Location via proxy:   [ UP ]  
[Report a bug]   [Manage cookies]                
Ugrás a tartalomhoz

„Drezda bombázása” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
hibás link eltávolítása
Venator56 (vitalap | szerkesztései)
1 szerkesztés
→Kapcsolódó szócikkek: David Irving Apokalipszis 1945 drezda elpusztítása
2. sor: 2. sor:
{{átdolgozandó}}
{{átdolgozandó}}
[[Fájl:Bundesarchiv Bild 183-Z0309-310, Zerstörtes Dresden.jpg|bélyeg|jobbra|300px|Kilátás a drezdai városházából a szétrombolt városra a támadás után]]
[[Fájl:Bundesarchiv Bild 183-Z0309-310, Zerstörtes Dresden.jpg|bélyeg|jobbra|300px|Kilátás a drezdai városházából a szétrombolt városra a támadás után]]
'''[[Drezda]] bombázására''' a második világháborúban több alkalommal került sor 1944 őszétől kezdve a [[Brit Királyi Légierő|brit]] és az [[Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje|amerikai légierő]] által. Különösen ismertté vált az [[1945]]. [[február 13.|február 13]]–[[február 15.|15.]] közötti négy támadáshullám. Az áldozatok pontos száma nem ismert, a különböző kutatások {{szám|20000}} és {{szám|500000}} közé teszik, a legtöbben {{szám|150000}} és {{szám|200000}} körülire. A legújabb történeti kutatás szerint {{szám|22700}} és {{szám|25000}} közötti számú ember halt meg.<ref>[http://www.dresden.de/media/pdf/infoblaetter/Historikerkommission_Dresden1945_Abschlussbericht_V1_14a.pdf dresden.de: ''Abschlussbericht der Historikerkommission zu den Luftangriffen auf Dresden zwischen dem 13. und 15. Februar 1945''] (PDF; 2,9 MB)</ref> A belváros nagy része, valamint az ipari és a katonai infrastruktúra teljesen megsemmisült.
'''[[Drezda]] bombázására''' a második világháborúban több alkalommal került sor 1944 őszétől kezdve a [[Brit Királyi Légierő|brit]] és az [[Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje|amerikai légierő]] által. Különösen ismertté vált az [[1945]]. [[február 13.|február 13]]–[[február 15.|15.]] közötti négy támadáshullám. Az áldozatok pontos száma nem ismert a legtöbb hivatalos kutatás {{szám|135000}} és {{szám|200000}} körülire teszi. A legújabb 2009-ben felfedezett dokumentum 80.000-100.000 név szerint bejelentett eltűnt személyt jegyzett fel<ref>{{Cite web|url=http://www.fpp.co.uk/docs/Irving/RadDi/2009/240409.html#Dresden|title=Real History, and a Radical's Diary|accessdate=2017-01-25|work=www.fpp.co.uk}}</ref>. Hans Voight egy egy német tanár személyes visszaemlékezéseiben arról tanúskodott hogy részét képezte az áldozatok azonosítását és előkerítését végrehajtó csapatnak ő személy szerint 135.000-re tette az áldozatok számát. A Drezda Polgári Védelmének műszaki vezetője szerint 1945. május 6.-án összesen 39.773 halottat azonosítottak név szerint.<ref>David Irving: Apokalipszis 1945. Drezda elpusztitása 255. oldal</ref> A Drezdai bombázás egyik sajátossága hogy egyes országokban más számot tartanak "hivatalos" áldozati számnak így a 250.000 vagy annál nagyobb számok főleg jobboldali körökben illetve az angolok által használt 18.000-25.000 szám esetében is. Noha tény hogy az Angolok által használt szám eredeti dokumentumon alapul azonban azt nem vették kritika alá és nem vizsgálták meg a dokumentum kalkulációit. A kérdéses dokumentum mindössze az azonosított áldozatok ideiglenes számát tükrözi, keltezése márciusi. A bombázás számos vitát váltott ki többek között annak okán hogy drezda nem rendelkezett potenciális katonai infrastrukturával (mindössze a Zeiss-nek voltak optikai gyárai<ref>David Irving: Apokalipszis 1945 drezda elpusztitása 261. oldal</ref>) illetve a bombázás nem a az ipari negyedeket hanem a belvárost súlytotta.


