Menyét

Menyét
	Angliai példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Ferae;
Rend:	Ragadozók (Carnivora);
Alrend:	Kutyaalkatúak (Caniformia);
Család:	Menyétfélék (Mustelidae);
Alcsalád:	Menyétformák (Mustelinae);
Nem:	Mustela;
Alnem:	Mustela;
Faj:	M. nivalis;
Tudományos név
	Mustela nivalis; Linnaeus, 1766
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Menyét témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Menyét témájú médiaállományokat és Menyét témájú kategóriát.

A menyét (Mustela nivalis) az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Európában – Írországot és néhány távoli szigetet kivéve – mindenütt megtalálható. Ázsia, Észak-Afrika valamint Észak-Amerika kiterjedt területein is jelentősen elterjedt. A hegyekben 3000 méterig felhatol. Magyarországon közönséges. Új-Zélandra betelepítették.

Alfajai

A biológusok még nem határozták meg pontosan, hogy hány alfaja van a menyétnek.^[2]

Mustela nivalis allegheniensis - Beallsville közelében, Washington; a Nagy-tavaktól délre Wisconsin, Illinois és Pennsylvania államokon keresztül az Appalache-hegység mentén délre, Észak-Karolináig.
Mustela nivalis boccamela - Szardínia
Mustela nivalis campestris - Dél-Dakota, Beemer, Cuming Co., Észak-Nebraska, Iowa és Arkansas
Mustela nivalis caucasica - Hotshal-hegység, körülbelül 300-400 tengerszint feletti magasságban a Kaukázusban.
Mustela nivalis eskimo - Barrow-fok (Point Barrow), Alaszka és Yukon
Mustela nivalis heptneri - Islim Tchesme, Badkhiz, Türkmenisztán
Mustela nivalis minuta - Észak-Skandinávia
Mustela nivalis mosanensis - Mosan közelében levő Yengan-nál, Koreai-félsziget
Mustela nivalis namiyei - Awomori, Honshu, Japán
északi menyét (Mustela nivalis nivalis) - Skandinávia, Oroszország, Észak-Amerika. Az amerikai állatokat egykor törpe menyét (Mustela nivalis rixosa) néven külön alfajnak tartották, ma a legtöbb kutató azonos alfajnak véli az elterjedési terület északi részén élő összes állatot.
Mustela nivalis numidica - Tanger, Marokkó
Mustela nivalis pallida - Kokand, Ferghana, kelet-oroszországi Turkesztán
Mustela nivalis pygmaea - az oroszországi Ohotszki-tenger északi partjai, Gizhiga
Mustela nivalis rixosa - Osler, Saskatchewan, Mackenzie folyó deltája, Kanada és Észak-Montana, Észak-Dakota és Minnesota, USA; ahogy fentebb olvasható, egyes biológusok azonosnak tartják a Mustela nivalis nivalisszal.
Mustela nivalis rossica -
Mustela nivalis russelliana - Tatsienlu, Szecsuan, Kína
Mustela nivalis stoliczkana - Yarkand, Kelet-Turkesztán (Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület), Kína
egyiptomi menyét (Mustela nivalis subpalmata) - korábban különálló fajnak vélték, Egyiptom északi része
Mustela nivalis tonkinensis - Chapa, Tonkin, Indokína
déli menyét (Mustela nivalis vulgaris) - Nyugat-, Közép- és Dél-Európa, Közép-Ázsia. Magyarországon is ez az alfaj fordul elő.

Megjelenése

Testhossza 15-26 centiméter, vállmagassága 3-4 centiméter, farokhossza 3-7 centiméter. A hím legfeljebb testtömege 250 gramm, a nőstényé legfeljebb 110 gramm. Még ha a menyét hasonlít is rokonára, a hermelinre, kisebb nála és nincs fekete farok-vége; azonkívül teste hullámosan ívelt; éles határvonal húzódik fehér hasa és vörhenyesbarna felső része között. A hermelintől eltérően a menyét télen csak az északi területeken és a magas hegységekben ölt fehér bundát. Olykor még a hasán is látni barna foltokat vagy sötét jegyeket a szájzugban. Bár nem sokkal hosszabb a nősténynél, a hím jóval nehezebb. Mivel a menyét nagyon karcsú, még a pockokat is tudja követni járataikba.

Életmódja

Az állat bátor és kíváncsi; túlnyomórészt éjjel vadászik és általában magányos. Tápláléka elsősorban pockok és egyéb egérfélék, de patkányok, vakondok, madarak, tojások és üregi nyulak is. Vadon 1-2 évig, fogságban akár 10 évig is él.

