Location via proxy:   [ UP ]  
[Report a bug]   [Manage cookies]                

A Kóraku-en (後楽園; Hepburn: Kōrakuen?) Japán három legszebb kertjének egyike. Okajama prefektúra, Okajama nevű városában található. A kertet Ikeda Cunamasza építtette 1700-ban. A jelenlegi formáját 1863-ban érte el.

Kóraku-en
Elhelyezkedése
OrszágJapán
TelepülésOkajama prefektúra
Kóraku-en (Japán)
Kóraku-en
Kóraku-en
Pozíció Japán térképén
é. sz. 34° 40′ 04″, k. h. 133° 56′ 06″34.667664°N 133.935056°EKoordináták: é. sz. 34° 40′ 04″, k. h. 133° 56′ 06″34.667664°N 133.935056°E
Általános adatok
Alapítás ideje1687
AlapítójaIkeda Cunamasza
Típusajapánkert
Terület0,14 km²
A Wikimédia Commons tartalmaz Kóraku-en témájú médiaállományokat.

Történelme

szerkesztés

A Kóraku-en építését 1687-ben Ikeda Cunamasza rendelte el. 1700-ra el is készült, és néhány változtatást leszámítva az eredeti formájában a mai napig megőrződött. A kert eredeti neve Kó-en (後園; „későbbi kert”) volt, mivel az Okajama Vár elkészülte után épült. Jelenlegi nevét 1871-ben kapta.

A Kóraku-en egyike azon földesúri kerteknek, ahol a történelem változása nyomon követhető. Ez főleg az Ikeda család által hátrahagyott feljegyzéseknek és az Edo-kori festményeknek köszönhető.

A kertet főleg fontos vendégek fogadására használták, de bizonyos napokon a közemberek is látogathatták. 1884-ben a kert tulajdonjoga Okajama prefektúrára szállt, melynek köszönhetően megnyitották a nagyközönség számára.

Az 1934-es áradások és az 1945-ös bombázások során komoly károkat szenvedett, azonban az Edo-kori festmények alapján rekonstruálták. 1952-ben a történelmi kulturális örökség részévé nyilvánították.

Érdekessége

szerkesztés

A kert egyik jellegzetessége a Szava-no-ike nevű tó, mely három szigetével állítólag a Kiotó melletti Biva-tó látványát tükrözi.

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Kōraku-en című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

  • Ferenczy László: Régi japán kertek, Budapest: Mezőgazda Kiadó, 1992.