Ezek a drezdai légitámadások éles kritikát váltottak ki a [[Szövetséges hatalmak a második világháborúban|szövetséges hatalmak]] 1942-től kezdődően folytatott légi hadviselési gyakorlatával, különösen a brit területbombázási direktívával (Area Bombing Directive) szemben. A történészek máig vitatkoznak arról, hogy ezek a területbombázások katonailag szükségesek és célszerűek voltak-e, ill. etikailag és jogilag háborús bűnként értékelhetőek-e.
Ezek a drezdai légitámadások éles kritikát váltottak ki a [[Szövetséges hatalmak a második világháborúban|szövetséges hatalmak]] 1942-től kezdődően folytatott légi hadviselési gyakorlatával, különösen a brit területbombázási direktívával (Area Bombing Directive) szemben. A történészek máig vitatkoznak arról, hogy ezek a területbombázások katonailag szükségesek és célszerűek voltak-e, ill. etikailag és jogilag háborús bűnként értékelhetőek-e.
8. sor: 8. sor:
== Előzmények ==
== Előzmények ==
=== A szövetséges bombázóhadjárat ===
=== A szövetséges bombázóhadjárat ===
Az 1945-ös évbe fordulva már gyakorlatilag nem maradt olyan [[Németország nagyvárosai|német nagyváros]], amelyet az angolszász légierők még nem bombáztak volna a [[második világháború]] embertelen bombázóhadjárata következtében. Az [[Arthur Harris]] nevével jelzett koncepció jegyében, a városok legsűrűbben lakott belső negyedeit [[szőnyegbombázás]]sal elpusztították, az egyetlen cél a polgári áldozatok minél magasabb száma volt. A legnagyobb pusztítást nem is a rombolóbombák okozták, hanem a főleg [[foszfor]]ral végrehajtott támadások után kitörő óriási tűzvihar. A [[hő]] elől a polgári lakosság felmenekült a felszínre, ahol az óriási hőség, a mérges gázok és az [[oxigén]] hiánya percek alatt végzett velük. A gyalázatos módszert először [[Hamburg bombázása]] során próbálták ki még [[1943]] nyarán, és láthatóvá vált azonnali, döbbenetes hatása. A kb. 50&nbsp;000 ártatlan áldozat és a hatalmas okozott károkhoz képest csupán a bevetett repülők töredéke veszett oda, emiatt a Bomber Command sikeresnek és továbbfolytatásra alkalmasnak minősítette az embertelen akciósorozatot.
Az 1945-ös évbe fordulva már gyakorlatilag nem maradt olyan [[Németország nagyvárosai|német nagyváros]], amelyet az angolszász légierők még nem bombáztak volna a [[második világháború]] embertelen bombázóhadjárata következtében. Az [[Arthur Harris]] nevével jelzett koncepció jegyében, a városok legsűrűbben lakott belső negyedeit [[szőnyegbombázás]]sal elpusztították, az egyetlen cél a polgári áldozatok minél magasabb száma volt. A legnagyobb pusztítást nem is a rombolóbombák okozták, hanem a főleg [[foszfor]]ral végrehajtott támadások után kitörő óriási tűzvihar. A [[hő]] elől a polgári lakosság felmenekült a felszínre, ahol az óriási hőség, a mérges gázok és az [[oxigén]] hiánya percek alatt végzett velük. A gyalázatos módszert először [[Hamburg bombázása]] során próbálták ki még [[1943]] nyarán, és láthatóvá vált azonnali, döbbenetes hatása. A kb. 60&nbsp;000<ref>Fire effects of bombing attacks: Progressiv management</ref> ártatlan áldozat és a hatalmas okozott károkhoz képest csupán a bevetett repülők töredéke veszett oda, emiatt a Bomber Command sikeresnek és továbbfolytatásra alkalmasnak minősítette az embertelen akciósorozatot.


Ezen koncepció jegyében folytatódott a német nagyvárosok kíméletlen bombázása, amelyek belső része 1945 elejére gyakorlatilag már romokban hevert.
Ezen koncepció jegyében folytatódott a német nagyvárosok kíméletlen bombázása, amelyek belső része 1945 elejére gyakorlatilag már romokban hevert.

A lap 2017. január 25., 16:46-kori változata

 Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerint sérül a Wikipédia egyik alappillérének számító, úgynevezett semleges nézőpont elve (a vita részleteihez lásd a vitalapot). | Ha nincs indoklás sem itt a sablonban, sem a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont!
Ezt a szócikket tartalmilag és formailag is át kellene dolgozni, hogy megfelelő minőségű legyen.
További részleteket a cikk vitalapján találhatsz. Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont!
Kilátás a drezdai városházából a szétrombolt városra a támadás után

