Haszina Vazed
Sejk Haszina Vazed (Tungipara, Pakisztáni Domínium, 1947. szeptember 28. –) bangladesi politikus, a szekuláris Áojámi Liga vezetője, az ország alapító elnökének, Mudzsibur Rahmán sejknek a leánya.[1] 1996 júniusa és 2001 júliusa között Banglades tizedik miniszterelnöke volt, majd 2009 januárja és 2024 augusztusa között ismét betöltötte a pozíciót. Összesen több mint 20 évig volt hivatalban, így Banglades történetének leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke.
| Haszina Vazed | |
_(cropped).jpg) | |
| Vazed 2018-ban | |
| Banglades miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 2009. január 6. – 2024. augusztus 5. | |
| Előd | Fakhruddin Ahmed (ideiglenesen) |
| Utód | Muhammad Yunus (ideiglenesen) |
| Hivatali idő 1996. június 23. – 2001. július 15. | |
| Előd | Habibur Rahman (ideiglenesen) |
| Utód | Latifur Rahman (ideiglenesen) |
| Született | 1947. szeptember 28. (76 éves) Tungipara |
| Párt | Bangladesi Áojámi Liga |
| Szülei | Mudzsibur Rahmán (apa) |
| Házastársa | M. A. Vazed Miah (1968–2009) |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Eden Girls' College |
| Vallás | szunnita iszlám |
| Díjak |
|
 | |
| Haszina Vazed aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Haszina Vazed témájú médiaállományokat. | |
2024-es lemondása előtt ő volt a világ leghosszabb ideig hivatalban lévő női kormányfője.[2] A Forbes több évben is a világ száz legbefolyásosabb nője közé sorolta.[3][4][5][6]
2024. augusztus 5-én közölt hírek szerint az országos elégedetlenséget és a heves kormányellenes tüntetéseket követően lemondott hivataláról és elmenekült az országból.[7]
Miniszterelnöki hivatali ideje alatt Banglades a demokrácia szintjén visszaesést mutatott. A Human Rights Watch széles körben elterjedt eltűnéseket és bírósági eljáráson kívüli gyilkosságokat dokumentált a kormánya alatt. Sok ellenzéki politikus és újságíró ellen szisztematikusan felléptek vagy bírósági úton büntettek meg, amiért megkérdőjelezték az intézkedéseit vagy a nézeteit.[8][9]
Élete
szerkesztésIndia és Pakisztán – mely akkor nyugaton és keleten, két össze nem függő területből álló ország volt – függetlenségének évében, 1947-ben született a kelet-pakisztáni Tungiparában. Apja, Mudzsibur Rahmán sejk rendszeresen börtönbe került az ellenzéki politikai tevékenysége miatt, s az 1960-as évek vége felé – miközben a Dakkai Egyetemre járt – gyakorta ő maga volt büntetését töltő apja politikai összekötője. Amikor a nyelvi, kulturális és politikai elnyomástól szenvedő Kelet-Pakisztán az 1971-es függetlenségi háborúban Banglades néven kivívta függetlenségét, már ismert diákvezér volt.
Éppen Németországban tartózkodott, amikor az 1975-ös puccs során katonák rontottak a családi házukba, megölték elnök apját, az anyját és három fiútestvérét. A következő hat évet önkéntes indiai száműzetésben töltötte, de mindeközben bekerült a dél-ázsiai dinasztikus politika örvényébe, ahogyan a Bhuttók Pakisztánban, a Nehru-Gandhi família Indiában, vagy a Bandaranaikék Srí Lankán. Az apja pártja, az Áojámi Liga 1981-ben a vezetőjévé választotta, melynek eredményeként haza is tért, hogy elkötelezze magát Banglades demokratikus átalakítása iránt.
