Verizmus
A verizmus (az olasz vero: igaz, igazi szóból) a valószerűség túlhangsúlyozása az irodalomban, képzőművészetben, zenében. A verizmus a naturalisztikus törekvések gyűjtőneve. Eredetileg a naturalizmus egyik válfaja volt a 19. század második felében. Alapjait Luigi Capuana dolgozta ki. A verista művek eredetileg a szegény sorban élő olasz parasztok életét mutatták be, mellőzve minden idealizálást, minden elvont, romantikus képzelgést.
Irodalom
szerkesztésA verista irodalom az életet rajzolja, féltő gonddal ügyelve arra, hogy minden apróságban hű maradjon hozzá.
Festészet, szobrászat
szerkesztésA festőművészetben, szobrászatban a színt, formákat a lehetőség szerint pontosan, aprólékosan, az igazsághoz híven igyekeztek visszaadni, szinte másolták a természetet, gyakran a taszító, iszonyatos elemek ábrázolása is előtérbe került, főként a szociálisan elkötelezett művészetben.
Zene
szerkesztésA bel canto stílussal szemben – ami a mindenek feletti szép dallamokat helyezte előtérbe – a drámaizmust, a nyers ösztönök kitörését helyezi a cselekmény középpontjába. A verizmus előfutárának Georges Bizet Carmenját tekintik. A verizmus legkiválóbb képviselői közé tartoznak Franco Alfano, Umberto Giordano, Ruggero Leoncavallo, Pietro Mascagni és Giacomo Puccini.
A verista zenei stílus viszonylag rövid életű volt: a Carmen bemutatója 1875-ben volt, míg az utolsó verista operának tekintett Nyugat lányát, Puccini darabját 1913-ban mutatták be.
Szemelvény verista operákból (az említetteken kívül):
Források
szerkesztés- Révai nagy lexikona
- Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon III. (O–Z). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
- Művészeti kislexikon. Szerk. Végh János, Corvina Kiadó, 2006. 235. o. ISBN 963-13-5534-9