Viselkedése és életmódja ugyan emlékeztet a hermelinre, de inkább a pocokvadászatra specializálódott. A menyétek járataikba is követik a mezei pockokat, hogy ott megfogják őket. Ezt csak karcsúságuk teszi lehetővé, ami viszont nagy energiafelvételt tesz szükségessé, mivel az állatok kedvezőtlen testfelszín/testtömeg arányuk miatt sok hőt veszítenek. Nem tudják magukat tömött bundával védeni, mivel akkor már nem férnének be a pocoklyukakon.

A nagy energiaveszteség kiegyenlítéséhez a menyétnek szinte állandóan vadásznia kell. Alapanyagcseréje igen magas. A menyét tehát rengeteget portyázik, gyakran még éjszaka is, kertekben, hulladékhalmokon, szénakazlakban és cserjésekben; néha még az üregi nyulat is megpróbálja leteríteni, de kis termete miatt ez sokkal ritkábban sikerül neki, mint a hermelinnek.

Rövid, 12-30 centiméteres ugrásokkal halad, közben időnként felegyenesedve figyel; „cincogással” könnyen behívható. Sokszor meghatározott vadászösvényeket követ; meglehetősen territoriális viselkedésű, azaz ragaszkodik megszokott területéhez. A hímek vadászterületei elkülönülnek a nőstényekétől. Pocokgradáció esetén, amikor 100-500 pocok is lehet egy hektáron, a vadászterület 1-5 ha-ra zsugorodhat, ha pedig mondjuk csak 20-40 pocok jut egy hektárra, akkor egy-egy menyét 15 hektárt is birtokolhat. A nőstények vadászterületei mindig jóval kisebbek. Egyetlen éjszaka alatt egy menyét 2 kilométert is megtehet. Téli pihenőt a menyétek nem tartanak.

Ha lehetősége van arra, a menyét többet vadászik a kelleténél. A fölös táplálékot földalatti gyűjtőkamrákban tárolja.^[3]

Ellenségei a ragadozó madarak, baglyok, a róka és a hermelin. Korábban csapdázták, kevés eredménnyel. Ma már védett, bántalmazása törvénybe ütközik.

Szaporodása

Az ivarérettséget néha már az első évben eléri. A párzási időszak márciustól augusztusig tart. Évente egyszer fial, de ha bő a táplálékkínálat, akkor kétszer is ellik. A vemhesség 5 hétig tart. Egy alomban 3-8, általában 4-6 kölyök van. Az elválasztás 4-5 hét után következik be.

Az állomány alakulását nagymértékben a pockok száma szabja meg.

Érdekesség

A ragadozás gyakorlatát már kicsi korában elkezdi, de az áldozat olykor elmenekül. Egy meglepő esetet sikerült Angliában valakinek lefényképeznie: egy zöld küllő (Picus viridis) repül egy fiatal menyéttel a hátán. A fényképész magyarázata szerint a fiatal menyét megtámadta a madarat, de annak végül sikerült elmenekülnie, a menyéttel a hátán.^[4]

Menyétek a kultúrában

Én vagyok Menyus (I Am Weasel) című Cartoon Networkös rajzfilm címszereplője.
Buck a Jégkorszak 3. – A dínók hajnala (Ice Age: Dawn of the Dinosaurs) című animációs film félszemű menyétje.
Roger nyúl a pácban című film „bűnüldöző” menyétjei.

Képek

Kitömött példány
Figyelő menyét
Két játszadozó menyétkölyök

Jegyzetek

↑ A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.
↑ Ez a szakasz az angolwiki Least Weasel című szócikk, a Wikifajok és az IUCN alapján készült.
↑ Least Weasel. eNature.com, 2007. [2009. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 19.)
↑ http://www.telegraph.co.uk/news/picturegalleries/earth/12041091/Animal-photos-of-the-year-2015-Part-1.html

Források

Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178
szerk.: Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder: Mammal Species of the World, 3. kiadás, Baltimore: Johns Hopkins University (2005). ISBN 978-0-8018-8221-0. OCLC 62265494
Linnaeus, C., 1766. Systema Naturae per regna tria naturae, secundum classis, ordines, genera, species cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Twelfth Edition (12 ed.), Laurentii Salvii, Stockholm, 1: 69.
Steven R. Sheffield and Carolyn M. King, 1994. Mustela nivalis, Mammalian Species, American Society of Mammologists, No. 454, pp. 1–10, 3 figs.

További információk

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 21.)
A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2011. június 29.)
North American Mammals: Mustela nivalis
http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_2145

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.

[2] Ez a szakasz az angolwiki Least Weasel című szócikk, a Wikifajok és az IUCN alapján készült.

[3] Least Weasel. eNature.com, 2007. [2009. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 19.)

[4] ttp://www.telegraph.co.uk/news/picturegalleries/earth/12041091/Animal-photos-of-the-year-2015-Part-1.html

[1]

[2]

[3]

[4]