Location via proxy:   [ UP ]  
[Report a bug]   [Manage cookies]                
Ugrás a tartalomhoz

Hegyi-Karabah Köztársaság

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Hegyi-Karabah szócikkből átirányítva)
Hegyi-Karabah Köztársaság
1991. szeptember 2.2024. január 1.
Hegyi-Karabah címere
Hegyi-Karabah címere
Hegyi-Karabah zászlaja
Hegyi-Karabah zászlaja
Nemzeti himnusz: Azat ou Ankakh Artsakh
Általános adatok
FővárosaSztepanakert
Terület11 500 km²
Pénznemarcahi dram (de jure) és örmény dram (de facto) (AMD)
Kormányzat
Államformaköztársaság
A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyi-Karabah Köztársaság témájú médiaállományokat.

Hegyi-Karabah Köztársaság, más néven Arcah Köztársaság,[1][2] kevésbé elterjedt fonetikus formában Artszak[3] (örményül: Լեռնային Ղարաբաղի Հանրապետություն Lernajin Garabagi Hanrapetutjun vagy örményül: Արցախի Հանրապետություն Arcahi Hanrapetutjun), egy 1994 és 2024 között létezett de facto ország[4][5] a Kaukázus déli részén, amely az első hegyi-karabahi háborút követően jött létre. Államiságát csak három másik korlátozottan elismert állam ismerte el. A terület de facto Örményország, de jure Azerbajdzsán része volt. A második háborúig Örményország is határolta, onnantól csak a Laçıni-folyosó kötötte össze, melyet az azeriek 2022-ben lezártak, így onnantól Azerbajdzsán teljesen körbevette.[6] A fegyveres harcok 2023 szeptemberében újultak ki, majd a 2023-as hegyi-karabahi offenzívát követően a köztársaság vezetése megadta magát, 2024. január 1-én pedig újraegyesült Azerbajdzsánnal.[7] Örmény lakosságának túlnyomó része Örményországba menekült.

Földrajz

[szerkesztés]

Hegyi-Karabah a Kis-Kaukázus délkeleti részén, az északkeleti lejtőn helyezkedett el.[4][8]

Történelme

[szerkesztés]

Az egykori kánság az 1813-as orosz–perzsa béke nyomán került az Orosz Birodalom fennhatósága alá.

A Szovjetunió részeként

[szerkesztés]
Hegyi-Karabah Autonóm Terület a szovjet korszakban

A Szovjetunió létrejötte után a Kaukázuson Túli Ügyek Szovjet Irodája javasolta, hogy az Örmény Szovjetköztársaságot és Hegyi-Karabahot egyesítsék. Azonban Ivan Vracsov, az azerbajdzsáni főkomisszár várományosával Szergej Mironovics Kirovval azt javasolták, hogy Azerbajdzsán része legyen ez a terület. "A bakui munkásosztállyal szerettük volna elegyíteni a kispolgári, kisárutermelő karabahiakat. A megoldatlan nemzeti kérdést a proletár eszmeiségnek rendeltük alá." - Ivan Vracsov.[9] Ezt az ötletet Sztálin, mint nemzetiségi népbiztos is támogatta, és 1921. július 5-től beolvasztották Azerbajdzsánba.[10] A 2000-es évek eleji levéltári kutatások alapján a tényleges indok az volt, hogy Törökországnak tegyenek gesztust, azaz egy örmény többségű területet, egy többségi türk államhoz csatolják, ezzel gyengítve előbbieket.[9] 1923. július 7-én utóbbin belül autonóm státust kapott Hegyi-Karabah Autonóm Terület néven. A későbbiekben a szovjet vezetés minden, az Örményországgal való egyesülést célzó kezdeményezést elutasított.[4]

1988-ban az addig elnyomott feszültség felszínre tört. Februárban a hegyi-karabahi örmények tüntetéseken követelték az Örményországgal való egyesülést, amit február 20-án a terület tanácsa hivatalosan is kezdeményezett az azeri és az örmény törvényhozásnál. A kezdeményezés zavargásokhoz vezetett: február 28-án a Bakuhoz közeli Sumqayıtban örmények tucatjait ölték meg, majd véres tüntetések törtek ki több azerbajdzsáni városban – Bakuban, Kirovabádban, Saumjánban – és Jerevánban is. Emberek tízezrei hagyták el lakóhelyüket a biztonság reményében.[4]

1989-ben elhatározták az Egyesült Örmény Köztársaság megalapítását, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa alkotmányellenesnek minősített és elutasított.

