NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK LXII. évf. 2018 2. szám TARTALOM Tanulmányok SZIKSZAI MÁRIA, Digitális ünneplés. A digitális média hatása a kulturális emlékezés gyakorlatára .......................................................................... VÉGH BALÁZS BÉLA, A 137. zsoltár emlékezete a szépirodalomban ........ MAKKAI JÚLIA ANNA, Emlékezet és örökség Bánffy Miklós Erdélyi történetében. Erdély arcai a trilógiában ................................................. 103 121 133 Műhely KESZEG VILMOS – BAKOS ÁRON – DIMÉNY HAJNALKA – ERDEI VIRÁG, Patrimonizációs, emlékezési gyakorlatok Erdélyben .............. 153 Szemle TÓTH ZSOMBOR, A kora újkori könyv antropológiája. Kéziratos irodalmi nyilvánosság Cserei Mihály (1667–1756) írás- és szöveghasználatában. (Bilibók Renáta) ..................................................................................... VARGA P. ILDIKÓ (szerk.), Vikár Béla levelei. „Finnország egyik leglelkesebb diplomatája itt több mint 50 esztendőn keresztül” (Szíj Enikő) ............. 179 181 Aktuális KONTRA MIKLÓS, Szilágyi N. Sándor fölterjesztése Arany János életműdíjra ... TÁNCZOS VILMOS, Emlékezés Kallós Zoltánra (1926–2018) .................... POZSONY FERENC, Ujváry Zoltán (1932–2018) ......................................... A ROMÁN AKADÉMIA KIADÓJA – BUKAREST EDITURA ACADEMIEI ROMÂNE – BUCUREŞTI 187 188 190 STUDII ŞI CERCETĂRI DE LINGVISTICĂ ŞI ISTORIE LITERARĂ Anul LXII 2018 Nr. 2 SUMAR Studii MÁRIA SZIKSZAI, Sărbătorile în era digitală. Efectul mediilor digitale asupra memoriei culturale ...................................................................... BALÁZS BÉLA VÉGH, Psalmul 137 în literatura maghiară ......................... JÚLIA ANNA MAKKAI, Memorialistică şi moştenire în romanul Erdélyi történet (Poveste din Transilvania) de Miklós Bánffy. Imaginile Transilvaniei în trilogie .......................................................................... 103 121 133 Atelier VILMOS KESZEG – ÁRON BAKOS – HAJNALKA DIMÉNY – VIRÁG ERDEI, Strategii de patrimonializare în Transilvania ........................... 153 Recenzii ZSOMBOR TÓTH, A kora újkori könyv antropológiája. Kéziratos irodalmi nyilvánosság Cserei Mihály (1667–1756) írás- és szöveghasználatában. (Antropologia cărţii moderne timpurii: publicitatea literară a manuscriselor şi obiceiuri de scriere în opera lui Mihály Cserei) (Renáta Bilibók) ..... ILDIKÓ VARGA P. (szerk.), Vikár Béla levelei. „Finnország egyik leglelkesebb diplomatája itt több mint 50 esztendőn keresztül” (Scrisorile lui Béla Vikár. „Unul dintre diplomaţii cei mai entuziaşti ai Finlandei aici, timp de peste de 50 de ani”) (Enikő Szíj) ............................................... 179 181 Actual MIKLÓS KONTRA, Nominalizarea lui Sándor Szilágyi N. pentru Premiul János Arany pentru întreaga carieră ....................................................... VILMOS TÁNCZOS, În memoria lui Zoltán Kallós (1926–2018) ................. FERENC POZSONY, Zoltán Ujváry (1932–2018) ......................................... EDITURA ACADEMIEI ROMÂNE – BUCUREŞTI Calea 13 Septembrie nr. 13 187 188 190 JOURNAL OF LINGUISTIC AND LITERARY STUDIES Year LXII 2018 Nr. 2 CONTENTS Studies MÁRIA SZIKSZAI, Celebrating in the Digital Age. The Effects of the Digital Media on Cultural Memory ................................................................... BALÁZS BÉLA VÉGH, Psalm 137 in the Hungarian Literary Memory ....... JÚLIA ANNA MAKKAI, Remembrance and Heritage in Miklós Bánffy’s novel Erdélyi történet (Transylvanian Saga). The Images of Transylvania in the Trilogy ......................................................................................... 103 121 133 Workshop VILMOS KESZEG – ÁRON BAKOS – HAJNALKA DIMÉNY – VIRÁG ERDEI, Patrimonial Strategies in Transylvania .................................... 153 Book Reviews ZSOMBOR TÓTH, A kora újkori könyv antropológiája. Kéziratos irodalmi nyilvánosság Cserei Mihály (1667–1756) írás- és szöveghasználatában (The Anthropology of the Early Modern Book: Scribal Publicity and Writing Habits in Mihály Cserei’s Oeuvre) (Renáta Bilibók) ............... ILDIKÓ VARGA P. (szerk.), Vikár Béla levelei. „Finnország egyik leglelkesebb diplomatája itt több mint 50 esztendőn keresztül” (Letters of Béla Vikár. “One of Finlands Most Enthusiastic Diplomats for More Than 50 Years Here” (Enikő Szíj) ........................................................................ 179 181 Actualities MIKLÓS KONTRA, Nomination of Sándor Szilágyi N. for the János Arany Lifetime Achievement Award ............................................................... VILMOS TÁNCZOS, Remembering Zoltán Kallós (1926–2018) .................. FERENC POZSONY, Zoltán Ujváry (1932–2018) ......................................... EDITED BY THE ROMANIAN ACADEMY – BUCHAREST EDITURA ACADEMIEI ROMÂNE – BUCUREŞTI 187 188 190 NYE LV- ÉS IRODALOM TUDOM ÁNYI KÖZ LEMÉNYE K LXII. évf. 2018. 2. szám TANULMÁNYOK SZIKSZAI MÁRIA DIGITÁLIS ÜNNEPLÉS. A DIGITÁLIS MÉDIA HATÁSA A KULTURÁLIS EMLÉKEZÉS GYAKORLATÁRA Kulcsszavak: ünneplés, emlékezés, megemlékezés, szociális média, digitális kor. A digitális média korszakában iszonyú sebességűvé és méretűvé vált a tartalomgyártás. A felhasználók többsége rendszeresen dokumentálja az élete egyes mozzanatait, fordulópontjait, egyesek közülük a nagyobb eseményeket, mások a hétköznapok történéseit is, és úgy tűnik, hogy ezzel szoros kapcsolatban áll az emlékeknek egy újfajta gyártási módozata. Az egyik legnagyobb szociális médiafelület, a Facebook definíciószerűen emléknek nevez minden olyan tartalmat, amelyet az egyén korábbi években ugyanazon a napon készített, és naponta felajánlja a felhasználónak azt, hogy tekintse meg a saját, így definiált emlékeit. De vajon valóban emléknek tekinthető-e minden olyan tartalom, amelyet csak az tett emlékké, hogy valamikor korábban gyártották? Vajon átírja-e, és ha igen, hogyan írja át a szocális média az emlékekkel és a megemlékezésekkel kapcsolatos kulturális attitűdöket? A digitális korszak előtt a néprajztudomány legfontosabb kutatási módszerei közé tartozott az, hogy adatközlőkkel, más szóhasználatban informátorokkal dolgozott, akiktől a kutató összegyűjtötte a relevánsnak tartott információkat. Egyes néprajzkutatók ugyan már a hetvenes évektől kezdődően próbálkoztak a számítógépek alkalmazásával, ebben az időszakban azonban ez értelemszerűen csupán azt jelentette, hogy a számítógép felgyorsította az ember által elvégezhető elemzéseket, amit ők felhasználak az elemzéseik elkészítéséhez.1 A digitális korszakban azonban, amikor a társadalom aktív résztvevője lett a digitális világnak, ez megváltozott: a klasszikus értelemben vett adatközlők ugyanis netizenné2 váltak, és ezzel együtt számos tevékenységük mondhatni az internet felületére költözött. A digitális platformot működtető szolgáltatók felhasználóknak nevezik őket. A jelen 1 Ilyen pl. Voigt Vilmos tanulmánya a gépesíthető ritmikai analízis lehetőségeiről, Voigt 1972. Netizen: az internet polgára, az internetes közösség aktív résztvevője, ld. https://www.merriamwebster.com/dictionary/netizen 2 104 SZIKSZAI MÁRIA kutatás számára ők voltak az (immár digitális) adatközlők. Ám amikor