„Amiga” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
DBS (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló Címkék: tataroz vagy építés alatt sablon kihelyezve Vizuális szerkesztés |
DBS (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 10. sor: | 10. sor: | ||
A Commodore megszűnése után sem maradt magára a gép, számos közösség tartja életben az Amigát mind hardveres, mind szoftveres szempontból. |
A Commodore megszűnése után sem maradt magára a gép, számos közösség tartja életben az Amigát mind hardveres, mind szoftveres szempontból. |
||
== Története == |
|||
=== Alapkoncepció és a korai évek === |
|||
[[Jay Miner]] az 1970-es években csatlakozott az [[Atari|Atarihoz]], akiknek integrált áramköröket tervezett, s így közreműködött az [[Atari 2600]] fejlesztésében is. Szinte azonnal, ahogy ezzel elkészültek, a fejlesztés új irányokat vett: elkezdték a CTIA (színes televízió interfész adapter), az ANTIC (alfanumerikus televíziós interfész kontroller) és a POKEY (potenciaméteres billentyűzet integrált áramkör) kifejlesztését, melyek megalapozták az Atari [[8 bites architektúra|8 bites]] termékcsaládjának sikerét. |
|||
Mikor [[1979]]-ben elindult az új termékcsalád, a csapat a következő generációs chipset megtervezésének fogott hozzá. De Nolan Bushnell eladta a céget 1978-ban a Warner Communications-nek, az új menedzsment pedig inkább a régi modellek forgalmazásában volt érdekelt, semmint a kockázatos és költséges fejlesztésben. Miner az akkoriban megjelent [[Motorola 68000]] processzorral szeretett volna dolgozni, a menedzsment viszont a jól bevált [[MOS Technology 6502|6502]]-est támogatta. Ezért Miner elhagyta a céget, és egy rövid időre az iparágat is. |
|||
1979-ben Larry Kaplan otthagyta az Atarit és megalapította az [[Activision]]-t. 1982-ben számos befektető felkereste őt, akik egy új platformot szerettek volna kifejleszteni. Egy új céget alapítottak, "Hi-Toro" néven, Kaplan pedig felfogadta Minert, hogy legyen a cég hardveres ágának vezetője. Az újonnan tervezett gép kódneve "Lorraine" volt, ugyanis Miner az összes gép-kódnevet női nevek alapján választotta, ez esetben a cégelnök felesége, Lorraine Morse után. Kaplan kiszállt 1982-ben, Miner lett a főtervező, a céget pedig átkeresztelték Amiga Corporation névre. |
|||
1983 végére el is készült egy "kenyérdoboz" formájú prototípus, amit bemutattak az 1984 januári Consumers Electronics Show-n (CES). Az operációs rendszer ekkor még nem volt kész, így a gép képességeit egy pattogó labdát ábrázoló demóval prezentálták. Júniusban a gép egy továbbfejlesztett változata debütált a nyári CES-en. A fejlesztők abban reménykedtek, hogy egy befektető meglátja bennük a potenciált és pénzt áldoz a fejlesztésre, de sajnos az 1983-as nagy videojátékpiac-összeomlás után senki nem áldozott pénzt szívesen erre a területre. Márciusban az Atari részéről jött először érdeklődés: ők vagy leendő konzoljuk, vagy az 1850XLD néven ismert gépük összeállításához használták volna fel a technológiát. A tárgyalások azonban elakadtak. Az Amigának júniusra elfogyott a pénze, az Atari ekkor félmillió dolláros kölcsönnel segítette ki őket. Ennek azonban nagy ára volt: ha nem fizetik vissza a hónap végéig, a Lorraine projekt az Atarira száll. |
|||
=== A Commodore érkezése === |
|||
1983-ban az Atari hetente 1 millió dolláros veszteséget könyvelhetett el, a videojátékpiac összeomlása és a rivális gyártókkal való árverseny miatt. Éppen ezért az év végén a Warner úgy döntött, eladja a céget. Ekkor lépett a színre [[Jack Tramiel]], aki a [[Commodore International|Commodore]]-tól nemrég távozott belső harcok és a cég jövőjét illető elképzelések terén való egyet nem értés miatt. Néhány vele tartó dolgozóval megalapította a Tramel Technology-t, és elkezdtek fejleszteni egy saját gépet, amely a Motorola 68000 alapjain működött. Júniusban Tramiel felvásárolta az Atarit, amely így Atari Corporation néven működött tovább. |
