Location via proxy:   [ UP ]  
[Report a bug]   [Manage cookies]                
Ugrás a tartalomhoz

Nagylupsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen MerlIwBot (vitalap | szerkesztései) 2011. október 13., 14:36-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Bot: következő eltávolítása: it:Lupșa (missing), nl:Lupșa (missing), pt:Lupșa (missing), vo:Lupșa (missing))
Nagylupsa (Lupșa)
A kolostor fatemploma
A kolostor fatemploma
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
MegyeFehér
KözségNagylupsa
Rangközségközpont
PolgármesterAlexandru Măcăieț (PD-L)
Irányítószám517410
SIRUTA-kód5345
Népesség
Népesség596 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság-
Népsűrűség5,81 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság516 m
Terület102,56 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 22′ 06″, k. h. 23° 12′ 16″46.368333°N 23.204444°EKoordináták: é. sz. 46° 22′ 06″, k. h. 23° 12′ 16″46.368333°N 23.204444°E
Nagylupsa weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagylupsa témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Nagylupsa, 1911-ig Lupsa (románul: Lupșa) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.

Fekvése

Az Erdélyi Szigethegységben, a Mócvidéken, Tordától hetven kilométerre nyugatra, Topánfalvától tizenegy kilométerre keletre, az Aranyos bal partján fekszik.

Nevének eredete

Nevét valószínűleg szláv eredetű román személynévről kapta, melynek nincs köze a lup ('farkas') közszóhoz (vö. Ljubiša). Először 1366-ban Lwpsa, 1441-ben Naghlwpsa és Kyslwpsa, 1518-ban Also Lwpsa és Felwew Lwpsa, patakját 1437-ben Lwpsapathaka néven említették. Előtaggal a helységnévrendezéskor a Fogaras vármegyei Lupsától való megkülönböztetésül látták el.

Története

A középkor végén két, kenézi jogú román faluból állt. Az offenbányai polgárok 1479-ben fegyveresekkel lerohanták a két Lupsa arany- és ezüstbányáit, amelyek a mai Hadaró községrész mellett feküdtek.[1]

1750-ben 370 háztartást számoltak össze benne, míg 1786-ban 2703-an lakták. 1825-ben görög katolikus egyházközséget létesítettek benne.[2] Egy 1842-es vásárlajstrom ezekkel a szavakkal számol be május 5-án kezdődő juhvásáráról: „ritka helyen lehet az országba szebb, épebb, s testesebb juhokat találni.”[3] Torda, majd 1876-tól Torda-Aranyos vármegyéhez tartozott. A 19. század végén ortodox esperesi székhely volt.[4] 1945 után lakói nagy része a verespataki aranybányánál talált munkát. 2008. július 16-án kisebb gátszakadás történt a nagylupsai zagytározónál.[5]

1880-ban 2515 lakosából 2366 volt román és 148 cigány anyanyelvű; 2043 ortodox és 471 görög katolikus vallású.

2002-ben 754 lakosából 750 volt román nemzetiségű; 744 ortodox vallású.

Látnivalók

  • A Szent György ortodox templomot 1421-ben a Kende kenézcsalád alapította. A korban épült legnagyobb, keleti rítusú templom Erdélyben, bár eredetileg csupán egy sokszög záródású szentélyből és a hajóból állt, a narthexet és a déli oldal tornácát a 19. században építették hozzá. 1750-ben készült festése nagyrészt megmaradt, a szentélyt és az ikonfalat 1810-ben festették.
  • A községközponttól nyugatra, a Monostor községrészben, 523 méteres tengerszint feletti magasságban található ortodox kolostor az 1427-ben összeírt Muntele Călugărului ('Barát-hegy') határnév alapján ítélve már akkor létezhetett. 1820-as feloszlatása előtt itt működött a vidék egyetlen kolostora és egyben iskolája is. 1992-ben alakult újjá. Fatemploma a kolostorral egyidős, és ezzel a legidősebb fatemplom Erdélyben. 1694-ben építették át. Ekkorról való kazettás mennyezete két torockószentgyörgyi festő, Solymosi János és Gyárfás István műve. Narthexét és harangtornyát 1810-ben építették hozzá. Az 1990-es és 2000-es években felújították.
  • Néprajzi múzeumát 1938-ban alapították, Pamfil Albu tanító gyűjteményének felhasználásával. Kiállítása kb. hatezer tárgyból áll.

Források

  1. Entz Géza: Erdély építészete a 14–16. században. Kolozsvár, 1996, 365. o.
  2. Universalis schematismus ecclesiasticus (...) pro anno 1842/3 redactus. Budae, (1842), 381. o.
  3. Nagy Ferenc: Vásárlaistrom (1842). Ethnographia 1979, 513. o.
  4. Remus Roșca: Lexiconul comunelor bisericesci din archidiecesa gr.-or. rom. a Transilvaniei. Sibiiu, 1894
  5. www.transindex.ro (magyarul)

Külső hivatkozások