Gerardus Mercator
| Gerardus Mercator | |
 | |
| Gerardus Mercator (eredeti nevén Gheert Cremer) | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1512. március 5. Rupelmonde |
| Elhunyt | 1594. december 2. (82 évesen) Duisburg |
| Sírhely | Church of Our Saviour |
| Ismeretes mint |
|
| Nemzetiség | flamand |
| Házastárs |
|
| Gyermekek |
|
| Iskolái |
|
| Pályafutása | |
| Szakterület | kartográfia, geográfia, matematika |
.png){kind=small} | |
| Gerardus Mercator aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gerardus Mercator témájú médiaállományokat. | |
Gerardus Mercator (Rupelmonde, 1512. március 5. – Duisburg, 1594. december 2.) flamand térképész.
A kelet-flandriai Rupelmonde városában született, szülei a Jülichi Hercegséghez tartozó Gangelt városából származtak. Mercator 1552-ben Duisburgba költözött, és élete végéig ott élt. Az általa kifejlesztett Mercator-vetület őrizte meg nevét az utókornak.
Élete és munkássága
[szerkesztés]Mercator eredeti neve Gheert Cremer (vagy franciásan Gerard de Cremere), a flamand Rupelmonde városában született. "Mercator" a latinosított formája eredeti nevének, jelentése "kereskedő". Tanulmányait a holland Hertogenbosch városában végezte a híres humanista tudós, Macropedius irányításával, majd a Leuveni Egyetemen tanult. Annak ellenére, hogy neve és legnagyobb felfedezései térképészeti alkotásaihoz kötődnek, Mercator legfőbb bevételi forrása mégis műszerek tervezéséből és elkészítéséből származott. Tanulmányai elvégzése után Leuven-ben kezdett dolgozni, Gemma Frisius és Gaspar Myrica segítségével. 1535 és 1536 között azon dolgoztak, hogy elkészítsenek egy földgömböt az akkor használt térképek alapján. Mercator feltehetően nem a térképek, hanem a térképet alkotó rézkarcok elkészítésében vett részt. Mercator térképészeti műhelye csak akkor indult be, amikor 1537-ben elkészítette Palesztina térképét, amit később egy világtérkép (1538) valamint Flandria térképe követett (1540). Ebben az időszakban tanulta meg a kurzív, kézíráson alapuló betűtípus használatát, amely a legalkalmasabb volt a térképek feliratozására. Mint azt angol neve („Italic”) is jelzi, ezt a betűtípust Olaszországban fejlesztették ki, onnan terjedt el Európa többi részére. Mercator írta az első, Észak-Európában kiadott kézikönyvet a kurzív betűtípus használatáról.
1544-ben eretnekség vádjával perbe fogták és elítélték, mivel a protestáns vallás híve volt (a Németalföld akkoriban a katolikus spanyol uralkodók birtoka volt) és utazása miatt amúgy is gyanús személynek számított. Hét hónapot töltött börtönben.[2]
1552-ben Duisburg városába költözött, amely a német Clèves-i (Klevei) Hercegség egyik jelentős városa volt és ahol nem üldözték protestáns vallása miatt. Itt nyitotta meg térképészeti műhelyét, ahol 1554-ben elkészítette Európa hat paneles térképét. Emellett Duisburg város térképésze is volt. Mercator másik indítéka a költözésre az lehetett, hogy hírét vette a duisburgi egyetem megalapításának. Matematikát kezdett tanítani a városi egyetemen, majd miután számos térképet kiadott, Vilmos, Jülich-Clèves-Berg hercege, udvari térképésznek nevezte ki 1564-ben. 1569-ben egy újfajta tengerészeti térképet készített el, amelynek újdonsága volt, hogy szögtartó vetületi rendszerben készült: Mercator a Föld felületét hengerpalástra vetítette, és úgy rajzolta meg térképét. Az eljárást, amelyet Edmond Halley tökéletesített 1695-ben, a hajózásban mind a mai napig használják.
Mercator először használta az „atlasz” szót a térképek gyűjteményének megnevezésére és bátorítására készítette el Abraham Ortelius a világ első atlaszát, az 1570-ben kiadott Theatrum Orbis Terrarum-ot. Saját maga is készített atlaszt, azaz térképgyűjteményt, amelynek első darabja 1578-ban készült el és Ptolemaiosz térképeinek javított változata volt (bár Mercator a javítások mellett újabb hibákat is vétett). Franciaország, Németország, Hollandia térképei 1585-ben készültek el, 1588-ban a Balkán és Görögország, majd halála után a maradék térképeket 1595-ben fia, Rumold Mercator adta ki.
Mercator kifejlesztette a föld és az égbolt ábrázolására alkalmas gömbök elkészítésének egy újfajta eljárását. Akkoriban a földgömböket aprólékos munkával, bronz vagy fagömbök felszínére vésték fel. Mercator egy fából készült mintára papírmaséból készítette el a gömböt. Amikor a papír megszáradt, az Egyenlítő mentén körbevágta, majd összeragasztotta a két félgömböt. Ekkor a felületet kalcium-karbonát és ragasztó keverékével előkezelte, majd erre nyomtatta rá a térképét, amit korábban 12 szegmensre nyomtatott, majd kézzel kiszínezett. A földgömb sarkait kézzel karcolt pólusok borították. A festék száradása után a gömböt faállványra szerelte és az Egyenlítő mentén hosszúsági fokokkal karcolt bronz horizontot illesztett. Az ilyen technikával készült földgömbökből 22 darab maradt fenn az utókornak.[3]
Mercator soha többé nem hagyta el Duisburgot, 1594-ben a város megbecsült, tehetős polgáraként itt halt meg. A városi St. Salvatorus-templomban temették el, munkái közül a helyi Mercator-múzeum őrzött meg néhányat. Életét és munkásságát emellett a belgiumi Sint-Niklaas városában található Mercator Múzeum mutatja be.
Térképei
[szerkesztés]-
A Magyar Királyság Mercator térképén (1596) -
Mercator Európa-térképe -
Rumold világtérképe 1587-ből, amelyet apja 1567-es térképe alapján rajzolt
_225-Hungaria.jpg)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ La sfera celeste e la sfera terrestre (olasz nyelven). urbania-casteldurante.it. [2012. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 29.)
- ↑ Gerardus Mercator (angol nyelven). St. Andrew's University. (Hozzáférés: 2012. február 29.)
- ↑ Mercator Globes at the Harvard Map Collection (angol nyelven). hcl.harvard.edu. [2012. március 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
Források
[szerkesztés]- Nicholas Crane: Mercator: the man who mapped the planet, London: Phoenix, 2003, ISBN 0-7538-1692-X
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Gerardus Mercator című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]
- A British Library-ban őrzött Mercator-féle Európa-térkép (kb. 1570) Archiválva 2010. június 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A Kongresszusi Könyvtár Térképtára
- Mercator atlasza
- Nicholas Crane: Mercator. Az ember, aki föltérképezte a világot; ford. Sajó Tamás; HVG Könyvek, Bp., 2004