Kiss Lajos (nyelvész)
Kiss Lajos (Debrecen, 1922. június 2. – Budapest, 2003. február 16.) nyelvész, szlavista, a nyelvtudományok kandidátusa (1960) és doktora (1984), a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1998), majd rendes (2001) tagja. A 20. századi magyar nyelvtudomány kiemelkedő alakja volt, akinek a magyar és a szláv nyelvek lexikológiai és etimológiai vizsgálata mellett a lexikográfia és a névtan terén végzett munkássága is jelentős, egyebek mellett nevéhez fűződik a mindmáig egyetlen magyar helynévtörténeti szótár összeállítása (Földrajzi nevek etimológiai szótára). 1951-től Fehértói Katalin (1925–2006) nyelvtörténész második férje.
| Kiss Lajos | |
| Született | 1922. június 2.[1] Debrecen |
| Elhunyt | 2003. február 16. (80 évesen) Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar[3][4] |
| Foglalkozása |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja
szerkesztésA debreceni piaristák Calasanzi Szent József Gimnáziumának elvégzése után, 1941–1943-ban a Ludovika Akadémián tanult. Ezt követően a második világháborúban szolgált tüzér hadnagyi rangban, mígnem az előrenyomuló Vörös Hadsereg ellen vívott harcok során a szovjetek fogságába esett, s csak 1948-ban térhetett haza. Még ugyanabban az évben beiratkozott a Debreceni Tudományegyetem német–orosz szakára, ahol 1952-ben szerezte meg diplomáját. 1951 és 1954 között az egyetem orosz tanszékének tanársegéde volt, majd átkerült a fővárosi Eötvös Loránd Tudományegyetemre, ahol 1957-ig a szlavisztikai tanszék aspiránsként dolgozott, Kniezsa István és Hadrovics László irányítása alatt. Aspirantúrája elvégzését követően állandó egyetemi katedrát nem kapott, így 1957-ben az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa, majd munkatársa lett. 1986–1996 között a lexikográfiai és lexikológiai osztály vezetőjeként, 1998-as nyugdíjba vonulása után kutatóprofesszori minőségben dolgozott az intézetben. Ezzel párhuzamosan, 1966-tól címzetes egyetemi docensként, 1985-től haláláig címzetes egyetemi tanárként tartott előadásokat az Eötvös Loránd Tudományegyetem szlavisztikai tanszéken.
Munkássága
szerkesztésTudományos kutatásai a nyelvészet számos területére kiterjedtek. Pályája elején főként a ruszin, az orosz és a lengyel nyelv vizsgálata vonzotta, pályája későbbi szakaszában azonban szlavisztikai érdeklődése kiterjedt valamennyi keleti, nyugati és déli szláv nyelvre. Behatóan foglalkozott e nyelvek szóalkotási szabályaival, ezen keresztül jutott el a szláv, majd a magyar szókincs lexikológiai és etimológiai vizsgálatához, a magyarban előforduló szláv eredetű jövevényszavak és az ugyancsak szláv mintára képzett tükörszavak tanulmányozásához.
Etimológiai munkássága örvén szintén jelentős eredményeket ért el a lexikográfia és a névtan területén. Számos szótár összeállításában közreműködőtt, egyebek mellett két ízben is részt vett az Orosz–magyar nagyszótár átdolgozásában és korszerűsítésében (1959, majd 1998), a hétkötetes A magyar nyelv értelmező szótára (1959–1962) szerkesztésében, majd A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (1967–1970) munkálataiban. 1986 után a Nyelvtudományi Intézetben az ő irányításával indultak meg és folytak egy évtizeden át az akadémiai nagyszótár szerkesztési munkálatai.
Etimológiai, névtani és lexikográfiai kutatásai a földrajzi nevek etimológiai vizsgálata terén teljesedtek ki az 1970-es években: a több bővített és javított kiadást is megért, Földrajzi nevek etimológiai szótára című műve mindmáig a magyar helynévtörténeti szótárirodalom első és egyetlen képviselője. Ebben a munkájában sorra vette több mint 13 ezer Kárpát-medencei település-, táj-, hegy- és vízrajzi név, valamint a közismertebb európai és távolabbi földrajzi nevek történetét, eredetét és magyar nyelvi adatolását. Akadémiai székfoglalóinak témáját szintén a névtani vizsgálatok köréből választotta (Az új európai víznévkutatás, 1999; A hegyek és a hegységek nevei, 2001). Ugyancsak hozzá fűződik az első magyar szóképzési szótár összeállítása (kandidátusi disszertációja részeként), valamint a magyar etimológiai szótárak címszófelépítésének és a szótörténeti jelölések egységes rendszerének kialakítása. A földrajzi nevek vizsgálata kapcsán – mintegy annak mellékvizén – jelentősek a magyar térkép- és térképészettörténetre vonatkozó közleményei.
Élete utolsó szakaszában nyelvészeti kritikával és a magyar nyelvtudomány történetével egyaránt foglalkozott. Utóbbi kapcsán megemlítendőek a magyar szlavisztika nagy alakjairól, Asbóth Oszkárról, Melich Jánosról, Kniezsa Istvánról és Hadrovics Lászlóról írott életrajzi könyvei, valamint a Nyelvtudományi Intézet történetének összefoglalása.
