Nyilvánvaló végzet szerkesztése

[[File:American Progress (John Gast painting).jpg|thumb|250px|[[John Gast (festő)|John Gast]] ''[[American Progress]]'' (1872)  című műve az új nyugat modernizációjának allegorikus ábrázolása. Columbia, az Amerikai Egyesült Államok megszemélyesítője látható, amint az amerikai telepesekkel együtt nyugat felé vezeti a civilizációt. Látható, amint fényt visz keletről nyugatra, telegráfdrótot fűz fel, kezében tankönyvvel, és kiemeli a gazdasági tevékenység különböző szakaszait és a közlekedés fejlődő formáit.<ref name=":3">{{Cite web |title=John Gast, American Progress, 1872 |url=http://picturinghistory.gc.cuny.edu/item.php?item_id=180 |archive-url=https://web.archive.org/web/20140615021554/http://picturinghistory.gc.cuny.edu/item.php?item_id=180 |archive-date=June 15, 2014 |website=Picturing U.S. History |publisher=[[City University of New York]] }} {{Webarchive|url=https://web.archive.org/web/20140615021554/http://picturinghistory.gc.cuny.edu/item.php?item_id=180 |date=June 15, 2014 }}</ref> A bal oldalon az [[indiánok|amerikai őslakosokat]] őshazájukból elűzik.]]

A '''„nyilvánvaló végzet”''' kifejezés a [[19. század]]i [[Amerikai Egyesült Államok]]ban azt a hitet képviselte, hogy az amerikai telepeseknek az a rendeltetése, hogy [[Észak-Amerika]] nyugati irányába terjeszkedjenek, és hogy ez a hit egyszerre nyilvánvaló és biztos („végzet”). A hiedelem az amerikai kivételességben és a [[romantika|romantikus]] [[nacionalizmus]]ban gyökerezett, és a [[republikánus kormányzási forma]] elkerülhetetlen elterjedését feltételezte,<ref name="tenets"/> ez volt az Amerikai Egyesült Államokban az amerikai [[imperializmus]] egyik legkorábbi kifejeződése.<ref name="Merk215"/><ref>{{cite book|url=https://books.google.com/books?id=C8ufqRJuwy8C|page=[https://books.google.com/books?id=C8ufqRJuwy8C&dq=%22manifest+destiny%22+%22widely+held%22&pg=PA128 128]|title=James K. Polk: A Biographical Companion|first=Mark Eaton|last=Byrnes|edition=illustrated|publisher=ABC-CLIO|year=2001|isbn=978-1576070567}}</ref><ref>{{Cite web |title=America's Manifest Destiny {{!}} The American Experience in the Classroom |url=https://americanexperience.si.edu/historical-eras/expansion/pair-westward-apotheosis/ |access-date=2024-04-10 |language=en-US}}</ref>

William Earl Weeks történész szerint a koncepció mögött három alaptétel állt:<ref name="tenets">{{cite book | last=Weeks | first=William Earl | title=John Quincy Adams and American Global Empire | publisher=University Press of Kentucky | year=2002 | isbn=978-0-8131-9058-7 | url=https://books.google.com/books?id=t0rlgdR_Sx8C | pages=[https://books.google.com/books?id=t0rlgdR_Sx8C&pg=183 183–184]}}</ref>

*Az Egyesült Államok egyedülálló erkölcsi erényének feltételezése.
*Annak a küldetésnek az állítása, hogy a republikánus kormányzás és általánosabban az „amerikai életmód” elterjesztésével megváltja a világot.
*A nemzet isteni rendeltetésébe vetett hit, hogy sikerrel járjon ebben a küldetésben.

A nyilvánvaló végzet erősen megosztó maradt a politikában, állandó konfliktust okozva a [[rabszolgaság]]gal kapcsolatban ezekben az új államokban és területeken,<ref name="support">John Mack Faragher et al. ''Out of Many: A History of the American People'', (2nd ed. 1997) p. 413</ref> valamint az [[indiánok|amerikai őslakosok]] telepes-gyarmati kiszorításával<ref name="Dahl 2018 101–26">{{cite book |last=Dahl |first=Adam |url=https://doi.org/10.2307/j.ctt22rbjjz.8 |title=Empire of the People: Settler Colonialism and the Foundations of Modern Democratic Thought |publisher=University Press of Kansas |year=2018 |pages=101–26|doi=10.2307/j.ctt22rbjjz.8 }}</ref> és az Egyesült Államok akkori határaitól nyugatra fekvő területek annektálásával is összefüggésbe hozható a kontinensen. A koncepció az [[1844]]-es elnökválasztás során több fontos kampánytéma egyikévé vált, ahol a [[Demokrata Párt (Amerikai Egyesült Államok)|Demokrata Párt]] győzött, és egy éven belül a „nyilvánvaló végzet” kifejezés is megjelent. [[1846]]-ban a demokraták az 1846-os oregoni határvita és [[1845]]-ben [[Texas]] rabszolgaállamként való [[annexió]]jának indoklására használták, ami az [[1846]]-os [[mexikói–amerikai háború]]ban tetőzött. Ezzel szemben a [[Whig Párt (Amerikai Egyesült Államok)|whigek]] és a prominens republikánusok nagy többsége (például [[Abraham Lincoln]] és [[Ulysses S. Grant]]) elutasította a koncepciót, és kampányolt ezek ellen az akciók ellen.<ref>{{Cite book |last=Greenberg |first=Amy S. |url=https://books.google.com/books?id=4a1sAAAAQBAJ&q=%22To+Lincoln%27s+mind+Manifest+Destiny+was+a+smoke+screen%22&pg=PA51 |title=A Wicked War: Polk, Clay, Lincoln, and the 1846 U.S. Invasion of Mexico |publisher=Vintage Books |year=2013 |isbn=978-0307475992 |page=51}}</ref><ref name="ulysses">{{Cite book |last=Simpson |first=Brooks |url=https://books.google.com/books?id=L-nUBAAAQBAJ&pg=PA30 |title=Ulysses S. Grant: Triumph Over Adversity, 1822–1865 |publisher=Voyageur Press |year=2014 |isbn=978-0760346969 |page=30}}</ref><ref>{{Cite book |last=Joy |first=Mark |url=https://books.google.com/books?id=1N-sAgAAQBAJ&pg=PA62 |title=American Expansionism, 1783–1860: A Manifest Destiny? |publisher=Routledge |year=2014 |isbn=978-1317878452 |pages=62, 70}}</ref> [[1843]]-ra [[John Quincy Adams]] korábbi amerikai elnök, aki eredetileg a nyilvánvaló végzet alapjául szolgáló koncepció egyik fő támogatója volt, meggondolta magát, és elutasította az [[expanzionizmus]]t, mivel az a rabszolgaság texasi kiterjesztését jelentette.<ref name="Merk215" /> Ulysses S. Grant szolgált a mexikói-amerikai háborúban, és elítélte azt, kijelentve, hogy ''„az egyik legigazságtalanabb háború volt, amelyet valaha is vívott egy erősebb egy gyengébb nemzet ellen.”''<ref name="ulysses"/> Daniel Walker Howe történész összefoglalja, hogy „az amerikai imperializmus nem képviselt amerikai konszenzust; keserű nézeteltérést váltott ki a nemzeti politeológián belül”.<ref name="Merk215">{{Harvard citation no brackets|Merk|1963|pp=[https://books.google.com/books?id=GhYJTaZiuxwC&pg=PA215 215–216]}}</ref><ref>{{cite book | last=Howe | first=D.W. | title=What Hath God Wrought: The Transformation of America, 1815–1848 | publisher=Oxford University Press | series=Oxford History of the United States | year=2007 | isbn=978-0-19-972657-8 | url=https://books.google.com/books?id=TTzRCwAAQBAJ | page=[https://books.google.com/books?id=TTzRCwAAQBAJ&pg=PA75 705]}}</ref>

==Kontextus==
A Nyilvánvaló végzetet soha nem határozták meg elvek; ez mindig is inkább egy általános elképzelés volt, mintsem egy konkrét, mottóval megfogalmazott politika. A Nyilvánvaló végzet nem pontosan meghatározott, de élesen átélt, az expanzió erkölcsösségébe és értékébe vetett meggyőződés kifejeződése volt, amely kiegészítette a korszak más népszerű eszméit, többek között az amerikai kivételességet és a [[romantika|romantikus]] [[nacionalizmus]]t. [[Andrew Jackson]], aki ''„a szabadság területének kiterjesztéséről”'' beszélt, tipizálta Amerika potenciális nagyságának, a nemzet bimbózó romantikus önazonosságtudatának és terjeszkedésének összeolvadását.<ref>{{Harvard citation no brackets|Ward|1962|pp=[https://archive.org/details/andrewjacksonsym0000ward/page/136 136–137]}}</ref><ref name="Manifest Destiny">{{Cite web |last=Hidalgo |first=Dennis R. |year=2003 |title=Manifest Destiny |url=http://www.encyclopedia.com/doc/1G2-3401802517.html |access-date=June 11, 2014 |publisher=Encyclopedia.com taken from Dictionary of American History}}</ref>

Mégsem Jackson volt az egyetlen elnök, aki a nyilvánvaló végzet alapjául szolgáló elveket kifejtette. Részben az indoklást felvázoló végleges narratíva hiánya miatt a támogatók eltérő vagy látszólag egymásnak ellentmondó álláspontokat kínáltak. Míg sok író elsősorban az amerikai terjeszkedésre összpontosított, legyen szó [[Mexikó]]ba vagy a [[Csendes-óceán]]on átívelő terjeszkedésről, mások a kifejezést példamutatásra való felhívásnak tekintették. Egységes értelmezés, még kevésbé egy kidolgozott politikai filozófia nélkül Amerika sorsáról alkotott ellentmondásos nézetek soha nem oldódtak fel. A lehetséges értelmezések sokféleségét Ernest Lee Tuveson így foglalta össze: ''„A »nyilvánvaló végzet« kifejezés alatt eszmék, politikák és cselekedetek hatalmas komplexuma értendő. Ezek, ahogyan azt elvárnánk, nem mind összeegyeztethetőek, és nem is egyetlen forrásból származnak."''<ref>{{Harvard citation no brackets|Tuveson|1980|p=[https://books.google.com/books?id=-FM8cDl9g00C&pg=PA91 91]}}.</ref>