A de facto független állam időszaka

[szerkesztés]
Hegyi-karabahi gyalogos harcosok 1992. augusztusban

1991 szeptemberében Hegyi-Karabah kivált Azerbajdzsánból, amit az katonai erővel próbált meg megakadályozni, így kitört a hegyi-karabahi háború. A folytatódó háborúban fokozatosan fölénybe kerültek az örmények, akiket Örményország támogatott, majd a terület csaknem egésze örmény ellenőrzés alá került. 1993 áprilisában Törökország embargót vezetett be Örményországgal szemben.

1994-ben Oroszország sikertelenül közvetített az Örményország és Azerbajdzsán közötti béke létrehozásának ügyében. Hegyi-Karabah parlamentje 1996-ban függetlenné nyilvánította az országot.

Örményország igényt tart az Azerbajdzsán nemzetközileg elismert területén lévő, többségében örmények lakta Hegyi-Karabah tartományra. Emiatt az örmény-azeri határ zárva van, nem ritkán fegyveres összecsapásokra is sor kerül. Az Örményország és Azerbajdzsán között Hegyi-Karabah helyzetéről folyó vita egyik érve, hogy ez volt az utolsó örmény hercegség, amely autonómiával rendelkezett.

„Soha nem fogunk engedményeket tenni országunk területi egységét illetően. Azerbajdzsán területi egysége sérthetetlen. Hegyi-Karabah soha nem kap függetlenséget” – mondta İlham Əliyev azeri elnök 2008 januárjában.

„Hegyi-Karabah függetlensége visszafordíthatatlan, a terület sohasem lesz újra Azerbajdzsáné” – jelentette ki Szerzs Szargszján örmény elnök 2008 tavaszán.

2020. július közepén határvillongások törtek ki Hegyi-Karabah és Örményország, valamint Azerbajdzsán között. Az összecsapások során a konfliktus eszkalálódott, Azerbajdzsán általános támadásba ment át, szeptember 27-én az örmény kormány szükségállapotot hirdetett, így a konfliktus háborúvá változott. A háborúskodás további eszkalációjától egy ideig tartani lehetett, különösen Törökország okán, miután az intenzíven Azerbajdzsán mellett foglalt állást.[11] Szeptember 29-én az örmények meg is vádolták a törököket, hogy azerbajdzsáni légtérben lelőttek egy örmény vadászgépet, mindezt viszont az ankarai kormány tagadta.[12]

Hegyi-Karabah Köztársaság 2021-ben

Az azeri hadsereg, folyamatosan foglalta vissza de jure területeit, ezzel párhuzamosan az örmények visszavonulásra kényszerültek. A harcok november 10-én véget értek a területen, az örmények vesztettek. Hegyi-Karabah területének 35%-a azeri ellenőrzés alá került, így elfoglalták a stratégiai fontosságú Şuşa városát is, amivel viszont közvetlen fenyegetésnek lett kitéve az állam fővárosa, Sztepanakert.[13] Az azeriek által elfoglalt területekről az örmények tömegével menekültek el, főleg Örményország területére, atrocitásoktól és vérengzésektől tartva.[14] Oroszország közvetítésével ugyan elvileg fegyvernyugvás született Azerbajdzsán és Örményország között és Karabahba orosz békefenntartó erőket vezényeltek,[15] ám a vereség miatt Örményországban belpolitikai válság alakult ki, s várható volt, hogy hosszabb távon az örmények nem fogadják el a vereségüket.[16]

Átmeneti időszak és Hegyi-Karabah Köztársaság megszűnése

[szerkesztés]
Hegyi-karabahi menekültek 2023 szeptemberében

2022-ben a fegyverszüneti megállapodás alapján itt szolgáló orosz békefenntartók nem tudták szavatolni a megállapodás pontjait, így az azeri hadsereg lezárta a Laçıni-folyosót, ezzel megszakadt a szabad átjárás Hegyi-Karabah és Örményország között.[6]

2023. szeptemberében Hegyi-Karabah határán az azeri hadsereg ismét támadásba kezdett, amit hivatalosan a kormány „terrorellenes” akciónak nevezett, és célja az örmény hadi eszközök harcképtelenné tétele volt.[17] Az azeri hadseregnek egyetlen napra volt szüksége, hogy térdre kényszerítse a karabahi örmény fegyveres erőket, amelyek oldalán ezúttal nem avatkozott be Örményország, és Oroszország sem lépett fel az érdekében.[18] Az újabb azeri offenzíva eredményeként a karabahi örmény vezetés megadta magát és elfogadta a reintegrációt Azerbajdzsánba.[19] Az azerbajdzsáni Jevlakhban tartott kétórás egyeztetést követően már megbeszéléseket tartott az örmény és azeri fél a Hegyi-Karabah reintegrációjáról és egyéb ezt érintő kérdésekről.[20]