Drezda bombázására a második világháborúban több alkalommal került sor 1944 őszétől kezdve a brit és az amerikai légierő által. Különösen ismertté vált az 1945. február 13–15. közötti négy támadáshullám. Az áldozatok pontos száma nem ismert a legtöbb hivatalos kutatás 135 000 és 200 000 körülire teszi. A legújabb 2009-ben felfedezett dokumentum 80.000-100.000 név szerint bejelentett eltűnt személyt jegyzett fel[1]. Hans Voight egy egy német tanár személyes visszaemlékezéseiben arról tanúskodott hogy részét képezte az áldozatok azonosítását és előkerítését végrehajtó csapatnak ő személy szerint 135.000-re tette az áldozatok számát. A Drezda Polgári Védelmének műszaki vezetője szerint 1945. május 6.-án összesen 39.773 halottat azonosítottak név szerint.[2] A Drezdai bombázás egyik sajátossága hogy egyes országokban más számot tartanak "hivatalos" áldozati számnak így a 250.000 vagy annál nagyobb számok főleg jobboldali körökben illetve az angolok által használt 18.000-25.000 szám esetében is. Noha tény hogy az Angolok által használt szám eredeti dokumentumon alapul azonban azt nem vették kritika alá és nem vizsgálták meg a dokumentum kalkulációit. A kérdéses dokumentum mindössze az azonosított áldozatok ideiglenes számát tükrözi, keltezése márciusi. A bombázás számos vitát váltott ki többek között annak okán hogy drezda nem rendelkezett potenciális katonai infrastrukturával (mindössze a Zeiss-nek voltak optikai gyárai[3]) illetve a bombázás nem a az ipari negyedeket hanem a belvárost súlytotta.

Ezek a drezdai légitámadások éles kritikát váltottak ki a szövetséges hatalmak 1942-től kezdődően folytatott légi hadviselési gyakorlatával, különösen a brit területbombázási direktívával (Area Bombing Directive) szemben. A történészek máig vitatkoznak arról, hogy ezek a területbombázások katonailag szükségesek és célszerűek voltak-e, ill. etikailag és jogilag háborús bűnként értékelhetőek-e.

Előzmények

A szövetséges bombázóhadjárat

Az 1945-ös évbe fordulva már gyakorlatilag nem maradt olyan német nagyváros, amelyet az angolszász légierők még nem bombáztak volna a második világháború embertelen bombázóhadjárata következtében. Az Arthur Harris nevével jelzett koncepció jegyében, a városok legsűrűbben lakott belső negyedeit szőnyegbombázással elpusztították, az egyetlen cél a polgári áldozatok minél magasabb száma volt. A legnagyobb pusztítást nem is a rombolóbombák okozták, hanem a főleg foszforral végrehajtott támadások után kitörő óriási tűzvihar. A hő elől a polgári lakosság felmenekült a felszínre, ahol az óriási hőség, a mérges gázok és az oxigén hiánya percek alatt végzett velük. A gyalázatos módszert először Hamburg bombázása során próbálták ki még 1943 nyarán, és láthatóvá vált azonnali, döbbenetes hatása. A kb. 60 000[4] ártatlan áldozat és a hatalmas okozott károkhoz képest csupán a bevetett repülők töredéke veszett oda, emiatt a Bomber Command sikeresnek és továbbfolytatásra alkalmasnak minősítette az embertelen akciósorozatot.

Ezen koncepció jegyében folytatódott a német nagyvárosok kíméletlen bombázása, amelyek belső része 1945 elejére gyakorlatilag már romokban hevert.

A német légierő és légvédelem 1945 elején

Az utolsó háborús évre a Luftwaffe már gyakorlatilag alig jelentett számottevő veszélyt a szövetséges légierőre, hiszen a hat évnyi háborúskodás teljesen kimerítette a légierő anyagi és személyi lehetőségeit. A több fronton folytatott harc már 1943-ra meggyengítette a Luftwaffét, amikor is Nyugat- és Dél-Európában már elvesztette korábban kivívott légi fölényét. Ezen év közepétől kezdődött a szövetségesek bombázóhadjárata, ami először csak éjszakai bombatámadásokat jelentett, főleg a Ruhr-vidék és az északnyugati országrész városai ellen. A támadások egyre pontosabbá és hevesebbé váltak, egyre több nehézbombázót bevetve. Az erőviszonyokat teljesen eldöntötte az USA légi erejének belépése, innentől kezdve nappal is bombázták a német városokat. A hosszú távú kísérővadászok (P–51 Mustang, P–38 Lightning) megjelenését követően a honi német vadászvédelmet állandó csatákra kényszerítették a kiválóan megerősített bombázószázadok ellen. A Szovjetunió ellen is háborút viselő Luftwaffe ezen sokszoros terhek hatására egyre több kiváló pilótáját vesztette el, hiába tetőzött a repülőgépgyártás 1944-ben Albert Speer erőfeszítéseinek hatására.

