Lándzsahalak
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A lándzsahalak (Amphioxiformes) a gerinchúrosok (Chordata) törzsébe tartozó fejgerinchúrosok (Cephalochordata) egy rendje, ide tartoznak az altörzs egyedüli ma is élő képviselői. A fejgerinchúrosok egyetlen osztályának, a csőszívűek (Leptocardii) osztályának egyetlen rendje.
Lándzsahalak | ||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
Családok | ||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Lándzsahalak témájú kategóriát. |
Anatómia és fiziológia
szerkesztésAz üvegszerű lándzsahalak hosszúsága eléri a 7 cm-t, a homokba beásva élnek. Táplálékukat a száj körül elhelyezkedő érzékelőbimbókkal ellátott tapogatókoszorúval sodorják be szájukba.
A lándzsahalak átmenetnek tekinthetők az előgerinchúrosok (Urochordata) és a gerincesek (Vertebrata) között. Jellemző rájuk a tagolatlan gerinchúr (chorda dorsalis), valamint a fejrész teljes hiánya. A dorzális idegcsőnek agyvelőszerű duzzanata van. A szív szerepét pulzáló hosszanti cső tölti be (innen az osztály csőszívűek elnevezése), viszont a keringési rendszer hasonló a gerincesekéhez (dorzális aorta, hasi helyzetű szív). Az előbél kopoltyúkosárrá alakult, a kopoltyú körüli üreg (atrium) a többi gerinchúrossal közös tulajdonság. Az érzékszervek felépítése a lehető legegyszerűbb. Egyensúlyi szervük kezdetleges, a szemkezdemény azonban csupán pigmentfelhalmozódásból áll, amely a bőrhöz hasonlóan csak a világosra és sötétre reagál. A farokúszó alsó részét, a valódi halakhoz hasonlóan bőrredő burkolja, páros végtagjaik nincsenek. Farokúszójukban nincs úszósugár, ami pleziomorf (primitív) jelleg. Váltivarúak.
Rendszerezés
szerkesztés- Asymmetronidae
- Asymmetron
- Asymmetron lucayanum
- Asymmetron maldivense
- Epigonichtys Peters, 1877
- Epigonichthys australis (Raff, 1912)
- Epigonichthys bassanus (Günther, 1884)
- Epigonichthys cingalensis (Kirkaldy, 1894)
- Epigonichtys cultellus (Peters, 1877)
- Epigonichthys hectori (Benham, 1901)
- Epignichtys lucayanus (Andrews, 1893)
- Epigonichthys maldivensis (Foster Cooper, 1903)
- Asymmetron
- Branchiostomidae Bonaparte, 1841
- Branchiostoma (Costa, 1834)
- Branchiostoma africae (Hubbs & Monod, 1927)
- Branchiostoma arabiae (Webb, 1957)
- Branchiostoma belcheri (Gray, 1847)
- Branchiostoma bennetti (Boschung & Gunther, 1966)
- Branchiostoma bermudae (Hubbs, 1922)
- Branchiostoma californiense (Andrews, 1893)
- Branchiostoma capense (Gilchrist, 1902)
- Branchiostoma caribaeum (Sundevall, 1853)
- Branchiostoma elongatum (Sundevall, 1852)
- Branchiostoma floridae (Hubbs, 1922)
- Branchiostoma gambiense (Webb, 1958)
- közönséges lándzsahal (Branchiostoma lanceolatum, korábban Amphioxus lanceolatus) (Pallas, 1774)
- Branchiostoma leonense (Webb, 1956)
- Branchiostoma longirostrum (Boschung, 1983)
- Branchiostoma malayanum (Webb, 1956)
- Branchiostoma moretonensis (Kelly, 1966)
- Branchiostoma nigeriense (Webb, 1955)
- Branchiostoma indicum (Willey, 1901)
- Branchiostoma platae (Hubbs, 1922)
- Branchiostoma senegalense (Webb, 1955)
- Branchiostoma tattersalli (Hubbs, 1922)
- Branchiostoma virginiae (Hubbs, 1922)
- Branchiostoma (Costa, 1834)