejlettsége a 17. század folyamán elhúzódó viszályt és kereskedelmi háborút váltott ki közeli riválisával Fiumével, mely megpróbálta akadályozni Bakar kereskedelmi forgalmát. 1671-ben a bécsi udvar kivégeztette az összeesküvéssel vádolt Zrínyi Pétert és Frangepán Kristóf Ferencet, birtokaikat pedig elkobozták. Bakart is császári katonák fosztották ki. A város királyi kamarai birtok lett és az általa kinevezett kapitányok kormányozták.

Bakar a Habsburg uralom alatt

A kapitányok azonban gyengén irányították a gazdaságot és hivatalnokaik kifosztották a várost. Mindehhez a kereskedelem teljes leállása társult. Ez az időszak a város gazdasági hanyatlásának korszaka. A helyzet csak akkor javult némileg, amikor 1692-ben a magyar királyi kamara Bakart Vinodollal együtt az osztrák császári kamarának adta át. III. Károly újra szabaddá tette tengeri és a helyi kereskedelmet, mely a török támadások megszűnésével megújult és kiszélesedett. Újabb lendületet adott a fejlődésnek a Tengermelléket az ország belső területeivel összekötő Karolina út megépülése. Mária Terézia királynő uralkodása idején különösen nagy súlyt helyezett a kereskedelem és ipar fejlesztésére. A város fejlődésére óriási hatással volt 1778. május 13-án kiadott rendelete, melyben Bakart szabad királyi várossá emelte, kikötőjét pedig szabad kikötővé nyilvánította. Egyúttal a bakari, hreljini és tersattói kapitányságokból megalapította a bakari municípiumot. 1779. április 23-án kelt másik rendeletével Bakarnak szabad királyi városként címert és önkormányzatot adott. Mint önálló és kiváltságokkal rendelkező város saját képviselőt küldhetett a horvát száborba. A kikötő fejlődésével fejlődött a hajózás és a hajóépítés is. Megalapították a város alapiskoláját, egymás után emelkedtek új épületei és a 18. század végére Bakar Horvátország legnagyobb városa lett. 1809 és 1813 között a város francia uralom alatt állt, ezalatt a bizonytalanság miatt gazdasági élete pangott. A franciák távozása után a város sokáig küzdött korábbi jogállásának visszaszerzéséért, de ezt csak 1834-ben érte el. Nem sokkal később azonban a Bakar és a környező települések közötti széthúzás szétverte ezt az igazgatási egységet. Végül 1874-ben a közigazgatást átszervezték és a municípium korábbi részei községekké lettek. Közben1849-ben tengerészeti iskola nyílt, 1875-ben pedig itt alapították meg a Horvát Hajózási Társaságot. 1873-ban megépült a fiumei vasútvonal és ez ugyanolyan csapást jelentett Bakar további fejlődésére, mint a vitorlásokról a gőzhajózásra való lassú áttérés. A Károlyváros – Fiume vasútvonal kiépülésével a tengeri forgalom mindinkább Fiuméba tevődött át, ezzel ismét csökkent Bakar jelentősége, bár a kulturális és társadalmi élet továbbra is élénk maradt. A trianoni békeszerződésig Modrus-Fiume vármegye Sušaki járásához tartozott. 1910-ben 2092 lakosából 1922 horvát volt. A város mély kikötőjével 100 éves tengerészeti iskolájával ma is a horvát tengerpart egyik hajózási központja. 2011-ben a városnak 1470, a községnek összesen 8254 lakosa volt. Az utóbbi években a turizmus fellendülésével a város és polgárai mind nagyobb jövedelemre tesznek szert.

Bakar

Címere

A város címerét Mária Terézia adományozta a szabad királyi város jogával együtt. A címerkép jellemző keletkezésének korára. Kétszer vágott pajzs, a felső mező vörössel és ezüsttel sakkozott, a középső mezőben kék alapon három zöld halmon egy-egy ezüst bástya, az alsó mezőben arany alapon fekete horgony látható harántosan ezüst kötéllel.