|||
Mivel a Commodore-tól számos mérnök távozott az Atarihoz, annak nem maradt elég embere ahhoz, hogy új gépeket fejlesszenek. Ezért aztán megkeresték az Amigát, hogy támogatnák őket a technológiáért cserébe. Gyordan létrejött a megállapodás és visszafizették a kölcsönt az Atarinak is. Az eredetileg 4 millió dollárról szóló kivásárlási ajánlat helyett a Commodore 24 millió dollárt ajánlott az Amiga részvényeiért. |
|||
1984 végére a prototípus elkészült és sorozatgyártásra készen állt. Operációs rendszere azonban még mindig nem volt, ezért megállapodtak a TRIPOS-szal, hogy az ő rendszerüket adaptálnák. A TRIPOS egy több feladatot párhuzamosan futtatni képes ([[Többfeladatosság|multitasking]]) rendszer volt, [[BCPL]]-ben programozva, az [[1970-es évek|1970-es években]] olyan miniszámítógépekhez tervezve, mint a [[PDP–11|PDP-11]], de létezett egy kísérleti változata kimondottan Motorola 68000-hez. Ezt a korai változatot portolták, ekkor AmigaDOS és [[Workbench]] néven. A BCPL kódrészeket később újraírták C-ben, az így elkészült rendszer pedig az [[AmigaOS]] nevet kapta. |
|||
A gép fektetett számítógépházba került, melyet később lábakra állítottak, hogy a billentyűzetet alatta lehessen tárolni. |
|||
Az első gép 1985-ben érkezett, egyszerűen "Amiga from Commodore" néven, amit később [[Amiga 1000]] névvel illettek. Elvileg augusztustól már árusították volna, de októberig még csak 50 darab lett kész, és azt is mind a Commodore használta. Nagyobb mennyiségben november közepén kezdték el forgalmazni, amivel a gép éppen lecsúszta a nagy karácsonyi rohamot. Az év végéig 35000 gépet adtak el, és a szorító pénzhiány miatt a cégnek ki kellett hagynia az 1986 téli CES-t. A rossz vagy éppen hiányos marketing, a teljes fejlesztőcsapat keleti partra költöztetése, komoly megbízhatósági problémák és egyéb apróságok okozták azt, hogy 1986 elején havonta 10-15 ezer gépet tudtak csak eladni. |
|||
=== A siker kapujában === |
|||
1986 februárjában [[Thomas Rattigan|Thomas Rattingan]] lett a Commodore igazgatója, aki nagy terveket dédelgetett a céggel kapcsolatosan. Először is befejezték az akkor már erősen elavult [[Commodore PET]] és [[Commodore VIC-20|VIC-20]] gyártását, valamint a [[Commodore 64]] különféle változatainak a forgalmazását, és a [[Commodore 900]] projektet is befejezték. Ekkor döntötték el azt is, hogy az Amigát is kettéválasztják: a drágább darabokat a professzionális, üzleti célú felhasználásra szánják, míg az olcsóbbakat otthoni felhasználóknak. Az új terv szerinti gépek 1987-ben jelentek meg, az [[Amiga 2000]] volt a drágább, az [[Amiga 500]] pedig az olcsóbb. Utóbbi már "kenyérdoboz"-szerű kialakítást kapott, és a gépcsalád legnépszerűbb tagja lett az idők során. |
|||
Az évek során az Amiga továbbra is kétféle változatban jelent meg, így készült el később az [[Amiga 3000]]/[[Amiga 500 Plus]]/[[Amiga 600]] trió, majd az [[Amiga 4000]]/[[Amiga 1200]]. Ezekbe már hardveres újdonságok kerültek, mint az [[Amiga Enhanced Chip Set]], illetve az [[Amiga Advanced Graphics Architecture]] (AGA), amely még a korábbiakhoz képest is szebb grafikai megjelenítést kölcsönzött. |
|||
A gépeket kb. 5 millió példányban értékesíthették az évek során. Leginkább [[Egyesült Királyság|Nagy-Britanniában]] és [[Németország|Németországban]] volt népszerű, az eladások 60 százaléka ebben a két országban történt, de más közép-európai országokban is százezres nagyságrendben forgalmazták. [[Magyarország|Magyarországon]] is kifejezetten kedvelt gép volt a 80-as évek végén és a 90-es évek elején. Érdekes módon az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokban]] sosem volt túl népszerű, legfeljebb 700 ezer példányt adtak el itt, és itt is főként a Commodore márka hívei valamint a videoszerkesztés miatt a gépet előszeretettel vásárló felhasználók vették. |