felhasználókat emlegetünk, nemcsak az egyéni felhasználókra utalunk, akik elfoglalták közösségi média tereit, hanem arra is, hogy mellettük ott vannak az intézmények, cégek, szervezetek, amelyek korán felismerték ezekben a felületekben rejlő marketinglehetőségeket. Ma már szinte minden intézmény rendelkezik a közösségi médiára tervezett kommunikációs stratégiával. A szociális média által bevezetett forradalmi újítás nyomán az így definiált felhasználók nemcsak fogyasztják a tartalmakat, hanem gyártják is azokat, és mint ilyenek a legnagyobb tartalomgyártó erővé váltak a szociális média felületein. Szükséges volt ehhez néhány technikai feltétel, például az állandó online tartalomfrissülés technikája, és amint ez létrejött, el tudott kezdődni az, amit a szakirodalom UGC-korszaknak hív: User Genereted Content, azaz a felhasználók által gyártott tartalom korszaka (Kaplan 2010: 61). A kutatások azonban kitérnek arra is, hogy bár az internetes kommunikáció, mint előbb említettük, technikailag meghatározott, maga a folyamat nem vonatkoztatható el a társadalmi kontextustól, azaz az internetes kommunikáció maga természetesen társadalmi folyamat (Szűcs 2012). A szociális média korszaka ilyenformán komoly társadalmi változásokat indított el, és ez állandó témája a társadalomtudományok művelőinek, a közösségi média definíciójától vagy az internetes kommunikáció történetétől az új felületeken kialakuló viselkedési kódokig és a netikett fogalmáig.3 A digitális világ új fogalmakat, új nyelvi eszközöket és nyelvi kompetenciákat is hozott.4 A digitális korszak olyan új tudományos kutatási módszerek kialakuláshoz vezetett, mint a digitális bölcsészet (digital humanities), amely nyilván arra alapoz, hogy a bölcsészettudományok és a társadalomtudományok számítógépes technológiákat használnak tudományos kérdések megválaszolására (ld. erről pl. Palkó 2016). Amikor a digitális média korszakáról beszélnek, a médiakutatók az írástörténet négy korszakának egyikeként emlegetik, mint a szóbeliség korszaka, a kéziratok korszaka, illetve a nyomtatás korszaka után következőt (erről Marie-Laure Ryan, 2004). Az emlékezésről szóló jelen elemzés egyik kiindulópontja az, hogy a közösség tagjai rítusok, ünnepek révén veszik ki részüket a kollektív emlékezésbıl (Assmann 2004: 57). A kollektív emlékezet e szerint a megközelítés szerint kétféleképpen működik. Egyrészt az őseredetre reflektál, ezt hívják a kutatók megalapozó emlékezésnek. Másrészt a közelmúltra reflektál, immár saját tapasztalatokra alapozva, amit biografikus emlékezés néven emlegetnek (Assmann 2004: 52). A jelen tanulmány két, a megalapozó emlékezés körébe sorolható ünnepi eseményre figyel, és arra kérdez rá, hogy miképpen reflektál erre a két ünnepre a digitális média felületein az azt mind gyakrabban használó erdélyi magyar közösség vizsgált szelete. A szociális média maga is megpróbál reflektálni az emlékezésre. A felület felhasználója első látásra az állandó jelenben él. A másodpercenként érkező frissebb 3 Ld. ehhez Barát 2011, Szűcs 2009, 2012 stb. 2016-ban megjelent az Oxford University Press kiadásában a szociális médiára vonatkozó szótáruk első kiadása. Ld. Chandler – Munday 2016. 4 DIGITÁLIS ÜNNEPLÉS 105 és frissebb hírek, bejegyzések folyamatosan maguk mögé parancsolják a pár perccel korábbiakat, állandóan számot tartva a felhasználó figyelmére, ezzel állandóan hátrább taszítva, így azonnal múlttá alakítva a korábbi tartalmakat. A szociális média működtetői felismerték azt, hogy a pár évvel korábban keletkezett tartalmak így végképp háttérbe szorulnak, és ezért egy emlékeztető funkció beépítésével igyekeznek elérni azt, hogy a felhasználó korábbi tevékenysége ne maradjon reflektálatlanul. A felület ezen beépített opciója naponta felajánlja a felhasználónak, hogy áttekintse mindazt, amit a korábbi években ugyanazon a napon megosztott az oldalon, legyen az kép, szöveg, esemény vagy film. A működtetőnek ezzel nyilvánvalóan az volt a célja, hogy a felhasználó még több időt töltsön el a felületén. Az ennek céljából előhozott, általa emléknek nevezett tartalmakról a felhasználó eldöntheti, hogy csak ő maga tekinti át, vagy újra közzéteszi őket. Ez utóbbi esetben a portál egy speciális fejléccel látja el a bejegyzést, ezzel jelezve a többi felhasználónak, hogy az adott tartalom nem friss, hanem úgynevezett emlék. Ettől azonban még nem beszélhetünk valós emlék-generálásról. Az igazi emlék-gyártás és az itt leírt között az a különbség, hogy a digitális felületen elmarad az, ami az emléket megkülönbözteti a múlt többi eseményétől, nevezetesen a jelentőség-tulajdonítás. A digitális felület ugyanis válogatás nélkül minden korábbi tevékenységet előhoz. Igaz, lehetővé teszi azt is, hogy ezek közül egyeseket kiszűrjön a felhasználó, ezzel mintha utánozni szeretné azt, amit az emberi agy mindenképp elvégez: a szelekciót. Ez a szelekció azonban semmiképp nem tudja pótolni azt, amit az emberi agy esetében jótékony felejtésnek nevezhetünk, ezért ezek a tartalmak sem válnak igazi emlékké, és ennek okán ezeket a bejegyzéseket inkább emlékeztetőnek nevezhetjük, mintsem emlékeknek. Ez lenne tehát a digitális média felületén működő emlékezési gyakorlatra vonatkoztatott első megállapításunk, amely a felület nyújtotta lehetőségekre és azok használatára reflektál. A következőkben a digitális média használatára irányul a figyelmünk: azt vizsgáljuk meg, hogy a felhasználók hogyan költöztetik a megemlékezéseiket a digitális média felületeire, hogyan lakják be azokat, és hogyan alakulnak át ennek nyomán ezek a megemlékezési gyakorlataik. A digitális média korszakában immár általánosan elterjedt jelenség az, hogy az offline ünnepek, megemlékezések bekerülnek az online világba. Még a legkisebb cégek, intézmények is igyekeznek online tartalmat gyártani a tevékenységükről, felismerve azt, hogy nemcsak a fiatalkorú felhasználókat, de a fölöttük járó jónéhány generációt sem lehet már elérni a szociális média előtti kommunikációs eszközökkel. Fogalmazhatunk úgy is, hogy felismerik azt, hogy a társadalom, amelyet megcéloznak tevékenységükkel, a netre költözött. Ennek következményeként személyek, intézmények egyaránt igyekezenek részt venni a(z ünnepi) digitális tartalomgyártásban illetve – továbbításban. Az intézmények széleskörű részvételének részben a marketinggel kapcsolatos oka van, hiszen minden intézmény, legyen akár kereskedelmi, akár állami, akár a civil szférához tartozó, forgalmazzon akár kereskedelmi, akár más természetű terméket, vagy szervezzen bármilyen rendezvényt, eseményt – szeretné eladni a termékét. A szociális média felületein zajló ünnepi megosztás-folyamatban 106 SZIKSZAI MÁRIA való aktív részvétellel azonban ezek a szereplők nemcsak a saját terméküket adják el, hanem egyben a saját lokális közösségükhöz való tartozásukat is jelzik azzal, hogy az adott ünnepi alkalomra szánt tartalmat gyártják illetve népszerűsítik. Szoktuk mondani, hogy az emlékezés mindig az egyén ügye, de a társadalmi interakciói nyomán alakul ki az, hogy ki mire emlékszik, illetve miről emlékezik meg. Az egyes társadalmi csoportok felvetni látszanak azt a kérdést, hogy vajon mit nem szabad elfelejteniük. Ennek érdekében minden csoport kiválasztja a régmúltnak azon