Politikai riválisával, Ziaur Rahman özvegyével, Haleda Ziával szövetséget kötve harcot hirdetett a katonai kormányzat ellen, amiért is gyakran került börtönbe vagy házi őrizetbe,[10] míg végül a 16 évi tartó katonai önkényuralom után 1991-ben megtartották az ország első demokratikus választását, amelyet során alulmaradt Ziával szemben.[11] A következő, 1996-os választás már az Áojámi Liga győzelmével zárult, s bár a rátermettségét jelezte az Indiával aláírt vízmegosztási megállapodás és a békekötés az ország délkeleti törzsi lázadóival, de öt évvel később, 2001-ben a Zia vezette Bangladesi Nemzeti Párt visszaszerezte a hatalmat.
Túlélte a 2004-es merényletkísérletet, amikor egy pártgyűlés elleni bombatámadásban huszonegyen haltak meg. Az országot ismét eluraló káosz 2007-ben ismét katonai kormányzásba torkollott, s ellene korrupciós perek indultak. Ismét börtönbe került, de 2008-ban orvosi kezelés miatt kiengedték az Egyesült Államokba. Töretlen kitartásának, valamint – az egyetlen szavára – az utcára vonuló követőinek köszönhetően visszatért hazájába, nagy fölénnyel megnyerte a választást, és 2009 óta[10] négy, egymást követő kormányzati cikluson át irányította Bangladest.[12][13]
2016 novemberében ellátogatott a Budapesten zajló víz-világtalálkozóra, melynek alkalmával kétoldalú tárgyalást folytatott Orbán Viktor miniszterelnökkel az Országházban, s az első magyar–bangladesi csúcstalálkozón a két fél képviselői három (vízgazdálkodási, mezőgazdasági és konzultációs) együttműködési szándéknyilatkozatot is aláírtak.[14]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Bozótvágó késsel vadásznak bloggerekre és ateistákra (magyar nyelven). nol.hu. (Hozzáférés: 2019. április 1.)
- ↑ Kawser, Rumi. „Survey: Sheikh Hasina tops as longest serving female leader in world”, Dhaka Tribune, 2019. szeptember 11.. [2022. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. június 10.)
- ↑ The World's 100 Most Powerful Women 2015 (amerikai angol nyelven). Forbes ME . (Hozzáférés: 2023. május 4.)
- ↑ The World's 100 Most Powerful Women. Forbes, 2018. december 4. [2017. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 4.)
- ↑ The World's 100 Most Powerful Women. Forbes, 2017. november 1. [2018. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 2.)
- ↑ Sheikh Hasina: The World's 100 Most Influential People (amerikai angol nyelven)
- ↑ Lemondott a bangladesi miniszterelnök és elmenekült az országból (MTI/hvg.hu, 2024-08-05)
- ↑ Riaz, Ali (2020. szeptember 1.). „The pathway of massive socioeconomic and infracstructuaral development but democratic backsliding in Bangladesh”. Democratization 28, 1–19. o. DOI:10.1080/13510347.2020.1818069.
- ↑ Diamond, Larry (2020. szeptember 1.). „Democratic regression in comparative perspective: scope, methods, and causes”. Democratization 28, 22–42. o. DOI:10.1080/13510347.2020.1807517.
- ↑ a b Kontúr. Sejk Haszina: Banglades bégumja. In.: HVG. XLI. évfolyam, 2019/2. (2061.) szám, 31. oldal, ISSN 1217-9647
- ↑ Bencze Imre, dr. et al.: Officina világévkönyv. Officina Nova, [Budapest], 1994. 69. oldal, ISBN 963-8185-90-2
- ↑ Negyedszer is a kormánypárt győzött Bangladesben (magyar nyelven). beol.hu, 2018. december 31. [2019. január 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 5.)
- ↑ Bangladesben a kormánypárt nyerte meg a választást (magyar nyelven). hirado.hu, 2024. január 8. (Hozzáférés: 2024. január 9.)
- ↑ Nyilas Gergely: Orbán – Létrejött a világtörténelem első magyar–bangladesi csúcstalálkozója (magyar nyelven). Index, 2016. november 29. (Hozzáférés: 2019. április 5.)