==Etimológia==
A legtöbb történész [[John O’Sullivan]] újságszerkesztőnek tulajdonítja a Nyilvánvaló végzet kifejezés [[1845]]-ös kitalálását.<ref name="coined">{{Cite web |title=29. Manifest Destiny |url=http://www.ushistory.org/us/29.asp |website=American History |publisher=USHistory.org}}</ref> Más történészek azonban azt sugallják, hogy az „Annexió” című aláírás nélküli vezércikket, amelyben először jelent meg, Jane Cazneau újságíró és az annexió szószólója írta.<ref>[https://janecazneau.omeka.net/exhibits/show/whosaid/whocoined/whosaid "Who Coined the Phrase Manifest Destiny?"]. Jane Cazneau Omeka Net. Jane Cazneau Omeka website. Retrieved October 25, 2020</ref><ref>{{Cite book | last=Hudson | first=Linda S. | title=Mistress of Manifest Destiny: A Biography of Jane McManus Storm Cazneau, 1807–1878 | publisher=Texas State Historical Association | date=2001 | isbn=0-87611-179-7}}</ref>
[[File:John O'Sullivan.jpg|thumb|Az 1874-ben megrajzolt [[John L. O’Sullivan]] fiatalemberként befolyásos cikkíró volt, de ma már általában csak azért emlékeznek rá, mert a „Nyilvánvaló végzet” kifejezést használta Texas és Oregon annexiójának támogatására]]

O’Sullivan a [[jacksonista demokrácia]] befolyásos szószólója volt, akit [[Julian Hawthorne]] úgy jellemzett, mint aki „mindig tele van nagy és világot átfogó tervekkel”.<ref>{{Harvard citation no brackets|Merk|1963|p=[https://books.google.com/books?id=GhYJTaZiuxwC&pg=PA27 27]}}</ref> 1839-ben O’Sullivan írt egy cikket, amelyben - bár nem használta a „nyilvánvaló végzet” kifejezést - „isteni végzetet” jósolt az Egyesült Államok számára, amely olyan értékeken alapul, mint az egyenlőség, a lelkiismereti jogok és a személyes jogosítványok, „hogy a földön megalapozza az ember erkölcsi méltóságát és üdvösségét”.<ref>{{Cite web |last=O’Sullivan |first=John |title=The Great Nation of Futurity |url=http://digital.library.cornell.edu/cgi/t/text/pageviewer-idx?c=usde;cc=usde;idno=usde0006-4;node=usde0006-4%3A6;view=image;seq=350;size=100;page=root |website=The United States Democratic Review Volume 0006 Issue 23 (November 1839)}}</ref> Ez a sors nem volt kifejezetten területi, de O’Sullivan azt jósolta, hogy az Egyesült Államok egyike lesz a „sok köztársaság uniójának”, amely osztozik ezekben az értékekben.<ref name="O">{{Cite web |last=O’Sullivan, John L. |date=1839 |title=A Divine Destiny For America |url=http://www.newhumanist.com/md4.html |archive-url=https://web.archive.org/web/20041016015009/http://www.newhumanist.com/md4.html |archive-date=October 16, 2004 |website=New Humanist }} {{Cite web |url=http://www.newhumanist.com/md4.html |title=A Divine Destiny for America by John L. O’Sullivan |access-date=May 20, 2008 |archive-date=October 16, 2004 |archive-url=https://web.archive.org/web/20041016015009/http://www.newhumanist.com/md4.html |url-status=dead }}</ref>

Hat évvel később, 1845-ben O’Sullivan írt egy másik esszét „Annexion” címmel a ''Democratic Review''-ban,<ref name="Annex">{{Cite journal |last=O’Sullivan |first=John L. |date=July–August 1845 |title=Annexation |url=http://web.grinnell.edu/courses/HIS/f01/HIS202-01/Documents/OSullivan.html |journal=United States Magazine and Democratic Review |volume=17 |issue=1 |pages=5–11 |access-date=May 20, 2008 |archive-date=November 25, 2005 |archive-url=https://web.archive.org/web/20051125043717/http://web.grinnell.edu/courses/HIS/f01/HIS202-01/Documents/OSullivan.html |url-status=dead }}</ref> amelyben először használta a nyilvánvaló végzet kifejezést.<ref>See Julius Pratt, "The Origin Of 'Manifest Destiny{{'"}}, ''American Historical Review'', (1927) 32#4, pp. 795–798 [https://www.jstor.org/pss/1837859 in JSTOR]. Linda S. Hudson has argued that it was coined by writer Jane McManus Storm; Greenburg, p. [https://books.google.com/books?id=EQV6wPzlyOcC&pg=PA20 20]; Hudson 2001; O’Sullivan biographer Robert D. Sampson disputes Hudson's claim for a variety of reasons (See note 7 at {{Harvard citation no brackets|Sampson|2003|loc=[https://books.google.com/books?id=d1y5ew93xxIC&pg=PA244 244–45])}}.</ref> Ebben a cikkben sürgette az Egyesült Államokat, hogy csatolják a [[Texasi Köztársaság]]ot,<ref>{{Harvard citation no brackets|Adams|2008|p=[https://books.google.com/books?id=9SE_zwYlXrQC&pg=PA188 188]}}.</ref> nemcsak azért, mert Texas ezt kívánta, hanem mert „nyilvánvaló végzetünk, hogy a Gondviselés által kiosztott kontinenst az évente szaporodó millióink szabad fejlődésére terjesszük szét.”<ref>Quoted in Thomas R. Hietala, ''Manifest design: American exceptionalism and Empire'' (2003) p. 255</ref> A demokraták a whigek ellenállását legyőzve 1845-ben csatolták Texast. O’Sullivan a „nyilvánvaló végzet” kifejezése első használata kevés figyelmet keltett.<ref>Robert W. Johannsen, „The Meaning of Manifest Destiny”, in {{Harvard citation no brackets|Johannsen|1997}}.</ref>

O’Sullivan második használata a kifejezésnek rendkívül befolyásos lett. 1845. december 27-én a ''New York Morning News'' című újságjában O’Sullivan a Nagy-Britanniával folyó határvitával foglalkozott. O’Sullivan azzal érvelt, hogy az Egyesült Államoknak joga van „egész Oregonra” igényt tartani:

<blockquote>És ez a követelés a mi nyilvánvaló végzetünkből fakadó jogunkból fakad, hogy az egész kontinenst, amelyet a Gondviselés adott nekünk a ránk bízott szabadság és szövetségi önkormányzat nagyszerű kísérletének kibontakoztatására, átjárjuk és birtokba vegyük.<ref name="McCrisken">McCrisken, Trevor B., [https://books.google.com/books?id=QHDkqb-myscC&pg=PA68 "Exceptionalism: Manifest Destiny"] in ''Encyclopedia of American Foreign Policy'' (2002), Vol. 2, p. 68</ref></blockquote>

Vagyis O’Sullivan úgy vélte, hogy a Gondviselés az Egyesült Államoknak a [[köztársasági demokrácia]] („a szabadság nagy kísérlete”) elterjesztését adta feladatul. Mivel a [[Az Egyesült Királyság kormánya|brit kormány]] nem fogja terjeszteni a demokráciát, gondolta O’Sullivan, a területre vonatkozó brit igényeket felül kell bírálni. O’Sullivan úgy vélte, hogy a nyilvánvaló végzet olyan erkölcsi eszmény (egy „magasabb törvény”), amely felülírja az egyéb megfontolásokat.<ref>{{Harvard citation no brackets|Weinberg|1935|p=145}}; {{Harvard citation no brackets|Johannsen|1997|p=9}}.</ref>

O’Sullivan eredeti felfogása a nyilvánvaló végzetről nem az erőszakos területi terjeszkedésre való felhívás volt. Úgy vélte, hogy az Egyesült Államok terjeszkedése az amerikai kormány irányítása vagy a hadsereg bevonása nélkül fog megtörténni. Miután az amerikaiak új régiókba vándoroltak, új, demokratikus kormányokat hoztak volna létre, majd kérvényezték volna felvételüket az Egyesült Államokba, ahogy Texas is tette. O’Sullivan 1845-ben azt jósolta, hogy Kalifornia követi majd ezt a mintát, és hogy végül még Kanada is kérni fogja az annexiót. Az 1846-os mexikói-amerikai háborút kritikusan szemlélte, bár arra a meggyőződésre jutott, hogy a háború kimenetele mindkét ország számára előnyös lesz.<ref>{{Harvard citation no brackets|Johannsen|1997|p=10}}</ref>

Ironikus módon O’Sullivan kifejezése csak azután vált népszerűvé, hogy a Polk-kormányzat whig ellenfelei bírálták. A whigek elítélték a nyilvánvaló végzetet, azzal érvelve, hogy „az e kormány által végrehajtandó hódítási tervek tervezői és támogatói árulást követnek el alkotmányunk és jognyilatkozatunk ellen, segítséget és vigaszt nyújtanak a republikanizmus ellenségeinek, mivel a hódítás jogának doktrínáját támogatják és hirdetik”.<ref>"Prospectus of the New Series", ''The American Whig Review'' Volume 7 Issue 1 (Jan 1848) p. 2</ref> 1846. január 3-án [[Robert C. Winthrop|Robert Winthrop]] képviselő nevetségessé tette a koncepciót a Kongresszusban, mondván: „Feltételezem, hogy a nyilvánvaló végzet elterjedésének jogát nem fogják elismerni egyetlen nemzetnél sem, kivéve az egyetemes jenki nemzetet.”<ref>{{Cite book |url=https://books.google.com/books?id=lsFCAQAAMAAJ&pg=PA134 |title=The Congressional Globe |publisher=United States Congress |year=1846 |volume=86 |page=134}}</ref> Winthrop volt az első a kritikusok hosszú sorában, akik azt állították, hogy a nyilvánvaló végzet hívei az „isteni gondviselésre” hivatkozva igazolják a [[sovinizmus]] és önérdek által motivált cselekedeteiket. E kritika ellenére az expanzió hívei felkarolták a kifejezést, amely olyan gyorsan elterjedt, hogy eredetét hamarosan elfelejtették.<ref> {{cnf|reason=No full cite for "Weinberg" in the article|date=January 2022}}</ref>