Lakosság

Lakosság változása
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
2169	1900	1818	1765	1870	2092	2408	1829	1458	1657	1991	2097	1609	1642	1566	1470

Nevezetességei

• A városka legmagasabb pontján áll a Frangepánok 16. században a török ellen épített várkastélya, mely mai formájában a 18. században épült ki. Az építésre emlékeztet a bejárati kőkapuzat fölé elhelyezett glagolita írás az 1530-as évszámmal. Szabálytalan négyszög alaprajzú épület három hatalmas félköríves fedett bástyával. Három emeletes zömök falakkal emelt épületszárnyai kis méretű belső udvart fognak közre, melynek közepén ciszterna található. A kastély helyén már korábban is erődítmény állt, melynek alapjai a késő római-kora középkori időkbe nyúlnak vissza. Az 1288-as vinodoli törvénykönyv Bakart erődített városként említi, melyet a Frangepánok megbízásából várkapitány igazgatott. 1557-től 1671-ig a Zrínyiek voltak az urai, majd ezt követően az épület romlásnak indult. 1750-ben és 1751-ben földrengések okoztak benne súlyos károkat. A felső emeletek és a pártázatos torony leomlottak, a falak megrepedtek, a tetőn több lyuk tátongott. Mai formáját a helyreállítás után nyerte el. Kamarai, majd katonai igazgatás alatt állt. 1848-ban keleti falában Jelacsics bán rendeletére új bejáratot nyitottak, ezért ezt báni kapunak is nevezik. 1849-ben itt nyílt meg a tengerészeti iskola. Ma a kastély egy részében szálloda, másik részében kultúrház működik.
• A Szent Margit templom 1658-ban Zrínyi Péter rendeletére épült a kikötő mellett. Főoltárát a neves szlovén festőművész Valentin Metzinger 1757-ben festett képe díszíti. A kép Szent Margitot Szent Borbála és Szent Katalin társaságában ábrázolja barokk környezetben. A főoltár mellett jobb és bal oldalon két mellékoltár áll az egyik Szűz Mária "Madone della lettera" oltárképével, a másik Pádua Szent Antal tiszteletére van szentelve. Az oltárokat időközben újakra cserélték, de az eredeti oltárképek megmaradtak. Az I. világháborúig a templomnak két harangja volt, de az egyiket háborús célokra kellett felajánlani. Nepomuki Szent János szobra, amely 1804-ig a templomban volt, ekkor kivitték a szentélyből és a Városháza előtti téren állították fel, ahol ma is áll.
• A kis Szent Kereszt templom, mely a Felsőváros ódon házsorai közé van mintegy bepréselve máig megőrizte középkori formáját.
• A Szűz Mária templomot 1445-ben egy régi horvát nyelvű egyházi irat említi először. Az idők folyamán bővítették és egy időben, amikor a Szent András templom a földrengés után romokban állt ez volt a város plébániatemploma. 1641-ben a város akkori urai a Zrínyiek megújíttatták és újraszenteltették. Akkor került a főoltárra a Fájdalmas Szűzanya szobra karjaiban a halott Jézussal. 1666-ban a templomot meghosszabbították és megszélesítették, majd a 18. század elején a szentélyt alakították át. Akkor festette faliképeit az udinei Valter Meduni. Az idők folyamán a templomba a város több nevezetes családja és papja temetkezett. Homlokzatát késő reneszánsz félköríves kőkapuzat és felette rozetta díszíti. Körülötte volt egykor Bakar központjának temetője a Szent Miklós temető, melyet miután szűknek bizonyult, 1850 körül megszüntettek és a templom környezetét átrendezték.
• A Szent András-plébániatemplom a város legnagyobb és legrégibb temploma. Elődje valószínűleg a 12. században épült, de eredetileg a mainál sokkal kisebb volt. A templomot kétszer is 1323-ban és 1750-ben földrengés rombolta le. A régi templom alapjain 1850-ben építették a mai késő barokk templomot. Ma az ország harmadik legnagyobb temploma. A templom előtt felirata szerint 1710-ben épített harangtorony áll, mely a földrengéseket átvészelve a mai napig eredeti formájában maradt. A templomnak kilenc oltára van, a bal oldalon Remete Szent Antal, Szent Rókus, a Szentháromság, Szent Vilima, a jobb oldalon a Mindenszentek, Szent Miklós, a Rózsafüzér királynője és Szent Anna