A tapasztalatlan pilótákat sorra lőtték le a szövetséges vadászok, valamint a kritikus üzemanyaghiány hatására sok német egység már alig tudott bevetést repülni. A sziléziai iparvidék és a romániai olajmezők elvesztése után az ellátás még rosszabbá vált, a német gépek szinte állandóan a földön maradtak. Tovább apasztotta a bevethető gépek számát a Hannibal hadművelet, melynek során a Kriegsmarinével közösen a Luftwaffe is rengeteg civilt menekített ki Kelet-Poroszország területéről. Mindezek hatására a szövetséges légierő a német égbolt korlátlan urává vált, akár napi 2-3 több száz nehézbombázóval végrehajtott támadásra is képessé vált. Így a német légierő és légvédelem már vajmi keveset tehetett a szövetséges nyomás ellen.

Drezda helyzete a támadás előtt

Drezda eközben végig elkerülte a nagyobb bombázást, bár egyes, külsőbb részeit többször is támadták, de azok vagy katonai, vagy stratégiai célok voltak, magát a belvárost nem érte légitámadás. Mivel a Vörös Hadsereg addigra már bevette a német keleti területeket és Sziléziát, s a megrémült lakosok százezrei vették nyugat felé az irányt. Mivel addig Drezdát komolyabban nem bombázták, a hatóságok a menekültek nagy részét a város falain belül helyezték el. Drezda nagy vasúti csomóponti jellege miatt a későbbiekben tervezték továbbszállítani az összetorlódott embereket. Ezért az eredeti kb. 640 000 fős lakosságszámnál lényegesen több, egymilliót bőven meghaladó embertömeg tartózkodott a városban 1945. február elején. A belvárosban jelentős katonai célpont nem volt. Mivel Drezda a második világháború előtt az egyik leggyönyörűbb és hetedik legnagyobb városa volt Németországnak, ezért sok drezdai úgy hitte, hogy a szövetségesek megkímélik majd, esetlegesen a háború utáni német állam új fővárosa is lehet. Emiatt a szükséges óvintézkedéseket sem nagyon tették meg, nem alakítottak ki összefüggő menekülőútvonalakat (mint például Hamburgban), illetve a várost gyakorlatilag nem védte földi légvédelem se.

A megelőző támadások

A lerombolt városról készült egyik híres felvétel, a Kilátás a drezdai városháza tornyából dél felé (Fotó: id. Richard Peter, 1945)
Elszenesedett emberi holttestek halomba rakva az elpusztított város főterén, az Altmarkon, 1945. február

1944 őszétől kezdve már egyre gyakrabban volt légiriadó a szász nagyvárosban is. Az első bombatámadást 1944. augusztus 24-én szenvedte el a város környéke, amikor is a Drezdától nyugatra lévő Freitalban lévő olajipari üzemet és a város délnyugati részén fekvő Gittersee nevű városrészt támadta a szövetséges légierő. A támadásban 241 ember vesztette életét.[5] Október 7-én újabb támadás érte a várost, a Friedrichstadtban lévő pályaudvart bombázta az amerikai légierő, a támadásnak 312 halálos áldozata volt.

Az első nagyobb támadás 1945. január 16-án történt meg, amikor is az Egyesült Államok Légiereje 133 bombázót bevetve 279,8 tonna robbanó- és 41,6 tonna gyújtóbombát dobott a friedrichstadti pályaudvarra. A támadások tovább gyengítették a légvédelmet, a környéken mindössze 30 darab bevethető vadászgép maradt, de az üzemanyag hiánya miatt ezek sem szállhattak fel. A földi légvédelmet már korábban a keleti frontra szállították, ami által gyakorlatilag teljesen védtelenül állt a város egy nagyobb támadás ellen.

A fő csapás

A Drezda bombázása néven elhíresült főcsapást 1945. február 13-án indították. A RAF nehézbombázói a szász főváros felé vették az irányt, a német légvédelem tehetetlen volt, mivel előtte egész nap elterelő hadműveletekkel tévesztették meg, a csapás irányát rejtve. Így a várost teljesen meglepte a váratlan támadás, a légoltalmi szirénák sem szólaltak meg időben. Az első hullám főleg gyújtóbombákkal támadott, evvel megdől az az amerikai-brit érv, hogy a támadásnak ipari célpontjai voltak. A bombák zöme a sűrűn beépített, történelmi óvárosra hullott, ahol minden hamar lángba borult.

Jegyzetek

  1. ↑ Real History, and a Radical's Diary. www.fpp.co.uk. (Hozzáférés: 2017. január 25.)
  2. ↑ David Irving: Apokalipszis 1945. Drezda elpusztitása 255. oldal
  3. ↑ David Irving: Apokalipszis 1945 drezda elpusztitása 261. oldal
  4. ↑ Fire effects of bombing attacks: Progressiv management
  5. ↑ Sächsische Zeitung, 12. Februar 2005: Der Ablauf der Angriffe

További információk

Kapcsolódó szócikkek

Commons:Category:Bombing of Dresden in World War II
A Wikimédia Commons tartalmaz Drezda bombázása témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Drezda_bombázása&oldid=18378771”