===Brazíliai Amazonas===
A fogalmat és a kifejezést a tudósok is használják az Amazonasba - a nyugatra - való nyomulás megvitatásakor Brazíliában. J. P. Dickenson szerint: „Ebben a brazil geopolitikai írásban implicit módon egy nyilvánvaló végzet azonosítható....[[Brazília]] »Marcha para oeste« ugyanolyan legitim, mint Amerika nyilvánvaló végzete.”<ref>J. P. Dickenson, "Development in Brazilian Amazonia: Background to new frontiers." ''Revista Geográfica'' 109 (1989): 141-155.</ref><ref>Hilgard O’Reilly Sternberg, “‘Manifest Destiny’ and the Brazilian Amazon: A Backdrop to Contemporary Security and Development Issues.” ''Yearbook. Conference of Latin Americanist Geographers'' vol. 13, 1987, pp. 25–35. [http://www.jstor.org/stable/25765677 online]</ref>

==Témák és hatások==
[[File:Mitchell A New Map of Texas, Oregon, and California 1846 UTA.jpg|thumb|Texas, Oregon és Kalifornia új térképe, [[Samuel Augustus Mitchell]], 1846]]
[[Frederick Merk]] történész [[1963]]-ban azt írta, hogy a nyilvánvaló végzet koncepciója abból a „küldetéstudatból született, hogy a régi világot magasrendű példamutatással váltsák meg... amelyet az új föld lehetőségei generáltak egy új mennyország építésére”. Merk azt is megállapítja, hogy a nyilvánvaló végzet a nemzeten belül erősen vitatott fogalom volt:

<blockquote>Kezdettől fogva a nyilvánvaló végzet - programjában, kontinentális értelmében - csekély támogatottságot élvezett. Nem volt nagyságrendjéhez mérten nemzeti, szekcióbeli vagy pártbeli követése. Ennek oka az volt, hogy nem tükrözte a nemzeti szellemet. A sok történeti írásban fellelhető tézis, miszerint megtestesítette a nacionalizmust, kevés valódi bizonyítékkal van alátámasztva.<ref name=Merk215/></blockquote> 

Egy lehetséges hatás a faji túlsúly, nevezetesen az az elképzelés, hogy az amerikai angolszász faj „különálló, eredendően felsőbbrendű” és „arra hivatott, hogy jó kormányzást, kereskedelmi jólétet és kereszténységet hozzon az amerikai kontinensre és a világra”. Reginald Horsman szerző [[1981]]-ben azt írta, hogy ez a nézet azt is vallotta, hogy „az alsóbbrendű fajok alárendelt státuszra vagy kihalásra vannak ítélve”, és hogy ezt arra használták, hogy igazolják „a feketék rabszolgasorba taszítását és az indiánok kiűzését és esetleges kiirtását”.<ref>Reginald Horsman, ''Race and Manifest Destiny: The Origins of American Racial Anglo-Saxonism'' (Harvard UP, 1981) pp. 2, 3.</ref>

Az első, később amerikai kivételességként ismert téma eredetét gyakran Amerika [[puritán]] örökségére vezették vissza, különösen [[John Winthrop]] [[1630]]-as híres „City upon a Hill” című prédikációjára, amelyben egy olyan erényes közösség létrehozására szólított fel, amely ragyogó példaként szolgálna az [[Óvilág]] számára.<ref>Justin B. Litke, "Varieties of American Exceptionalism: Why John Winthrop Is No Imperialist", ''Journal of Church and State'', 54 (Spring 2012), 197–213.</ref> [[1776]]-ban [[Thomas Paine]] nagy hatású pamfletjében, a [[Józan ész (dokumentum)|Józan ész]] címűben visszhangozta ezt az elképzelést, azzal érvelve, hogy az amerikai forradalom lehetőséget adott egy új, jobb társadalom létrehozására:
<blockquote>A mi hatalmunkban áll, hogy újrakezdjük a világot. A mostanihoz hasonló helyzetre [[Noé]] napjai óta nem volt példa egészen mostanáig. Egy új világ születésnapja közeleg...</blockquote>

Sok amerikai egyetértett Paine-nel, és arra a meggyőződésre jutott, hogy az Egyesült Államok erénye a szabadság és a demokrácia különleges kísérletének eredménye. [[Thomas Jefferson]] [[James Monroe]]-nak írt levelében azt írta: „lehetetlen nem várni a távoli időkre, amikor gyors szaporodásunk túl fog terjeszkedni ezeken a határokon, és az egész északi, ha nem is a déli kontinenst be fogja fedni.”<ref name="ford2010pp315-319">{{Harvard citation no brackets|Ford|2010|pp=315–319}}</ref> Az amerikaiak számára a következő évtizedekben az emberiség számára meghirdetett szabadságukat, amelyet a Függetlenségi Nyilatkozatban testesítettek meg, csak úgy lehetett leírni, mint „egy új időskála” megnyitását, mert a világ visszatekintett és a Függetlenségi Nyilatkozat előtt és után lezajlott eseményekként határozta meg a történelmet. Ebből következett, hogy az amerikaiak kötelességgel tartoztak a világnak, hogy kiterjesszék és megőrizzék ezeket a hiteket.<ref>{{Harvard citation no brackets|Somkin|1967|pp=68–69}}</ref>

A második téma eredete kevésbé pontos. Amerika küldetésének népszerű kifejezését [[Abraham Lincoln]] elnök [[1862]]. [[December 1.|december 1]]-jei, a kongresszushoz intézett üzenetében megfogalmazott leírása dolgozta ki. Az Egyesült Államokat „a Föld utolsó, legjobb reménységének” nevezte. Az Egyesült Államok „küldetését” Lincoln [[gettysburgi beszéd]]e során tovább részletezte, amelyben az [[amerikai polgárháború]]t úgy értelmezte, mint egy olyan küzdelmet, amely azt hivatott eldönteni, hogy bármely demokratikus eszméket valló nemzet fennmaradhat-e. Robert Johannsen történész ezt nevezte „Amerika nyilvánvaló végzetének és küldetésének legmaradandóbb nyilatkozatának”.<ref>{{Harvard citation no brackets|Johannsen|1997|pp=18–19}}.</ref>

A harmadik téma annak a hitnek a természetes eredőjének tekinthető, hogy Isten közvetlen befolyással volt az Egyesült Államok megalapítására és további tetteire. Clinton Rossiter politológus és történész úgy írta le ezt a nézetet, hogy összefoglalva „Isten a történelem menetének megfelelő szakaszában a régi és kiváltságokkal sújtott nemzetek közül előhívott bizonyos szívós lelkeket ... és hogy kegyelmének megadásával egyúttal sajátos felelősséget is ruházott rá”. Az amerikaiak feltételezték, hogy nemcsak az észak-amerikai kontinens fenntartására lettek isteni kiválasztva, hanem arra is, hogy „a Bill of Rights-ban megfogalmazott alapelveket külföldön is terjesszék.”<ref>{{Harvard citation no brackets|Rossiter|1950|pp=19–20}}</ref> Ez sok esetben azt jelentette, hogy a szomszédos gyarmati birtokokat és országokat inkább akadályoknak tekintették, mint annak a sorsnak, amelyet Isten az Egyesült Államoknak szánt.

[[John Mack Faragher|Faragher]] [[1997]]-es elemzése a [[Demokrata Párt (Amerikai Egyesült Államok)|Demokrata Párt]] és a [[Whig Párt (Amerikai Egyesült Államok)|Whig Párt]] közötti politikai polarizációról szól:

<blockquote>A demokraták többsége teljes szívvel támogatta a terjeszkedést, míg sok whig (különösen északon) ellenezte azt. A whigek üdvözölték az iparosodás okozta változások nagy részét, de olyan erős kormányzati politikát támogattak, amely az ország meglévő határain belül irányítja a növekedést és a fejlődést; attól tartottak (helyesen), hogy a terjeszkedés felvet egy vitás kérdést, a rabszolgaság kiterjesztését a területekre. Másrészt sok demokrata félt az iparosodástól, amit a whigek üdvözöltek... Sok demokrata számára a válasz a nemzet társadalmi bajaira az volt, hogy továbbra is [[Thomas Jefferson]] vízióját kövessék, hogy az iparosodás ellensúlyozására az új területeken mezőgazdaságot hozzanak létre.<ref name="support">John Mack Faragher et al. ''Out of Many: A History of the American People'', (2nd ed. 1997) p. 413</ref></blockquote>

Két [[indiánok|indián]] író a közelmúltban megpróbálta összekapcsolni a nyilvánvaló végzet néhány témáját a keresztény felfedezések tanának [[15. század]]i dekrétumának eredeti ideológiájával.<ref name=":1">{{Citation |last=Estes |first=Nick |title=Our history Is the future: Standing Rock versus the Dakota Access Pipeline, and the long tradition of indigenous resistance |date=2021 |publisher=Tantor |isbn=979-8-200-34888-6 |oclc=1298342402}}</ref> Nick Estes (aki [[lakoták|lakota]]) a 15. századi katolikus tanítást a keresztények és a nem keresztények megkülönböztetéséről az európai nemzetek terjeszkedésével kapcsolja össze.<ref name=":1"/> Estes és Tonya Gonnella Frichner nemzetközi jogász (az Onondaga Nemzetségből) továbbá összekapcsolja a felfedezés tanát a Johnson kontra McIntosh üggyel, és a nyilvánvaló végzet és a Keresztény Felfedezés Tanának összefüggéseiről szóló érveiket [[John Marshall (politikus)|John Marshall]] főbírónak az ügy során tett kijelentésével keretezi, amikor „kibökte az Egyesült Államoknak az őslakosok földjeihez való jogait”, és kijelentéséhez a Keresztény Felfedezés Tanára támaszkodott.<ref name=":1"/><ref name=":2">{{Citation |last1=Kauanui |first1=J. Kēhaulani |doi=10.5749/j.ctv8j71d.14 |work=Speaking of Indigenous Politics |pages=123–131 |publisher=University of Minnesota Press |last2=Frichner |first2=Tonya Gonnella|title=Tonya Gonnella Frichner on Developing the United Nations Declaration on the Rights of Indigenous Peoples |year=2018 |isbn=978-1452957142 }}</ref> Marshall úgy döntött, hogy „az őslakos népek »foglalási« jogokkal rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy földjeiket a »felfedező hatalmak« elvehetik.”<ref name=":2"/> Frichner kifejti, hogy „Az újonnan megalakult Egyesült Államoknak szüksége volt egy olyan indián politikai identitás és indián föld fogalmának előállítására, amely megnyitja az utat az egyesült államok és a nyugati gyarmati terjeszkedés előtt.”<ref name=":2"/> Ily módon a nyilvánvaló végzetet az amerikai kontinens eredeti európai gyarmatosítása ihlette, és ez mentegeti az amerikai erőszakot az őslakos nemzetek ellen."<ref name=":1"/>