|||
=== A vég === |
|||
A sikerek és a nyereségessé vált Amiga dicsőségének tetőpontján Thomas Rattingant leváltották a Commodore éléről, főként a fő részvénytulajdonos [[Irving Gould]] hatására. Ekkor kezdődött az Amiga hanyatlása, ugyanis a fejlesztések innentől kezdve már nem tudták tartani a lépést a konkurencia villámgyors fejlődésével. |
|||
1991-ben a cég kiadott egy [[Commodore CDTV]] nevű gépet, a [[Philips CD-i]] nevű rendszerére válaszul, amely tulajdonképpen egy Amiga 500-as volt, de "konzolosítva": az interaktív felhasználói környezet miatt billentyűzet nélkül, kontrollerrel, és a floppymeghajtó helyett CD-olvasóval. Mivel a CDTV ehhez képest drágább is volt, igen kevés embert érdekelt, azonkívül az interaktív [[CD|CD-ROM]] alapú technológia sem bizonyult olyan forradalminak, mint azt várták, ezért a gép egyértelműen bukás lett. |
|||
Az 1992-ben kiadott [[Amiga 500 Plus]] kompatibilitási problémákkal került piacra, néhány régebbi program nem működött rajta, így gyorsan kivonták a forgalomból. Helyette annak átalakításával kiadtak egy olcsó modellt, [[Amiga 600]] néven, az 500-as továbbfejlesztéseként pedig bejelentették az 1200-ast és két új gépet. Az [[Osborne-hatás]] néven ismert jelenség azonnal bekövetkezett: a piacok nem akarták a már meglévő termékeket megvenni, hanem arra vártak, mikor jelenik meg az új. A Commodore veszteségei megnőttek és égető szükség volt egy új modell mielőbbi megjelenésére. 1992 októberében aztán megjelent az [[Amiga 1200]] és az [[Amiga 4000]], de a cég komoly bajban volt. A csökkenő eladások miatt egyre kevesebb szoftvert gyártottak a gépekre. Utolsó nagyobb próbálkozásként készítettek egy konzolt, [[Amiga CD32]] néven, amely az egyik első CD-alapú konzol volt és a világ első [[32 bites architektúra|32 bites]] játékkonzolja, az 1200-as alapjain. A legutolsó gép, amit a Commodore gyártott, az [[Amiga 4000|Amiga 4000T]] volt, egy nagyméretű toronyházba épített gép. |
|||
1994. április 29-én a Commodore csődöt jelentett, eszközeit pedig egy német PC-gyártó, az [[Escom]] vásárolta fel. Ők létrehozták az Amiga Technologies-t és újra kiadták az Amiga 1200-ast és az Amiga 4000T-t, valamint [[Motorola 68060]] alapokon egy új 4000T-t s. [[Amiga Walker]] néven egy különös prototípust is fejlesztettek, amely az 1200-as utódja lett volna, de az Escom is csődöt jelentett 1997-ben. |
|||
Ezután az amerikai Gateway 2000 vette meg a névjogokat, nagy terveket szövögetve. 2000-ben aztán ők is megváltak tőle anélkül, hogy bármit csináltak volna. A jelenlegi tulajdonos az [[Amiga Inc.]], különféle cégeknek licenszeli az Amiga, illetve az AmigaOne hardverének forgalmazását. |
|||
==A számítógépcsalád== |
==A számítógépcsalád== |
||
A lap 2020. augusztus 30., 14:25-kori változata
 |
Ezen a lapon nagyobb átalakítás zajlik – lásd a cikk vitalapját! Néhány napnál tovább ne hagyd ezt a sablont a cikken! A szerkesztési ütközések elkerülése érdekében a vitalapot használd javaslattételre! Legutóbbi módosítás: 2020. augusztus 30. |
| Commodore Amiga | |
 | |
 | |
| Típus | személyi számítógép |
| Fejlesztő | Amiga Inc. |
| Gyártó | Commodore International |
| Forgalomban | 1985. július 23.–1996 |
| Processzor | Motorola 680x0 7,14 - 25 MHz |
| Memória | 256 KB - 2 MB RAM |
| Operációs rendszer | AmigaOS (Kickstart) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Commodore Amiga témájú médiaállományokat. | |
néhány perifériával
(Franciaország, Párizs 1990. Február 9.)
