Bárányos
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Bárányos | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Körzet | Belgrád fővárosi |
| Község | Palilula városi |
| Irányítószám | 11212 |
| Rendszám | BG |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 24,35 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 53′ 16″, k. h. 20° 32′ 08″44.887800°N 20.535600°EKoordináták: é. sz. 44° 53′ 16″, k. h. 20° 32′ 08″44.887800°N 20.535600°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bárányos témájú médiaállományokat. | |
Bárányos (szerbül Овча / Ovča, németül Gisellenhain) egykor önálló község, napjainkban Szerbia fővárosának, ezen belül Palilula városi községnek a része.
Fekvése
[szerkesztés]Bárányos Szerbia központi részén található Pancsova város szomszédjában, a történelmi Bánátban. Belgrád központjától 15 km-re északkeletre, Pancsova várostól 10 km-re nyugatra, Budapesttől 350 km-re délkeletre. A Kárpát-medence Nagy Alföldjének déli kezdeténél, a Duna és a Temes folyók által körülölelt síkságán fekszik. Határának közelében ömlik a Temes folyó 359 km-es útja végén a Dunába.
Története
[szerkesztés]A falu területe már Kr. u. 1000-től a magyar államalapítástól a Magyar Királysághoz tartozott. Az 1521-26-os évek közötti, I. Szulejmán szultán vezette oszmán-török offenzíva hatására, a magyar végvárrendszer összeomlása során az Oszmán Birodalom kezére jutott. Egészen az 1718. július 21-én megkötött Pozsareváci békéig a terület az Oszmán Birodalom Temesvári vilajetének közigazgatási egységébe tartozott. A térség óriási mértékben elnéptelenedett, köszönhetően a török hódítás, majd a habsburg vezetés későbbi terület visszaszerző offenzíváinak pusztító hatására. Ezután a Habsburg vezetés alatt a területe nem csatoltatott vissza a Magyar Királysághoz, hanem az újonnan megszervezett, önálló tartományként kezelt Temesi bánság közigazgatási egységébe sorolódott. A bánság első kormányzója, Mercy gróf már 1719-ben megkezdte az addig óriási népességfogyást megélt, többnyire lakatlanná lett bánáti területek tervezett újratelepítését. Nagy valószínűséggel ekkor érkezhettek a faluba a települést újraalapító román telepesek.
Az 1741. évi XVIII. törvénycikk 5. paragrafusa rendelte el a katonai határőrvidék részeként létrejövő Németbánsági ezred felállítását a további török rablóportyák és hadmozdulatok megakadályozására. Így a település ezután e közigazgatási egység részét alkotta, egészen 1873-ig.
Területe 1910-ben 11701 kataszteri holdat tett ki, mely átváltva meghaladja a 20300 hektárt.
1910-ben 1682 lakosából 12 fő magyar, 13 fő német, 1619 fő román, 1 fő szerb, 17 egyéb anyanyelvű volt. Ebből 16 fő római katolikus, 1 fő görögkatolikus, 1 fő református, 1637 fő görögkeleti ortodox, 7 fő izraelita vallású volt. A lakosok közül 843 fő tudott írni és olvasni, 47 lakos tudott magyarul.
A trianoni békediktátumig a Magyar Királysághoz, ezen belül Torontál vármegye Pancsovai járásához tartozott.
1920 után a falu területe a Bánság jelentős részével a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett. 1929-től a Jugoszláv Királysághoz tartozott, majd 1941-től több mint három évig német katonai megszállás és kormányzás alatt állt. 1945-től újra Jugoszlávia része, egészen 2003-ig, ezután Szerbia és Montenegró, majd 2006-tól az önálló Szerbia területéhez tartozik.