eseményeit, amelyeket látszólag közös megegyezéssel erre alkalmasnak talál. Csakhogy az, ami ezután következik, az nem a szó szoros értelmében vett emlékezés, hanem megemlékezés, felidézés, emlékeztetés. Ezt a rendeltetést szolgálják a rendszeresen visszatérő ünnepek. Ezeknek az ünnepeknek a célja az, hogy a régmúlt egyes eseményeit ünnepi formában jelenítsék meg (Assmann 2004: 53), illetve a részvételük által az egyének részesedjenek a közös tudásból, amely az identitásuk alapjául szolgál. Ezen ünnepek történelmi eseményeket idéznek fel (pl. március 15.), vagy vallásos tartalmuk van (ld. a húsvéti ünnepkört). A kulturális emlékezet, ahogy ezt a régmúlt eseményeire történő emlékezést Jan Assmann nevezi (Assmann 2004), valójában egy pszeudo-emlékezés, más szóval megemlékezés a régmúlt eseményeiről, felidézése a régmúlt eseményeinek akár azok elbeszélése, akár újra eljátszása révén – tehát megemlékezés, és nem emlékezés. Assmann maga is említi a könyve első lapjain az elektronikus média megjelenését és azt, hogy ezzel együtt megjelent a külső adattárolókba kihelyezhető memória technológiája. Azóta a technológiai fejlődés ugrásszerű változásai megteremtették a szociális média felületeit, és ez gyökeresen megváltoztatja az emberek múlthoz való viszonyát. Egyrészt azáltal, hogy az ünnepeik (is) a netre, és ezen belül immár a közösségi oldalakra költöznek. Másrészt azáltal, hogy az emberek a szociális média felületeit arra használják, hogy elmondják saját hétköznapjaikról szóló egyéni történeteiket. A szociális média felületein megjelenő bejegyzések nem a klasszikus értelemben vett összefüggő élettörténetek, de funkciójukat tekintve annak feleltethetők meg azzal a különbséggel, hogy ma már az adatközlők nem visszatekintenek az életük egy adott pontjából, és úgy mesélik el az életüket, hanem nap mind nap teszik ezt azzal, hogy aktívan forgalmaznak információkat a hétköznapjaikról. A jelen tanulmány két ünnepi mozzanat adataiból indul ki. Egyik ünnep rögzített naphoz kötődik (március 15.), a másik mozgó ünnep (a húsvét). Ezek 2018-ban egymástól két hét távolságra kerültek. Az elemzés a legismertebb szociális média felületén, a Facebookon történt megosztásaiból nyert adatokat használ, és azokat a tartalomelemzés módszerével dolgozza fel. Kiegészítő adatként figyelembe vesz más elektronikus csatornán, pl. emailben terjedő hasonló tartalmakat is. Fő adatsorként egy kiemelt felhasználói hírfolyamban megjelenő adatokat használja, és kontrollanyag gyanánt további néhány felhasználó által gyűjtött adatsort is hasznosít.5 Az adatgyűjtés első lépéseként minden megosztásról adatsor 5 Nagypál Nóra, Péter Mária, Vass Noémi egyetemi hallgatók végeztek adatgyűjtést e célból, ezt a tanulmány kontrollanyagként veszi figyelembe. DIGITÁLIS ÜNNEPLÉS 107 készült, amelyben a megosztás kontextusára, illetve annak tartalmára vonatkozó kulcsszavak kerültek. A húsvéttal kapcsolatban 143 adatfelvétel, a március 15-i ünneppel kapcsolatban 95 adatfelvétel történt az elsődleges forrásból. Az adatok gyűjtése az ünnep előtt egy héttel kezdődött és utána egy héttel zárult. Ezt követte egy értelmező leírás, majd az adatok elhelyezése egy tágabb elméleti keretben, azaz a tulajdonképpeni elemzés. A szociális média arra sarkallja a felhasználókat, hogy aktívan vegyenek részt a tartalmak gyártásában és népszerűsítésében. A felhasználók azonban nem azonos módon vesznek részt ebben a folyamatban. Vannak igen aktív felhasználók – az eddigi legextrémebb számadat, amit e sorok írója dokumentált, az egy személy által létrehozott napi 51 bejegyzés volt. Ezen belül is vannak olyan felhasználók, akik eredeti tartalmat gyártanak, és vannak, akik kizárólag a mások által gyártott tartalmak továbbítására rendezkedtek be. Másik kategóriát képeznek a kevésbé aktív felhasználók, akiknek a tevékenysége nem a tartalmak gyártásában vagy megosztásában merül ki, hanem a tartalmak aktív fogyasztásában, azaz véleményezésében. És végül ott vannak a passzív fogyasztók, akik nem, vagy igen csekély mennyiségű tartalmat tesznek közzé, továbbítanak vagy véleményeznek, viszont részt vesznek a felület életében mint fogyasztók és megfigyelők. Az, hogy melyik felhasználó milyen formában és milyen minőségű tartalommal vesz részt a szociális média felületein zajló közösségi életben, igencsak attól függ, hogy milyen kulturális, társadalmi háttérrel rendelkezik. És ez határozza meg a részvételének a tudatosságát is. A szociális média felületein ugyanis ugyanúgy viselkedési szabályok érvényesek, mint bárhol a valós világban. Az egyes társadalmi és ismeretségi körök adott esetben igen eltérő viselkedési szabályokat éltetnek. Ezek a szabályok részben a való életben létező szabályoktól függenek, ám számos olyan norma van, amely tipikusan ezen a felületen működik. Két ünnepi alkalmat választottam annak szemléltetésére, hogy miként működik az Assmann által kulturális emlékezetnek nevezett jelenség az online világban. Egy világi ünnepet, március 15-ét, illetve egy vallási ünnepet, az idén két héttel később sorra kerülő húsvétot. Március 15. ünnepe Intézmény, foglalkozások, szocializáció Egyes intézmények, mint amilyenek a múzeumok, alkalomhoz illő programokat szerveztek az ünnep alkalmából, majd gondoskodtak a visszacsatolásról is: az ezeken a programokon készült fényképanyagot közzétették a szociális média felületein. Az ünnep alkalmából a múzeumban tett csoportos látogatások jó alkalmat jelentenek múzeumpedagógiai foglalkozások szervezésére. A megosztott fényképeken többnyire a résztvevő kisgyerekeket látjuk, akik foglalkozáson vesznek részt: magyarázatokat hallgatnak, kiállított tárgyakat nézegetnek vagy feladatlapokat töltenek ki. A fényképeken a gyerekek nemcsak a szokásos kokárdát, hanem kokárdával ellátott, nemüknek megfelelő, színes papírból készített fejfedőket viselnek. Az intézmény látványosan a 108 SZIKSZAI MÁRIA jelmezekre helyezte a hangsúlyt, erre enged következtetni az is, hogy maguk a munkatársak is beöltöztek korabeli egyenruhába, és így mutatták be a korszak jellemzőnek tartott viseletét. Az említett múzeum a fényképek mellett pár másodperces amatőr videofelvételt is megosztott az ünnep előtt két nappal, ezzel érzékeltetve – ahogy fogalmaznak – az ünnepre hangolódást. Ezen a felvételen az intézménybe látogató óvodás gyerekek az óvónő vezetésével szavalják Petőfi Sándor Nemzeti dal c. versét. A szavalás közben az egyes verssorokat széles gesztusokkal kíséri az óvónő (például az összeszorított ököllel feltartott kar az esküről szóló sornál), és a gyerekek igyekeznek a gesztusokat is követni. Az ünnepi rendezvénnyel kapcsolatos vizuális tartalom megosztása egyike a széles körben elterjedt intézményi népszerűsítő technikáknak. Bár a tartalmak intézményesek, hiszen a munkatársak egy múzeumban lefolytatott tevékenységet dokumentáltak, ezeknek a tartalmaknak a közzététele mégis személyes volt, és nem intézményes. Ez azt jelenti, hogy a fényképanyagot előbb egyik munkatárs töltötte fel a saját személyes oldalára, és csak utólag onnan osztották meg a múzeum oldalára – azaz nem választották el a magánéleti és a szakmai tartalmakat, nem kezelték külön ezeket. A leírt esemény és a köré szervezett mediatizálás tulajdonképpen több szinten teszi