Az Amiga (jelentése spanyolul „barátnő”, arra utalva, hogy fejlesztője egy barátságos számítógépet akart létrehozni)[1] az otthoni számítógépek/személyi számítógépek családjába tartozik. Modelljei a 16 bites és 32 bites számítógépek úttörői voltak, 256 KB vagy még ennél is nagyobb mennyiségű RAM-ja, egéralapú grafikus felhasználói felülete, valamint újszerűnek ható grafikája és hangzása nagy előrelépés mutatott a 8 bites számítógépek után. Fő riválisai a vele szinte egy időben megjelenő Atari ST, az Apple Macintosh és Apple IIGS voltak. A Motorola 68000-es mikroprocesszorra épülő Amiga egyedi volt abban, hogy saját grafikus és hangeszközeit különféle újításokkal tette jobbá: ilyen a sprite alapú grafika, a blitterek (koprocesszorok), és egy kezdetleges, preemptív módon több feladatot futtatni képes (multitasking) operációs rendszer, az AmigaOS révén.
1985 júliusában jelent meg az Amiga 1000, de különféle gyártási problémák miatt csak 1986 elején kezdhették meg széles körben a forgalmazását. A legjobban fogyó modell, az Amiga 500 1987-ben mutatkozott be (a bővíthető, professzionális munkára alkalmas Amiga 2000-rel együtt), és a gép a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején az otthoni számítógépek között az egyik legnépszerűbb volt, kb. 4-6 millió eladott példánnyal.[2] 1990-ben mutatkozott be az Amiga 3000, majd 1992-ben az Amiga 500+ és az Amiga 600, és ugyanennek az évnek a végén az Amiga 1200 és az Amiga 4000. A platform gyorsan népszerű lett a játékosok, a demóprogramozók, és a videoszerkesztők körében. A képessége, hogy több hangmintát is le tudott játszani egy időben, a zeneszerkesztés terén is komoly platformmá tette. A viszonylag erős processzor és sok memória révén a 3D renderelés is lehetségessé vált.
Noha a kezdeti reklámok alapvetően egy üzleti felhasználási célú gépként mutatták be, az Amiga igazán otthoni számítógépként lett sikeres. A rossz marketing és az újabb modellek esetében a technológiai újítások elmaradása miatt a számítógép gyorsan vesztett a népszerűségéből, különösen a negyedik generációs konzolok összecsapása idején. A kegyelemdöfést az IBM PC architektúra fejlődése adta meg, amely 1987-ben képessé vált 256 színű VGA-megjelenítésre. A Commodore végül 1994-ben szűnt meg, miután a konzolként kiadott Amiga, az Amiga CD32 üzleti szempontból bukás lett.
A Commodore megszűnése után sem maradt magára a gép, számos közösség tartja életben az Amigát mind hardveres, mind szoftveres szempontból.
Története
Alapkoncepció és a korai évek
Jay Miner az 1970-es években csatlakozott az Atarihoz, akiknek integrált áramköröket tervezett, s így közreműködött az Atari 2600 fejlesztésében is. Szinte azonnal, ahogy ezzel elkészültek, a fejlesztés új irányokat vett: elkezdték a CTIA (színes televízió interfész adapter), az ANTIC (alfanumerikus televíziós interfész kontroller) és a POKEY (potenciaméteres billentyűzet integrált áramkör) kifejlesztését, melyek megalapozták az Atari 8 bites termékcsaládjának sikerét.
Mikor 1979-ben elindult az új termékcsalád, a csapat a következő generációs chipset megtervezésének fogott hozzá. De Nolan Bushnell eladta a céget 1978-ban a Warner Communications-nek, az új menedzsment pedig inkább a régi modellek forgalmazásában volt érdekelt, semmint a kockázatos és költséges fejlesztésben. Miner az akkoriban megjelent Motorola 68000 processzorral szeretett volna dolgozni, a menedzsment viszont a jól bevált 6502-est támogatta. Ezért Miner elhagyta a céget, és egy rövid időre az iparágat is.