tiszteletére szentelve. A kilencedik a Szent András főoltár. A Szentháromság oltáron Girolamo da Santa Croce a 15. század végén festett képe található, melyet még a régi templomból hoztak ide át. Egyben ez a templom legrégibb műalkotása. A régi templomból került át még öt ovális fehér márvány medaljon is, melyek a Szent Rókus és a Mindenszentek oltáron lettek elhelyezve. Jézus életéből és szenvedéséből ábrázolnak részleteket. A kincstárban őriznek egy romantikus stílusú keresztet, Szent Orsolya relikviáját a 16. századból, egy 17. századi portált és egy barokk kelyhet is. A szentély alatti sírboltban a város kiválóságai vannak eltemetve.
• A városháza helyén egykor egy a Zrínyi uradalomhoz tartozó gazdasági épület állt. A városháza 1564-ben épült, északi oldalán a következő felirat áll: "AEDIF:MDLXIV" és "RENOV:MDCCCLXXV", azaz épült 1564-ben, megújították 1875-ben. Az épület volt a Mária terézia által 1778-ban alapított és 1875-ig működött bakari municípium, a városi és járási közigazgatás székháza. Itt raboskodott egykor Josip Broz Tito, miután kraljevicai hajóépítő munkásként a Jugoszláv Kommunista Párt tagjaként letartóztatták és az ogulini perben elítélték. A cella helyét emléktábla jelöli.
• A püspöki palota a városfalakra támaszkodva épült. Itt laktak a török veszély idején 1493-ban Modrusból Zenggbe és Noviba menekült modrus-zenggi püspökök a 17. század közepétől a 18. század közepéig. 1849-ben a püspökség a káptalannak adta át az épületet és ekkor teljesen megújították. Az épületen Čolić püspök címere látható.
• A római ház eredetileg apácakolostornak épület a 18. század elején, később a de Agnesi család tulajdona volt. Reneszánsz épület az első és második emeleten boltozatos loggiával, a homlokzatán címerrel.
• A török ház építési ideje ismeretlen. Szokatlan formájú épület, mely jól illeszkedik a Felsőváros képébe. Alsó része szabályos négyszög alaprajzú, de a felső rész viszont szabálytalan ötszög alaprajzú és török lakóházat formáz. Évszázadokig lakóház, majd 1900 és 1918 között a fiumei török konzulátus székhelye volt. 1965-ben teljesen felújították és műteremként működött, jelenleg lakatlan, állapota leromlott.
• A Petacci-palota egyemeletes épület két épületszárnnyal, melynek központi része a 18. század elején épült. Itt szállt meg III. Károly király 1728. szeptember 16-án egynapos bakari látogatása során. Később a városi uradalom igazgatási székhelye volt.
• A Marochini-Battagliarini palota a 17. század végén épült a városfalakon kívüli szabadonálló épületként. Három emeletes, kőfaragványokkal díszített barokk épület reprezentatív fényes portálokkal. Egyiken a "Studio et labore" felirat, a másikon kőből faragott emberfej látható. Homlokzatán a Marocchini család címere az 1716-os dátummal. A II. világháború után az épület egy részét múzeumként rendezték be.
• A városi ispotály a 18. század végén a város falain kívül épült járványkórházként. Később, amikor ilyen kórházra nem volt szükség szegényháznak rendezték be. 1847 és 1883 között itt volt elhelyezve a tengerészeti iskola két osztálya is. Noha ma lakóházként szolgál fennmaradt az épület régi "Špital" elnevezése.
• Mindemellett még számos barokk palota is látható a városban, melyek egykor gazdag patrícius családok otthonai voltak.
• Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt plébániatemploma a település központjában található. Egyhajós, egyszerű téglalap alakú alaprajzú épület, amely sokszögű apszissal végződik. Nyeregtetővel van fedve, mely a szentély felett valamivel alacsonyabb. A déli oldalon egy négyszögletes alaprajzú harangtorony található, amelyet laternával díszített kupolával fedtek be. A szentélyhez egyszerű téglalap alaprajzú sekrestye csatlakozik. A dokumentumok templom létezését már 1080-tól említik ezen a helyen, és az is ismert, hogy 1735-ben bontották le, majd helyére újat építettek. A jelenlegi formája a 20. században alakult ki.

