Cirkvenica

Cirkvenica (horvátul Crikvenica, olaszul Cirquenizza) város és község (járás) Horvátországban, Tengermellék-Hegyvidék megyében.

Cirkvenica (Crikvenica)
Cirkvenica látképe a tengerről
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Tengermellék-Hegyvidék
Község	Cirkvenica
Jogállás	város
Alapítás éve	1412
Polgármester	Damir Rukavina (HDZ)
Irányítószám	51260
Körzethívószám	(+385) 051
Testvérvárosok	Lista Verbania Harkány Saint-Dié-des-Vosges
Népesség
Teljes népesség	9980 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	0 - 20 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 10′ 25″, k. h. 14° 41′ 32″45.173733002011, 14.692355594877
Cirkvenica weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Cirkvenica témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nevének eredete

Neve a horvát crkva (= templom) főnévből való és régi pálos templomára és kolostorára utal.

A község (járás) települései

Cirkvenica község (járás) magában foglalja (északról délre haladva) Jadranovót, Dramaljt, Cirkvenicát és Szelcét (Selce).

Fekvése

Fiumétól 31 km-re délkeletre a Krk szigetet a horvát tengerparttól elválasztó Vinodoli-csatorna partján fekszik. Cirkvenicában található Horvátország legnagyobb kikötője, Közép-Horvátország és Közép-Európa egyes részeinek legközelebbi tengeri kijáratként szolgál. A múltban a szárazföld belsejében fekvő kisebb városok – Bribir, Grižane, Drivenik, Tribalj és mások – kikötője volt.

Története

Területén már a történelem előtti időben is éltek emberek. Ezt bizonyítják a város területén több helyről a sírokból előkerült bronzkori kések, kopják, szekercék és ékszerek. Első ismert lakói az illírek voltak, akiknek a közeli Kotor nevű magaslaton állt erődített településük. A várost övező hegyeken bronzkori és kora vaskori erődített települések egész sora állt, egykor kőfallal körülvéve. A Dubračina patak torkolatánál (amely az ókorban egészen a mai futballpályáig hajózható volt) alakult ki később a rómaiak által „Ad Turres”-nek nevezett település. Római nevét valószínűleg arról kapta, hogy a régebb óta itt állt torony (turres) mellett létesült. Később az ide érkező horvátok ezt Kotorra (kod tornjeva – a toronynál) fordították le. Ad Turres az Itáliából Dalmáciába menő út melletti egyik legfontosabb állomás, lóváltóhely (mutatio) volt, ahol helyőrség is állomásozott. A leletek tanúsága szerint egykor agyagból formázott edényeket és egyéb használati tárgyakat gyártó fazekasműhely is működött itt. A háborúk közötti békésebb időszakokban a közeli védett öblökbe gazdag rómaiak építettek villákat és gazdasági épületeket. Ezek alapfalait feltárták Selcén, Jadranovóban és a Lokvišće-öbölben is. A vizigótok beözönlése a négyszáz év óta itt élő lakosságot a biztonságosabb magaslatokra kényszerítette. Így Ad Turres lakossága is Kotor ősi várának falai közé menekült.

A tengerpart e vidékét a 8. században szállták meg a horvát törzsek és a közeli Vinodoli-völgyben létrehozták szabad közösségekből álló zsupánságukat. Új hazájukba magukkal hozták anyagi és lelki kultúrájukat, melyről a közeli Stranče-Gorica ősi temetőjének sírjaiban talált ékszerek és más mellékletek nyújtanak bizonyságot. A korábbi megélhetésüket biztosító földművelés, az állattenyésztés és a halászat mellett megtanulták a helyi római lakosságról a szőlőművelés módját is. A terület latin elnevezéséből („Vallis vinearia”) fordították a völgy nevét saját nyelvükre Vinodolra (azaz borvölgyre). A terület birtokosai a 12. századtól 450 évig a Frangepánok voltak. A korábbi, magasan fekvő település pusztulása után a település újra az öböl partján alakult ki.

A Dubračina torkolatának bal oldalán kis templomocska épült Szűz Mária tiszteletére. Mellette 1412-ben Frangepán IV. Miklós nagy kolostort építtetett, amit a pálosoknak adományozott. A kolostor felépítése jelenti a tulajdonképpeni mai értelemben vett Cirkvenica történetének kezdetét. Ezért őt tartják a város alapítójának, Szűz Máriát pedig a védőszentjének. Fennmaradt a Frangepán Miklós által 1412. augusztus 14-én Modrusban kelt adománylevél is, egyúttal Cirkvenica nevének első írásos említése. Az adománylevél kibocsátásának napja ma is a város ünnepe. A pálos kolostor köré épült ki a későbbi város. Cirkvenica és a kisebb parti települések, Selce, Dramalj és Jadranovo fejlődése hatással volt a szomszédos termékeny Vinodoli-völgy megerősített középkori városainak, Driveniknek, Grižanénak és Bribirnek a fejlődésére is. A középkor folyamán valamennyiüknek saját kikötője volt, melyek mellett most új halászfalvak keletkeztek. Fejlődött a kőházak építési módja is a boltozott, zárt, magas fallal körülvett belső udvarokkal. A szomszédos falak között szűk, kanyargós utcácskák alakultak ki, amelyeken csak annyi hely volt, hogy két ember elkerülje egymást. Helyenként még ma is megtalálhatók ezeknek a régi falaknak a maradványai. A Szűz Mária-templomot 1659-ben felújították és bővítették.

