Julesz Miklós
Julesz Miklós (Kiskunfélegyháza, 1904. május 12.[2] – Szeged, 1972. október 18.) Kossuth-díjas orvos, belgyógyász, endokrinológus, az orvostudomány kandidátusa (1952) és doktora (1956), a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1967) tagja. A 20. század második felében a klinikai belgyógyászat, azon belül az endokrinológia tudományának iskolateremtő egyénisége volt. Julesz János (1943) orvos, endokrinológus apja.
| Julesz Miklós | |
_Hungarian_doctor.jpg) | |
| Született | 1904. május 12.[1] Kiskunfélegyháza |
| Elhunyt | 1972. október 18. (68 évesen)[1] Szeged |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Winkler Erzsébet (h. 1936–?) |
| Gyermekei | Julesz János |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1927, orvostudomány) |
| Kitüntetései | Kossuth-díj (1962) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Julesz Miklós témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja
szerkesztésJulesz Leó (1868–1944) néptanító, hitközségi jegyző és Haas Róza (1871–1944) fia. Általános orvosi oklevelét 1927-ben szerezte meg a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, amelyet 1929-ben belgyógyászati szakképesítéssel egészített ki. 1927-től 1943-ig a Pesti Izraelita Hitközség Szabolcs Utcai Kórházában folytatott gyógyítótevékenységet, időközben 1929-ben rövid ideig a párizsi Pitié-Salpêtrière Kórházban végzett endokrinológiai kutatásokat. 1943-ban az Országos Társadalombiztosító Intézet pestújhelyi tébécékórházába, a Vass József Munkáskórházba helyezték át. 1944 októberében a nyilas hatóságok munkaszolgálatra rendelték be, majd a buchenwaldi, később az ohrdrufi koncentrációs táborba deportálták, ahonnan 1945-ben tért haza. 1945-ben a Budapesti Tudományegyetem I. számú belklinikájának tanársegédévé, később adjunktusává nevezték ki, 1947-ben pedig magántanári képesítést szerzett az endokrin betegségek gyakorlati diagnosztikája tárgykörből. 1951-től docensi, 1956-tól egyetemi tanári címmel oktatott tovább az immár önállósult Budapesti Orvostudományi Egyetemen. 1958-ban felajánlották számára a Szegedi Orvostudományi Egyetem belgyógyászati tanszékvezetői széket, s haláláig irányította a tanszék munkáját. Ezzel párhuzamosan 1958–1959-ben az egyetemi II. számú, majd 1959-től haláláig az I. számú belgyógyászati klinika igazgatói feladatait is ellátta.
Felesége Winkler Erzsébet orvos, egyetemi adjunktus volt, akit 1936. május 10-én Szegeden vett nőül.[3]
A Szegedi izraelita temetőben nyugszik.[4] Sírja 2006 óta védett.[5]
Munkássága
szerkesztésKutatásai a kísérleti és klinikai endokrinológia, illetve neuroendokrinológia legkülönbözőbb kérdéseire irányultak. Behatóan tanulmányozta a belső elválasztású mirigyek normális és kóros működését, ezen belül főként az agyalapi mirigy funkciózavarai foglalkoztatták. Átfogó vizsgálatokat végzett a B1-vitaminnak az agyalapi mirigy elülső lebenyére, az adenohipofízisre gyakorolt hatásmechanizmusáról. Kutatásai során bizonyította a szteroidhormonok szintetizálóképességét, és új eljárásokat dolgozott ki egyes hormonzavarok előidézte endokrin betegségek, például a cukorbetegség és a női klimax kezelésére. Mindemellett nevéhez fűződik a pubertáskori bazofilizmus, a másodlagos Morgagni–Adams–Stokes-tünetcsoport, valamint a szekunder Cushing-szindróma kórképének leírása. Élete vége felé különösen a fokozott szőrnövéssel járó hirsutizmus kóroktanának kérdései foglalkoztatták.
A Szegedi Orvostudományi Egyetem klinikáján iskolát teremtett, tanítványai közül a magyarországi belgyógyászat és endokrinológia meghatározó személyiségei kerültek ki: Varró Vince (1921–2021), Faredin Imre (1922–1997), Bencze György (1922–1998), Rák Kálmán (1929–2005), Szarvas Ferenc (1930), Borvendég János (1935), Csanády Miklós (1937) és mások. Szervezőmunkájának volt köszönhető a Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság 1972-es megalakítása.
Kevés, de nagy jelentőségű könyvei jelentek meg, többnyire társszerzőségben, némelyikét több nyelvre is lefordították. Emellett kiterjedt publikációs tevékenységet folytatott hazai és külföldi szakfolyóiratokban egyaránt. 1955-től részt vett a Magyar Belorvosi Archívum szerkesztésében, az 1960-as évektől az Új magyar lexikon szócikkeinek írásában.
A buchenwaldi és ohrdrufi koncentrációs táborokban szerzett élményeit 1971-ben adta közre Kirándulás a pokolban című dokumentumregényében.
Társasági tagságai és elismerései
szerkesztés
Tudományos eredményei elismeréseként 1967-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1972-től az általa szervezett Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság első elnöke volt. Több nemzetközi tudományos társaság munkájában vett részt, így 1965-től a Nemzetközi Belgyógyászati Társaság (International Society of Internal Medicine) tagja, 1972-től a londoni Royal Society of Medicine külső tagja, emellett a Nemzetközi Endokrinológiai Társaság (International Society of Endocrinology) központi bizottságának is tagja volt.
Tudományos kutatási eredményeiért 1937-ben a Budapesti Orvosegyesület Widder-díját, 1948-ban Segner-díját; 1961-ben Kiváló Orvos díjat, 1962-ben Kossuth-díjat, 1964-ben a Munka Érdemrend arany fokozatát, 1972-ben Jancsó Miklós-emlékérmet kapott. 1967-ben a Halle-wittenbergi Luther Márton Egyetem honoris causa díszdoktorává avatták.
Főbb művei
szerkesztés- A neuroendokrin betegségek kórtana és diagnosztikája. Budapest, Akadémiai, 1957, 992 p.[6]
- Endokrin betegségek gyógyítása és elméleti alapjai.Kovács Kálmánnal. Budapest, Akadémiai, 1966, 548 p.[7]
- Steroids in human skin. Faredin Imrével és Tóth Istvánnal. Budapest, Akadémiai, 1971, 221 p.
- Kirándulás a pokolban. Budapest, Szépirodalmi, 1971, 347 p.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC06879/07143.htm, Julesz Miklós, 2017. október 9.
- ↑ Születési bejegyzése a kiskunfélegyházi polgári születési akv. 625/1904. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. február 27.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a szegedi polgári házassági akv. 268/1936. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. február 27.)
- ↑ Gyászjelentése (1972). (Hozzáférés: 2021. február 27.)
- ↑ nori.gov.hu. (Hozzáférés: 2021. február 27.)
- ↑ Németül Holló I. társszerzővel 1961; oroszul 1963, 1967.
- ↑ Németül 1966.
Források
szerkesztés- Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 369–370. o. ISBN 963-9257-02-8
- Szegedi egyetemi almanach (1921–1996) II. Szeged, Dobozy Attila, 1997, 161., 468. p.
- Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 639–640. o. ISBN 963-547-414-8
- Prof. Dr. Préda István: „A” zsidókórház. Remény (remeny.org)