A villámháború után Szamvel Sahramanján, a régió elnöke aláírta a rendeletet, amelynek értelmében 2024. január 1-jével a köztársaságban minden állami intézmény feloszlik, Hegyi-Karabah pedig megszűnik létezni.[21] Az azeri támadás miatt néhány napon belül a köztársaság lakosságának túlnyomó része, – az örmény kormány állítása szerint több mint százezer ember – menekült el lakóhelyéről Örményországba.[22] Október 1-jére szinte az egész ország lakossága elmenekült.[23] Sztepanakert gyakorlatilag kihalt, szellemvárossá vált, néhány száz lakosa maradt.[24]

İlham Əliyev azeri elnök 2023. október 15-én látogatást tett Sztepanakertben. Ott megtaposta a hegyi-karabahi zászlót illetve felhúzta az azeri zászlót, jelképezve, hogy legyőzték az örményeket.[25]

Államszervezet és közigazgatás

[szerkesztés]

Alkotmány, államforma

[szerkesztés]

Államiságát csak három másik korlátozottan elismert állam, Abházia, Dél-Oszétia és a Dnyeszter Menti Köztársaság ismerte el, továbbá Ausztrália Új-Dél-Wales állama.[26] Hivatalosan Azerbajdzsán részének minősült a nemzetközi jogban.

Az államfő az elnök volt, akit ötéves időtartamra választottak; ugyanaz a személy legfeljebb kétszer tölthette be a posztot.[27] A törvényhozó testület a Nemzetgyűlés volt; 33 tagja közül 16-ot egyéni választókörzetben, 17-et pártlistán választottak.[27] A végrehajtó hatalom legfontosabb szerve, a kormány a miniszterelnökből,a helyetteséből és a miniszterekből állt.[27] Az igazságszolgáltatást a független bíróságok végezték.[27]

Politikai pártok

[szerkesztés]

A három, parlamenti frakcióval rendelkező párt a következő volt:

Ezen kívül független képviselők is voltak a Nemzetgyűlésben.[27]

Közigazgatási beosztás

[szerkesztés]
Hegyi-Karabah régiói 2020-2023 között

A köztársaság területe a fővárosra és 7 régióra oszlott 1994 és 2020 között. Helyi szinten 10 város és 322 falu alkotta.[27]

Népesség

[szerkesztés]

A köztársaság teljes népessége 141 400 fő volt 2009-ben. A férfiak aránya 48,1, a nőké 51,9%.[27] A városi népesség aránya 52,5%, a legnépesebb település Sztepanakert volt, 52 310 fős lakossággal.[27]

A népesség alakulása 2006 és 2012 között
Lakosok száma
137 700
138 800
139 900
141 400
143 600
144 700
146 600
2006200720082009201020112012
Adatok: Wikidata

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

[szerkesztés]

A háború előtt még a lakosság több mint 20%-a azeri volt, később azonban csaknem kizárólag örmények lakták.[4] Akkor már a lakosság túlnyomó többsége, 95%-a volt örmény. A maradék 5%-ot az azeriek mellett kisebb népcsoportok: asszírok, kurdok és görögök alkották. Az asszírok a Közel-Kelet több országában élnek. A kurdok a Közel-Kelet legnagyobb saját ország nélküli népe. Legnagyobb csoportjaik Törökország, Irak és Irán területén élnek.[28]

Gazdaság

[szerkesztés]

A lakosság többsége állattenyésztésből és növénytermesztésből él, de jelentős a kézművesipar is. Az országban számos gyógyforrás található.[4]

Karabah hivatalos fizetőeszköze az arcahi dram volt, amelyet 2005-ben vezettek be, alacsony vásárlóértéke miatt azonban a tényleges forgalomban helyette az örmény dramot használták, a hegyi-karabahi dramot főleg szuvenírként árusították.[29] Az Osztrák Állami Nyomda által nyomott első két bankjegy 2004-ben jelent meg, ami tovább fokozta a feszültséget Hegyi-Karabah és Azerbajdzsán között.[30]

A 2020-as háború nagy csapást mért a terület gazdasági életére, amely 1988-tól kezdve jelentős növekedést mutatott.[31] Önállóvá válását követően a legtöbb beruházás a távközlés, az aranybányászat, a gyémántcsiszolás, az ékszerekkészítés és a mezőgazdaság területén történt.