[[Dorceta Taylor]] történész szerint: „A kisebbségek általában nem felfedezőként vagy környezetvédelmi aktivistaként szerepelnek a krónikákban, pedig a történelmi feljegyzések azt mutatják, hogy részt vettek az expedíciókban, a határvidéken laktak és dolgoztak, városokat alapítottak, pedagógusok és vállalkozók voltak. Röviden, a színesbőrűek nagyon fontos szereplői voltak a nyugati terjeszkedésnek."<ref>Dorceta Taylor, ''The Rise of the American Conservation Movement: Power, Privilege, and Environmental Protection'' (Duke University Press, 2016) p. 109; for details on many minorities see pp. 110–157..</ref>

A [[Kína|Kínával]] és más ázsiai országokkal való kereskedelem iránti vágy volt az expanziós törekvések másik alapja: az amerikaiak úgy tekintettek az Ázsiával való nyugati kapcsolatfelvétel kilátásaira, mint az Ázsiába vezető új útvonalak megtalálásának régóta dédelgetett nyugati reményeinek beteljesülésére, és úgy látták, hogy a [[Csendes-óceán]] kevésbé zabolátlan és az óvilági konfliktusok által uralt terület, mint az [[Atlanti-óceán]], ezért sokkal hívogatóbb terület az új nemzet számára, ahol kiterjesztheti befolyását.<ref>{{Cite journal |last=Chang |first=Gordon H. |date=2012 |title="China and the Pursuit of America's Destiny: Nineteenth-Century Imagining and Why Immigration Restriction Took So Long" |url=https://muse.jhu.edu/article/479393 |journal=Journal of Asian American Studies |language=en |volume=15 |issue=2 |pages=145–169 |doi=10.1353/jaas.2012.0012 |issn=1096-8598}}</ref>

==Alternatív értelmezések==
Az [[1803]]-as [[Louisiana megvásárlása|Louisiana megvásárlásával]], amely megduplázta az Egyesült Államok területét, [[Thomas Jefferson]] megteremtette a terepet az Egyesült Államok kontinentális terjeszkedéséhez. Sokan kezdték ezt egy új gondviselési küldetés kezdetének tekinteni: Ha az Egyesült Államok „''ragyogó városként a dombon''” sikeres lesz, akkor más országokban az emberek arra fognak törekedni, hogy saját demokratikus köztársaságokat hozzanak létre.<ref>{{Cite book |last=Witham |first=Larry |title=A City Upon a Hill: How Sermons Changed the Course of American History |publisher=Harper |year=2007 |location=New York}}</ref>

Nem minden amerikai vagy politikai vezetőjük hitte, hogy az Egyesült Államok isteni kegyelemben részesített nemzet, vagy úgy gondolta, hogy terjeszkednie kellene. Sok [[Whig Párt (Amerikai Egyesült Államok)|whig]] például ellenezte a területi terjeszkedést arra a demokrata állításra alapozva, hogy az Egyesült Államok arra hivatott, hogy erényes példaként szolgáljon a világ többi része számára, és isteni kötelessége is volt, hogy az egész észak-amerikai kontinensen elterjessze a maga felettes politikai rendszerét és életmódját. A Whig-pártban sokan ''„féltek a túlságosan széles körű terjeszkedéstől”'', és ''„ragaszkodtak a nemzeti hatalom korlátozott területre való összpontosításához”''.<ref>{{Harvard citation no brackets|Merk|1963|p=[https://books.google.com/books?id=GhYJTaZiuxwC&pg=PA40 40]}}</ref>  [[1848]] júliusában [[Alexander Stephens]] ''„hazugságként”'' ítélte el Polk elnöknek Amerika jövőjéről alkotott expanziós értelmezését. 1848-ban a Whig-pártban „''a nemzeti hatalomnak egy korlátozott területre való összpontosítása''” volt a cél.<ref>{{Cite book |last=Byrnes |first=Mark Eaton |title=James K. Polk: A Biographical Companion |publisher=ABC-CLIO |year=2001 |location=Santa Barbara, Calif |page=145}}</ref>

[[Ulysses S. Grant]] szolgált a [[Mexikói–amerikai háború|Mexikó elleni háborúban]], és később ezt írta:

<blockquote>A mai napig az egyik legigazságtalanabb háborúnak tartom a háborút [Mexikó ellen], amelyet valaha is vívott egy erősebb egy gyengébb nemzet ellen. Ez egy olyan eset volt, amikor egy [[köztársaság]] az európai [[monarchia|monarchiák]] rossz példáját követte, amikor nem vették figyelembe az igazságosságot, amikor további területeket akartak megszerezni.<ref>See [http://www.wwnorton.com/college/history/america7_brief/content/multimedia/ch14/research_01d.htm "U.S. Grant, Memoir on the Mexican War (1885)"]</ref></blockquote>

A [[19. század]] közepén az expanziós törekvések, különösen a [[Kuba]] felé irányuló déli terjeszkedés a rabszolgaság eltörlésére törekvő amerikaiak ellenállásába is ütközött. Ahogy a következő évtizedekben egyre több területet csatoltak az Egyesült Államokhoz, a déliek szemében a „''szabadság területének kiterjesztése''” a rabszolgaság intézményének kiterjesztését is jelentette. Ezért vált a rabszolgaság az Egyesült Államok kontinentális terjeszkedésének egyik központi kérdésévé a polgárháború előtt.<ref>{{Cite book |last=Morrison |first=Michael A. |title=Slavery and the American West: The Eclipse of Manifest Destiny and the Coming of the Civil War |publisher=University of North Carolina Press |year=1997 |location=Chapel Hill}}</ref>

A polgárháború előtt és alatt mindkét fél azt állította, hogy Amerika sorsa jogosan az övék. [[Abraham Lincoln]] ellenezte a bevándorlóellenes [Nativizmus (politika)|nativizmust]] és a nyilvánvaló végzet imperializmusát, amelyek igazságtalanok és ésszerűtlenek.<ref>{{Cite book |last=Mountjoy |first=Shane |title=Manifest Destiny: Westward Expansion |publisher=Chelsea House Publishers |year=2009 |location=New York}}</ref> Ellenezte a mexikói háborút, és úgy vélte, hogy a hazafiság mindezek a rendezetlen formái veszélyeztetik a szabadság és az egyesülés elválaszthatatlan erkölcsi és testvéri kötelékeit, amelyeket a hazaszeretet bölcsességgel és kritikus önismerettel vezérelt hazaszeretetével igyekezett fenntartani. Lincoln 1852. június 6-i „''Gyászbeszéd Henry Clayhez''” című írása a legmeggyőzőbben fejezi ki reflektív hazafiságát.<ref>{{Cite journal |last=Fornieri |first=Joseph R. |date=April–June 2010 |title=Lincoln's Reflective Patriotism |journal=Perspectives on Political Science |volume=39 |issue=2 |pages=108–117 |doi=10.1080/10457091003685019 |s2cid=159805704}}</ref>

==A kontinentális terjeszkedés kora==
[[File:John Quincy Adams.jpeg|thumb|[[John Quincy Adams]], akit [[Charles Robert Leslie]] festett meg [[1816]]-ban, a kontinentális terjeszkedés egyik korai híve volt. Késői életében megbánta, hogy szerepet játszott az amerikai rabszolgaság terjeszkedésének elősegítésében, és [[Texas]] [[annexió]]jának egyik vezető ellenzője lett.]]

A „Nyilvánvaló végzet” kifejezést leggyakrabban az Egyesült Államok [[1812]] és [[1867]] közötti területi terjeszkedésével hozzák összefüggésbe. Ezt a korszakot, az 1812-es háborútól [[Alaszka]] 1867-es megszerzéséig tartó időszakot a „nyilvánvaló végzet korának” nevezik.<ref>{{Cite book |last1=Hanson |first1=Kurt |url=https://books.google.com/books?id=rCQsQdqFyMYC |title=American Foreign Relations since 1600: A Guide to the Literature, Second Edition |first2=Robert L. |last2=Beisner|author2-link=Robert L. Beisner |publisher=ABC-CLIO |year=2003 |isbn=978-1-57607-080-2 |page=[https://books.google.com/books?id=rCQsQdqFyMYC&pg=PA313 313]}}</ref> Ebben az időszakban az Egyesült Államok a Csendes-óceánig terjeszkedett - „a tengertől a fényes tengerig” -, nagyrészt meghatározva az Egyesült Államok kontinentális határait, ahogyan azok ma is vannak.<ref>Stuart és Weeks ezt az időszakot a „Nyilvánvaló végzet korszakának”, illetve a „Nyilvánvaló végzet korának” nevezi.</ref>

===Az 1812-es háború===
{{fő|Brit–amerikai háború (1812)}}
Az [[Brit–amerikai háború (1812)|1812-es háború]] egyik célja az volt, hogy Alsó-Kanada brit gyarmatának annektálásával fenyegetőzve alkudozási eszközként arra kényszerítsék a briteket, hogy felhagyjanak az Egyesült Államok északnyugati részén lévő erődítményeikkel és az ott élő különböző [[indiánok|indián]] törzsek támogatásával.<ref>Walter Nugent, ''Habits of Empire: A History of American Expansion'' (2008) pp 73–79.</ref><ref>Amint a háború elkezdődött, Jefferson - aki akkor már visszavonult - Kanada elfoglalását javasolta, és ezt mondta egy barátjának: „Kanada megszerzése ebben az évben, egészen Quebec környékéig, csak egy menetelés kérdése lesz, és tapasztalatot ad nekünk Halifax következő évi megtámadásához, és Anglia végleges kiűzéséhez az amerikai kontinensről.” A háborút a hadsereg nem tudta befejezni. Jefferson William Duane-nek." {{Cite book |last=Adams |first=Henry |url=https://books.google.com/books?id=IZqMDXn6nwoC&pg=PA528 |title=History of the United States of America During the Administrations of James Madison |publisher=Library of America, 1891, reprinted 1986 |year=1986 |isbn=978-0940450356 |page=528}}</ref> 1812-ben e túlzott optimizmus eredménye vereségek sorozata volt, részben azért, mert a reguláris csapatok helyett a rosszul képzett állami milíciákat használták széles körben. Az [[Erie-tó]]nál és a Temzénél vívott csatában [[1813]]-ban aratott amerikai győzelmek véget vetettek az indián portyázásoknak, és megszüntették az annexióval való fenyegetés fő okát. Az 1812-es háború befejezése érdekében [[John Quincy Adams]], [[Henry Clay (politikus)|Henry Clay]] és [[Albert Gallatin]] (korábbi pénzügyminiszter és az indiánok vezető szakértője), valamint a többi amerikai diplomata 1814-ben tárgyalásokat folytatott [[Nagy-Britannia|Nagy-Britanniával]] a [[genti békeszerződés]]ről. Elutasították azt a brit tervet, hogy a [[Nagy-tavak]]tól délre fekvő amerikai területen indiánállamot hozzanak létre. Kifejtették az indiánföldek megszerzésére vonatkozó amerikai politikát: 

