Fertőző hashártyagyulladás
A Feline infectious peritonitis (FIP), azaz (nagy)macskák fertőző hashártyagyulladása az állatok egyik betegsége. Egyesek szerint a Feline Infectious Peritonitis Virus (FIPV) okozza. Egyelőre annyi ismert, hogy a FeCV és a FIPV két, hasonló vírus, melyek közül az utóbbi okozza a halálos betegséget, az előbbi legfeljebb hasmenést okoz. Bár a hozzáértők között nincs egyetértés a FIPV és a FeCV közti kapcsolatot illetően, a legelterjedtebb elmélet szerint a FeCV mutál FIPV-vé. A mutáció kiváltó oka ismeretlen. A mutált vírus képes egyes fehérvérsejtekbe, a makrofágokba történő behatolásra és szaporodásra. Az immunrendszer válasza intenzív gyulladás. A betegség általában halálos.[1]
| Fertőző hashártyagyulladás | |
 | |
| FIP-beteg macska veséje gyulladásos immunválasszal | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fertőző hashártyagyulladás témájú médiaállományokat. |
Bár a vírus javarészt vadmacskákban található, más macskaféléket is fertőz, különösen pumákat, hiúzt, oroszlánt és gepárdot.
Nem nagymacskafélékben, például kutyában és emberben a vírus működésképtelen, de közvetítőként szolgálhatnak a fertőzésben (ürülék, cipőtalp).
Átvitel és fertőzés
szerkesztésA FeCV nagyon gyakori, különösen ahol sok állatot tartanak együtt (sintértelepek, menhelyek stb.) Az állatok a vírus belélegzésével vagy megevésével is megfertőződhetnek, a leggyakoribb átviteli eszköz az ürülék, és a szennyezett felületek, mint például evőtálkák is átadhatják a vírust.
A FeCV gyakori előfordulása ellenére a legtöbb fertőzött nagymacskában nem jelenik meg a FIP. Önmagában a FeCV-nek való kitétel csak erős hasmenést okoz. Ezért egy tünetmentes macska is vírushordozó lehet és továbbadhatja más macskáknak is a vírust. Bármely FeCV-vel fertőzött macskánál lehetséges, hogy a vírus FIPV-vé mutál. Ennek esélye nagyobb, ha a vadmacska immunrendszere valamiért gyenge, ezek elsősorban a nagyon fiatal vagy idős példányok, illetve a komoly stressznek kitett vadcicák (pl. TNR program). Továbbá feltételezik, hogy genetikai hatások is elősegíthetik a FIPV-vé mutálás valószínűségét.
Erős feltételezés, hogy a vírus a méhlepényen keresztül is képes az anyákból a kicsikre továbbterjedni (intrauterális fertőzés), de ez nem bizonyított.
A házi macskák 25%-a FeCV hordozó. Több macskát, vagy kijárós macskát tartó háztartásokban a macskák kb. 5%-a hal meg FIP-ben.
A FeCV vírus a gazdaszervezeten kívül 3-7 hétig képes életben maradni, de kb. 3 hét után már általában nem marad meg elegendő számban egy sikeres fertőzéshez. A legtöbb tisztítószer, fertőtlenítő anyag a vírust hatékonyan el tudja pusztítani. A FIP vírus kizárólag a macska vérében életképes, durva esetektől eltekintve (pl. FIP-es macskából vértranszfúzió) nem fertőz.
Tünetek
szerkesztés
Két fő formája van a FIP-nek: a nedves és a száraz változat. Noha mindkét változat halálos, a nedves gyakoribb (az esetek kb. kétharmada tartozik ide), és gyorsabban is öl.
Nedves változat
szerkesztésA hasban vagy mellkasban folyadék gyűlik fel, ami légzési nehézségeket okoz. Egyéb tünetek az étvágy elvesztése, láz, súlyveszteség, sárgaság és hasmenés.
Száraz változat
szerkesztésA száraz FIP hasonló tünetekkel jár, de nem gyűlik fel testfolyadék. A száraz FIP-es macskák inkább a szemüregi és idegrendszeri tüneteket mutatnak. Például nehezen jár vagy kel fel, és idővel meg is bénulhat a macska. Emellett a látás elvesztése is előfordulhat.
Diagnózis
szerkesztés
A FIP tünetei nem elég jellegzetesek, ami a diagnózist nagyon megnehezíti. Jelenleg még nincs biztos teszt a FIPV kimutatására. A kimutatás fő módszere az alapos klinikai kivizsgálás, a hasűri folyadék ellenőrzése, és a fertőzött sejtek keresésének kombinációja - ez utóbbi többnyire már a halál után, boncolással történik. Egy polimeráz-láncreakción alapuló teszt s elérhető, de ennek a hatékonyságát megkérdőjelezik.
Többnyire egy előzetes diagnózist készítenek a hasűri folyadék vizsgálata alapján. A FIP-es testfolyadék többnyire sárgás árnyalatú és magas fehérjetartalmú. Vértesztet is végezhető a FeCV keresésére, de ez önmagában nem bizonyíték annak gyakori előfordulása miatt. Fontos megjegyezni, hogy a több FeCV-vel fertőzött macskák gyakrabban lesznek FIP-esek.
Kezelés
szerkesztésMivel a FIP egy immunrendszert érintő betegség, a kezelés két nagy alcsoportra oszlik: a vírus kezelése direktben vagy az immunrendszer válaszának kezelése.
Antivirális szerek
szerkesztésAz antivirális szerek működésének alapja, hogy a vírus enzimjeinek vagy egyéb biológiai folyamatinak lefolyását akadályozzák meg.