1979-ben Larry Kaplan otthagyta az Atarit és megalapította az Activision-t. 1982-ben számos befektető felkereste őt, akik egy új platformot szerettek volna kifejleszteni. Egy új céget alapítottak, "Hi-Toro" néven, Kaplan pedig felfogadta Minert, hogy legyen a cég hardveres ágának vezetője. Az újonnan tervezett gép kódneve "Lorraine" volt, ugyanis Miner az összes gép-kódnevet női nevek alapján választotta, ez esetben a cégelnök felesége, Lorraine Morse után. Kaplan kiszállt 1982-ben, Miner lett a főtervező, a céget pedig átkeresztelték Amiga Corporation névre.
1983 végére el is készült egy "kenyérdoboz" formájú prototípus, amit bemutattak az 1984 januári Consumers Electronics Show-n (CES). Az operációs rendszer ekkor még nem volt kész, így a gép képességeit egy pattogó labdát ábrázoló demóval prezentálták. Júniusban a gép egy továbbfejlesztett változata debütált a nyári CES-en. A fejlesztők abban reménykedtek, hogy egy befektető meglátja bennük a potenciált és pénzt áldoz a fejlesztésre, de sajnos az 1983-as nagy videojátékpiac-összeomlás után senki nem áldozott pénzt szívesen erre a területre. Márciusban az Atari részéről jött először érdeklődés: ők vagy leendő konzoljuk, vagy az 1850XLD néven ismert gépük összeállításához használták volna fel a technológiát. A tárgyalások azonban elakadtak. Az Amigának júniusra elfogyott a pénze, az Atari ekkor félmillió dolláros kölcsönnel segítette ki őket. Ennek azonban nagy ára volt: ha nem fizetik vissza a hónap végéig, a Lorraine projekt az Atarira száll.
A Commodore érkezése
1983-ban az Atari hetente 1 millió dolláros veszteséget könyvelhetett el, a videojátékpiac összeomlása és a rivális gyártókkal való árverseny miatt. Éppen ezért az év végén a Warner úgy döntött, eladja a céget. Ekkor lépett a színre Jack Tramiel, aki a Commodore-tól nemrég távozott belső harcok és a cég jövőjét illető elképzelések terén való egyet nem értés miatt. Néhány vele tartó dolgozóval megalapította a Tramel Technology-t, és elkezdtek fejleszteni egy saját gépet, amely a Motorola 68000 alapjain működött. Júniusban Tramiel felvásárolta az Atarit, amely így Atari Corporation néven működött tovább.
Mivel a Commodore-tól számos mérnök távozott az Atarihoz, annak nem maradt elég embere ahhoz, hogy új gépeket fejlesszenek. Ezért aztán megkeresték az Amigát, hogy támogatnák őket a technológiáért cserébe. Gyordan létrejött a megállapodás és visszafizették a kölcsönt az Atarinak is. Az eredetileg 4 millió dollárról szóló kivásárlási ajánlat helyett a Commodore 24 millió dollárt ajánlott az Amiga részvényeiért.
1984 végére a prototípus elkészült és sorozatgyártásra készen állt. Operációs rendszere azonban még mindig nem volt, ezért megállapodtak a TRIPOS-szal, hogy az ő rendszerüket adaptálnák. A TRIPOS egy több feladatot párhuzamosan futtatni képes (multitasking) rendszer volt, BCPL-ben programozva, az 1970-es években olyan miniszámítógépekhez tervezve, mint a PDP-11, de létezett egy kísérleti változata kimondottan Motorola 68000-hez. Ezt a korai változatot portolták, ekkor AmigaDOS és Workbench néven. A BCPL kódrészeket később újraírták C-ben, az így elkészült rendszer pedig az AmigaOS nevet kapta.
A gép fektetett számítógépházba került, melyet később lábakra állítottak, hogy a billentyűzetet alatta lehessen tárolni.