{{idézet|Az Egyesült Államok, miközben soha nem szándékozik az indiánoktól földet szerezni másként, mint békés úton és szabad beleegyezésükkel, teljes mértékben el van határozva, hogy ily módon, fokozatosan és a növekvő népességük által megkívánt arányban, a természet állapotából visszaszerezze és művelés alá vonja az elismert határain belül található terület minden részét. Azzal, hogy így gondoskodnak a civilizált lények millióinak eltartásáról, nem sértik meg az igazságosság vagy az emberség egyetlen diktátumát sem; mert nemcsak hogy bőséges ellenértéket adnak az e területen szétszórtan élő néhány ezer vadembernek minden jogért, amelyről lemondhatnak, hanem mindig meghagyják nekik a birtokukban a földeket, amelyek nagyobbak, mint amennyit megművelhetnek, és amelyek a megművelés révén több mint elegendőek a megélhetésükhöz, kényelmükhöz és élvezetükhöz. Ha ez az aggrandizálás szelleme, akkor az alulírottak készek elismerni, hogy ilyen értelemben létezik; de tagadniuk kell, hogy ez a legcsekélyebb bizonyítékát is adná annak a szándéknak, hogy nem tartják tiszteletben a köztük és az európai nemzetek között húzódó határokat, vagy hogy Nagy-Britannia területére kívánnak behatolni... Nem fogják feltételezni, hogy ez a kormány az Egyesült Államokkal szembeni politikájának alapjaként olyan rendszert vallana, amely saját területén belül megállítja a természetes növekedést, hogy a vadak számára örökös sivatagot tartson fenn.<ref>{{Cite journal |last=Gates |first=Charles M. |year=1940 |title=The West in American Diplomacy, 1812–1815 |journal=Mississippi Valley Historical Review |volume=26 |issue=4 |pages=499–510 |doi=10.2307/1896318 |jstor=1896318}} quote on p. 507.</ref>}}

A megdöbbent [[Henry Goulburn]], az egyik genti brit tárgyaló fél megjegyezte, miután megértette az indiánok földjeinek elfoglalásával kapcsolatos amerikai álláspontot:

{{idézet|Amíg ide nem jöttem, fogalmam sem volt arról a szilárd elhatározásról, amely minden amerikai szívében ott van az indiánok kiirtására és területük kisajátítására.<ref>{{Cite web|url=https://www.pbs.org/wned/war-of-1812/essays/treaty-ghent/|title=PBS, ''The War of 1812'', Essays.|website=[[PBS]]|url-status=dead|access-date=September 4, 2017|archive-date=July 5, 2017|archive-url=https://web.archive.org/web/20170705131607/https://www.pbs.org/wned/war-of-1812/essays/treaty-ghent/}}</ref>}}

===Kontinentalizmus===
A [[19. század]]i meggyőződés, hogy az Egyesült Államok végül egész Észak-Amerikát magába foglalja, „kontinentalizmus” néven vált ismertté..<ref name="Continental">{{Cite web |title=Continental and Continentalism |url=http://www.sociologyindex.com/continental.htm |url-status=live |archive-url=https://web.archive.org/web/20150509193436/http://www.sociologyindex.com/continental.htm |archive-date=May 9, 2015 |website=Sociology Index.com}}</ref><ref>{{Cite web |title=1820s – Continentalism {{pipe}} Savages & Scoundrels |url=http://www.savagesandscoundrels.org/flashpoints-conflicts/1820s-continentalism/ |website=www.savagesandscoundrels.org}}</ref> [[John Quincy Adams]] ennek az elképzelésnek a korai támogatója volt, és az [[1803]]-as [[louisiana megvásárlása]] és az [[1840-es évek]] Polk-kormányzása között az amerikai terjeszkedés egyik vezető alakja lett. Adams 1811-ben írt [[John Adams (amerikai elnök)|apjának]]:

<blockquote>Az egész észak-amerikai kontinenst az isteni Gondviselés arra szánta, hogy egyetlen nemzet népesítse be, amely egy nyelvet beszél, a vallási és politikai elvek egy általános rendszerét vallja, és a társadalmi szokások és szokások egy általános irányzatához szokott hozzá. Mindannyiuk közös boldogsága, békéjük és jólétük érdekében elengedhetetlennek tartom, hogy egyetlen szövetségi unióban egyesüljenek.<ref>Adams quoted in {{Harvard citation no brackets|McDougall|1997|p=78}}.</ref></blockquote>

[[File:Alfred Jacob Miller - Fort Laramie - Walters 37194049.jpg|thumb|right|Az első [[Fort Laramie]], ahogyan 1840 előtt kinézett. [[Alfred Jacob Miller]] emlékezetből készült festménye]]

Adams sokat tett ennek az elképzelésnek a megvalósításáért. Ő szervezte meg az [[1818]]-as szerződést, amely a [[Sziklás-hegység]]ig nyugatra kijelölte a határt Brit Észak-Amerika és az Amerikai Egyesült Államok között, és rendelkezett az amerikai történelemben [[Oregon Country]] néven, a brit és kanadai történelemben pedig [[Új-Kaledónia (Kanada)|Új-Kaledónia]] és [[Columbia]] körzetek néven ismert terület közös megszállásáról. [[1819]]-ben tárgyalásokat folytatott a transzkontinentális szerződésről, amely [[Florida|Floridát]] [[Spanyolország]]tól az Egyesült Államokhoz juttatta, és az Egyesült Államok határát a spanyol [[Mexikó]]val egészen a [[Csendes-óceán]]ig meghosszabbította. És ő fogalmazta meg az [[1823]]-as [[Monroe-elv|Monroe-doktrínát]], amely figyelmeztette [[Európa|Európát]], hogy a nyugati félteke többé nem áll nyitva az európai gyarmatosítás előtt.

A Monroe-doktrína és a „nyilvánvaló végzet” szorosan összefüggő elvi nexust alkotott: Walter McDougall történész a nyilvánvaló végzetet a Monroe-doktrína következményének nevezi, mert bár a Monroe-doktrína nem írta elő a terjeszkedést, a doktrína érvényesítéséhez szükség volt a terjeszkedésre. Az Egyesült Államokban az az aggodalom, hogy az európai hatalmak gyarmatokat vagy nagyobb befolyást akarnak szerezni Észak-Amerikában, a terjeszkedés követeléséhez vezetett, hogy ezt megakadályozzák. Albert Weinberg a Walter Hines Page Nemzetközi Kapcsolatok Iskolájával közösen készített, [[1935]]-ben megjelent, nagy hatású tanulmányában a nyilvánvaló végzetről<ref>{{cite journal | author-last=Linebarger | author-first=Paul M. A. | title=Twenty SAIS Years, An Informal Memoir | journal= SAIS Review | volume= 8 | number= 1 | year=1963 | pages=4–40 | jstor=45348230 }}</ref> azt írta: ''„az [1830-as évek] expanzionizmusa védekező erőfeszítésként merült fel, hogy megelőzzék Európa észak-amerikai térhódítását”.''<ref>{{Harvard citation no brackets|McDougall|1997|p=74}}; {{Harvard citation no brackets|Weinberg|1935|p=109}}.</ref>

====Transzkontinentális vasút====
A Nyilvánvaló végzet fontos szerepet játszott az [[első transzkontinentális vasútvonal]] fejlesztésében. A transzkontinentális vasútrendszer gyakran szerepel a Nyilvánvaló végzet képekben, mint például [[John Gast]] festő [[American Progress]] című képen, ahol több mozdony is látható nyugatra haladva.<ref name=":3"/> Dina Gilio-Whitaker akadémikus szerint ''„a transzkontinentális vasútvonalak nemcsak lehetővé tették [az USA kontinens feletti ellenőrzését], hanem exponenciálisan fel is gyorsították azt.”''<ref name=":4">{{Cite book |last=Gilio-Whitaker |first=Dina |title=As long as grass grows: the indigenous fight for environmental justice, from colonization to Standing Rock |date=2019 |publisher=[[Beacon Press]] |isbn=978-0-8070-7378-0 |location=Boston, Massachusetts |oclc=1044542033}}</ref> Boyd Cothran történész szerint ''„a modern közlekedés fejlődése és a bőséges erőforrás-kitermelés az őslakosok földjeinek, [és] erőforrásainak kisajátítását eredményezte.”''.<ref name=":11">{{Cite book |last=Cothran |first=Boyd |title=Remembering the Modoc War: redemptive violence and the making of American innocence |date=2014 |publisher=The University of North Carolina Press |isbn=978-1-4696-1861-6 |location=Chapel Hill, NC |oclc=897015863}}</ref>

====Minden Oregon====
A Nyilvánvaló végzet az Egyesült Államok és Nagy-Britannia közötti [[oregoni határvita]] során játszotta a legfontosabb szerepet, ekkor született a „Nyilvánvaló végzet” kifejezés. Az 1818-as angol-amerikai egyezmény rendelkezett az Oregon-föld közös elfoglalásáról, és az 1840-es években amerikaiak ezrei vándoroltak oda az [[Oregon Trail]]-en keresztül. A britek elutasították [[John Tyler]] amerikai elnök (hivatalban [[1841]]-[[1845]] között) javaslatát, hogy a régiót a 49. szélességi kör mentén osszák fel, és ehelyett egy délebbre, a [[Columbia (folyó)|Columbia folyó]] mentén húzódó határvonalat javasoltak, amely a későbbi [[Washington (állam)|Washington állam]] nagy részét az észak-amerikai gyarmataik részévé tette volna. A Nyilvánvaló végzet hívei tiltakoztak, és az egész Oregon-ország annektálását követelték egészen az alaszkai határig (ÉSZ 54°40ʹ). Polk elnökjelölt ezt a népi felháborodást kihasználta, és a demokraták az 1844-es amerikai elnökválasztáson „egész Oregon” annektálására szólítottak fel.
[[File:Emanuel Leutze - Westward the Course of Empire Takes Its Way - Smithsonian.jpg|thumb|right|Az amerikai nyugati terjeszkedést [[Emanuel Leutze]] híres festménye, a Nyugat felé halad a birodalom útja (1861) idealizálja.]]

