Location via proxy:   [ UP ]  
[Report a bug]   [Manage cookies]                
Ugrás a tartalomhoz

Amac

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést Turokaci (vitalap | szerkesztései) végezte 2023. június 30., 07:02-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (Vallási élet)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Amac (Amați)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzatmár
KözségSzatmárpálfalva
Rangfalu
KözségközpontSzatmárpálfalva
Irányítószám447231
SIRUTA-kód138459
Népesség
Népesség1053 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság244
Földrajzi adatok
Tszf. magasság121 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 44′ 32″, k. h. 22° 55′ 05″47.742297°N 22.918039°EKoordináták: é. sz. 47° 44′ 32″, k. h. 22° 55′ 05″47.742297°N 22.918039°E
SablonWikidataSegítség

Amac (románul: Amați) falu Romániában, Szatmár megyében.

Földrajza

[szerkesztés]

Szatmár megyében, Szatmárnémetitől délre fekszik. A falu Szatmár városától mindössze másfél kilométerre található, Szatmárpálfalva községéhez tartozik még másik négy kisebb településsel: Ombod, Pettyén, Hirip és Oroszfalva. A Szamos bal oldali partján helyezkedik el, és egyetlen országúttal közelíthető meg. Az országút talán Amac egyik jelképe is lehet akár, hiszen a megyében az egyedüli ilyen út, amelyiken egy kilométeren belül 7 kanyar található.

Története

[szerkesztés]

A falu történelmét illetően sok fajta verzió van, túl sok információt nem találni róla, hiszen a dokumentumok többször is megsemmisültek a tűzvészkor vagy az árvízkor.

A falu nevét már az 1393-as dokumentumok feljegyzik, Amach vagy Amacz formában. Szintén ezévből tudunk pár pontos adatot, mikor kinek a tulajdonában volt a település. Ezévben iktatták be a Báthoryakat, és egészen a XV-ik század elejéig az övék maradt. 1417-ben ecsedi Báthori Istvánt és fivérét, Báthori Benedeket királyi adománnyal újra beiktatták a birtokba.

1609-ben Szilágyi János kap rá donációt. 1625-ben Királyi-Daróczi Debreceni Tamás, 1758-ban Eötvös Sándor és László voltak az urai. A Rákóczi-szabadságharc idején a közösség teljesen elpusztult. Az újratelepülők itt két templomot találtak: egy ortodoxot, melyet 1870-ig használtak, és egy római katolikust, melyet a nép református vallása révén lebontott és köveiből új templomot épített. 1700 körül szervezkedett újra az egyház, ekkor még csak 17 család élt itt. Földesurai ez idő tájt a gróf Telekiek, az Eötvös és más családok voltak. A XVIII. század közepétől Gróf Teleki, Eötvös, Szögényi és Szeleczky családoké volt, és utolsó örököse De Gerando Attila volt, a XX. század elejéig.

Szatmár vármegyéhez nagyon sok település tartozott. Ezen belül Amacz településének határai több hektáron túl húzódtak, a mai Erdőd, Szatmárhegy, Pettyén mentén. Nagyon gazdag település volt, hiszen erdő szegélyezte, domborzati formákban dúsabb volt, dombokkal tarkított mezők-rétek voltak. Egy legenda szerint a falu mostani helyén a 18. században nagy erdőség volt, benne két templommal. Mivel a Szamos medre közelebb volt a faluhoz, mint most, a jelenlegi pontos helyén régen mocsaras vidék volt. Ezt a részét a földnek a parasztok nem tudták felhasználni, csak a világ modernizálódása után, amikor csatornarendszerek kiépítésére került sor.

A falunak jelenleg is két temploma áll, melyek közül a később megnagyobbított református istenhajlék épült előbb, 1827-ben. Ortodox templomát Szent Mihály és Gábriel arkangyalok tiszteletére szentelték fel, építése az 1880-as években történt.

Vallási élet

[szerkesztés]

Amac a múlt évszázadokban nagy hírnévre tett szert vallása révén. A környéken nem volt egy ehhez hasonló egyházzal rendelkező település. A református egyháznak nagyon fontos szerepe volt a falu életében úgy, mint a lakosokéban is. A falu szerves része az egyház volt, és a templom az a falu legnagyobb értéke. Ez a község, a feljegyzések szerint mindig is református volt, csak egy rövid ideig adott helyet katolikus lakosoknak. A templomot akármi érte (támadás, árvíz, földrengés) a falu népe mindig gondoskodott róla, hogy újjáépítse.

Az egyházi élet csak a vasárnapi istentiszteletből állt. Évszázadokon keresztül az ő irányítása alatt állt a falu, megfelelő szigort, de ugyanakkor jó létet és szórakozást is biztosított. A dalárda (mai nevén kórus) volt az egyik kiemelkedő rendezvénye az egyháznak, amit rendszeresen meg is tartottak. Esténként, a napi munka után az asszonyok összegyűltek egy-egy háznál és együtt énekeltek, miközben fontak, hímeztek, varrtak. Ez építő jellegű volt a közösség számára, hiszen így fen tartották a szoros kapcsolatot. A dalárda mellett az asszonyok Nőszövetséget is alapítottak.