Pályája során az általa írt kötetek és közreműködésével szerkesztett szótárak mellett közel négyszáz tanulmánya, közleménye, ismertetése jelent meg, jobbára a Magyar Nyelv, Magyar Nyelvőr, Studia Slavica folyóiratokban, valamint külföldi nyelvészeti periodikákban.
Társasági tagságai és elismerései
szerkesztésTudományos eredményei elismeréseként 1998-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2001-től pedig rendes tagja volt, részt vett a nyelvtudományi, illetve a magyar nyelvi bizottságok munkájában. Számos tudományos társaságban és bizottságban vállalt tisztséget: alelnöke volt a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, tagja a Földrajzinév-bizottságnak.
Nyelvészeti munkásságáért 1978-ban és 1991-ben Akadémiai Díjat kapott, emellett 1994-ben elnyerte a Magyar Nyelvtudományi Társaság Pais Dezső-emlékérmét, 2002-ben pedig életművéért az MTA Munkácsi Bernát-díját vehette át.
Emlékezete
szerkesztésEmlékezetére és tiszteletére alapították 2005-ben a Kiss Lajos-díjat, amelyet a Debreceni Egyetem magyar nyelvtudományi tanszéke olyan negyven év alatti hazai vagy külföldi nyelvészeknek ítél oda, akik a magyar nyelvtörténeti kutatásokat jelentős eredményekkel gazdagították.[1][halott link]
Születésének 100. évfordulóján emléktábla avatással emlékeztek rá Debrecenben, a szülőháza helyén álló épületnél (Debrecen, Péterfia u. 53.)[5]
Kiss Lajos emléktábla található utolsó budapesti lakhelyén lévő társasház falán is. (Budapest, XI. kerület, Kemenes u. 6.)
Főbb művei
szerkesztés- Die erklärenden Wörterbücher der slawischen Sprachen. in: Studia Slavica IX. 1963. 75–122.
- A szláv nyelvek értelmező szótárai. in: Szótártani tanulmányok. Szerk. Országh László. Budapest, Tankönyvkiadó, 1966, 281–322.
- Hatvanhét szómagyarázat. Budapest, Akadémiai, 1970, 98 p. = Nyelvtudományi Értekezések.
- Szláv tükörszók és tükörjelentések a magyarban. Budapest, Akadémiai, 1976, 231 p. = Nyelvtudományi Értekezések.
- Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest, Akadémiai, 1978, 727 p.
Negyedik, bővített és javított kiadás: Földrajzi nevek etimológiai szótára I–II. Budapest, Akadémiai, 1988, 1643 p. (utánnyomás: 1997, ISBN 9630545675) - Kniezsa István. Budapest, Akadémiai, 1994, 144 p. = A Múlt Magyar Tudósai.
- Földrajzi neveink nyelvi fejlődése. Budapest, Akadémiai, 1995, 66 p. = Nyelvtudományi Értekezések.
- Melich János. Budapest, Akadémiai, 1995, 94 p. = A Múlt Magyar Tudósai.
- Asbóth Oszkár. Budapest, Akadémiai, 1996, 176 p. = A Múlt Magyar Tudósai.
- Hadrovics László. Budapest, Akadémiai, 1999, 121 p. = A Múlt Magyar Tudósai.
- Magyar írók a térképről. Budapest, Magyar Térképbarátok Társulata, 1999, 127 p.
- Történeti vizsgálatok a földrajzi nevek körében. Piliscsaba, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 1999, 355 p.
- Az új európai víznévkutatás Budapest, zékfoglaló előadások a Magyar Tudományos Akadémián, 2000.
- A Nyelvtudományi Intézet fél évszázada (1949–1999). Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 2001, 29 p.
- Szófejtés, szótárírás és nyelvtudomány-történet. Szerk. Gerstner Károly és Kiss Gábor. Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2004, 391 p.
- A hegyek és hegységek nevei; MTA, Bp., 2005 (Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. június 19.)
- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. március 25.)
- ↑ LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2012. november 13. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ Dehir.hu: Kiváló nyelvész előtt tisztelegtek a Debreceni Egyetemen (magyar nyelven). www.dehir.hu. (Hozzáférés: 2023. március 13.)
Források
szerkesztés- Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 81. o. ISBN 963-9257-04-4
- A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 682–683. o.
- Kiss Lajos nekrológja a Magyar Tudományban
- Elekfi László: Friss emlékezés egy tartalmas életpályára: Kiss Lajos 1922–2003. in: Magyar Nyelvőr CXXVII. 2003. 2. sz. 137–143.
További információk
szerkesztés- Hoffmann István: Kiss Lajos (1922–2003). in: Magyar Nyelvjárások XLII. 2004. 217–232.
- Szavak, nevek, szótárak: Írások Kiss Lajos 75. születésnapjára. Szerk. Kiss Gábor és Zaicz Gábor. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 1997, 502 p.