aktívvá a közösséget. Maga az esemény mint aktivitás a gyerekek szocializációját szolgálja, akkor is, amikor bekapcsolják őket a jelmezek készítésébe, illetve akkor is, amikor a felnőttek maguk is beöltöznek jelmezbe, és így mutatják be a korabeli viseletet vagy a korabeli tárgyi eszközöket. A szocializáció része az is, hogy ágyú másolatát, fegyvereket mutatnak be a kisgyermekeknek, vagy hogy olyan szöveg elszavalását várják el tőlük, amely messze meghaladja a korosztályuk által befogadható szövegek érthetőségi szintjét. Mindez részben a közösség azon igyekezetét szolgálja, hogy építse, erősítse a saját identitását azzal, hogy a maga számára fontosnak tartott ünnepek alkalmával foglalkozást szervez kisgyermekeknek és rámutat az ünnep jelentőségére. A kisgyermekek szülei, rokonai, az érintett felnőtt közösség tagjai viszontláthatják gyermekeiket a fényképeken, és megerősítést nyernek arról, hogy azok neveltetése a megfelelő úton halad. Család, szocializáció Gyakori ezeken a felületeken az, hogy a kisgyerekes szülők a gyerekük szocializációs folyamatából osztanak meg a naphoz illő tartalmat. Egy ilyen példában egy a kisgyerek által elmesélt nyelvbotlást mesél tovább a szülő. Ráadásul a történet 3 évvel korábbi, és emlékként jön elő a megosztó számára, aki 3 év múlva is újra megosztja a tartalmat. A szülő kihasználja ezzel a szociális média felülete által nyújtott lehetőséget, hogy megtekintse azokat az anyagokat, amelyeket a korábbi években ezen a napon tett közzé az oldalon. Tapasztaljuk, hogy a kisgyermekes szülők előszeretettel élnek ezzel a lehetőséggel, ők azok, akik rendszeresen teszik közzé a gyerekük előrehaladásával kapcsolatos információkat, és akik számára az emlékeztető funkció jó alkalom arra, hogy felerősítsék a korábbi időszakra történő rácsodálkozást. DIGITÁLIS ÜNNEPLÉS 109 Egyházi szervezetek üzenetei Egyházi szervezetek, lelkészségek, plébániák is a megfelelő ünnepi tartalmat igyekeztek közzétenni. Egyik fotón hazafias és vallásos tartalom kerül egymás mellé: a nagy méretű, nemzeti színű kokárdát ábrázoló fotóra Pál apostolnak a rómabeliekhez írt levelének 8.31. sz. részéből egy idézet került („Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”). A fényképen az idézet alatt feltüntették a pontos bibliai forrást is. A gesztus azon része, hogy ehhez a bibliai szöveghez politikai tartalmat rendelnek, nem új a magyar kultúra történetében, ám a társítás itt újabb jelentésrégetet kapott, amikor általa egy kisebbségi helyzetben levő magyar egyházi intézmény definiálja a maga támogatói és ellenfelei körét. A közzétevő oldalt 1773-an követik, és ebből ezt a fotót 59-en kedvelték, 9-en továbbosztották. Ezt a számot az oldalukon az elmúlt egy évben csak a karácsonyi üdvözlő bejegyzésük fotója haladta meg. Fontos itt az is, hogy ki továbbította a tartalmat: nyugdíjas korú, a lelkészség településén élő, de körzetileg nem közvetlenül oda tartozó, alacsonyan képzett férfi felhasználó osztotta tovább a tartalmat, aki meglehetősen aktív megosztó tevékenységet folytat a felületen. Ő maga nem produkál tartalmakat, nem viszonyul reflexíven a mások tartalmaihoz, hanem csak továbbítja azon tartalmakat, amelyek például nemzeti ügyet, vagy az élet nagy igazságait kívánják megfogalmazni érzelgős, olykor patetikus idézetek segítségével. Alkalmazások az ünnepre Egyes ünnepi alkalmak app-ok, azaz alkalmazások sokaságát kínálják a felhasználók számára. Az alkalmazások olyan, a felületbe beépített programok, amelyek nagy tömegeket érintő események alkalmával megjelennek a szociális média oldalain, és amelyek segítségével a felhasználók jelezhetik az adott témával kapcsolatos egyetértésüket, támogatásukat. Világszinten érdeklődésre számot tartó hírek, országos tiltakozások, állásfoglalások vagy nagyobb ünnepek alkalmával jelennek meg, olyankor, amikor tömegek érintettek. Számos ilyen alkalmazás – népszerű nevén app – jelenik meg március 15-e táján is. Ezek használatával néhány napig a felhasználó profilképéhez, többnyire annak egy sarkába, képi tartalmat rendel a program, legtöbbször egy nemzeti színű jelzést, zászlót, kokárdát. A felhasználók egy része élni szokott ezekkel a lehetőségekkel, számukra ez is az ünnephez való csatlakozást jelenti. Ehhez képest kilóg a sorból az a felhasználó, aki profilképet váltott ezen a napon, de nem az ünnep miatt, az új profilkép ugyanis egy hétköznapi portré, ünnepi jelzés nélkül – miközben a hírfolyamot ellepték az ünnepi színű profilkép-váltások. Az, hogy kutatóként rácsodálkozunk az ünnepnapon, de nem az ünnep alkalmából cserélt kép esetére, világosan mutatja azt, hogy a kutatói várakozás is az ünnepi jelek látványa körül definiálódik. Felhasználói félreértések mint megértések Egyik közzétett fényképen egy intézmény ajtaja látszik, amelyre egy lapra nyomtatott értesítést függesztettek ki arról, hogy március 15-e alkalmából az 110 SZIKSZAI MÁRIA intézményben munkaszüneti napot tartanak. A szöveg kétnyelvű. A román szöveg csak azt közli, hogy munkaszüneti nap van, a magyar azonban ennél részletesebb, hozzáteszi azt is, hogy a magyar nemzet ünnepe a nap. Az értesítés szövegét színessel nyomtatták, fehér alapon piros és zöld betűkkel. A magyar szöveget keretbe tették, és a keret sarkába kokárdát illesztettek. Az alatta olvasható román szöveg körül nincs keret és kokárda, de azt is zöld színnel nyomtatták. A fényképet egy politikus, helyi választott vezető tette közzé azzal a kísérő szöveggel, hogy ez a nap immár nyolc éve munkaszüneti nap a helyi közigazgatási intézménynél. Azonban az, aki továbbosztotta a bejegyzést, azt írta saját megjegyzésként hozzá: „végre.” Két üzenet olvasható ki a megosztásból. Az egyik a politikus üzenete, amely rámutat arra, hogy az adott nap munkaszüneti nap, és erre ő büszke. Nem lehet nem észrevenni a politikusi igyekezetet, amely a saját megvalósításaira hívja fel a potenciális szavazói bázisának figyelmét a szociális média eszközével. A másik üzenet a figyelmetlen megosztóé, aki látványosan félreérti a politikus megosztását. Feltehetőleg csak a fotót nézte meg, amely nemzeti színű betűkkel üzente, hogy munkaszüneti nap van az intézményben, és figyelmen kívül hagyta a fotót kísérő szöveget, amely hozzátette, hogy ez immár 8 éve van így. Ezért ő, aki tovább osztotta a tartalmat, elégedetten nyugtázta a munkaszüneti napot, mint egy friss eredményt, és odaírta a maga részéről: végre. Ez egy apró, de tipikus példája annak, hogy a szociális média felületein a félreértések, rosszul értelmezések mindennaposak, hogy a felhasználók figyelmetlenek, esetenként tájékozatlanok, és hiányos ismereteik ellenére is minden odafigyelés vagy ellenőrzés nélkül fogyasztják és terjesztik a szemük elé kerülő tartalmakat. Ünnepi forgatókönyvek A megosztott tartalmak jó része valamely ünnepi rendezvény programjára hívja fel a figyelmet. A rendezvények hírét általában egy plakát kíséri, amelyen szerepel az esemény helyszíne, időpontja és programja. Egyik plakáton Petőfi Sándor szobrának fotója szerepel háttérképként. A plakát zöld háttérszínt és piros vonalakkal kiegészített visszafogott designt kapott, és arról értesíti az érdeklődőket, hogy március 17-én a katolikus templomban celebrált liturgia után koszorúzásra kerül sor, majd fellép