Hajdú Péter (nyelvész)
Hajdú Péter (Budapest, 1923. december 27. – Budapest, 2002. szeptember 19.) Széchenyi-díjas magyar nyelvész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
| Hajdú Péter | |
_Hungarian_linguist.jpg) | |
| Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből | |
| Született | Hajdú Péter 1923. december 27. Budapest |
| Elhunyt | 2002. szeptember 19. (78 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | uralista nyelvész, egyetemi tanár, MTA-tag |
| Tisztsége | igazgató (1974–, Nyelvtudományi Kutatóközpont) |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (8/1-1-139)[1][2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hajdú Péter témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kutatási területe: uráli nyelvrendszerek, a finnugor-uráli nyelvészet általános kérdései, a nyelvhasonlítás (összehasonlító, tipológiai, areális) módszertani kérdései és konkrét nyelveken való vizsgálata; a szamojéd nyelvleírás és nyelvtörténet; a nyelvészet alkalmazása az uráli nyelvek és népek előtörténetének vizsgálatában.
Életpályája
szerkesztésKözépiskolai tanulmányait a Lónyay utcai Református Gimnáziumban végezte, majd 1941 és 1945 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-német szakos hallgatója volt. 1945-ben szerzett magyar-német szakos középiskolai tanári oklevelet és védte meg bölcsészdoktori értekezését „A vogul nyelv szóvégi magánhangzói” tárgykörben.
1945-től 1951-ig az Országos Széchényi Könyvtár kutatójaként a keszthelyi Festetics-kastély könyvtárában dolgozott, ezt követően visszaköltözött Budapestre, és a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében a Finnugor Osztály munkatársa lett. 1952-ben kandidátusi, 1967-ben a nyelvtudományok doktora fokozatot érte el. Tevékeny része volt A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára munkálatainak elindításában.
1959-ben megalapította a szegedi József Attila Tudományegyetemen a Finnugor tanszéket, annak tanszékvezető egyetemi tanára volt 1974-ig. Ez a Finnugor Tanszék elsősorban a szamojéd nyelvészet és az uráli őstörténetkutatás műhelyeként vált ismertté Hajdú Péter vezetése alatt.[3] 1959. szeptember 16-án egyetemi tanári kinevezést kapott, a szegedi egyetemen a tanszékvezetés mellett 1961-től 1964-ig rektorhelyettesként tevékenykedett, 1972–1974-ben a Bölcsészettudományi Kar dékánja tisztre választották meg.
1961-ben három hónapot töltött Finnországban tanulmányúton, majd vendégprofesszorként működött a bécsi (1969–71), az ungvári (1972), a müncheni (1978–79), később az uppsalai (1985) egyetemen. Legaktívabb éveiben, az 1960-as évek elejétől az 1990-es évek elejéig számos tudományos tisztséget töltött be, s kapcsolódott számos szakmai társasághoz, mely abban a korban, a túlpolitizált tudományos közéletben szinte szükségszerű volt, ha valaki tartani akarta alapvető tudományos kutatási, s az azzal kapcsolatos kiadási és oktatási lehetőségeit.
1974-től 1982-ig az MTA Nyelvtudományi Intézetének igazgatója volt. 1970-ben az MTA levelező, 1975-ben rendes tagjai sorába választották. A Nyelv- és Irodalomtudományi Osztály vezetőségi tagja volt 1981 és 1985 között, majd elnöke 1990-ig (ilyen minőségében az MTA elnökségében is részt vett). Az MTA Általános Nyelvészeti Munkabizottságában, az Alkalmazott Nyelvészeti Bizottságban, az Uráli-finnugor Bizottságban dolgozott. 1970 és 1975 között az Uralisztikai Bizottságot vezette. Rövid ideig a Környezettudományi Elnökségi Bizottság és az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa tagja volt. 1992 és 1995 között a Tudományos Minősítő Bizottság tagjaként bírált el kandidátusi és akadémiai doktori értekezéseket. 1982–1991-ig az ELTE Finnugor Nyelvtudományi Tanszékén egyetemi tanár, ebből 1986–1991 közt tanszékvezető egyetemi tanár. 1991–1995-ig az ELTE Finnugor Nyelvészeti MTA Kutatóhely vezetője, majd 1996-tól haláláig nyugdíjas kutatóprofesszor.
Munkássága
szerkesztésElsősorban a szamojéd nyelvekkel, majd főként az uráli őstörténetkutatással foglalkozott. Domokos Péterrel társszerzője volt Uráli nyelvrokonaink (Budapest, 1978 és 1980) című monográfiának, mely 1982-ben olaszul, 1987-ben pedig németül is megjelent. 1968-as Chrestomathia Samoiedica című munkája máig a szamojéd nyelvészet alapműve. A szamojéd népek és nyelvek című, eredetileg 1949-ben készült könyvét The Samoyed Peoples and Languages címmel 1963-ban és 1968-ban angolul is kiadták. Teljes életműve körülbelül négyszáz önálló szaktanulmányt és tíz – szerzőként vagy szerkesztőként jegyzett – tanulmánykötetet jelent.