Elnökként Polk kompromisszumra törekedett, és megújította korábbi ajánlatát, hogy a területet a 49. szélességi kör mentén felezzék meg, a nyilvánvaló végzet leglelkesebb híveinek megdöbbenésére. Amikor a britek visszautasították az ajánlatot, az amerikai terjeszkedés hívei olyan jelszavakkal válaszoltak, mint az „Egész Oregon vagy semmi” és az „Ötvennégy negyven vagy harc”, utalva a terület északi határára (Ez utóbbi szlogent gyakran tévesen úgy írják le, mintha az 1844-es elnökválasztási kampány része lett volna).<ref>{{Cite journal |last=Miles |first=Edwin A. |date=September 1957 |title='Fifty-four Forty or Fight'—An American Political Legend |journal=The Mississippi Valley Historical Review |publisher=Organization of American Historians |volume=44 |issue=2 |pages=291–309 |doi=10.2307/1887191 |jstor=1887191}}</ref> Amikor Polk a közös megszállási megállapodás felmondására lépett, a britek végül [[1846]] elején beleegyeztek, hogy a régiót a 49. szélességi kör mentén osszák fel, és a Columbia-medence alsó része az Egyesült Államok része maradjon. Az 1846-os [[oregoni szerződés]] formálisan rendezte a vitát; Polk kormányának sikerült eladnia a szerződést a Kongresszusnak, mert az Egyesült Államok éppen a mexikói-amerikai háborút kezdte, és az elnök és mások azzal érveltek, hogy ostobaság lenne a Brit Birodalom ellen is harcolni.

A korábbi „Minden Oregonért” kiáltás ellenére az oregoni szerződés népszerű volt az Egyesült Államokban, és a szenátus könnyedén ratifikálta. A nyilvánvaló végzet legbuzgóbb hívei nem érvényesültek az északi határ mentén, mert Reginald Stuart szerint „a nyilvánvaló végzet iránytűje nyugatra és délnyugatra mutatott, nem pedig északra, a »kontinentális« kifejezés használata ellenére”.<ref>Treaty popular: {{Harvard citation no brackets|Stuart|1988|p=104}}; compass quote p. 84.</ref>

1869-ben Frances Fuller Victor amerikai történész a ''Manifest Destiny in the West'' című folyóiratban, az ''Overland Monthlyban'' publikálta a ''Manifest Destiny in the West'' című írását, amelyben azzal érvelt, hogy a korai amerikai szőrmekereskedők és misszionáriusok erőfeszítései előrevetítették Oregon amerikai ellenőrzését. A cikket a következőképpen zárta:

{{idézet| Az Egyesült Államok részéről mulasztás volt a Quadra és Vancouver szigetének feladása a határkérdés rendezésénél. Mégis, „ami lesz, az lesz”, ahogyan néhány realista mondja; és elkerülhetetlennek tekintjük korábbi területünk e festői és sziklás atomjának visszaállítását.<ref>{{Cite journal |last=Victor |first=Frances Fuller |date=August 1869 |title=Manifest Destiny in the West |journal=[[Overland Monthly]] |volume=3 |issue=2 |title-link=wikisource:en:The Overland Monthly/Volume 3/Manifest Destiny in the West}}</ref>}}

===Mexikó és Texas===

A nyilvánvaló végzet fontos szerepet játszott Texas terjeszkedésében és az amerikaiak Mexikóval való kapcsolatában. [[1836]]-ban a [[Texasi Köztársaság]] kikiáltotta függetlenségét Mexikótól, és a texasi forradalom után új államként igyekezett csatlakozni az Egyesült Államokhoz. Ez egy idealizált terjeszkedési folyamat volt, amelyet Jeffersontól O’Sullivanig szorgalmaztak: az újonnan demokratikus és független államok kérnék az Egyesült Államokhoz való csatlakozást, ahelyett, hogy az Egyesült Államok kiterjesztené a kormányát olyan népekre, akik nem akarták. Texas annektálását a rabszolgaság ellenes szószólók támadták, mert ezzel egy újabb rabszolga állammal bővült volna az Unió. [[Andrew Jackson]] és [[Martin Van Buren]] elnökök részben azért utasították el Texas ajánlatát, hogy csatlakozzon az Egyesült Államokhoz, mert a rabszolgaság kérdése azzal fenyegetett, hogy megosztja a Demokrata Pártot.<ref>Lyon Rathbun, Lyon "The debate over annexing Texas and the emergence of manifest destiny." ''Rhetoric & Public Affairs'' 4#3 (2001): 459–93.</ref>

Az [[1844]]-es választások előtt a whigek jelöltje, [[Henry Clay (politikus)|Henry Clay]] és a feltételezett demokrata jelölt, a korábbi elnök, Van Buren egyaránt kijelentette, hogy ellenzi Texas annexióját, mindketten azt remélték, hogy a kellemetlen téma nem válik kampánytémává. Ez váratlanul oda vezetett, hogy Van Burent a demokraták ejtették Polk javára, aki az annexiót támogatta. Polk a texasi annexió kérdését összekötötte az oregoni vitával, így egyfajta regionális kompromisszumot kötött a terjeszkedésről. (Az északi expanziósok inkább Oregon elfoglalását támogatták, míg a déli expanziósok elsősorban Texas annexiójára összpontosítottak.) Bár Polkot nagyon kis különbséggel választották meg, úgy járt el, mintha győzelme felhatalmazást jelentett volna a terjeszkedésre.<ref>{{Cite book |last1=Mark R. Cheathem |url=https://books.google.com/books?id=mtprDQAAQBAJ&pg=PA139 |title=Historical Dictionary of the Jacksonian Era and Manifest Destiny |last2=Terry Corps |publisher=Rowman & Littlefield |year=2016 |isbn=978-1442273207 |page=139}}</ref>

===Egész Mexikó Mozgalom===
Polk megválasztása után, de hivatalba lépése előtt a kongresszus jóváhagyta Texas annexióját. Polk Texas egy olyan részének elfoglalására lépett, amely 1836-ban kikiáltotta függetlenségét Mexikótól, de amelyre Mexikó még mindig igényt tartott. Ez előkészítette az utat a mexikói-amerikai háború kitöréséhez 1846. április 24-én. Az amerikaiak csatatéren elért sikereivel 1847 nyarára már „egész Mexikó” annektálását követelték, különösen a keleti demokraták körében, akik szerint Mexikó Unióba való bevonása a legjobb módja annak, hogy a jövőben békét biztosítsanak a térségben.<ref>{{Harvard citation no brackets|Merk|1963|pp=[https://books.google.com/books?id=GhYJTaZiuxwC&pg=PA144 144–147]}}; {{Harvard citation no brackets|Fuller|1936}}; {{Harvard citation no brackets|Hietala|2003}}</ref>

Ez két okból is ellentmondásos javaslat volt. Először is, a Nyilvánvaló végzet idealista hívei, mint O’Sullivan, mindig is azt vallották, hogy az Egyesült Államok törvényeit nem szabad az emberekre akaratuk ellenére rákényszeríteni. „Egész Mexikó” annektálása ennek az elvnek a megsértését jelentette volna. Másodszor pedig Mexikó annektálása azért volt ellentmondásos, mert az amerikai állampolgárság kiterjesztését jelentette volna több millió mexikóira, akik sötét bőrűek és többségükben katolikusok voltak. John C. Calhoun dél-karolinai szenátor, aki jóváhagyta Texas annexióját, faji okokból ellenezte Mexikó annexióját, valamint a nyilvánvaló végzet „missziós” aspektusát.<ref>{{Cite book|author1-link=W. Paul Reeve |last=Reeve |first=W. Paul |url=https://books.google.com/books?id=mpYKBgAAQBAJ&pg=PA6 |title=Religion of a Different Color: Race and the Mormon Struggle for Whiteness |publisher=Oxford UP |year=2015 |isbn=978-0199754076 |page=6}}</ref> 1848. január 4-én a kongresszusban tartott beszédében világossá tette ezeket a nézeteit:

<blockquote>Soha nem is álmodtunk arról, hogy a kaukázusi fajon - a szabad fehér fajon - kívül mást is felvegyünk az Unióba. Mexikó beolvasztása lenne a legelső példa arra, hogy egy indián fajt vegyünk be; mivel a mexikóiak több mint fele indián, a másik fele pedig főként vegyes törzsekből áll. Tiltakozom egy ilyen egyesülés ellen! A miénk, uram, egy fehér faj kormánya... Mi arra törekszünk, hogy mindenkire szabad kormányt kényszerítsünk; és látom, hogy azt szorgalmazták ... hogy ennek az országnak az a küldetése, hogy a polgári és vallási szabadságot az egész világon, és különösen ezen a kontinensen terjessze. Ez nagy tévedés.<ref>{{Cite book |last1=Calhoun |first1=John Caldwell |url=https://books.google.com/books?id=BilSukogRh4C |title=The Papers of John C. Calhoun |last2=Cook |first2=Shirley Bright |last3=Wilson |first3=Clyde Norman |publisher=Univ of South Carolina Press |year=1959 |isbn=978-1-57003-306-3 |page=[https://books.google.com/books?id=BilSukogRh4C&dq=%22We+have+never+dreamt+of+incorporating+into+our+Union+any+but+the+Caucasian+race%22&pg=PA64 64]}}</ref><ref>Merry, Robert W. ''[[A Country of Vast Designs: James K. Polk, the Mexican War and the Conquest of the American Continent]]''. New York: Simon & Schuster 2009, pp. 414–415</ref></blockquote>