A Bakarska Vodica, a bakari habzóbor

Gazdaság

A távoli múltban bakar az Észak-Adria halászati központja volt, halászai látták el hallal Fiume, Trieszt és Velence városait is. A város több mint hatvan hajóból álló kereskedelmi flottával rendelkezett és leghíresebb árucikke a habzóbor volt. Ma kiterjedt a nyomdászati tevékenység, itt nyomtatnak néhány hírlapot és könyvkiadás folyik, a város vendéglátó egységei az egész területén működnek és az öbölben ipari övezetet alakítottak ki.

A bakari habzóbor gyártást fellendítése még Mária Terézia nevéhez fűződik aki a 18. század második felében engedélyezte jobbágyainak, hogy puszta területeiken szőlőt telepítsenek. Itt nevelték ki a Belina szőlőfajtát, mely a jellegzetes habzóbor a „Bakarska vodica“ alapanyaga lett. A gyártás a 20. századig folyt, 1956-ban szüntették be. 1972-ben a termőterületet védett övezetté és kulturális örökséggé nyilvánították 2001-ben a praputnjaki Dolčina társaság újra elkezdte a hagyományos bakari habzóbor gyártását az 1929-es szabványnak megfelelően.

A Bakari-öböl a kokszolóművel

Bakar iparosítása 1970-es évek közepén kezdődött el, akkor épültek ipari létesítményei a kokszolóüzem, a kikötő és az Ina üzeme, melyek ökológiai veszélyt jelentettek az egész vidékre. A kokszoló 1976-ban épült és 1995-ig működött. 1977-ben 250 méter magas kéményt építettek mellé, melyen át káros gázok jutottak a légtérbe. A mai ipari létesítmények kevésbé veszélyeztetik a környezetet. A Bakari-öbölben 17 km-re Fiumétól hozták létre a kukuljanovói szabad ipari övezetet. Az övezet kivételesen kedvező helyen épült, a Zágráb-Fiume és a Fiume-Split autópályák, valamint a tervezett Fiume-Trieszt autópálya közvetlen közelében. A kikötői komplexum 3 kilométer hosszan nyúlik el Škrljevo vasútállomásának közvetlen közelében. Az ipari zóna területén árutermelés és feldolgozás, nagykereskedelem és közvetítés, banki szolgáltatások és egyéb pénzügyi tranzakciók, valamint biztosítói tevékenység zajlik.

Kultúra

• A Városi Múzeum egy 1690-ben épített házban van elhelyezve. Régészeti gyűjtemény, levéltári anyagok, köztük glagolita írások, navigációs eszközök és sok más történeti érdekesség látható itt. Sajnos a nyilvánosság számára zárva van.

• A város nyári kulturális-művészeti rendezvénye a „Margaretino ljeto” koncertekkel, színházi előadásokkal, estekkel és találkozókkal.

• A város kulturális egyesületei:
  • KUU "Sklad" – férfi, női és vegyeskar
  • KUU "Sv. Andrej" kulturális egyesület
  • "Ribice srebrice" gyermekkar
  • "Mareta" női kar
  • "Bakarska žena" nőegylet
  • "Vita" egyesület
  • "Naša djeca" egyesület
  • "Bakarske maškare" karneváli egyesület
  • "BKwireless" informatikai társaság

• A város hagyományos és egyedülálló karneváli felvonulása a „Párizs–Bakar rally”, melyben a Fiumei karneválhoz kapcsolódóan maskarákba öltöztetett autók és vezetőik teszik meg a Fiume-Bakar távolságot. Az eseményt a Fiumei Autóklub rendezi a Fiumei turisztikai egyesület, Bakar város és Kostrena község védnökségével, Tihomir Filipovićnak az 1990-es Párizs-Dakar rallyn való részvétele emlékére.

• Bakar helyi jellegzetessége a „bakarski baškot” egy előre, avagy frissen sütött kerek péksütemény, melyet egykor a chioggiai halászok hoztak a városba. Valamikor hosszú hajóutakra vitték magukkal kenyér helyett és hagyományosan borba mártják.

Sport

A város labdarúgó egyesülete az „NK Bakar”, rajta kívül még kosárlabdaklub és sporthorgász egyesület működik a településen.

Galéria

Képgaléria: Bakar óvárosa és a kikötő képeken A Frangepán-kastély A Szent András plébániatemplom A török ház A római ház Szűk utca az óvárosban A városháza A Bakari-öböl A Bakari-öböl és a Jadran szálló Látkép a tengerről A tengerészeti akadémia hajója

További információk

• Bakar város hivatalos oldala
• Bakar turisztikai egyesületének honlapja
• Bakar kastélya – képes ismertető
• Bakar nevezetes épületei – képes ismertető

A Wikimédia Commons tartalmaz Bakar témájú médiaállományokat.