Művei (válogatás)
szerkesztés- Die Benennungen der Samojeden. Helsinki, 1950.
- A magyarság kialakulásának előzményei. Budapest, 1953.
- Finnugor népek és nyelvek. Budapest, 1962. (lengyelül 1971.)
- The Samoyed peoples and languages. Bloomington, 1963. (2. kiad. 1968.)
- Bevezetés az uráli nyelvtudományba. Budapest, 1966. (5. kiad. 1989.)
- Chrestomathia Samoiedica. Budapest, 1968.
- Finno-Ugrian languages and peoples. London, 1975.
- Samojedologische Schriften. Szeged, 1975.
- Uráli nyelvrokonaink. Társszerzővel. Budapest, 1978.
- Az uráli nyelvészet alapkérdései. Budapest, 1981. (3. kiad. 1991.)
- Ural'skie jazyki i narodnosti. Moskva, 1987.
- Die uralischen Sprachen und Literaturen. Társszerzővel. Budapest - Hamburg, 1987.
- Introduzione alle lingue uraliche. Torino, 1992.
Szerkesztés
szerkesztés- Nyelvtudományi Közlemények, szerk. biz. tag (1955–1967); fel. szerk. (1967–1985); szerk. biz. tag (1985–1990); szerk. biz. elnöke (1990–1995)
- Néprajz és Nyelvtudomány, társszerk. (1960–1975)
- Bibliotheka Uralika szerk. (1972–2002)
- Studia-Uralo Altaica, társszerk. (1973–2002)
- Acta Linquistica, szerk, biz. tag (1990–2002)
MTMT publikációs lista
szerkesztésTársasági tagság
szerkesztés- Magyar Nyelvtudományi Társaság tag (1944–2002), választmányi tag (1968–2002)
- Nemzetközi M. Filológiai Társaság, tag (1944–), választmányi tag (1968–)
- Modern Filológiai Társaság, tag (1983–)
- Reguly Társaság, tag (1991–)
- Societas Uralo-Altaica (Göttingen), tag (1957–), tiszteletbeli tag (1987–)
- Société Finno-Ougrienne (Helsinki), külső tag (1954–), tiszteletbeli tag (1986–)
- Lapin Sivistyseura (Helsinki), tag (1967–)
- Kalevala-Seura (Helsinki), tag (1974–)
- Finnish Literary Society, tag (1973–)
- Finnish Academy of Sciences and Letters (Turku-Helsinki), tag (1976–)
- The Academy of Finland, (Helsinki), tag (1980–)
- Societas Porthania, (Turku), tag (1981–)
Kitüntetések
szerkesztés- Akadémiai Díj (1953)
- Munka érdemérem (1954)
- Az oktatásügy kiváló dolgozója (1961, 1974)
- Finn Köztársaság 50. jubileumán vert bronzérem (1967)
- Finn Oroszlán rend lovagkeresztje, I. fokozat (1969)
- Munka Érdemrend arany fokozat (1978, 1983)
- Kalevala 150. évfordulóján vert bronzérem (1985)
- Uppsalai Egyetem díszdoktora (1988)
- Széchenyi-díj (1994) – Nemzetközileg kiemelkedő finnugorisztikai munkásságáért, oktatói, tudományszervezői, tudományos népszerűsítő tevékenységéért, elismerésre méltó életművéért.
- Munkácsi Bernáth-díj (2001)
- Szegedi Tudományegyetem díszdoktora (2002)
Hagyatéka
szerkesztés„Hajdú Péter nyelvészeti szakkönyvtárát még életében, 2001-ben a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar nyelvészeti tanszékeire, pontosabban a Nyelvészeti Szakkönyvtárra hagyta. A hagyaték 2002 végén került a Pécsi Tudományegyetemre.”[4]
Emlékezete
szerkesztés- Halálát követően tiszteletére az MTA Nyelvtudományi Intézetében megalapították a Hajdú Péter vendégkutatói ösztöndíjat 2002-ben.[5]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Mikola Tibor: Nyelvészet. In A Szegedi Tudományegyetem múltja és jelene: 1921–1998 = Past and present of Szeged University. /JATE. Szeged : Officina Ny., 1999. 184-198. p.
- ↑ Hajdú Péter szakkönyvtára a Pécsi Tudományegyetemen. [2009. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 30.)
- ↑ Hajdú Péter vendégkutatói ösztöndíj
Források
szerkesztés- Szegedi egyetemi almanach: 1921–1995 (1996). I. köt. Szeged, Mészáros Rezső. Hajdú Péter lásd 126-127. p.
- Szegedi egyetemi almanach : 1921–1970. Szeged, Márta Ferenc – Tóth Károly, 1971. Hajdú Péter 72-73. p.