Az első gép 1985-ben érkezett, egyszerűen "Amiga from Commodore" néven, amit később Amiga 1000 névvel illettek. Elvileg augusztustól már árusították volna, de októberig még csak 50 darab lett kész, és azt is mind a Commodore használta. Nagyobb mennyiségben november közepén kezdték el forgalmazni, amivel a gép éppen lecsúszta a nagy karácsonyi rohamot. Az év végéig 35000 gépet adtak el, és a szorító pénzhiány miatt a cégnek ki kellett hagynia az 1986 téli CES-t. A rossz vagy éppen hiányos marketing, a teljes fejlesztőcsapat keleti partra költöztetése, komoly megbízhatósági problémák és egyéb apróságok okozták azt, hogy 1986 elején havonta 10-15 ezer gépet tudtak csak eladni.
A siker kapujában
1986 februárjában Thomas Rattingan lett a Commodore igazgatója, aki nagy terveket dédelgetett a céggel kapcsolatosan. Először is befejezték az akkor már erősen elavult Commodore PET és VIC-20 gyártását, valamint a Commodore 64 különféle változatainak a forgalmazását, és a Commodore 900 projektet is befejezték. Ekkor döntötték el azt is, hogy az Amigát is kettéválasztják: a drágább darabokat a professzionális, üzleti célú felhasználásra szánják, míg az olcsóbbakat otthoni felhasználóknak. Az új terv szerinti gépek 1987-ben jelentek meg, az Amiga 2000 volt a drágább, az Amiga 500 pedig az olcsóbb. Utóbbi már "kenyérdoboz"-szerű kialakítást kapott, és a gépcsalád legnépszerűbb tagja lett az idők során.
Az évek során az Amiga továbbra is kétféle változatban jelent meg, így készült el később az Amiga 3000/Amiga 500 Plus/Amiga 600 trió, majd az Amiga 4000/Amiga 1200. Ezekbe már hardveres újdonságok kerültek, mint az Amiga Enhanced Chip Set, illetve az Amiga Advanced Graphics Architecture (AGA), amely még a korábbiakhoz képest is szebb grafikai megjelenítést kölcsönzött.
A gépeket kb. 5 millió példányban értékesíthették az évek során. Leginkább Nagy-Britanniában és Németországban volt népszerű, az eladások 60 százaléka ebben a két országban történt, de más közép-európai országokban is százezres nagyságrendben forgalmazták. Magyarországon is kifejezetten kedvelt gép volt a 80-as évek végén és a 90-es évek elején. Érdekes módon az Egyesült Államokban sosem volt túl népszerű, legfeljebb 700 ezer példányt adtak el itt, és itt is főként a Commodore márka hívei valamint a videoszerkesztés miatt a gépet előszeretettel vásárló felhasználók vették.
A vég
A sikerek és a nyereségessé vált Amiga dicsőségének tetőpontján Thomas Rattingant leváltották a Commodore éléről, főként a fő részvénytulajdonos Irving Gould hatására. Ekkor kezdődött az Amiga hanyatlása, ugyanis a fejlesztések innentől kezdve már nem tudták tartani a lépést a konkurencia villámgyors fejlődésével.
1991-ben a cég kiadott egy Commodore CDTV nevű gépet, a Philips CD-i nevű rendszerére válaszul, amely tulajdonképpen egy Amiga 500-as volt, de "konzolosítva": az interaktív felhasználói környezet miatt billentyűzet nélkül, kontrollerrel, és a floppymeghajtó helyett CD-olvasóval. Mivel a CDTV ehhez képest drágább is volt, igen kevés embert érdekelt, azonkívül az interaktív CD-ROM alapú technológia sem bizonyult olyan forradalminak, mint azt várták, ezért a gép egyértelműen bukás lett.
Az 1992-ben kiadott Amiga 500 Plus kompatibilitási problémákkal került piacra, néhány régebbi program nem működött rajta, így gyorsan kivonták a forgalomból. Helyette annak átalakításával kiadtak egy olcsó modellt, Amiga 600 néven, az 500-as továbbfejlesztéseként pedig bejelentették az 1200-ast és két új gépet. Az Osborne-hatás néven ismert jelenség azonnal bekövetkezett: a piacok nem akarták a már meglévő termékeket megvenni, hanem arra vártak, mikor jelenik meg az új. A Commodore veszteségei megnőttek és égető szükség volt egy új modell mielőbbi megjelenésére. 1992 októberében aztán megjelent az Amiga 1200 és az Amiga 4000, de a cég komoly bajban volt. A csökkenő eladások miatt egyre kevesebb szoftvert gyártottak a gépekre. Utolsó nagyobb próbálkozásként készítettek egy konzolt, Amiga CD32 néven, amely az egyik első CD-alapú konzol volt és a világ első 32 bites játékkonzolja, az 1200-as alapjain. A legutolsó gép, amit a Commodore gyártott, az Amiga 4000T volt, egy nagyméretű toronyházba épített gép.