Egy kísérleti gyógyszert, a GS-441524-et egy klinikai kutatásban vizsgálták. 25 nap múlva öt macska pusztult el, nyolc meggyógyult, de visszaesett. 18 példány teljesen meggyógyult. A nyolc visszaeső újabb kezelésen esett át (néhány esetben emelt dózissal). Ezek közül egy macska pusztult el, így végül a kutatásban részt vevő 31 macska közül 25 meggyógyult. Bár ez a szer jelenleg nincs törzskönyvezve, mégis nagy remények fűződnek hozzá, mint gyógymódhoz.[2][3][4][5]
Immunstimulánsok
szerkesztésAz immunstimulánsok olyan gyógyszerek, amelyek az immunrendszer válaszát erősítik a vírussal szemben. A FIP esetében rekombináns macska-omega-interferont (Virbagen Omega, Virbac) vagy humán alfa-2b interferont jelent. Mivel a humán interferont a macskák immunrendszere részben külső antigénként ismeri fel, a macskák számára készült interferon hatásosabb.
A Sass and Sass gyárt egy kísérleti polyprenyl immunstimulánst (Pl), amelyet Dr. Alfred Legendre egy esettanulmányban[6] vizsgált: 60 macskából 52 (87%) elhunyt 200 napon belül, de 8 életben maradt, és 4 túlélése a 300 napot is meghaladta.
Immunszuppresszió
szerkesztésA Prednisone vagy más immungyengítő gyógyszerek néhány héttel vagy hónappal meghosszabbíthatják a macska életét, de járulékos fertőzések előidézésével árthatnak is.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ vet.cornell.edu
- ↑ Aaron M. Izes, Jane Yu, Jacqueline M. Norris, Merran Govendir (2020. január 1.). „Current status on treatment options for feline infectious peritonitis and SARS-CoV-2 positive cats” (angol nyelven). Veterinary Quarterly 40 (1), 322–330. o. DOI:10.1080/01652176.2020.1845917. ISSN 0165-2176. PMID 33138721.
- ↑ Niels C. Pedersen, Michel Perron, Michael Bannasch, Elizabeth Montgomery, Eisuke Murakami, Molly Liepnieks, Hongwei Liu (2019. április 1.). „Efficacy and safety of the nucleoside analog GS-441524 for treatment of cats with naturally occurring feline infectious peritonitis” (angol nyelven). Journal of Feline Medicine and Surgery 21 (4), 271–281. o. DOI:10.1177/1098612X19825701. ISSN 1532-2750. PMID 30755068.
- ↑ B.G. Murphy, M. Perron, E. Murakami, K. Bauer, Y. Park, C. Eckstrand, M. Liepnieks, N.C. Pedersen (2018. június 1.). „The nucleoside analog GS-441524 strongly inhibits feline infectious peritonitis (FIP) virus in tissue culture and experimental cat infection studies” (angol nyelven). Veterinary Microbiology 219, 226–233. o. DOI:10.1016/j.vetmic.2018.04.026. ISSN 1873-2542. PMID 29778200.
- ↑ A FIP gyógyítása. (Hozzáférés: 2021. március 22.)
- ↑ Alfred M. Legendre, Tanya Kuritz, Gina Galyon, Vivian M. Baylor, Robert Eric Heidel (2017. február 14.). „Polyprenyl Immunostimulant Treatment of Cats with Presumptive Non-Effusive Feline Infectious Peritonitis In a Field Study” (angol nyelven). Frontiers in Veterinary Science 4. DOI:10.3389/fvets.2017.00007. ISSN 2297-1769. PMID 28261584.
Külső hivatkozások
szerkesztés- FIP: An Overview from Veterinary Partner
- FIP Informational Brochure from the Cornell Feline Health Center
- Winn Feline Foundation Archiválva 2014. szeptember 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
- UC Davis Center for Companion Animal Health
- Save our Cats and Kittens - Sock it to FIP
- Animal Health Channel
- Feline Advisory Bureau
- FIP Research, Treatment
- www.hopeforfip.org Comprehensive Website on FIP (Turkish and English)
Irodalom
szerkesztés- D. D. Addie, J. O. Jarrett: A study of naturally occurring feline coronavirus infections in kittens. In: Veterinary Record. Band 130, 1992, ISSN 0042-4900, S. 133–137, doi:10.1136/vr.130.7.133.
- Yvonne Fischer: Untersuchungen zur Diagnose und Therapie der felinen infektiösen Peritonitis. Dissertation an der Tierärztliche Fakultät der LMU München, 2012 (PDF; 4,7 MB) (németül)
- Katrin Hartmann: Feline infectious peritonitis. In: The Veterinary Clinics of North America. Small Animal Practice. Band 35, Nr. 1, 2005, ISSN 0195-5616, S. 39–79, doi:10.1016/j.cvsm.2004.10.011.
- Katrin Hartmann: Feline infectiöse Peritonitis – Diagnose, Behandlung und Prophylaxe. In: Kleintierpraxis. Band 55, 2010, ISSN 1434-9132, S. 561–572.
- Niels C. Pedersen: Virologic and immunologic aspects of feline infectious peritonitis virus infection. In: Advances in Experimental Medicine and Biology. Band 218, 1987, ISSN 0065-2598, S. 529–550, doi:10.1007/978-1-4684-1280-2_69.
- Friederike Riemer: Klinische Symptome und laborparametrische Veränderungen bei Katzen mit feliner infektiöser Peritonitis. Dissertation an der Tierärztliche Fakultät der LMU München, 2018 (PDF; 3,8 MB) (németül)
| Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést. A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat. |
