„Rövidítés” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Révai Nagy Lexikona → Révai nagy lexikona |
a Bevezetés: formázás |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
'''Rövidítés'''nek ( |
'''Rövidítés'''nek ([[latin nyelv|latinul]] ''abbreviatura'') nevezzük közszavak és tulajdonnevek rövidített formáit, melyek szinte kizárólag írott formában élnek, azaz amelyeket kiejtve teljes alakjukban használunk. Például ''u.'' (utca), ''km'' (kilométer), ''É'' (észak), ''Ft'' (forint), ''dec.'' (december), ''l.'' (lásd). – A rövidített formák másik nagy csoportja a [[Mozaikszó|mozaikszavak]], amelyek rövid alakja beszédben is létezik és közkeletű. |
||
== Története == |
== Története == |
||
A [[középkor]]i latin kéziratok, [[kódex]]ek szövegében elsősorban a lassú kézírás gyorsítása és a drága [[pergamen]]nel való takarékoskodás érdekében kialakult az a gyakorlat, amely során főleg a gyakran előforduló [[betű]]csoportokat – például a prepozíciókat (elöljárószavakat), [[szó (nyelvészet)|szókezdeteket]], ragokat – rövidítették. Az abbreviaturák a középkori kéziratokat utánzó ősnyomtatványok szövegében is elterjedtek, de még a [[16. század]]ban, és elvétve a későbbi nemzeti nyelvű kiadványokban is előfordultak, ilyen például az ''etc'' (''et cetera'' – és a többi). |
A [[középkor]]i latin kéziratok, [[kódex]]ek szövegében elsősorban a lassú kézírás gyorsítása és a drága [[pergamen]]nel való takarékoskodás érdekében kialakult az a gyakorlat, amely során főleg a gyakran előforduló [[betű]]csoportokat – például a prepozíciókat (elöljárószavakat), [[szó (nyelvészet)|szókezdeteket]], ragokat – rövidítették. Az abbreviaturák a középkori kéziratokat utánzó ősnyomtatványok szövegében is elterjedtek, de még a [[16. század]]ban, és elvétve a későbbi nemzeti nyelvű kiadványokban is előfordultak, ilyen például az ''etc'' (''et cetera'' – és a többi). |
A lap 2010. január 20., 13:13-kori változata
Rövidítésnek (latinul abbreviatura) nevezzük közszavak és tulajdonnevek rövidített formáit, melyek szinte kizárólag írott formában élnek, azaz amelyeket kiejtve teljes alakjukban használunk. Például u. (utca), km (kilométer), É (észak), Ft (forint), dec. (december), l. (lásd). – A rövidített formák másik nagy csoportja a mozaikszavak, amelyek rövid alakja beszédben is létezik és közkeletű.
Története
A középkori latin kéziratok, kódexek szövegében elsősorban a lassú kézírás gyorsítása és a drága pergamennel való takarékoskodás érdekében kialakult az a gyakorlat, amely során főleg a gyakran előforduló betűcsoportokat – például a prepozíciókat (elöljárószavakat), szókezdeteket, ragokat – rövidítették. Az abbreviaturák a középkori kéziratokat utánzó ősnyomtatványok szövegében is elterjedtek, de még a 16. században, és elvétve a későbbi nemzeti nyelvű kiadványokban is előfordultak, ilyen például az etc (et cetera – és a többi).
Leggyakoribb rövidítések
A rövidítések kis vagy nagy kezdőbetűjét általában a rövidítésben is megtartjuk, például kb. (körülbelül), Mo. (Magyarország).
- Kivételek például a mértékegységek (A: amper), a pénznemek (Ft: forint), az égtájak (D: dél), a vegyjelek (H: hidrogén); továbbá: Ui.: utóirat, Dr. vagy dr.: doktor, M: millió, Mrd: milliárd, P. H.: pecsét helye, NB.: nota bene, Btk.: büntető törvénykönyv.
- A szabványos rövidítések alakja csupa nagybetűs szövegben sem változik, például KEDVEZMÉNYES ÁRON 2000 Ft, ALAPTERÜLET 100 m2.
A rövidítések többsége után pontot teszünk.
- Kivételek: pénznemek (Ft: forint), égtájak (Ny: nyugat), országjelzések és országnévkódok (H: Magyarország, NL: Hollandia), vegyjelek (Fe: vas), fizikai mennyiségek (v: sebesség), mértékegységek (kg: kilogramm), matematikai jelölések (lg: logaritmus). Egyedi kivétel: db: darab.
- Nincs pont az olyan rövidítések után sem, amelyek vége teljes szó: uő: ugyanő, uaz: ugyanaz.
A rövidítés általában ugyanannyi tagú, mint a rövidített szó. Például a. m.: annyi mint, B. ú. é. k.: Boldog új évet kíván.
- Kivételek: stb.: s a többi, NB.: nota bene, tvr.: törvényerejű rendelet, Btk.: büntető törvénykönyv.
A névelő a/az alakját mindig a kiejtett alakjuk szerint illesztjük a rövidítésekhez, például a f. k. (a felelős kiadó). Az őket követő ragot, illetve utótagot kötőjellel kapcsoljuk, s a ragot a kiejtett alakhoz igazítjuk. Például: u.-ban (utcában), ÉK-en (északkeleten). – Ha a rövidítés pontra végződik, az akkor is megmarad, ha a rövidítéshez kötőjellel utótagot fűzünk: fszla.-kivonat.
Forrás
Lásd még
- AkH. 276–281.: tudnivalók a rövidítésekről és helyesírásukról
- AkH. 282.: A gyakrabban előforduló állandó rövidítések és jelek listája
- Római rövidítések listája
Külső hivatkozások