Energiaellátás

[szerkesztés]

Karabah energiatermelésének egy részét a martakerti vízierőmű adta, amelyet még a szovjet időkben építettek, utána a kormány 70-80 millió dollárból bővítette. Az energiaellátás 60%-a továbbra is Örményországból érkezett.[31] 2010-ben új villamosenergiával foglalkozó céget alapítottak (Arcah HEK) örményországi támogatással és átadtak egy újabb vízierőművet is. Tervben volt még két kisebb erőmű létesítése.[32] A létesítményekkel nemcsak az önellátás növekedését remélték Karabahban, hanem a villamosenergia exportálását is.

Infrastruktúra

[szerkesztés]

Az első karabahi háború után 1991-ben jelentős infrastrukturális fejlesztést végeztek az országban, amelynek költségvetése 15 millió dollár volt és részben az örmény diaszpóra finanszírozta.[31] Ezáltal egy keskeny szakaszon Karabah össze lett kötve Örményországgal. 2011-ben egy észak-déli irányú autópályát adtak át Martakert, Sztepanakert és Martuni között.[31]

Segélyezés

[szerkesztés]

Karabah legfőképp Örményországtól kapott pénzügyi segítséget, 2010-ben pl. harmincmillió dollárt, az USA-tól pedig nyolcmilliót.[33] Jelentős mértékben támogatták az örmény diaszpórából is a de facto köztársaságot, melynek 1996-tól kezdve saját bankja volt, az ArcahBank, ugyanakkor a fiókok zömét a nagyobb örmény bankok birtokolták.

Turizmus

[szerkesztés]

Turizmusát a 2020-as háború megrengette. Korábban az ágazat jelentős növekedést mutatott, a területre főleg örményországi és diaszpórabeli örmények látogattak el. Sztepanakertben a háború előtt kilenc szálloda üzemelt, később már csak öt.[34] 2005-ben négyezer, 2010-ben már nyolcezer turista látogatta meg Karabahot.[35]

A régió látnivalói közé számos régi kolostor tartozik. Az iszlám vallási helyszínek többsége lepusztult, azokat nem igazán állították helyre.[36] A frontvonalak és az azeri határon fekvő szellemvárosok a katasztrófaturizmust vonzották. Nem vallási jellegű látnivaló a 10. században épült és a 18. századig folyamatosan bővített majraberdi vár, Sztepanakerttől keletre. A természeti szépségek látogathatósága azonban korlátozott volt a magas biztonsági kockázat, a gyakori határincidensek és az Azerbajdzsánnal újból fellángolt ellenségeskedés miatt.

Karabahnak saját turizmusfejlesztési ügynöksége volt, amely nem-kormányzati szervként Jerevánban üzemelt. Segítségével nemcsak a turisták, hanem újságírók és vásárlók is felkészülhettek a Karabahba történő útra. 2014-től évente borfesztiválokat tartottak Karabahban, hogy felélesszék a nagymúltú borkészítési hagyományokat. A fesztivált 2020-ig minden szeptember harmadik szombatján tartották, és igen gyorsan az egyik nemzeti ünneppé fejlődött.[37]

Karabah megközelítése csak Örményországon át volt lehetséges. Azerbajdzsán kormánya szigorúan tiltotta, hogy területéről bárki a szakadár régióba lépjen, sőt kész volt nyilvánosságra is hozni azon külföldiek adatait, akik előzetes hozzájárulása nélkül léptek Karabah területére Örményország felől.[38]

Kultúra

[szerkesztés]

Gasztronómia

[szerkesztés]

Ahogy az örmény, úgy a karabahi konyha sem különül el jelentős mértékben az azeritől. A karabahi ételkészítésnél nagy szerepe van a friss hozzávalóknak.[39] A vidéki lakosság körében megszokott, hogy saját maguk termelik meg az élelmiszert és állítanak elő bort.[39] Még a városokban is, mint Sztepanakert vagy Şuşa jellemző, hogy a háztartásoknak saját kertjeik vannak, ahol a friss anyagokat állítják elő.[39]

Karabah ételkülönlegessége a csingyalov hatsz nevű kovásztalan, többrétegű tésztaféle, melynek töltelékje apróra vágott friss fűszer-, valamint gyógynövényekből áll.[39] Elterjedt fogás a mediterrán területeken is jól ismert dolma. Ez Karabahban padlizsánból, darálthúsból, paprikából, paradicsomból és rizsből készül, amit szőlő- vagy káposzta levélbe göngyölnek,[39] akárcsak a töltött káposztát.