A város mai közép-európai arculata nagyrészt az osztrák-magyar uralom alatt alakult ki, mely különösen a szállodai építészetben mutatkozik meg. A városka 19. század végére a tengerpart egyik legfontosabb nyaralóhelyévé épült ki, 1891-ben épült első szállodája a "Clotilde" (a mai "Jadran" szálló). Szállodái közül kiemelkedik az 1895-ben épített Therapia szálloda az első nagyméretű cirkvenicai szállodaépület, mely az első időben a József főherceg szálloda nevet viselte. Nevezetessége a kolostorból átépített, hófehérre meszelt saroktornyos ún. Frangepán-kastély, ma szintén szálloda. 1910-ben 3553 lakosából 3351 horvát volt. A trianoni békeszerződésig Modrus-Fiume vármegye Cirkvenicai járásának székhelye volt. 2011-ben a városnak 6880, a községnek összesen 11 193 lakosa volt.

Lakosság

Lakosság változása
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
2007	2238	2364	2635	3248	3553	3997	3836	3380	3469	3684	5352	6348	6907	7121	6880

Nevezetességei

• A „Kaštel” szálló az egykori pálos kolostor épülete a város keleti szélén a tenger és a Dubračina között áll. Eredetileg a teljes területét fal vette körül, ennek maradványai még ma is láthatók. A Dubračina torkolatánál álló Szűz Mária-templomocska mellett 1412-ben Frangepán Miklós kolostort építtetett, ahova pálos szerzeteseket hívott. A nagyméretű, öt emelet magas épület kerek saroktoronnyal, belső zárt udvarral és nagy ciszternával. A pálos rend egészen megszüntetéséig, 1786-ig volt a kolostor birtokosa, utána a vinodoli kapitányság székhelye lett. A mellette álló templomot 1659-ben bővítették és barokk stílusban építették át. A templom északi falához épült hozzá a kerengő, melyben két, kávával ellátott ciszterna található. A kolostor belső elrendezése megfelel eredeti funkciójának: kis méretű szobák, szűk folyosók, refektórium, könyvtár stb. Sajnos az épületet a szálloda kialakításkor kissé átépítették, hogy jobban megfeleljen a szálloda funkciójának.
• Az egykori József főherceg szálloda a mai Hotel „Therapia” 1895-ben épült fel a Fellner és Helmer bécsi építésziroda tervei szerint szecessziós és klasszicista stílusban. Tengerre néző főhomlokzata loggiákkal, balkonokkal és teraszokkal gazdagon tagolt. A szálló a legrégibb, legnagyobb és legimpozánsabb gyógyszálló ezen a környéken. Egykor az európai arisztokrácia kedvelt üdülőhelye volt. A négycsillagos szálloda egész évben nyitva tart. A nyári szezonban a nyitott és fedett medencéket, wellness- és fitneszközpontot, teniszpályákat is igénybe vehetik a vendégek. 109 szobával, három apartmannal rendelkezik. A szállodát az egykori horvát válogatott labdarúgó Igor Štimac vásárolta meg. 2004 és 2006 között teljesen felújították, rendezett szép park veszi körül szubtrópusi növényzettel.
• A Miramare szálloda 1905-ben épült ifjabb Rimanóczy Kálmán nagyváradi építész tervei szerint szecessziós stílusban. Az akkor divatos építészeti megoldásoknak megfelelően loggiákkal, balkonokkal és teraszokkal gazdagon tagolt és belülről is megőrizte eredeti formáját.
• A városi múzeum a Preradovićeva utcában található. A múzeum Cirkvenica, Dramalj, Jadranovo és Selce területéről összegyűjtött tárgyi és egyéb emlékeket őriz. Jelenleg régészeti, természeti, kultúrtörténeti és halászati kiállításai tekinthetők meg. A régészeti lelőhelyek közül kiemelkedik a cirkvenicai "Igralište" ahol a leletek tanúsága szerint az ókorban agyagból formázott edényeket és egyéb használati tárgyakat gyártó fazekasműhely működött, a jadranovoi "Lokvišće" ahol a római korból kerültek elő az itteni pezsgő életről tanúskodó tárgyi emlékek, valamint a dramalji kis Vrtare barlang, mely fosszíliáival, rég kihalt állatok maradványaival az egyik legjelentősebb paleontológiai lelőhely az ország területén.
