Szuharfélék

A szuharfélék (Cistaceae) a mályvavirágúak (Malvales) rendjébe tartozó növénycsalád. Fő elterjedési területük Észak-Amerika keleti és középső része, valamint Európa, Észak-Afrika és a Közel-Kelet. Európában a Földközi-tenger száraz vidékein a kemény lombú cserjések (macchia) növénytársulásaiban jelentős. Általában napos, száraz élőhelyeken előforduló, sivárabb, köves talajokat is elviselő lágyszárúak, vagy cserjék.

Szuharfélék
Cistus incanus virága
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots) Csoport: Core eudicots Csoport: Superrosidae Csoport: Rosidae Csoport: Eurosids II Rend: Mályvavirágúak (Malvales) Család: Szuharfélék (Cistaceae) Juss.
Nemzetségek
Szuhar (Cistus) Crocanthemum Naprózsa (Fumana) Halimium Napvirág (Helianthemum) Hudsonia Lechea Tuberaria
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szuharfélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szuharfélék témájú kategóriát.
Más rendszerezések
Cronquist legközelebbi felsőbb taxon: Dilleniidae alosztály Violales rend. alsóbb taxonok: Atlanthemum Szuhar (Cistus) (Crocanthemum) Naprózsa (Fumana) Halimimum Napvirág (Helianthemum) Hudsonia Lechea Therocistus Turberaria Tahtadzsján legközelebbi felsőbb taxon: Rend Cistales alsóbb taxonok: - Borhidi-rendszer legközelebbi felsőbb taxon: Rend Ibolyavirágúak (Violales) alsóbb taxonok: - Dahlgren legközelebbi felsőbb taxon: Rend Malvales alsóbb taxonok: Atlanthemum Szuhar (Cistus) (Crocanthemum) Naprózsa (Fumana) Halimimum Napvirág (Helianthemum) Hudsonia Lechea Therocistus Turberaria Soó-rendszer legközelebbi felsőbb taxon: Sorozat Fali magkezdeményűek (Parietales) (=Violales) alsóbb taxonok: - APG II-rendszer legközelebbi felsőbb taxon: Malvales alsóbb taxonok: Napvirág (Helianthemum) Szuhar (Cistus) Halimium Naprózsa (Fumana) Halimiocistus Hudsonia Lechea Tuberaria

Rendszerezésük

APG-rendszer

Az APG 8 nemzetség 175 faját sorolja a családba. A nagyobb nemzetségek (zárójelben a fajszám):

Helianthemum (80-110) – Halimium (24) – Cistus (18)

Egyéb rendszerek

Soó, Cronquist és Borhidi a Violales rendbe helyezik a családot. A Violales rendre a parietális-marginális placentáció jellemző, vagyis a magkezdemények az általában három termőlevélből összenőtt, egy- vagy többüregű magház falán helyezkednek el.

Tahtadzsján rendszerében a család az APG által a Malvales rendbe helyezett Bixaceae és Cochlospermaceae családokkal együtt a Cistales rendet alkotja.

Dahlgren Az APG-hez hasonlóan a Malvales rendbe sorolja a Cistaceae családot, az APG osztályozással majdnem teljesen megegyező nemzetségekkel.

Származásuk, elterjedésük

Fajaik zömmel az északi félteke meleg mérsékelt égövében, főleg a Mediterráneum vidékén élnek.

Megjelenésük, felépítésük

A legtöbb faj cserje vagy félcserje, de van néhány lágyszárú is.

Egyszerű, tagolatlan, gyakran pálhás leveleik többnyire átellenesen állnak, néha szórtak. A szélük gyakran fogas. Gyakran nőnek rajtuk illóolajakat tartalmazó mirigyek vagy mirigyszőrök.

Nagy, színes, aktinomorf virágaik öt- vagy három tagúak. A szirmok olykor összenőttek, szemben állnak a csészelevelekkel, amelyek közül kettő gyakran kisebb, mint a többi három. A porzók száma legalább 3, de többnyire sok.

A felső állású magház 3 vagy 5-10 termőlevélből nőtt össze. A porzók gyakran érzékenyek, érintésre mozgással reagálnak, a rovarokat pollennel hintik be.

Életmódjuk, termőhelyük

A száraz, napos helyeket kedvelik.

Források

• Magyar nagylexikon XVII. (Szp–Ung). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 41. o. ISBN 963-9257-17-6  

További információk

• Cistus and Halimium website