a helyi néptáncegyüttes. A megosztás jó példája a klasszikus forgatókönyvnek, amely szerint egy kisebb közösségben a megemlékezés templomi szertartással kezdődik, koszorúzással folytatódik, majd néptáncosok előadásával zárul, azaz a vallásos és a nemzeti identitás építésére alkalmas két mozzanat keretezi magát a megemlékezést, a koszorúzást. Az, hogy nem a napján, azaz csütörtökön, hanem két nappal később, szombaton szervezték meg, jól mutatja a szórványban élő közösség gyengülő erejét: mivel a közösség létszáma fogyatkozóban van, ezért nem várható, hogy munkanapra eső ünnep napján az emberek ünnepelni mennek, és ezért elmaradnak a munkahelyükről. Szemben áll ez az előző példával, amely a tömbmagyarság egyik településén a közigazgatás intézményében elrendelt munkaszüneti napot említi. DIGITÁLIS ÜNNEPLÉS 111 Nemzetiségek jókívánságai Több példa volt arra, hogy román nemzetiségű felhasználó oszt meg egy illusztrációt, amelyen román és magyar nyelven szerepel egy felhívás szövege: „NE hagyd hogy félrevezessenek / NU vă lăsați manipulați” – így, a magyar szövegben helyesírási hibával. A szöveg mögött két egymás kezét fogó, magyar és román nemzeti színekkel megrajzolt alak látható. A képet kísérő szöveg első részét magyarul írta a bejegyzés román nemzetiségű készítője, a többit románul. A szöveggel boldog március 15-ét kíván minden magyar nemzetiségű ismerősének, különösen a közeli munkatársainak, akiket meg is nevez. Nemzetiség (ön)definíciója Vegyes nyelvi környezetben élő felhasználó kokárdát ábrázoló képet osztott meg, saját kísérő szövegeként a magyarság definícióját írta hozzá, mintha ezen a napon a legfontosabbnak azt tartaná, ha tisztázhatná, hogy ki a magyar. Hashtag-eket használ, (#magyarnakszülettem, #istenáldmegamagyart) és szívecske-ikont tesz a bejegyzése végére. A felhasználó, aki kiegyensúlyozatlan kétnyelvű közegben él, amelyben az általa gyakrabban használt nyelv (a magyar) állandó visszaszorítással szembesül, a március 15-i bejegyzésében a nemzeti csoporthoz való tartozást emeli ki. A március 15-i ünnep jó alkalom számára arra, hogy a csoporthoz való tartozását nyilvánosan is megerősítse. Digitális humor Az ünneplés témája olyan magyar nyelvű oldalakon is helyet kapott, amelyek célja a szórakoztatás. Egyik ilyen egy Magyarországról működtetett fiktív karakter humoros oldala, amelyet 1,3 millió személy követ, és amely egy alkoholista papot személyesít meg. Az oldal március 15-én viccesnek szánt szöveg kíséretében osztott meg egy kocsmabelsőt ábrázoló korabeli metszetet. A szöveg így szólt: „Pilvax. Mert az igazán jó balhék mindig egy kocsmában kezdődnek.” A bejegyzés, amelyet a vizsgált anyagban több alkalommal is megosztottak, humoros, ám túlmutat a hétköznapi humoron, hiszen egyben önreklám is. Az oldal működtetői ugyanis márkát építettek a valamikor humoros, szórakoztató online profilként indított karakterből, azaz egy idő óta kiléptek a virtuális világból a karakterükkel, és a való világban működtetnek kocsmákat. Erre utal a március 15-i bejegyzésük is, és ezért tekinthető okos marketing-fogásnak, nemcsak ünneplésnek. Kreatív ünnep Visszatérő eleme a március 15-i megosztásoknak az a fénykép-sorozat, amely egy elképzelt, korabeli, csoportos facebook-beszélgetést produkál. A beszélgetés szereplői az eredeti 1848-as hősök, akik a mai csevegőprogramok stílusában beszélgetnek arról, hogy hogyan készülnek a másnapi forradalmi napra, például Petőfi Sándor hogyan morfondírozik a híres versének egy-egy sora fölött, miközben Júlia a vacsorához szólítja. 112 SZIKSZAI MÁRIA A fotó nem új, évek óta előjön ezekben a napokban. Arról szól, hogy vajon hogyan nézne ki az adott előeste, ha a mai fiatalok eszközeivel kommunikánának a főszereplői. Az ötletet más, széles körben ismert események kapcsán is látni lehetett, pl. az egri vár megtámadásáról is írtak hasonló beszélgetést, de ismert a román kultúrában is, ilyen pl. a Mioriţa Facebook-változata. Egy fényképen egy Petőfi Sándorrá montírozott férfialak látható. Eredetileg ez Brad Pitt színész ikonikussá vált fényképe, az arcát azonban itt kicserélték Petőfi Sándor arcára. Az eredményként Petőfi Sándort mint mai vonzó fiatal férfit látjuk, afféle milyen lenne, ha... próbálkozásként. A képet Lackfi János magyarországi költő tette közzé, kísérő szövegként saját szövegét mellékelte. A szöveg címe: Bejegyzések a márciusi forradalmár csoportból. A szöveg hosszabb az ezen a felületen megszokottnál, a digitális média zsargonját használja a forradalom korabeli kontextusban, és a szociális média felületének szokásos fordulataiba illeszti bele az 1848-as történéseket, pl. „Haynau megbökte őt: Kossuth Lajos. Láncos buzogánnyal”, vagy „Haynau meghívta őt: Sándor orosz cár, Honfoglaló játékra.” A kép és szöveg a forradalmi üzenet friss és kreatívnak szánt formába történő áttöltése. A bejegyzést erdélyi felhasználók is továbbosztották. Reflexió a szabadságról Egy további március 15-i megosztás egy olyan fotó, amelyen egy félig romokban álló lakásbelső látható, lakásból kifele fényképezve. A lakásnak nincsenek ablakai, robbanásban keretestől kitörtek, a padlón romhalmaz. Egy ágy szélén egy idős, fehér hajú és szakállú férfi ül, pipázik. Mellette egy régi lemezjátszó van, amelynek a teteje felemelve, lemez a helyén. Mintha azt hallgatná. A lemezjátszó oldalán látszik, hogy karral fehúzható, azaz áram nélkül működött, tehát valóban azt hallgathatta. A kép eredeti megosztója annyit írt mellé: Aleppo, Syria. A fénykép nem friss, már korábban ismert volt az online világban. A március 15-i továbbosztója ezt írta hozzá: „Ennyi. That’s all.” A kontextusához hozzátartozik az, hogy a fotót egy kolozsvári értelmiségi felhasználó osztotta meg március 15-én. Nyilván nem volt véletlen a választása: a szabadságért vérbe boruló Európa ’48-as képe és a közelkeleti ország szabadságharca között vonta meg a párhuzamot. És bár anélkül tette, hogy ezt részletesebben kifejtette volna, az üzenet mégis nyilvánvaló volt: mivel az adott napon osztja meg, amikor minden magyar felhasználó hírfolyamában dominálnak a nemzeti töltetű ünnepi posztok, ez kép valóságossá teszi a szabadságharcot, megmutatva egyik jelenleg is zajló háború kegyetlen és még mindig reménytelen arcát is. Látványos kontraszt a színes papírmasék és szalagok világa, és eme romos, áramtalan, földig lerombolt lakhely képe között. Egy utcai fotón egy étterem elé kiállított tábla látható, amelyre krétával a menüket szokták felírni. Ezen most ez áll: „Petőfi borda, Kossuth kifli, 1848 Ft”. Az 1848-as forradalom hőseiről elnevezett ételekből összeállított menü árát ötletesen 1848 ft-ban állapították meg. A kreatív ajánlatot felkapta a blogszféra, és elterjedt a szociális média felületein, megosztották erdélyi felhasználók is. Bár az DIGITÁLIS ÜNNEPLÉS 113 étterem bevételt is remélt az ötlettől, nyilvánvalóan a távolabb élő felhasználók csupán az ötletessége miatt terjesztették. Ünnep a hétköznapok nyelvén Egy további fényképsorozaton kolozsvári magyar értelmiségiek láthatók, amint szakácsruhákba öltözve főznek egy intézeti konyhán. A megosztás mellett román nyelvű kísérőszöveg olvasható, amely szerint a helyi polgármesteri hivatal kantinjában önkéntesekként magyaros ételt, gulyást főztek