A borokat itt még mindig általában kőkorsókba töltik. A városoknak mind megvan a maguk pincészete.[39]

Ünnepek

[szerkesztés]

Szeptember 2. - Nemzeti ünnep (a függetlenség napja 1991)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Hegyi-Karabah új alkotmánya szuverenitást deklarál. HVG, 2006. december 11. (Hozzáférés: 2018. március 15.)
  2. Az ország új alkotmánya Archiválva 2016. október 23-i dátummal a Wayback Machine-ben szerint mindkét név egyenértékű (Chapter 1, Article 1, Paragraph 2).
  3. Nyilatkozat nélkül zárultak a feszült tárgyalások Hegyi-Karabah integrációjáról (Szabad Európa)
  4. a b c d e f 20 éve történt: A karabahi válság (magyar nyelven). Új Szó, 2008. július 1. [2014. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 5.)
  5. Az ország alkotmánya I.1.2. (angolul)
  6. a b Orosz békefentartók képtelen biztosítani a folyosót
  7. Nagorno-Karabakh will ‘cease to exist’ as separate state on January 1 (angol nyelven). www.aljazeera.com. (Hozzáférés: 2023. szeptember 28.)
  8. Geographic Location, Climate, Natural Resources and Wildlife of the Nagorno Karabakh Republic (angol nyelven). Office of the Nagorno Karabakh Rpublic, Washington DC. (Hozzáférés: 2012. szeptember 5.)
  9. a b Kun Miklós: A fekete könyv orosz lapjai
  10. A karabahi konfliktus nem ma kezdődött. qubit.hu. [2020. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva].
  11. Kitört az azeri-örmény háború Hegyi-Karabahért (nepszava.hu). [2021. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 29.)
  12. Egy török F-16-os lelőtt egy örmény vadászgépet, Ankara tagad (origo.hu)
  13. Elvesztették Hegyi-Karabah második legnagyobb városát az örmények (168ora.hu)
  14. Menekülnek az örmények Hegyi-Karabahból (euronews.com)
  15. Hegyi-Karabah: az orosz békefenntartók kiépítették állásaikat (euronews.com)
  16. Lezárult korunk egyik legdurvább háborúja - Elszabadultak az indulatok, tömegek menekülnek (portfolio.hu)
  17. Azerbajdzsán katonai műveletet indított Hegyi-Karabahban (HVG)
  18. Azerbajdzsán egynapos háborúban szerezte vissza Karabahot az örményektől (HVG)
  19. Hegyi-Karabah megadta magát
  20. Valósággá váló azeri álom: elkezdődhet Hegyi-Karabah reintegrációja (Magyar Nemzet)
  21. Benedek, Balizs: Január 1-től megszűnik a Hegyi-Karabahi Köztársaság (magyar nyelven). index.hu, 2023. szeptember 28. (Hozzáférés: 2023. szeptember 28.)
  22. menekültek
  23. Nagorno-Karabakh almost empty as most of population flees to Armenia”, Radio France Internationale, 2023. szeptember 30. (Hozzáférés: 2023. szeptember 30.) 
  24. Sztyepanakert szellemvárossá vált
  25. Videón, ahogy az azeri diktátor katonai egyenruhában végigtrappol a karabahi örmények zászlaján
  26. Australia’s New South Wales Recognizes Karabakh Independence Archiválva 2012. október 31-i dátummal a Wayback Machine-ben, www.asbarez.com; Elérés: 2012. november 2.
  27. a b c d e f g h Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) pres nevű lábjegyzeteknek
  28. Forrás: A Világ országai, Nyír.Karta Bt 2008
  29. Memories on day Armenian dram was put into circulation. Armenpress, 2013. november 22. (Hozzáférés: 2014. augusztus 22.)
  30. Elizabeth Owen: Tempers Flare Over the Issue of Nagorno-Karabakh Souvenir Currency. Eurasianet, 2004. szeptember 6. [2007. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 22.)
  31. a b c d Karabakh hopes for recognition — from investors (Wayback Machine). [2016. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 2.)
  32. Armenian, Karabakh Governments Inaugurate Hydro-electric Station (Asbarez)
  33. NKR meets the Global Crisis: Economy of Karabakh in need of assistance. [2020. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 2.)
  34. 5 hotels found in Stepanakert city
  35. В мире растет интерес к Арцаху
  36. Karabakh’s contentious mosque restoration (Eurasianet)
  37. The Sixth Artsakh Wine festival held in the Togh village of Artsakh’s Hadrut region (Arcah Press)
  38. List of foreign citizens illegally visited occupied territories of the Republic of Azerbaijan (Ministry of Foreign Affairs of the Republic of Azerbaijan)
  39. a b c d e f Discover Artsakh's Fresh Food

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Nagorno-Karabakh Republic című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5

További információk

[szerkesztés]