A fiatalságnak is voltak szervezve különféle rendezvények, amelyek szórakozást, kikapcsolódást biztosítottak. A színjátszó csoport volt az egyik legkedveltebb a fiatalok körében, hiszen a darabok elsajátítása idején együtt lehettek barátaikkal, beszélgethettek és közben tanulhattak is. A színjátszó csoportok mindig előadták darabjaikat a falu népének, főként téli estéken, mikor nem volt olyan sok a munka a földeken.

Az 1990-es években saját fúvószenekara volt az egyháznak, és felléptek bálokon, keresztelőkön, esküvőkön, és minden híres eseményen, ami a faluban történt.

Gazdálkodás, életmód

[szerkesztés]

Az 1500-as években, a faluban halászattal is foglalkoztak, de ez megváltozott a település helyének megváltoztatásával.

A faluban elsősorban az állattenyésztéssel foglalkoztak: szárnyasok, sertés és nagyobb testű állatok (lovak, marhák, szamarak). Az ellátásukhoz lucernát, zabot, búzát, rozst termesztettek. A föld megművelésére a szegényebb parasztok szamarat használtak, hiszen csak a jómódú parasztok engedhették meg maguknak, hogy lovak húzzák az ekét. Amíg a település tulajdonosai grófok voltak, addig a falubeliek úgy dolgoztak a földeken, mint a sajátjukén, aztán az évtizedek elteltével már felosztották a területet, és minden családnak jutott egy darabka saját föld, amit művelhetett.

Településszerkezet, építkezés

[szerkesztés]

A falura jellemző településszerkezet és építkezés nagyon hasonló a megye többi településeihez. Számos hasonlóságot fedezhetünk fel például Ombod és Amac között.

Amac utcahálózata már évszázadokkal ezelőtt alakult ki. Egy fő utca van, viszont számos kisebb mellékút, amelyek nem csak a falu távolabb eső házaihoz vezet, hanem ki a mezőre is. Ezek a mellékutak többnyire csak földutak, néhol homokkal van borítva. A faluban közel ezer ház van, sokak már nagyon régiek, szemmel jó látható jelei vannak, hogy a ház sok mindent élt meg.

A legtöbb ház egy modell szerint épült, alkalmazkodva a földrajzi viszonyokhoz, figyelembe véve az állattartást, a család kényelmét, az anyagi forrásokat és az építéshez szükséges anyagokat. A házak nem épültek az utcafrontra, hanem 1-2 méterrel beljebb az alacsony kerítéstől.

A ház felosztása a lehető legegyszerűbb volt: egy konyha és egy szoba, és mellette egy kis kamra néhol meg egy kis előszoba. Az udvaron több melléképület volt: fáskamra, kis kamra, lomtár. Az udvar másik felében az ólak kaptak helyet: tyúkól, disznóól. Az istálló az udvar leghátsó részében volt a csűrrel. Az udvart lugas díszítette és virágágyások.

Amacra jellemzően egy családi udvar két részből állt: az első az a nagy ház udvara, az ólak és az állatok a hátsó udvaron. Még egy tipikus falusi szokás volt a filagória építése a bejárati ajtó elé. Az udvar elmaradhatatlan része a kemence volt, a cseréppel fedett, nyeregtetős kemence, amit téglából építettek. A házakat általában vályogból építették, míg az ólakat fából.

A legtöbb vidéken a gémeskutat az udvarban készítették, de több faluban vagy annak határában voltak közös használatú gémeskutak is. Nagyobb vízfogyasztású helyeken (például legelőkön) iker gémeskutat is készítettek, ahol a szokásosnál nagyobb kútgödörből két gémeskút segítségével merték a vizet.

Néprajzi jellegzetességek

[szerkesztés]

Fali díszek, takarók, pokrócok, szőnyegek, terítők, ruhák, faragások, vésések mai napig őrizik Amac egykori jellegzetes vonásait. Az asszonyok elsősorban öncélú használatra készítettek szőtteseket, de sok esetben ajándéknak szánták, sőt a háború idején a pénzhiány miatt eladásra is. A díszítési stílus egyedi volt: apró, miniatűr mintákat varrtak rá kézzel, és a jellegzetes virágminták minden darabon rajta voltak. Legelterjedtebb díszítés az a kék- zöld- piros színekből varrt virágformák, különböző apró kis levelekkel, vonalakkal.

A ruházat nagyon egyszerű volt úgy a nőknél, mint a férfiaknál. Szolid, egyszerű, általában sötét árnyalatokkal.

Nevezetességek

[szerkesztés]
  • Református templom

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
  • http://www.zothmar.ro/
  • Petka József: Népköltészet I. Barangolás a Partiumban
  • Amaczi Református egyház- keresztelés, esketés és temetési Anyakönyve az 1831 évtől az 1852 évig
  • Az Amaci Református egyház Anyakönyve (jelenlegi)
  • Adatközlők