Location via proxy:   [ UP ]  
[Report a bug]   [Manage cookies]                

Simanovszk

település Oroszországban
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. január 18.

Simanovszk (oroszul: Шимановск) város Oroszország ázsiai részén, az Amuri területen. A Simanovszki járás székhelye, de nem része a járásnak. Népessége: 19 815 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

Simanovszk (Шимановск)
Simanovszk címere
Simanovszk címere
Simanovszk zászlaja
Simanovszk zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyAmuri terület
Irányítószám676300
Körzethívószám41651
Népesség
Teljes népesség16 178 fő (2023)[1]
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Simanovszk (Oroszország)
Simanovszk
Simanovszk
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 52° 00′, k. h. 127° 40′52.000000°N 127.666667°EKoordináták: é. sz. 52° 00′, k. h. 127° 40′52.000000°N 127.666667°E
Simanovszk (Amuri terület)
Simanovszk
Simanovszk
Pozíció az Amuri terület térképén
Simanovszk weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Simanovszk témájú médiaállományokat.

Elhelyezkedése

szerkesztés

Blagovescsenszk területi székhelytől 251 km-re északra, az Amur–Zeja-síkság középső részén, a Bolsaja Pjora (a Zeja mellékfolyója) felső folyásán helyezkedik el. Vasútállomás a transzszibériai vasútvonalon. A település mellett vezet az „Amur” nevű R297-es főút (oroszul:  ).

35 km-re van Ciolkovszkij fiatal várostól, Oroszország „Vosztocsnij” nevű új űrrepülőterének központjától, mellyel közút és rendszeres autóbuszjárat köti össze.

Története

szerkesztés

1910-ben, a vasútvonal építésének idején alapították Pjora néven. 1912-ben az elkészült vasútállomást és a települést is az akkori kormányzóról, N. L. Gondatti etnográfusról nevezték el. 1920-ban az állomás nevét Simanovszkra, a települését Vlagyimiro-Simanovszkra cserélték, de az utóbbi előnevét fokozatosan elhagyták. Simanovszk 1950-ben kapott városi rangot.

Erőteljesen fejlődött a Bajkál–Amur-vasútvonal (BAM) építése idején, számos gépipari, építőipari és építőanyag-ipari üzeme létesült. Beton- és vasbetonszerkezetek kombinátja, útépítőgépeket és darukat, hidraulikus kovácssajtó berendezéseket gyártó vállalatai működtek («Кранспецбурмаш»).

Helytörténeti múzeumának elődjét 1969-ben két szobában nyitották meg. Azóta az intézmény új épületbe költözött, szervezete, gyűjtőköre jelentősen bővült.[3]