Bacchanália
A bacchanália a görög-római vallásban Bacchus isten köré szerveződő orgiasztikus és misztikus ünnepségek voltak, amelyek a görög Dionüszosz különféle elemeire épültek. Valószínűleg a termékenységi istenek szertartásaiból származott.[1]
A kultusz
[szerkesztés]
Görögországból terjedt el először Itália déli részén (Magna Graecia) és Etrurián, majd egész Itáliában és Rómában. A kultusz valószínűleg Kr.e. 200 körül érkezett Rómába. Azonban, mint minden görög-római misztériumról, nagyon keveset tudunk a rítusaikról.
Eleinte az év két-három napján, az éj leple alatt végezték összejöveteiket, csak nők részvételével.[1] Rómában az Aventinus melletti ligetben, március 16-17-én gyűltek össze.[2]
Később a felvételt kiterjesztették a férfiakra is, és havonta akár ötször tartottak ünnepséget.[1] Ezeket az ünnepeket vad mulatozással párosították.
Valláspszichológiai szempontból a görög Dionüszia és a római Bacchanália mámorító tavasz- és termékenységkultuszként fogható fel, amely nem utolsósorban az emberi örömmel, a szexualitással függ össze. Livius írása azt sugallja, hogy a hívek erkölcsi bűnei miatt háborodott fel a politikai elit. A kultusz hírnevét a fesztiválok orgiái adták.
A Bacchanalia-botrány
[szerkesztés]Kr. e. 186-ban bosszúból egy szabadosnő feljelentést tett. Vallomásából tudjuk, hogy a beavatottak összejövetele Rómában egy hónapban ötször ismétlődött, mely alkalmakkor nők és férfiak a legszemérmetlenebb módon mulatoztak. A résztvevők többsége nő volt, akik éppúgy, mint a férfiak, az előkelő osztályhoz tartoztak. A szenátus megdöbbenve hallgatta e dolgokat, s szigorú vizsgálatot rendelt el.[3] Miután a római szenátus fenyegetésnek tekintette, úgy gondolva, hogy politikai nézeteik ellen lázadnak, el akarták nyomni a misztériumkultuszt, hogy elkerüljék a lázadást.
A Bacchanalia megreformálását célzó szenátori törvény megpróbálta ellenőrizni szervezetüket és papságukat, halálbüntetéssel fenyegetve őket. A közbiztonság érdekében erkölcstelenség címén betiltották. Sok ezer embert találtak bűnösnek, sokat kivégeztettek, s a kultuszt Rómában és egész Itáliában ellenőrizet alá helyezték.[3] A konzulok egész Itáliában házkutatásokat tartattak, amelyek számos kivégzést, száműzetést és bebörtönzést eredményeztek.[4]
Későbbiek
[szerkesztés]A rendelet megszegőire kiszabott súlyos büntetés ellenére a bacchanáliákat – legalábbis Dél-Itáliában – sokáig nem sikerült felszámolni. Ezt mutatják a pompeii Villa dei Misteri freskói is.[2]
A megreformált Bacchanalia-rítusokat összevonták az ellenőrzött Liberalia fesztivállal. Bacchus, Liber és Dionüszosz gyakorlatilag felcserélhető istennevek a késői köztársasági korszak alatt, és a rejtélyes kultusz kitartott a római birodalom idejéig.
A neve sokáig megmaradt a zajos ünnepségek jelölésére.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Bacchanalia | Greco-Roman festival (angol nyelven). Encyclopedia Britannica. (Hozzáférés: 2021. november 2.)
- ↑ a b Patricia Monaghan: Encyclopedia of Goddesses and Heroines [2 volumes]. 2009–12–18. ISBN 978-0-313-34990-4 Hozzáférés: 2021. november 2.
- ↑ a b Pallas Nagy lexikona
- ↑ Titus Liviusː RÓMA TÖRTÉNETE A VÁROSALAPÍTÁSTÓL, XXXIX.