március 15-e alkalmából. A történet kontextusa is releváns: a szóban forgó értelmiségiek rendszeresen végeznek önkéntes munkát a polgármesteri hivatal kantinjában, amelyet a szegények kantinjának is neveznek. Különleges csak az adott napi menü megválasztása volt, amelyel tisztelegtek az ünnep előtt. Az ünnep nyelvi fordulatai Az ünnepi bejegyzések szóhasználata néhány kulcsszó körül szerveződött. A március 15. alkalmából megosztott tartalmak szóhasználatában legtöbbször a méltóságteljes, hős, megemlékezés, ünnepi, emlék, szabadság szavak fordultak elő. Néhány példa: Emlék, ünnep, üzenet (újságcikk címe) Március idusát köszöntő ünnepi tárlat (újságcikk címe) Itt az idő, most vagy soha (kísérőszöveg) Ifjaink hajdani márciusi ifjakra emlékeztek. A viseleteket büszkén viselik az –k (együttes neve). (kísérőszöveg) Méltóságteljes iskolai ünnepség (újságcikk címe) Nem engedtek a 48-ból (kísérőszöveg) Magyar vagyok! Megosztom! (fényképfelirat) Ma is lehetünk hősök! (politikai párt szlogenje) Szuper Petőfi (újságcikk) Freedom (bejegyzés) Talpra magyar! (kísérőszöveg) Ünnepi megemlékezés az 1848-as forradalom kitörésére (fényképalbum) Ünnep. Megemlékezés. (kísérőszöveg) Ugyanez elmondható a hashtag-ekről is – arról a tartalomhoz hozzárendelhető kulcsszóról, amely révén ezen a felületen csoportosítani lehet az egyes hasonló tartalmakat. A vizsgált megosztásokban aránylag kevés hashtag-et használtak, és ezek az ünnep hagyományos arculatához kapcsolódtak: #MárciusTizenöt, #Március15 #kokárda, #magyarnakszülettem, #istenálddmegamagyart, #reformerek, #JókaiMór, #ünnep, #Cluj Általános jelenség az, hogy a bejegyzésekkel a felhasználók többnyire az esemény színpadias részét örökítették meg: a közzétett fényképeken kórus énekel, 114 SZIKSZAI MÁRIA koszorúzáshoz összegyűlt tömeg látható ünneplőben. Az ünneplő viselet részben azt jelenti, hogy egyesek népviseletben, kitűzött kokárdákkal, mások választékos öltözetben láthatók, ruhájukon ugyancsak kokárdával. Szónok beszél színpadon vagy mikrofon előtt, színpadon népviseletben táncoló néptáncosok, gyerekek szavalnak, énekelnek zászlókkal feldíszített színpadon. Az események forgatókönyve, az azokról forgalmazott képek mind-mind egy fennkölt diskurzust építenek az eseményekről. Ezt erősítik a forgatókönyvek, amelyekben kiemelten vannak jelen az egyházi rítusok, a koszorúzások, de az eseményről való utólagos beszédmódok is: az esemény legünnepibbnek szánt mozzanatairól készített fotók közzététele, továbbosztása, az újságcikkek megosztása, a kísérőszövegekben az adott szófordulatok, kifejezések használata. Nagyon ritkán szakad el a diskurzus ettől a fennkölt hangulattól, és válik személyessé, és még ritkább esetekben válik kreatívvá. Személyessé csak olyankor válik, amikor az ünneplő szereplők szelfiket (saját magukról fotókat), esetleg családi fotókat készítenek az eseményen vagy az ünnepség után, ám ez meglehetősen ritkán fordul elő. Kreatívvá pedig akkor, amikor új formába csomagolják a forradalom üzeneteit. Feltűnő, hogy ez utóbbi csak nagyon kevéssé jellemző az erdélyi bejegyzésekre, megosztásokra. Amennyiben erdélyi felhasználóhoz köthető az újító, kreatív tartalom, a vizsgált anyag esetében mindig egy magyarországi tartalmat osztanak tovább. Húsvét Vallásos regiszterek A húsvéti ünnepkör vallásos és populáris regiszterei keverednek a szociális média felületeinek hírfolyamaiban. A vallásos regiszter többnyire egyházi személy vagy -intézmény tevékenységéhez kötődik, amelyet az ezekre a tartalmakra érzékeny felhasználók tovább terjesztenek. Egyik ilyen példában egyházi szereplő készített bejegyzést azzal kapcsolatosan, hogy a húsvéti nagyhéten az egyes napokon milyen eseményekre emlékezik a keresztény közösség, azaz mi történt azon a napon Jézussal. Gyakorlatilag egy infografikát látunk, amelyben a nagyhét minden napja egy-egy sort kapott. Minden sorban röviden összefoglalva, közérthető egyezményes jelekkel és szöveggel kísérve ismertetik az egyes napok jelentőségét. Ez a bejegyzés egyike azoknak, amelyek leginkább úgy mutatnak rá a húsvéti nagyhétre, mint rituális megemlékezésre. Az egyházak képviselői különösen aktívak ezekben a napokban az online felületeken. Egy másik példában egy teljes húsvéti prédikáció szövegét tette közé bejegyzésként egy egyházi szereplő, és azt a követői megosztották. Más egyházi személy a saját blogján közzétett húsvéti prédikáció linkjét osztotta meg, illetve később fényképsorozatot tett közzé a feldíszített templombelsőről is. Egy harmadik példában egy egyházi személy a megyei napilapban megjelent húsvéti prédikációja linkjével kísérte a szociális média felületén közzétett húsvéti jókívánságait. DIGITÁLIS ÜNNEPLÉS 115 Gyerekek, foglalkozások A szocális médiában közzétett húsvéti tartalmak egy része az egyes kisebb közösségekben, családokban ekkor szokásos tevékenységekre összpontosítottak. Ide tartoznak a kisebb közösségek által szervezett tematikus alkalmak, mint például a gyerekeknek szervezett játszóházak, amelyek keretében tojást festettek vagy egyéb, az alkalomnak megfelelő játékban vettek részt. Ezekről nagy számú fényképet tettek közzé a szervezők, más esetekben a szülők. Jókívánság A húsvéti jókívánságok ezen a felületen többnyire a digitális korszakot megelőzően elterjedt képeslapokról ismert szövegfordulatokat alkalmazzák, nagyon kevés variációval: a kellemes vagy áldott jelzők szerepelnek legtöbbet a jókívánságokban. Ritkán kívánnak sok locsolót a fiatal lányoknak. A jókívánságok képanyaga már sokkal nagyobb variációs skálán mozog: a bibliai jelenetektől a színes, vidám nyuszis, piros tojásos jelenetekig, a magasművészeti ábrázolásoktól a zsánerképekig széles a mozgástér. Az egyik leggyakrabban visszatérő motívum a piros tojás mellett a húsvéti nyúl, és gyakoriak az ezeket felhasználó humoros, vicces illusztrációk megosztása. Szépirodalom húsvétkor A megosztások között gyakoran szerepelt a húsvéttal kapcsolatos szépirodalom, azaz egyes felhasználók húsvéttal kapcsolatos versek szövegét osztották meg. A jelen vizsgálat anyagában a Pilinszky János, Dsida Jenő, Babits Mihály, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes versei voltak a visszatérők, de nem egy felhasználó saját verssel jelentkezett. A húsvét alkalmából verses anyagok megosztása is az emlékezés gesztusaként értelmezhető, hiszen a megosztó ezzel a gesztussal jelzi, hogy megemlékezik az adott bibliai eseményrıl, csak ehhez egy költő által megfogalmazott sorokat használja. Ezzel a gesztussal nyilván az adott költőre és alkotására is felhívja a figyelmet, de az is benne van a gesztusában, hogy saját magáról milyen információt kíván közölni a világgal: én így ünnepelek, az én társadalmi hátteremhez ez illik. Festmény, szakmabelitől Egy múzeumi szakmában dolgozó felhasználó egy festményt és egy bibliai idézetet választott a húsvéti posztja tartalmául. A festmény a keresztvitelt ábrázolja, és a felhasználó a festmény pontos adatait is feltüntette a bejegyzésben: ki készítette a festményt, mi a címe, mikor készült, hol őrzik. A bibliai idézet azonban, amelyet a felhasználó hozzátett, nem egy találomra választott szöveg, hanem a megosztott festményen látható szövegszalagon fut végig. Talán az sem véletlen, hogy a saját múzeumának egyik festményét választotta erre az alkalomra, és a képet a múzeum vízjegyével ellátott formában tette közzé. Gesztusával megmutatta, hogy a szociális 116 SZIKSZAI MÁRIA média felületén is fontosnak tartja a szakmaiságot, ugyanakkor a saját munkahelyére is felhívta a figyelmet. Zenei tartalom versus közélet A Youtube portál zenei kínálatából a húsvéti passió zenei feldolgozásai is megjelentek a hírfolyamokban. Az egyik ilyen posztoló ezt azzal a személyes kéréssel vezette fel, hogy a három napos egyházi ünnep idejére az ismerősei szüntessék be a politikai tartalmak gyártását – lévén ez az időszak politikai kampányidőszak is. Ebben a felhasználói megközelítésben a komolyzenei feldolgozás megosztásának gesztusa a lecsendesedést szorgalmazza, amellyel szemben áll a zajos közélet. Kultúrák sokszínűsége, néprajzostól Néprajz szakot végzett felhasználó adatközlői szöveget tett közzé, amely arra kívánt magyarázatot adni, hogy miért piros a húsvéti tojás. A közösségi média azonban nem csak az ismeretterjesztés eszköze tud lenni, hanem a vita színtere is. Ebben az esetben is azonnal került olyan felhasználó, aki nem néprajzi adatként, a kulturális sokszínűség egy példájaként értelmezte a tartalmat, hanem valamiféle kinyilatkoztatásként, amelynek mindenki számára kötelező érvényű igazságtartalma van, és ennek megfelelően kifogásolta a közzétett tartalmat. Jókívánság idegen nyelven, nem idegeneknek Egy finn nyelvet is ismerő, de azt a hétköznapjaiban nem használó felhasználó kizárólag egy finn nyelvű szöveget és kiscsirkés zsánerképet ábrázoló üdvözlőlapot tett közzé, amely mellé kizárólag finn nyelvű kísérő szöveget írt. Gyakori eljárás a felületen az, hogy valaki több nyelven megfogalmazza ugyanazt az üzenetet, egyes felhasználók akár a hétköznapokban is így járnak el, de ez esetekben az adott felhasználónak nagy számú a csak az egyik vagy a másik nyelvet ismerő ismerősi csoportja. Itt azonban a felhasználó ismerősei között nem nagyon találni a finn nyelvet ismerőket. A megosztás tehát ebben az esetben nem az ismerősöknek szánt jókívánság funkcióját töltötte be, hanem a saját image-ét kívánta ezzel építeni a megosztó azzal, hogy felhívta a figyelmet az általa ismert, a lokális közösségében egzotikusnak számító nyelv ismeretére. Kereskedők kereskednek A kereskedők sokkal látványosabban kihasználták a szociális média felületein a húsvéti ünnepkört, mint a március 15-it. A kézművesek már az ünnep előtt egy héttel sorozatos posztokban hívták fel a figyelmet a húsvéti tárgykészletükre. Egyes kereskedők játékot szerveztek az online felületen, amely keretében valamely termékük népszerűsítésére kérték a közönségüket, azt ígérve, hogy jutalmul ajándékcsomagot sorsolnak ki. A felhasználók előszeretettel hansználták a kézműves termékek fényképeit DIGITÁLIS ÜNNEPLÉS 117 a jókívánságuk mellékleteként, sőt volt olyan példa is, amikor egyáltalán nem vált szét a húsvét és a népművészeti téma: egy megosztásban például a háza falára népművészeti mintát rajzoló idős asszony fényképe kísérte a felhasználó húsvéti jókívánságát. A fényképnek láthatóan nem volt köze a húsvéthoz, hanem csak a népművészethez, ám a bejegyzés készítője kézműves szakmában dolgozik, az affinitása innen eredeztethető. De nemcsak a kézművesek láttak üzleti lehetőséget a húsvéti ünnepkörben. Egyik továbbosztott tartalom arról szólt, hogy egy közeli kalandpark kincsvadászatra hívta a gyerekeket: a cég alkalmazta a szokásos tevékenységét a húsvéti ünnephez, arra számítva, hogy a gyerekes családok tematikus napot töltenek majd el náluk. Állatvédők Az ünnepi időszakban megszólaltak az állatvédők és a velük szimpatizáló felhasználók is, akik arra kérték az ismerőseiket, hogy ne vásároljanak és ajándékozzanak élő nyulat, mert a tapasztalat szerint a megajándékozottak utólag nem tudják az ajándékba kapott állatoknak megfelelően gondjukat viselni. A felhasználók egy jól meghatározható köre érzékeny az ilyen típusú tartalomra is. Egészséges táplálkozás hagyományos ünnepeken Kihasználták a lehetőséget a nutricionisták is, és az egészséges életmód mellett kampányoltak. Miközben a húsvéti ételkészítés a receptes oldalaknak és az azokat követőknek az egyik kiemelt témája, egyes felhasználók arra próbáltak reflektálni, hogy nézetük szerint a hagyományos ételeket egészségesebb ételekre kellene felcserélni, és ennek érdekében olyan recepteket terjesztettek, amelyek nézetük szerint ennek megfelelnek, mint amilyen például a „minden mentes csokikrém” recept volt. A terített asztal ünnepe Egyik legelterjedtebb bejegyzési minta az ünnepi asztal fényképe. Az asztalon fehér vagy népi mintás asztalterítőn a házigazda által ízlésesnek tartott elrendezésben láthatók az ünnep kötelező kellékei: a festett tojások tálban, fonott kosárban, ritkábban ágra felaggatva, sütemények, kalács, tavaszi virágok vázában. Ebédre terített asztal, népi motívumos poharakkal, kiegészítőkkel. Gyerekek főszerepben A gyerekek visszatérő szereplői a húsvéti családi fényképeknek. A szülők ilyenkor is fényképekkel kísérik végig a gyerekük szocializációs folyamatát: nemcsak azt mutatják be, hogy gyerekeik foglalkozáson vettek részt, pl. tojást írtak, hanem azt is, hogy otthon tevékenykednek az előkészületek idején, majd húsvéti locsoláson vesznek részt, kisfiúk öltönyben, amint locsolni indulnak édesapjukkal, kislányok ünnepi ruhában, tojással a kezükben, kísérő szöveg szerint várják a locsolókat. 118 SZIKSZAI MÁRIA Szociális médián kívüli média? A szociális média felületei látványosan előretörtek az elmúlt időszakban nemcsak a hagyományos kommunikációs csatornákhoz képest, hanem a többi digitális kommunikációs eszközhöz képest is. Húsvéti üdvözletek mind kevesebb számban érkeznek az elektronikus posta email csatornáin, és még kevesebb számban hagyományos posta útján, illetve ha mégis, akkor többnyire a z generáció tagjai, valamint intézmények ragaszkodnak ezekhez a formákhoz. Láttuk, hogy a húsvéti ünnepkör kapcsán forgalmazott tartalmak egyik csoportját a vallásos tartalmú bejegyzések jelentik. Ezek kimondottan az ünnep eredeti, vallásos tartalmához kötődnek, erre szeretnék emlékeztetni a közösségük tagjait. Idesorolandók az egyházi intézmények és -személyek által közzétett tartalmak, prédikációk, elmélkedések, templomokat ábrázoló fényképsorozatok, ismeretterjesztő anyagok, vagy a felhasználók által közzétett vallásos tartalmak, például a bibliai idézetek vagy vallásos zsánerképek. Ehhez közel áll az ünnepre emlékezők azon csoportja, akik szépirodalommal, képzőművészeti alkotás megosztásával, zenei feldolgozásokkal kívánnak a húsvéti történetre emlékezni. Egy következő réteget jelentenek az ünnephez más módon kötődő világi tartalmak, akár a néphagyománnyal kapcsolatosak, akár szórakoztató célúak, de ide sorolhatjuk a legnagyobb megosztási számot jelentő jókívánság műfaját is. Az, hogy ezen tartalmak közül ki melyiket választja, az határozottan attól függ, hogy milyen társadalmi helyzetből építkezik, mennyire tudatos a felhasználó, illetve milyen az a kép, amelyet saját magáról építeni kíván. Azt is mondhatjuk, hogy az egyes megosztásokban csak maga a megosztás gesztusa a közös, hiszen más lehet a jelentése akár ugyanannak a tartalomnak két különböző felhasználó általi megosztása, másra fogja használni a saját maga világában az adott tartalmat, eltérően fog építkezni belőle. Van, aki egyetértése jeléül oszt meg tartalmakat, van, aki elítélő gesztusként, és van, aki egyéb üzenetet fűz hozzá, akár ironikus, cinikus vagy más érzelmeket akar a tartalommal kifejezni. A március 15-i bejegyzések részben tükrözik a valós világban lefolytatott megemlékezések hangulatát. Látni lehet azonban, hogy a magyarországi felhasználók korosztályonként és világnézetnek megfelelően, de sokkal szélesebb műfajok mentén élik meg az ünnepet. Sokkal többször látni azt, hogy a fiatalabb, digitális világban szocializálódott korosztály a saját világához igazítja az ünnepi alkalmat – és ehhez képest az erdélyi tartalmak kevésbé kreatívak vagy formabontók. A társadalmi helyzet, a foglalkozás, az iskolázottság alapvetően meghatározza azt, hogy ki milyen tartalmat részesít előnyben. Felsőfokú végzettséggel rendelkező, tanári pályán dolgozó felhasználó például olyan receptet oszt meg, amelyet egy kortárs költő tett közzé, mint a saját gyerekkorának kedvenc fogását, vagy az egészségesnek tartott receptre hívták fel a figyelmet – ezekben a tartalmakban sosem a recept maga a központi téma, hanem valami más: az irodalmár, akitől átveszik, az egészséges életmód, amelyre rámutatnak stb. DIGITÁLIS ÜNNEPLÉS 119 Miközben a digitális média maga megpróbál emlékek őrzőjeként, generálójaként működni, ez nem több, mint afféle digitális emlékeztető; a megemlékezések generálói és működtetői maguk a felhasználók, akik magukkal viszik a szociális média felületeire az offline világban gyakorolt megemlékezéseket, az azokkal kapcsolatos értékeket és viselkedési mintákat, és ezeket az új felülethez adaptálják. Egyet kell értenünk azzal a megállapítással, mely szerint az egyes társadalmi csoportok továbbra is kialakítják, felépítik, majd belakják a múltjukat, mint az egyének a magukét (Assmann 2004: 48). A digitális média megjelenése máris megváltoztatta az ünneplést magát, hiszen az ünneplésnek új (virtuális) helyszíneket adott, és közben azt is átírta, hogy erről az ünneplésről hogyan és hol kommunikálnak a tagjai. A korábbi emlékezési színtereket kiterjesztette, a valamikori lieux de memoire-okhoz (Nora 1997), a valós színterekhez immár hozzátartoznak a virtuális színterek is. A szociális média azonban nemcsak azt teszi lehetővé, hogy információkat cseréljenek a felhasználók azzal kapcsolatban, hogy mit cselekszenek az ünnep ideje alatt, hanem azt is lehetővé teszi, hogy a tartalmak megosztása és továbbosztása révén újra és újra felmutassák az identitásuk építő elemeit, és ezzel erősítsék azt, hogy az adott etnikai, nemzeti vagy vallásos közösséghez tartoznak. A szociális média felületei aktív helyszíneivé váltak az emlékezésnek és a megemlékezésnek. IRODALOM Assmann, Jan 2004. A kulturális emlékezet. Atlantisz, Budapest Barát Tamás 2011. Média és társadalom. Társadalmi (közösségi) média. XXI. Század. Tudományos közlemények 2011/25. 151–164. Chandler, Daniel – Munday, Rod 2016. A Dictionary of Social Media. Oxford University Press. Kaplan, Andreas M – Michael Haenlein 2010. Users of the world, unite! The challenges and opportunities of Social Media. https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0007681309001232 (2018. 05. 20.) Nora, Pierre 1997. Les Lieux de mémoire. Gallimard. Paris Palkó Gábor 2016. Mit jelent a digitális filológia a szemantikus web korában? A DIGIPHIL projektről. Magyar Tudomány 2016. november. http://www.matud.iif.hu/2016/11/07.htm (2018. 05. 20.) Ryan, Marie-Laure 2004: Multivariant Narratives. = Schreibman, Susan et al. (eds.): A Companion to Digital Humanities. Blackwell. Oxford. http://www.digitalhumanities.org/companion/ (2018. 05. 20.) Szűts Zoltán 2009. Az új internet kommunikációs formák mint a szöveg teste. Szépirodalmi Figyelő 2. szám. 39–51. Szűts Zoltán 2011. Torlódott galaxisok. A nyomtatott szöveg és a világháló korának párhuzamai. Egyenlítő 7–8. szám. 60–66. Szűts Zoltán 2012. Az internetes kommunikáció története és elmélete. Médiakutató 2012. tavasz. http://www.mediakutato.hu/cikk/2012_01_tavasz/01_internetes_kommunikacio_tortenete/ Voigt Vilmos 1972. Számítógépes ritmuselemzési kísérlet. Irodalomtörténeti Közlemények 76. 2. 203–204. http://epa.oszk.hu/00000/00001/00276/pdf/itk00001_1972_02_203-211.pdf (2018. 05. 20.) 120 SZIKSZAI MÁRIA SĂRBĂTORILE ÎN ERA DIGITALĂ. EFECTUL MEDIILOR DIGITALE ASUPRA MEMORIEI CULTURALE (Rezumat) Producția de conținuturi digitale a devenit foarte însemnată cantitativ în era platformelor media digitale. Cea mai mare parte a utilizatorilor acestora documentează cu regularitate aspecte ale vieții: este vorba atât de evenimente mai însemnate, de momente de cotitură, dar și de părți ale vieții de zi cu zi. O asemenea activitate se corelează strâns cu o modalitate nouă de a produce amintiri. Facebook, una dintre cele mai mari platforme social media, definește drept memorie/amintire orice conținut încărcat de un utilizator în aceeași zi a anilor anteriori și îi oferă zilnic acestuia posibilitatea de a-și vizualiza amintirile proprii definite ca atare. Este, însă, în mod automat amintire orice conținut făcut public pe acest portal, atunci când el este adus la suprafață? Ne influențează, oare, platformele social media amintirile, iar dacă da, în ce fel ne rescriu ele memoria și cum influenţează atitudinile culturale privitoare la procesele memoriei? Studiul de față analizează utilizarea platformelor media digitale în modalitățile prin care memoria utilizatorilor se deplasează în spațiul virtual oferit de acestea. Studiul urmărește felul în care folosesc utilizatorii aceste platforme și modalitatea în care practicile memoriei sunt afectate de spațiul digital. Cuvinte-cheie: sărbătoare, amintire, memorie, social media, eră digitală. CELEBRATING IN THE DIGITAL AGE. THE EFFECTS OF THE DIGITAL MEDIA ON CULTURAL MEMORY (Abstract) The production of digital contents has skyrocketed in the age of the digital media. Most users record aspects of their lives with regularity: such aspects comprise both significant events, turning points in life, along with more mundane ones; it is an activity in close relationship with a new way of producing memories. Facebook, one of the largest social media platforms, outlines as memory any content a person had produced in the same day over the previous years, and provides users with the daily opportunity to see their own memories defined in such manner. Yet, is there any piece of content uploaded on this portal automatically classifiable as memory, when it’s being brought up? Are social media platforms affecting our memories, and if they do, how do they rewrite our memories and in what way do they change our cultural mind-set relating to the act of remembering? This paper follows the way social media users transfer their memory in the virtual space provided by the digital media. The study also analyses the way users bring digital media into play, and how such digital media affect the practices of memory. Keywords: festivity, remembrance, memory, social media, digital age. Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézet Kolozsvár / Cluj-Napoca, Horea 31 szikszaimaria@yahoo.com