Tesztoszteron
| Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
A tesztoszteron a legfontosabb férfi nemi hormon. A férfi szervezet a tesztoszteront a herék Leydig-sejtjei állítják elő koleszterinből, míg a nők szervezete a petefészekben és a mellékvesékben termel minimális mennyiségű tesztoszteront. A férfihormonok a női hormonokkal (ösztrogén és progeszteron) együtt a petefészekben és a mellékvesékben képződnek. Szükség van rájuk a haj, a szőrzet kialakulásához, csak a nőknek sokkal kisebb dózisban, mint a férfiaknak.
| |||
| |||
| Tesztoszteron | |||
| IUPAC-név | |||
| 17β-Hidroxiandroszt-4-én-3-on[1] | |||
| Szabályos név | (8R,9S,10R,13S,14S,17S)- 17-hidroxi-10,13-dimetil- 1,2,6,7,8,9,11,12,14,15,16,17-dodekahidrociklopenta[a]fenantrén-3-on | ||
| Kémiai azonosítók | |||
| CAS-szám | 58-22-0, 57-85-2 (propionát észter) | ||
| PubChem | 6013 | ||
| ChemSpider | 5791 | ||
| ATC kód | G03BA03 | ||
| |||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C19H28O2 | ||
| Moláris tömeg | 288,42 g/mol | ||
| Megjelenés | fehér kristály | ||
| Olvadáspont | 155–156 °C | ||
| Fajlagos forgatóképesség [α]D | +110,2° | ||
| Termokémia | |||
| Égés standard- entalpiája ΔcH |
−11080 kJ/mol | ||
| Farmakokinetikai adatok | |||
| Biohasznosíthatóság | alacsony (jelentős first pass metabolizmus következtében) | ||
| Metabolizmus | máj, here és prosztata | ||
| Biológiai felezési idő |
2-4 óra | ||
| Kiválasztás | vizelet (90%), széklet (6%) | ||
| Terápiás előírások | |||
| Jogi státusz | Schedule III (USA) Schedule IV (Kanada) | ||
| Terhességi kategória | X (USA), teratogén hatású | ||
| Alkalmazás | intramuszkuláris injekció, transzdermális (krém, gél vagy tapasz), sub-'Q' pellet | ||
A tesztoszteron név a latin testis (here) és a görög sztereosz (στέρεος = kemény, merev, szilárd) összevonásából keletkezett.[2]
Hatásai
szerkesztésA tesztoszteron felelős a magzati (Wolff-cső = ductus mesonephricus fenntartása), kisgyermekkori és pubertáskori férfi nemi jelleg (a szőrnövekedés stimulációja, a mutálás, a libidó, izomtömeg kialakításában, a jó közérzet és az erekció képességének fenntartásához szükséges) kialakításáért, és azt követően a maszkulin fenotípus és az androgén hormonoktól függő funkciók (pl. spermatogenezis, járulékos nemi mirigyek) fenntartásáért. Ezen kívül funkciókat lát el például a bőrben, az izomzatban, a csontokban, a vesében, a májban, a csontvelőben és a központi idegrendszerben.
A herék által kiválasztott endogén androgének, elsősorban a tesztoszteron és fő metabolitja, a dihidrotesztoszteron (DHT) a felelős. Általános hatással vannak az anabolizmusra, befolyásolják a vázizomzat fejlődését és a testzsír eloszlását, csökkentik a nitrogén, a nátrium, a kálium, a klór, a foszfát és a víz vizeletben történő kiválasztását. A tesztoszteron nem befolyásolja a herék fejlődését, de csökkenti a gonadotropin kiválasztását az agyalapi mirigyben.
Férfiaknál a tesztoszteron szint csökkenés lehet az oka a hajhullásnak, erekciós problémáknak, alvászavarnak, de a lógó férfi mell megjelenésének is gyakori oka a tesztoszteron szint csökkenése által létrejövő testzsír növekedés. [3]
A tesztoszteron bizonyos célszervekre gyakorolt hatása a tesztoszteronnak ösztradiollá történő perifériás transzformációja után jelentkezik, ami ezt követően az ösztradiol-receptorokhoz kötődik a célsejt sejtmagjában, például az agyalapi mirigyben, a zsírszövetekben, az agyban, a csontszövetekben.
Ritkán bár, de előfordul, hogy a női szervezet a normálisnál több tesztoszteront termel. Ez komoly szőrtüszőgyulladáshoz (akné), az arcszőrzet megszaporodásához, testtömeg-növekedéshez, idült nyugtalansághoz és fokozott támadási hajlamhoz vezet.
Referenciaértékek vérben
szerkesztésFérfiak esetén
szerkesztésA normál szint 10–28 nmol/l. Az emelkedett tesztoszteronszint okai (a lista nem teljes):
- hererák
- androgén-inszenzitivitási szindróma
- külső bevitel
A csökkent szint egyik oka lehet doppingszerek használata.
Nők esetén
szerkesztésA normál szint
- aktív korban: 0,2–2,9 nmol/l
- menopausa után: 0,2–1,4 nmol/l
Érdekesség
szerkesztésA grenoble-i egyetem kutatóinak laboratóriumi vizsgálatai szerint a magas tesztoszteronszinttel rendelkező férfiak inkább kedvelik az ételekben a csípős ízeket. A kutatók hozzáteszik, hogy az összefüggés nem feltétlenül jelent ok-okozati viszonyt, de valamilyen kapcsolatot jelez a két dolog között.[4][5]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ International Union Of Pure And Applied Chemistry – International Union Of Biochemistry: Nomenclature Of Steroids: 3S-5. www.qmul.ac.uk (1989)
- ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 139. o. ISBN 963 8334 96 7
- ↑ Tesztoszteron – a férfiasság hormonja (magyar nyelven). [2019. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 25.)
- ↑ Hombres, ¿a mayor picor más testosterona? Archiválva 2015. január 9-i dátummal a Wayback Machine-ben 2014-12-17
- ↑ Some like it hot: Testosterone predicts laboratory eating behavior of spicy food Physiology & Behavior (Impact Factor: 3.16). 12/2015; 139:375-377. DOI: 10.1016/j.physbeh.2014.11.061
Források
szerkesztés- Kis kémiai szótár. Fordította Hársing Lászlóné. Budapest: Gondolat. 1972. 439. o.
- Orvosi lexikon. Főszerkesztő: Dr. Hollán Zsuzsa. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1973. 4 kötet., 587–588. o.
- Knoll József: Gyógyszertan: Egyetemi tankönyv. Negyedik, átdolgozott kiadás. Budapest: Medicina Könyvkiadó. 1976. 2 kötet., 589–591. o. ISBN 963 240 021 6
- Furka Árpád: Szerves kémia. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 1988. 802. o. ISBN 963-19-2784-9
- Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1984. 4 kötet., 604–605. o. ISBN 963-10-3269-8
- Bevezetés a laboratóriumi medicinába. Szerkesztette Szabó Antal és Vásárhelyi Barna. 2., bővített kiadás. Budapest: Semmelweis Kiadó. 2015. 326–327. o. ISBN 978 963 331 336 7
- Gyógyszerészi kémia. Szerkesztette: Fülöp Ferenc, Noszál Béla, Szász György, Takácsné Novák Krisztina. Budapest: Semmelweis Kiadó. 2010. 426–434. o. ISBN 978 963 9879 56 0
- Ádám–Dux–Faragó–Fésüs–Machovich–Mandl–Sümegi: Orvosi biokémia. (hely nélkül): Medicina Könyvkiadó Zrt. 2006. 216–217. o. ISBN 963-242-902-8