Kazvin
Kazvin (perzsául: قزوین) 330 000 lakosú város Irán északnyugati részén. Kazvin tartomány székhelye, fontos kulturális központ.[3] 1548 és 1598 között a Szafavida Birodalom fővárosa volt.[4]
| Kazvin قزوین | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Irán |
| Körzethívószám | 28 |
| Testvérvárosok | Lista Biskek (2003. április 15. – ) |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 402 748 fő (2016)[1][2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 1302 m |
| Terület | 64,132 km² |
| Időzóna | UTC+03:30 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 36° 17′ 08″, k. h. 50° 00′ 15″36.285437°N 50.004100°EKoordináták: é. sz. 36° 17′ 08″, k. h. 50° 00′ 15″36.285437°N 50.004100°E | |
| Kazvin قزوین weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kazvin قزوین témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
szerkesztésTeherántól északnyugatra fekvő település.
Története
szerkesztésA várost még I. Sápúr szászánida király alapította 241–272 körül. Fénykorát az Omajjádok és az Abbászida-dinasztia alatt élte a város, majd a mongolok pusztították el, de lassan mégis újjáépült.
1548-ban a szafavida uralkodó I. Tahmászp Tebrizből ide költöztette át udvarát is.
Kazvin 1598-ig volt főváros, mikor Abbász sah székhelyét Iszfahánba helyezte át.
1628-ban Thomas Herbert perzsiai utazásai során írta az akkoriban még 200.000 lakosú városról, hogy nem marad el a birodalom egyéb városai mögött.
1962-ben a környék 108 kis településével együtt Kazvint is romba döntötte a földrengés.
Az 1800 méter tengerszint feletti magasságban fekvő város környéke híres gyümölcstermesztéséről és borászatáról. Itt Kazvinban dolgozzák fel a környező gyümölcsösök termését. Vörös- és fehér testes borait sokan még Siráz borainál is többre tartják.
Nevezetességek
szerkesztés- A Masdzsid-i Dzsomé-templom 1106 és 1153 között épült, többször is átalakították. Mai formája Nagy Abbasz sah építő, újjáépítő tevékenységének eredménye. Nagy belső udvarát négy ejván díszíti. A déli ejvánnak, az imádság csarnokának ékessége a márványmihráb. Külön érdekessége mágneses hatása is. Az északi ejván két minaretje is Abbasz sah idején kapta mai formáját. A tornyokban kiállítás található.
- Husszein Ima,zadeh emléktemploma. Csodálatos, kék kupolájú épület.
- Medressze-i Hajdarieh korániskola. A 12. században, a szeldzsuk időkben építették egy szasszanida korból való tűztemplom átalakításával. A szeldzsuk építészet egyik legszebb alkotásának tartják.
- Masdzsi-i Sah királyi mecset, mely szép mozaikjairól híres.
- Hamdullah Musztifó (1281-1350) síremléke, aki a város szülötte volt. Ő volt az első perzsa világtörténelem összeállítója. Rasid ad-Din tanítványa volt és egyben földrajztudós. 1335-ben elkészült Győzelem könyve című műve Firdauszi nagy munkájának a Sáhnáménak, a Királyok könyvének folytatása volt, mellyel a 14. századig teljessé tette a perzsa hősi mondakört. Az ő munkássága ösztönözte Nuzhat-al-Kulubot, aki 1340-ben a kor földrajzi tudásának csúcsán írta meg a Szívek gyönyörűsége című művében a perzsa föld kialakulását és részletes útikalauzát, mely az összes akkori települést magába foglalta. E művet még ma is sok tudós forgatja.
- Karracsán-tornyok: középkori mauzóleumok 1067-ből és 1093-ból.
- Ali kapu (AliQapu), vagy más néven Magas kapu.
- Városi Múzeum az Abbaszidák ősi palotájában található.
- Empress Farah Dam a Farah császárné-duzzasztógát és a mögötte fekvő nyaralóhely is innen Kazvinból érhető el.
Galéria
szerkesztés-
Masdzsid-i Dzsomé-templom -
-
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ https://www.citypopulation.de/Iran-MajorCities.html
- ↑ جمعیت به تفکیک تقسیمات کشوری (perzsa nyelven). (Hozzáférés: 2023. október 29.)
- ↑ 2005 World City Populations
- ↑ Iran (5th ed., 2008), by Andrew Burke and Mark Elliott, p. 28 Archiválva 2011. június 7-i dátummal a Wayback Machine-ben, Lonely Planet Publications, ISBN 9781741042931
Források
szerkesztés- Szentirmai József: Irán (Panoráma 1979) ISBN 963-243-133-2
