Pasztell
A pasztell átmenet a rajz és a festőművészet között. Lényege, hogy a festékszemcsék a papíron kötőanyag nélkül, kizárólag a felület bolyhossága, érdessége révén tapadnak meg. Eszköze és egyben anyaga a minimális kötőanyaggal kis rudakká préselt festékpor, amellyel krétához vagy rajzszénhez hasonló módon bánnak. Hatása nagyban függ a felhasznált papír milyenségétől, amely gyakran finomra tört habkőporral van bevonva, hogy csiszolópapírként porlassza szét a pasztellrudat, vagy fonaltörmelékkel, hogy bársonyosságával kösse meg a festékport.
Technikája
szerkesztésA pasztell technikája eredetileg a krétarajzét örökölte, később egyre nagyobb szerepet kaptak a benne rejlő festői lehetőségek, annak kihasználása, hogy a lágyabb vagy erőteljesebb felrakás különböző árnyalatokat eredményez, hogy az olajfestményhez hasonlóan magán a felületen is keverhetők a színek. A művész a pasztellrudacskákon kívül más eszközöket, az ujjait, ecsetet, összesodort rongy- vagy papírdarabkákat stb. is használ a kép fejlesztéséhez, a por szétdörzsöléséhez.
A pasztell nagyon gyengén tapad az alaphoz, ez teszi lehetővé a kép részleteinek a színek felrakása utáni fejlesztését, javítását, vagy akár sörteecsettel való letörlését, de ugyanezért kerülni kell a túl vastag rétegben való alkalmazását is. A leporlás úgy akadályozható meg, hogy a felületre pasztellfixírt permeteznek. Ennek hátránya, hogy a színeket megváltoztathatja, ezért a fixáló lakkokat nagyon erősen hígítva, nagyon vékony rétegben használják.
Története
szerkesztésA pasztell a 15. század legvégén jelent meg Franciaországban, legkorábban Leonardo da Vinci munkásságában fordul elő. Első nagy mesterének Maurice Quentin de la Tour-t szokás tekinteni, aki portrék készítésére használta a technikát. A 19. században az impresszionizmusban is nagy szerepet kapott, például Edgar Degas művészetében. Magyarországon Rippl-Rónai József és Nagy István voltak mesterei.
Pasztellszín
szerkesztésA pasztellszínek jellemzően világos, lágyabb árnyalatú színek, mint a világoszöld, világoskék, rózsaszín, barackszín stb. Lakberendezésben és ipari formatervezésben a mai napig jelen van a használata, bár az igazi divatja a 20. század ötvenes éveitől kezdve a hetvenes évei végéig tartott.
Források
szerkesztés- Molnár C. Pál (szerk.): A képzőművészet iskolája, 1976 (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963-336-050
További információk
szerkesztés- Pasztellkép lépésről lépésre. William Schneider, Marla Baggetta és Nathan Rohlander útmutatásával; ford. Pálfalvi Ilona; Egmont, Budapest, 2011 (Művészképző mesterkurzus)
- Pósa Ede: A pasztellfestészet titkai; Cser, Budapest, 2011 (Kis műterem)
- Pasztellképek Portik Sándor erdélyi grafikus – festőművész
- Pasztellfestmények Vassy Erzsébet nagyváradi festőművész