Location via proxy:   [ UP ]  
[Report a bug]   [Manage cookies]                

Goffredo Petrassi

olasz zeneszerző, karmester és tanár
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. november 5.

Goffredo Petrassi (Zagarolo, 1904. július 16.Róma, 2003. március 3.) olasz zeneszerző, karmester és tanár. A huszadik századi olasz zeneszerzés egyik legnagyobb hatású alakja.

Goffredo Petrassi
Életrajzi adatok
Született1904. július 16.
Zagarolo[1]
Elhunyt2003. március 3. (98 évesen)
Róma[1]
HázastársaRosetta Acerbi
IskoláiAccademia Nazionale di Santa Cecilia
Pályafutás
Műfajokopera
Hangszerorgona
Díjak
  • Római Díj
  • Viareggio-Versilia International Prize (1992)
  • Gold Medal of the Italian Order of Merit for Culture and Art (1990)
  • Honorary Member of the International Society for Contemporary Music
Tevékenységzeneszerzés
A Wikimédia Commons tartalmaz Goffredo Petrassi témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Petrassi Zagarolóban született, Palestrina mellett. 1928-33 között a római Conservatorio di Santa Cecilián tanult zeneszerzést és orgonát. Partita c. zenekari művét 1934-ben Alfredo Casella vezényelte az amszterdami ISCM fesztiválon.

1937-39 között a velencei La Fenice intendánsa, 1939-től a Conservatorio di Santa Cecilia tanára, 1959-től - Pizzetti utódjaként - az Accademia di Santa Cecilia zeneszerzői mesteriskolájának a professzora. Növendékei közül a legismertebbek Franco Donatoni, Aldo Clementi, Cornelius Cardew, Ennio Morricone, Eric Salzman, Peter Maxwell Davies, Richard Teitelbaum. Számos magyar zeneszerző (Szőllősy András, Peskó Zoltán, Durkó Zsolt, Jeney Zoltán, Huszár Lajos) mestere, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tiszteletbeli tanára (1976). Romában halt meg, 98 éves korában.

Operák és balettok, nagyzenekari művek, vokális és kamarazenék, szólóművek. Pályája kezdetén a kor neoklasszikus irányzatát követte, zenéjében megfigyelhető Bartók, Hindemith és Stravinsky hatása. Később Petrassi művészetében egy sajátos módon értelmezett poszt-weberni hatás is megfigyelhető. Mindez egyéni módon és az olasz hagyományokat is megőrizve jelenik meg a zenéjében.

  • Brockhaus-Riemann Zenei lexikon, Budapest, Zeneműkiadó, 1985.
  • Goffredo PETRASSI: Éljen a kifejező zene (in: Fábián Imre: A huszadik század zenéje, Budapest, Gondolat, 1966)
  1. a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)

További információk

szerkesztés