• Az Igralište nevű lelőhely a Kotorska utca és a Dubračina folyó között, a város északi részén található. Az itt működött ősi fazekasműhelyet több szakaszban hozták létre az 1. és 2. század időszakában. A 2006 óta végzett kutatások több jó állapotban fennmaradt kemencét és a műhelyhez kapcsolódó teljes épületkomplexumot tártak fel. Ezen kívül találtak ebben a műhelyben készített kerámiákat, amforákat, tegulákat és háztartási kerámiaedények töredékeit, kész termékeket és félkész termékeket egyaránt. A talált anyag mennyisége tonnában számolható. A lelőhely cirkvenicai típusú amforák lelőhelye.
• A cirkvenicai Aquarium a környező tengerek élővilágába ad betekintést.
• A városi képtár a Dr. Ivan Kostrenčić kulturális központ keretében működik. A város központjában a Frankopanska utcában található, egész évben nyitva tart. A képtár különböző szerzők Cirkvenica területén és környékén készített munkáit gyűjtötte össze, de megtalálhatók más területeken, sőt külföldön készített munkák is.
• A várostól északra Dramalj területén található a kis Vrtare-barlang. Mélysége harminc méter. 1996-ban szállt le a barlangba Dragan Pelić barlangkutató és fotográfus és ott a vízben föld alatt élő rákokat, köztük ezen a vidéken egyedülálló teljesen fehér, szem nélküli rákfajt is talált. Még abban az évben Branko Jalžić különböző fosszíliákat, fogakat csontdarabokat talált itt. Ezek alapján a barlangot természeti védettség alá helyezték. A barlangban a szakszerű feltárásokat 2007-ben a zágrábi természettudományi múzeum munkatársai végezték, melyek során rég kihalt állatok, barlangi oroszlán, farkas, medve, bölény, orrszarvú, ló stb. fosszíliáinak sokaságát találták meg. Ezeknek a leleteknek a nagy része ma a városi múzeumban található.
• A dramalji régi olajprés. Az olajbogyó termesztés évszázadok óta a térség lakóinak egyik legfontosabb bevételi forrása volt. Az olajfaültetvényeken termesztett olajbogyóból ilyen présekkel állították elő az olívaolajat, amelyet aztán nagy kőedényekben tároltak. A turizmus fejlődésével az olajtermelés később háttérbe szorult és csak a honvédő háború idején fejlődött átmenetileg újra, amikor a turizmusból származó bevételek kiestek. Az egykor használt olajprésekből mára csak Mošćenice, Brseč, Veli Lošinj, Ćunski Valun, Porat, Punat (1770-ből, a legrégibb a Krk szigeten) és Dramalj büszkélkedhet egy-egy máig fennmaradt példánnyal.

Híres emberek

• Itt született 1908. július 21-én Ljerko Spiller hegedűművész, karmester, zenepedagógus.

Galéria

• 
  Cirkvenica kikötője
• 
  Kikötő
• 
  A Kaštel-szálló
• 
  A Therapia szálló
• 
  A Szent Antal-templom
• 
  A városi múzeum
• 
  A Frangepán-napok jelmezesei
• 
  A tengerparti sétány este
• 
  A cirkvenicai völgyhíd
• 
  Az Omorika szálló
• 
  Cirkvenica strandja
• 
  A város a tenger felől

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Cirkvenica témájú médiaállományokat.

• Cirkvenica hivatalos honlapja (horvátul)
• Cirkvenica turisztikai egyesületének honlapja (horvátul)
• A város nevezetességei (horvátul)
• Crikvenica.lap.hu
• Térkép Kalauz – Cirkvenica
• Cirkvenica és Selce tengerpartja képekben
• Máté Lajos: Fiume, Abbazia-Cirkvenica és a horvát partvidék; Budapesti Látogatók Lapja, Bp., 1894
• Hasper Ferenc: Cirkvenica tengeri fürdő és klimatikus gyógyhely; Wiener, Bp., 1895
• Baján A. Ervin: Cirkvenica klimatikus gyógyhely és tengeri fürdő; Márkus Ny., Bp., 1903
• Cirkvenica tengeri fürdő és éghajlati gyógyhely. Cirkvenica és környékének ismertetője; szerk. Roko Joković; 6. bőv. kiad.; Fürdőbizottság, Cirkvenica, 1913
• Szombath Tibor: A magyar Adria régi képeslapokon; MyBook–szerzői, Bp.–Pécs, 2019