===Filibusterizmus===
Miután a mexikói-amerikai háború [[1848]]-ban véget ért, a rabszolgaság kiterjesztésével kapcsolatos nézeteltérések miatt a további hódítás útján történő annexió túlságosan megosztóvá vált ahhoz, hogy a kormány hivatalos politikája legyen. Néhányan, mint például [[John Quitman]], Mississippi kormányzója, felajánlották, amit csak tudtak, nyilvános támogatásukról biztosították. Egy emlékezetes esetben Quitman egyszerűen azzal magyarázta, hogy Mississippi állam „elvesztette” állami arzenálját, amely a filibusterek kezében kezdett felbukkanni. Ezek az elszigetelt esetek azonban csak megszilárdították az északi ellenállást, mivel sok északi egyre inkább ellenezte azt, amit a déli rabszolgatartók - és északi barátaik - törekvéseinek véltek, hogy a filibusterezéssel kiterjesszék a rabszolgaságot. [[Sarah P. Remond]] [[1859]]. [[január 24]]-én az angliai Warringtonban szenvedélyes beszédet mondott, mely szerint a filibustering és a rabszolga hatalom közötti kapcsolat egyértelmű bizonyítéka „''a korrupció tömegének, amely az amerikai kormányzat egész rendszere mögött húzódik.''”<ref>{{Harvard citation no brackets|Ripley|1985}}</ref> A [[Wilmot Proviso]] és az azt követő folyamatos „rabszolga hatalom” elbeszélések jelezték, hogy a nyilvánvaló végzet milyen mértékben vált a szekciós vita részévé.<ref>{{Cite book |last=Morrison |first=Michael A. |url=https://books.google.com/books?id=qgjICQAAQBAJ |title=Slavery and the American West: The Eclipse of Manifest Destiny |year=2000 |isbn=978-0807864326 |page=43|publisher=Univ of North Carolina Press }}</ref>

Hivatalos kormányzati támogatás nélkül a nyilvánvaló végzet legradikálisabb hívei egyre inkább a katonai filibusteringhez fordultak. A filibuster eredetileg a [[holland]] vrijbuiter szóból származott, és a nyugat-indiai kalózokra utalt, akik a spanyol kereskedelmet csapolták meg. Bár az [[1830-as évek]] végén már volt néhány filibuster-expedíció Kanadában, a filibuster csak a század közepére vált végleges kifejezéssé. A [[New-York Daily Times]] szerint ekkorra „''a filibusterizmus láza eluralkodott országunkon. A pulzusa úgy ver, mint egy kalapács a csuklójánál, és nagyon magas színű az arca.''"<ref>{{Cite news |date=March 4, 1854 |title=A Critical Day |work=[[The New York Times]] |url=https://query.nytimes.com/gst/abstract.html?res=9D00E7D8133DE034BC4C53DFB566838F649FDE}}</ref> [[Millard Fillmore]] [[1851]] decemberében benyújtott második éves üzenete a kongresszushoz kétszer annyi teret szentelt az obstrukciós tevékenységnek, mint a kiéleződő szekciókonfliktusnak. A filibusterek buzgalmának és az őket támogató közvéleménynek nemzetközi színezete volt. Clay fia, aki Portugáliában volt diplomata, arról számolt be, hogy az invázió szenzációt keltett Lisszabonban.<ref>{{Cite book |last=May |first=Robert E. |url=https://books.google.com/books?id=2asy7XRUSysC&pg=PA11-IA5 |title=Manifest Destiny's Underworld: Filibustering in Antebellum America |year=2004 |isbn=978-0807855812 |page=11|publisher=Univ of North Carolina Press }}</ref>
[[File:WilliamWalker.jpg|thumb|left|A filibuster [[William Walker]], aki több expedíciót indított Mexikóba és [[Közép-Amerika|Közép-Amerikába]], [[Nicaragua|Nicaraguában]] uralkodott, és a királyi haditengerészet elfogta, mielőtt a hondurasi kormány [[Honduras]]ban kivégezte volna.]]

Bár illegálisak voltak, az [[1840-es évek]] végén és az [[1850-es évek]] elején a filibusteri hadműveleteket az Egyesült Államokban romantikussá tették. A Demokrata Párt nemzeti programjában szerepelt egy olyan pont, amely kifejezetten támogatta William Walker nicaraguai filibusterezését. Gazdag amerikai expanzionisták expedíciók tucatjait finanszírozták, amelyek központja általában [[New Orleans (település)|New Orleans]], [[New York]] és [[San Francisco]] volt. A Nyilvánvaló végzet filibusters elsődleges célpontja Latin-Amerika volt, de elszigetelt incidensek máshol is előfordultak. Mexikó a filibusternek szentelt szervezetek, például az Aranykör Lovagjai kedvelt célpontja volt.<ref>{{Harvard citation no brackets|Crenshaw|1941}}</ref> William Walker filibusterként kezdte pályafutását egy meggondolatlan kísérletben, amely a mexikói Sonora és Baja California államok szétválasztására irányult.<ref>James Mitchell Clarke, "Antonio Melendrez: Nemesis of William Walker in Baja California." ''California Historical Society Quarterly'' 12.4 (1933): 318–322. [https://www.jstor.org/stable/25178226 online]</ref> [[Narciso López]], aki majdnem második volt a hírnév és a siker tekintetében, azzal töltötte erőfeszítéseit, hogy [[Kuba|Kubát]] próbálta biztosítani a Spanyol Birodalomtól.

Az Egyesült Államok már régóta érdekelt volt abban, hogy megszerezze Kubát a hanyatló Spanyol Birodalomtól. Texashoz, Oregonhoz és Kaliforniához hasonlóan az amerikai döntéshozók attól tartottak, hogy Kuba brit kézbe kerül, ami a [[Monroe-elv]] gondolkodása szerint veszélyt jelentene az Egyesült Államok érdekeire. O’Sullivan ösztönzésére Polk elnök 1848-ban felajánlotta, hogy 100 millió dollárért megvásárolja Kubát Spanyolországtól. Polk attól tartott, hogy az obstrukció ártana a sziget megvásárlására irányuló erőfeszítéseinek, ezért tájékoztatta a spanyolokat a kubai obstrukciós López kísérletéről, hogy erőszakkal elfoglalja Kubát és az Egyesült Államokhoz csatolja, meghiúsítva ezzel a tervet. Spanyolország elutasította a sziget eladását, ami véget vetett Polk Kubára irányuló erőfeszítéseinek. O’Sullivan végül jogi problémákba keveredett.<ref name="Tread">{{Harvard citation no brackets|Crocker|2006|p=150}}.</ref>

A filibustering Polk után is komoly gondot jelentett az elnökök számára. A whig elnökök, [[Zachary Taylor]] és [[Millard Fillmore]] megpróbálták elfojtani az expedíciókat. Amikor [[1852]]-ben [[Franklin Pierce]] megválasztásával a demokraták visszafoglalták a Fehér Házat, John A. Quitman Kuba megszerzésére irányuló filibusterezési törekvése megkapta az elnök óvatos támogatását. Pierce visszalépett, és helyette megújította a sziget megvásárlására tett ajánlatát, ezúttal 130 millió dollárért. Amikor [[1854]]-ben a közvélemény tudomást szerzett az Oostendei Kiáltványról, amely szerint az Egyesült Államok erőszakkal is elfoglalhatja Kubát, ha Spanyolország megtagadja az eladást, ez gyakorlatilag véget vetett a sziget megszerzésére irányuló törekvéseknek. A közvélemény most már a terjeszkedést a rabszolgasággal kötötte össze; ha a nyilvánvaló végzet egykor széleskörű népszerűségnek örvendett is, ez már nem volt igaz.<ref>{{Harvard citation no brackets|Weeks|1996|pp=144–152}}.</ref>

A William Walkerhez hasonló filibuszosok az [[1850-es évek]] végén is címlapokra kerültek, de kevés eredménnyel. Az expanziós törekvések szerepeltek a különböző kérdések között, amelyek szerepet játszottak a háború kitörésében. A rabszolgaság kiterjesztésének megosztó kérdésével az északiak és a déliek tulajdonképpen a nyilvánvaló végzet különböző módon történő meghatározásához érkeztek, aláásva a nacionalizmust mint egyesítő erőt. Frederick Merk szerint: „A nyilvánvaló végzet doktrínája, amely az [[1840-es évek]]ben az égiek által küldöttnek tűnt, idealizmusba csomagolt bombának bizonyult”.<ref>{{Harvard citation no brackets|Merk|1963|p=[https://books.google.com/books?id=GhYJTaZiuxwC&pg=PA214 214]}}.</ref>

A korszak filibusterizmusa még némi gúnyra is nyitott a címlapok között. Egy San Franciscó-i újság 1854-ben szatirikus verset közölt „Filibustering Ethics” címmel. Ebben a versben két szereplő, Robb kapitány és Cobb farmer szerepel. Robb kapitány igényt tart Cobb gazda földjére, azzal érvelve, hogy Robb megérdemli a földet, mert angolszász, olyan fegyverei vannak, amelyekkel „kifújhatja” Cobb agyát, és senki sem hallott Cobbról, tehát milyen jogon tart igényt Cobb a földre. Cobb azzal érvel, hogy Robbnak nincs szüksége a földjére, mert Robbnak már így is több földje van, mint amennyivel tud mit kezdeni. Az erőszakkal való fenyegetés miatt Cobb lemond a földjéről, és morgolódva távozik, hogy „''a felvilágosult nemzetek között az erőnek kellene uralkodnia a jogon''”.<ref>{{Cite journal |last=Burge |first=Daniel |date=August 2016 |title=Manifest Mirth: The Humorous Critique of Manifest Destiny, 1846–1858 |journal=Western Historical Quarterly |volume=47 |issue=3 |pages=283–302 |doi=10.1093/whq/whw087 |doi-access=free}}</ref> 

===Homestead Acts===
{{fő|Homestead Acts}}
Az 1862. évi Homestead Acts 600&nbsp;000 családot ösztönzött a nyugati letelepedésre azzal, hogy szinte ingyen adtak nekik földet (általában 160 holdat). A 123 év alatt 200 millió igényt nyújtottak be, és több mint 270 millió hektárt telepítettek le, ami az USA földterületének 10%-át tette ki.<ref name=":5">{{Cite journal |last=Anderson |first=Hannah L. |date=2011 |title=That Settles It: The Debate and Consequences of the Homestead Act of 1862 |url=https://www.jstor.org/stable/41304034 |journal=The History Teacher |volume=45 |issue=1 |pages=117–137 |jstor=41304034 |issn=0018-2745}}</ref> Öt évig kellett a földön élniük és azt fejleszteniük.<ref>{{Cite book |last=Favor |first=Lesli J. |url=https://books.google.com/books?id=hZ2dZHbLgVkC |title=A Historical Atlas of America's Manifest Destiny |publisher=Rosen |year=2005 |isbn=978-1404202016 |chapter=6. Settling the West |chapter-url=https://books.google.com/books?id=hZ2dZHbLgVkC&pg=PA1864}}</ref> Az [[amerikai polgárháború]] előtt a déli vezetők ellenezték a Homestead Act-et, mert attól tartottak, hogy az több szabad államhoz és szabad területhez vezetne.<ref>{{Cite web |title=Teaching With Documents:The Homestead Act of 1862 |url=https://www.archives.gov/education/lessons/homestead-act/ |access-date=June 29, 2012 |publisher=The U.S. National Archives and Records Administration}}</ref> Miután a háború kezdetén a déli szenátorok és képviselők tömegesen lemondtak, a kongresszus később képes volt elfogadni a Homestead Act-et.

Egyes területeken a Homestead Act az őslakos közösségek közvetlen eltávolítását eredményezte.<ref name=":6">{{Cite journal |last=Wilm |first=Julius |date=2018 |title=The Indians Must Yield: Antebellum Free Land, The Homestead Act, and the Displacement of Native Peoples|journal=Settlers as Conquerors: Free Land Policy in Antebellum America |pages=17–39}}</ref> Roxanne Dunbar-Ortiz amerikai történész szerint az „[[öt Civilizált Törzs]]” mind az öt nemzete szerződést kötött a [[Konföderáció]]val, és kezdetben támogatták őket abban a reményben, hogy megosztják és gyengítik az Egyesült Államokat, hogy a földjükön maradhassanak.<ref name=":7">{{Cite book |last=Dunbar-Ortiz |first=Roxanne |title=An indigenous peoples' history of the United States |date=2014 |publisher=[[Beacon Press]] |isbn=978-0-8070-0040-3 |location=Boston |oclc=868199534}}</ref> Az Egyesült Államok hadserege, olyan kiemelkedő polgárháborús tábornokok vezetésével, mint [[William Tecumseh Sherman]], [[Philip Sheridan]] és [[George Armstrong Custer]], háborút vívott a „nem szerződéses indiánok” ellen, akik továbbra is az USA-nak szerződéssel már átengedett földeken éltek.<ref name=":6"/><ref name=":7"/> A honfoglalók és más telepesek hamarosan követték őket, és birtokba vették a földeket farmok és bányászat céljából. Időnként a fehér telepesek az amerikai hadsereget megelőzve olyan földekre költöztek, amelyeket az Egyesült Államok még nem telepített le, ami konfliktust okozott a még ott élő bennszülöttekkel. Julius Wilm angol-amerikai történész szerint, bár az amerikai kormány nem helyeselte, hogy a telepesek a hadsereget megelőzve költözzenek, az indiánügyek tisztviselői úgy vélték, hogy „a határ menti fehéreknek a vitatott területek közelébe való költözése - legyenek azok telepesek vagy más törekvésekben érdekelt felek - szükségessé tette az őslakos népek eltávolítását.”.<ref name=":6"/>

Hannah Anderson történész szerint a Homestead Act a környezet romlásához is vezetett. Miközben a földek betelepítése és megművelése sikeres volt, a törvénynek nem sikerült megóvnia a földet. A felső talaj folyamatos szántása sebezhetővé tette a talajt az [[talajerózió|erózió]]val és a széllel szemben, valamint a tápanyagokat is kivette a talajból. Ez az erdőirtás és erózió kulcsszerepet játszott az [[1930-as évek]]beli Dust Bowlban. Az intenzív fakitermelés az erdők nagy részének csökkenését okozta, a vadászat pedig számos őshonos állatpopulációt károsított, köztük a [[bölény]]t, amelynek állománya néhány száz egyedre csökkent.<ref name=":5"/>

==Lásd még ==
* [[Lebensraum]]

== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}

== Irodalom ==
=== Újságcikkek ===
* {{Cite journal |last=Victor |first=Frances Fuller |date=August 1869 |title=Manifest Destiny in the West |journal=[[Overland Monthly]] |volume=3 |issue=2 |title-link=wikisource:en:The Overland Monthly/Volume 3/Manifest Destiny in the West}}
* {{Cite journal |last=Dunning |first=Mike |year=2001 |title=Manifest Destiny and the Trans-Mississippi South: Natural Laws and the Extension of Slavery into Mexico |url=https://archive.org/details/sim_journal-of-popular-culture_fall-2001_35_2/page/111 |journal=Journal of Popular Culture |volume=35 |issue=2 |pages=111–127 |doi=10.1111/j.0022-3840.2001.00111.x |issn=0022-3840 |id=Fulltext: Ebsco}}
* {{Cite journal |last=Pinheiro |first=John C |year=2003 |title='Religion Without Restriction': Anti-catholicism, All Mexico, and the Treaty of Guadalupe Hidalgo |url=https://archive.org/details/sim_journal-of-the-early-republic_spring-2003_23_1/page/69 |journal=Journal of the Early Republic |volume=23 |issue=1 |pages=69–96 |doi=10.2307/3124986 |issn=0275-1275 |jstor=3124986}}
* {{Cite journal |last=Sampson |first=Robert D |year=2002 |title=The Pacifist-reform Roots of John L. O’Sullivan’s Manifest Destiny |journal=Mid-America |volume=84 |issue=1–3 |pages=129–144 |issn=0026-2927}}

=== Könyvek===
* {{Cite book |last=Brown |first=Charles Henry |url=https://books.google.com/books?id=WNgMAAAAYAAJ |title=Agents of Manifest Destiny: the lives and times of the filibusters |date=January 1980 |publisher=University of North Carolina Press |isbn=978-0-8078-1361-4}}
* Burge, Daniel J. (2022). ''A Failed Vision of Empire: The Collapse of Manifest Destiny, (1845–1872)''. University of Nebraska Press. {{ISBN|978-1496228079}}
* {{Cite book |last=Burns |first=Edward McNall |url=https://archive.org/details/americanideaofmi0000burn |title=The American idea of mission: concepts of national purpose and destiny |publisher=[[Rutgers University Press]] |year=1957 |url-access=registration}}
* Cheathem, Mark R. and Terry Corps, eds. ''Historical Dictionary of the Jacksonian Era and Manifest Destiny'' (2nd ed. 2016), 544 pp
* {{Cite book |last=Fresonke |first=Kris |url=https://archive.org/details/isbn_9780520231856 |title=West of Emerson: the design of Manifest Destiny |publisher=University of California Press |year=2003 |isbn=978-0-520-23185-6 |url-access=registration}}
* Goetzmann, William H. ''When the Eagle Screamed: The Romantic Horizon in American Expansionism, 1800-1860'' (U of Oklahoma Press, 2000) [https://archive.org/details/wheneaglescreame0000goet_u1u9 online]
* {{Cite book |last=Gould |first=Lewis L. |url=https://archive.org/details/presidencyofwill0000goul |title=The Presidency of William McKinley |publisher=Regents Press of Kansas |year=1980 |isbn=978-0-7006-0206-3 |url-access=registration}}
* {{Cite book |last=Graebner |first=Norman A. |url=https://books.google.com/books?id=6z92AAAAMAAJ |title=Manifest destiny |publisher=Bobbs–Merrill |year=1968 |isbn=978-0-672-50986-5}}
* {{Cite book |last1=Heidler |first1=David Stephen |url=https://books.google.com/books?id=TEd2AAAAMAAJ |title=Manifest Destiny |last2=Heidler |first2=Jeanne T. |publisher=Greenwood Press |year=2003 |isbn=978-0-313-32308-9}}
* {{Cite book |last=Hofstadter |first=Richard |url=https://archive.org/details/paranoidstyleina00hof_c3u |title=The paranoid style in American politics: and other essays |publisher=Knopf |year=1965 |chapter=Cuba, the Philippines, and Manifest Destiny |url-access=registration}}
* {{Cite book |last=Horsman |first=Reginald |url=https://archive.org/details/racemanifestdest0000hors |title=Race and Manifest Destiny: The origins of American racial Anglo-Saxonism |publisher=[[Harvard University Press]] |year=1981 |isbn=978-0-674-94805-1 |url-access=registration}}
* McDonough, Matthew Davitian. ''Manifestly Uncertain Destiny: The Debate over American Expansionism, 1803–1848''. PhD dissertation, Kansas State University, 2011. 
* Merk, Frederick, and Lois Bannister Merk. ''Manifest Destiny and Mission in American History: A Reinterpretation''. New York: Knopf, 1963. 
* {{Cite book |last=May |first=Robert E. |url=https://books.google.com/books?id=gpoMAAAAYAAJ |title=Manifest Destiny's underworld: filibustering in antebellum America |publisher=University of North Carolina Press |year=2002 |isbn=978-0-8078-2703-1}}
* {{Cite book |last=Miller |first=Christopher |title=Prophetic Worlds: Indians and Whites on the Columbia Plateau |publisher=University of Washington Press |year=1985 |isbn=0-295-98302-7}}
* {{Cite book |last=Morrison |first=Michael A. |url=https://books.google.com/books?id=YTaxzMlkVEMC |title=Slavery and the American West: The Eclipse of Manifest Destiny and the Coming of the Civil War |date= 1999 |publisher=UNC Press Books |isbn=978-0-8078-4796-1}}
* {{Cite book |last=Smith |first=Gene A. |url=https://books.google.com/books?id=moSfw360JOEC |title=Thomas Ap Catesby Jones: commodore of Manifest Destiny |publisher=Naval Institute Press |year=2000 |isbn=978-1-55750-848-5}}

==További információk==
* [http://avalon.law.yale.edu/19th_century/polk.asp President Polk's Inaugural Address]
* [https://exchange.umma.umich.edu/resources/23780 Collection: "Manifest Destiny and the American West"] from the [[University of Michigan Museum of Art]]

{{Vadnyugati kultúra}}
{{Az Egyesült Államok területi terjeszkedése}}
{{nemzetközi katalógusok}}
{{portál|USA|-|}}

[[Kategória:Neologizmus]]
[[Kategória:Észak-Amerika történelme]]
[[Kategória:Politika]]