Mosóbánya
| Mosóbánya (Băița de sub Codru) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Mosóbánya |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 437020 |
| Körzethívószám | 0x62 |
| SIRUTA-kód | 107127 |
| Népesség | |
| Népesség | 1458 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 1 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 31′, k. h. 23° 08′47.516667°N 23.133333°EKoordináták: é. sz. 47° 31′, k. h. 23° 08′47.516667°N 23.133333°E | |
 | |
| Mosóbánya weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mosóbánya (románul: Băița de sub Codru) falu Romániában, Máramaros megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Máramaros megyében, a Bükk-hegység alatt, a Szilágy-patak egyik mellékága mellett, Bükkörményes nyugati szomszédjában fekvő település.
Nevének eredete
[szerkesztés]A falu egykori lakosai aranymosással foglalkoztak, innen ered neve is.
Története
[szerkesztés]Mosóbánya nevét az oklevelek 1475-ben említették először, ekkor a Drágffyak birtoka volt. 1569 előtt Báthory György volt birtokosa. A birtokot János Zsigmond Gyulafi Lászlónak adományoztta. Mosóbányán 1676-ban Kapi György és Bethlen Farkasné Ostrosith Borbála osztozkodtak. A települést ekkor már csak mint puszta faluhelyet említették, mely nagy valószínűséggel 1682 előtt Várad török kézre jutása utáni időkben pusztult el. 1792-es összeíráskor - melyet a hadi terhekhez való hozzájárulással kapcsolatban végeztek - a település birtokosa volt gróf Kornis Mihály és gróf Gyulai József, gróf Bethlen Sámuel, gróf Toroczkai és báró Bornemissza József. 1847-ben lakosainak száma 526 volt, ebből római katolikus 1, görögkatolikus 514, izraelita 11 fő volt.
1890-ben 1500 lakosából magyar nyelvű 17, oláh 1474, egyéb nyelvű 9, vallásuk szerint 9 római katolikus, 1424 görögkatolikus, 8 református, 59 izraelita volt. A település lakóházainak száma ekkor 291 volt.
A trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Szilágycsehi járásához tartozott a falu.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkatolikus kőtemplomuk építéséhez 1886-ban kezdtek hozzá. Előző fatemplomuk 1637-ben épült fel. Anyakönyvet 1823-tól vezetnek.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 109–111. o. Online elérés
.svg){kind=small}