„Palócz Endre” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Források: + |
|||
52. sor: | 52. sor: | ||
*{{RévaiÚj|15}} |
*{{RévaiÚj|15}} |
||
*{{ÚMÉL|5}} |
*{{ÚMÉL|5}} |
||
*[http://www.sports-reference.com/olympics/athletes/pa/endre-palocz-1.html Adatok] |
|||
==További információk== |
==További információk== |
A lap 2015. szeptember 20., 22:33-kori változata
Palócz Endre (Budapest, 1911. március 23. – Budapest, 1988. február 11.) olimpiai bronzérmes, világbajnok vívó.
Pályafutása
1929-től a BEAC (Budapesti Egyetemi Atlétikai Club), 1933-tól az UTE (Újpesti Torna Egylet), 1936-tól a MAC (Magyar Atlétikai Club), 1945-től a Budapesti Vasas, majd 1954-től a Budapesti Vörös Meteor vívója volt. 1937-től 1956-ig mindhárom fegyvernemben szerepelt a magyar válogatottban. Nemzetközi versenyen elért valamennyi jelentős eredményét és összesen tizenegy magyar bajnoki címét is csapattagként érte el. Részt vett az 1948. évi és az 1952. évi olimpia tőr egyéni és csapatversenyein, csapatban ötödik, illetve harmadik helyezést ért el. Kétszer volt a világbajnok kardcsapat és kétszer a világbajnoki harmadik helyezett tőrcsapat tagja. Az 1956. évi olimpián már nem vett részt. Az aktív sportolást 1957-ben fejezte be.
Edzőként részt vállalt a kubai kardvívás felvirágoztatásában. Idős korában sem távolodott el szeretett sportágától, a Budapesti Vörös-Meteor, majd az MTK-VM kardedzője lett, főként fiatalokkal, gyermekekkel foglakozott, Tanítványai rajongásig szerették, mert nemcsak a sportág alapjait, hanem sportszerűséget és emberséget is tanulhattak tőle. Többek között Szabados Gábor IBV ezüstérmes, ifjúsági és junior bajnok kardvívó nevelőedzője volt.
Budapesten jogtudományi oklevelet szerzett és nyugalomba vonulásáig a Magyar Nemzeti Bank tisztviselője volt.
Sikerei, díjai
Tőrvívásban
- olimpiai 3. helyezett:
- olimpiai 5. helyezett:
- 1948, London: csapat (Bay Béla, Dunay Pál, Gerevich Aladár, Hátszegi-Hatz József, Maszlay Lajos)
- kétszeres világbajnoki 3. helyezett:
- 1953, Brüsszel: csapat (Gerevich Aladár, Gyuricza József, Maszlay Lajos, Sákovics József, Tilli Endre)
- 1954, Luxemburg: csapat (Gerevich Aladár, Gyuricza József, Marosi József, Szőcs Bertalan, Tilli Endre)
- főiskolai világbajnok:
- 1935, Budapest: csapat (Berczelly Tibor, Dunay Pál, Gerevich Aladár, Meszlényi Egon, Ujfalussy Ákos)
- főiskolai világbajnoki 3. helyezett:
- 1933, Torino: csapat (Bay Béla, Dunay Pál, Kovács Pál, Meszlényi Egon, Radványi-Rasztovich Imre)
- hatszoros magyar bajnok
- csapat: 1943, 1948, 1951–1954
Kardvívásban
- kétszeres világbajnok:
- 1951, Stockholm: csapat (Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kovács Pál, Pesthy Károly, Rajcsányi László)
- 1955, Róma: csapat (Gerevich Aladár, Hámori Jenő, Kárpáti Rudolf, Keresztes Attila, Kovács Pál)
- főiskolai világbajnok:
- 1935, Budapest: csapat (Berczelly Tibor, Dunay Pál, Gerevich Aladár, Rajczy Imre, Ujfalussy Ákos)
- főiskolai világbajnoki 2. helyezett:
- 1933, Torino: csapat (Bay Béla, Berczelly Tibor, Kovács Pál, Radványi-Rasztovich Imre)
- négyszeres magyar bajnok:
- csapat: 1942, 1953, 1954, 1957
Párbajtőrvívásban
- kétszeres főiskolai világbajnoki 3. helyezett:
- 1933, Torino: csapat (Bay Béla, Dunay Pál, Feledy Károly, Meszlényi Egon)
- 1935, Budapest: csapat (Bartha Rezső, Dunay Pál, Fülöp Sándor, Hennyey Jenő, Temesváry Ferenc)
- magyar bajnok:
- csapat: 1949
Díjai, elismerései
- A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1955)[1]
Jegyzetek
Források
- Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 9632535723
- Révai új lexikona XV. (Nem–Rab). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2005. ISBN 963-955-623-8
- Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8
- Adatok