1994. április 29-én a Commodore csődöt jelentett, eszközeit pedig egy német PC-gyártó, az Escom vásárolta fel. Ők létrehozták az Amiga Technologies-t és újra kiadták az Amiga 1200-ast és az Amiga 4000T-t, valamint Motorola 68060 alapokon egy új 4000T-t s. Amiga Walker néven egy különös prototípust is fejlesztettek, amely az 1200-as utódja lett volna, de az Escom is csődöt jelentett 1997-ben.
Ezután az amerikai Gateway 2000 vette meg a névjogokat, nagy terveket szövögetve. 2000-ben aztán ők is megváltak tőle anélkül, hogy bármit csináltak volna. A jelenlegi tulajdonos az Amiga Inc., különféle cégeknek licenszeli az Amiga, illetve az AmigaOne hardverének forgalmazását.
A számítógépcsalád
Commodore Amiga számítógépek és konzol (Amiga CD32):
| 1985.07 | Amiga 1000 | Original ChipSet (OCS) |
| 1987.03 | Amiga 2000 | Original ChipSet (OCS)* |
| 1987.04 | Amiga 500 | Original ChipSet (OCS) |
| 1989.03** | Amiga 2500 | Original ChipSet (OCS)* |
| 1990.04 | Amiga 3000 | Enhanced ChipSet (ECS) |
| 1990.11? | Amiga 1500 | OCS + 1MB-os Agnus chip*** |
| 1991.03**** | Amiga CDTV | OCS + 1MB-os Agnus chip*** |
| 1991.10 | Amiga 3000T | Enhanced ChipSet (ECS) |
| 1991.12 | Amiga 500+ | Enhanced ChipSet (ECS) |
| 1992.03 | Amiga 600 | Enhanced ChipSet (ECS) |
| 1992.09 | Amiga 4000 | Advanced Graphical Architecture (AGA) |
| 1992.09 | Amiga 1200 | Advanced Graphical Architecture (AGA) |
| 1993.07 | Amiga CD32 | Advanced Graphical Architecture (AGA) |
| 1994 | Amiga 4000T | Advanced Graphical Architecture (AGA) |
*A későbbi Amiga 2000 és 2500 (alaplap revízió 6.0-tól) 1MB-os Agnus chip-et használtak.
Az Amiga 2000 alaplap revíziók 6.3-tól 6.5-ig már ECS chipset-et használtak.
**Más források szerint 1988.11.
***Egyes források szerint az Amiga 1500-ból és Amiga CDTV-ből létezik teljes ECS verzió is.
****Más források szerint 1991.01, megint mások szerint 1990.06.
Megjegyzés
- Az OCS + 1MB-os Agnus chipset-et szokták OCS és ECS vegyes vagy ECS Agnus chipset-nek is nevezni.
Részletes lista a piacra került Commodore Amiga-modellekről
Jegyzetek
- ↑ Amiga History
- ↑ Reimer, Jeremy: Total share: 30 years of personal computer market share figures (amerikai angol nyelven). Ars Technica, 2005. december 15. (Hozzáférés: 2020. augusztus 29.)
További információk
Amiga
- AmigaSpirit.hu: Magyar amigás közösségi oldal
- www.amiga.hu
- A Commodore története
- OBLIGEMENT: les chipsets de l'Amiga
- AMIGA Auckland Inc.
- Amiga Future (Big Book of Amiga Hardware)
- Amiga History Guide
- Amiga Hardware Database
- Amiga University
- Workbench Nostalgia
- Chronology of Amiga Computers
- Bo Zimmerman Commodore gyűjteménye
- Low End Mac: The Amiga Story
- Ruud's Commodore Site
- Amiga szoftverek az aminet-en
- www.amiga.org
- amiga.com
- amigaworld.net
- lemonamiga.com
- A wiki.pegasos.hu egy Pegasos és Amiga témakörű wiki
Jay Glenn Miner
|
Ez a hardverrel kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |