Montferrati Bonifác
| Montferrati Bonifác | |
 | |
| Uralkodóház | Aleramici |
| Született | Piemont |
| Elhunyt | 1207. szeptember 4. (56-57 évesen)[6][3] Mosynopolis |
| Édesapja | William V, Marquess of Montferrat |
| Édesanyja | Judith of Babenberg |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
|
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Montferrati Bonifác témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Montferrati Bonifác (1150 k. – 1207. szeptember 4.), Montferrat őrgrófja, a IV. keresztes hadjárat vezetője, a Thesszalonikéi Királyság alapítója és első királya.
A keresztesek élén
[szerkesztés]Bonifác családja jó kapcsolatokkal és erős pozícióval rendelkezett a Földközi-tenger keleti medencéjében: legidősebb bátyja, Vilmos volt V. Balduin jeruzsálemi király apja, másik fivére, Konrád a harmadik keresztes hadjárat lovagja, egy harmadik testvére, Rainer pedig I. (Komnénosz) Manuél bizánci császár veje volt, emellett Fülöp svábföldi fejedelem volt az unokatestvére. Mindemellett amikor 1201-ben elhunyt a negyedik keresztes hadjárat vezetésére kiszemelt III. Theobald, Champagne grófja, semmi sem szólt amellett, hogy Bonifácot kellene megbízni a hadvezetéssel, hiszen nem voltak hadi tapasztalatai, inkább a trubadúrok pártfogójaként jeleskedett. (Útjára is elkísérte Raimbaut de Vacqueiras, a dalnok.)[7]
A keresztes sereg a velencei dózse adósa volt, aki biztosította a lovagok számára a flottát, amivel az eredeti elképzelések szerint Egyiptom ellen vonulhattak. A vén Enrico Dandolo utasította a lovagokat, hogy az adósságok fejében térítsék Velence hűségére a lázongó Trieszt, Moglie és Zára városokat.[7]
Sváb Fülöp a trónjáról letett II. (Angelosz) Iszaakiosz császár sógora volt annak nővére, Iréné révén. Miközben a keresztesek Dalmáciában hadakoztak, Bonifác elutazott Svábföldre, unokafivéréhez, ahol találkozott Alexiosz Angelosszal, a bitorló III. Angelosz addig fogságban tartott unokaöccsével, II. Iszaakiosz fiával. A bizánci herceg ígéreteket tett a kereszteseknek és a hadjáratot finanszírozó dózsénak, hogy megtéríti az adósságokat nagy jutalmat ad nekik, ha segítenek neki megszerezni a konstantinápolyi trónt.[7]
Mind Bonifác, mind Alexiosz elutazott Rómába, III. Ince pápa áldását kérni, aki külön figyelmeztette a keresztesek vezérét, hogy ne támadjon keresztényekre, még ha azok bizánciak is. A dalmáciai városok megtámadásán feldühödött egyházfőt a kereszténység újraegyesítésének ígéretével lecsillapították. Ekkorra már egyértelműen a dózse vezette a keresztes hadakat, Bonifác pedig csak a névleges vezére volt a seregnek, amely 1203-ban vitorlát bontott, hogy meghódítsa Konstantinápolyt.[7]
A Thesszalonikéi Királyság
[szerkesztés]Konstantinápoly 1204-es eleste után mind a leigázott görögök, mind a keresztes lovagok arra számítottak, hogy Bonifác lesz a Latin Császárság első uralkodója, ám a választást megvétózták a velenceiek, akik úgy ítélték meg, hogy a vezér túl sok bizánci kapcsolattal rendelkezik. Helyette Flandriai Baldvint tették meg császárnak. Bonifác ekkor megalapította a Konstantinápolyi Latin Császárság hűbéres államát, a Thesszalonikéi Királyságot. Krétai területeit hamarosan eladta Velencének.[7]
Utódlás
[szerkesztés]Bonifác első felesége Helene di Busca volt, akit 1170 körül vett nőül. Halála után egy fia maradt:
- Vilmos (Guglielmo) (szül. 1170 k.), Montferrat őrgrófja
Bonifác új felesége III. Umberto savoyai, aostai és morianai gróf leánya volt, aki 1202-ben hunyt el gyermektelenül.
Konstantinápolyban vette feleségül Margit magyar hercegnőt, III. Béla király lányát, II. Iszaakiosz császár özvegyét. Egy gyermekük született:
- Demetrius (szül. 1205 k.), Thesszaloniké királya
Bonifác egy bolgár rajtaütésben vesztette életét. Fejét Kaloján cárhoz küldték.
Források
[szerkesztés]- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 12.)
- ↑ The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Kindred Britain
- ↑ opac.vatlib.it (angol, olasz és japán nyelven)
- ↑ Sapere Encyclopedia (olasz nyelven). De Agostini Editore, 2001
- ↑ The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c d e Goria, Axel. Vol. 12, Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven). Istituto dell'Enciclopedia italiana (1971). Hozzáférés ideje: 2012. március 17.
