A jobboldal és a konzervativizmus

3 B É K É S M Á R T O N A jo b b o ld a l é s a k o n z e iv a t iv iz m u s „Nyugodt c sö n d es szürkületben, n ap é s éjszaka választóvonalán ott állnak m ég a letűnt é v század o k h atalm as maradványai, é s em elk ed n ek csúcsívek é s boltozatok alakjában az egykori nagy múlt tan úiként a b eteg esk ed ő jelen fölé." Caspar David Friedrich, 1830 körül* „A jó elm élet m indig radicális; a jó gyakorlat mindig conservative Asbóth lános, 1872** J O B B O L D A L É S K O N Z E R V A T IV IZ M U S A S A K K T Á B L Á N M olnár T am ás egyik cikkében aggódik, hogy vajon eló' fog-e fordulni egyszer, hogy lesznek jobboldaliak, de nem lesz olyan, aki konzervatívnak vallja majd m agát.1 N os, ha jól belegondolunk, akkor oszthatjuk a magyar filozófus nézetét: valóban aggasztó, és az értékek szem pontjából - am iket mi m eg akarunk védeni - okkal felvethető' a kérdés, hogy lesz-e, és főleg milyen jobb­ oldal, s lesznek-e és hányán konzervatívok? (Figyelem: ez a kérdés jelen időben is feltehető!) H a arra akarunk válaszolni, hogy mi a jobboldal és a konzervativizmus vi­ szonya, akkor legjobb, ha az ősi indoiráni játékra, a sakkra gondolunk. A stratégiai táblán a háttérben, a legvédettebb helyen áll a király, m ellette a tisztek, elől a parasztok-katonák. H át, valahogy így néz ki a jobboldal és a konzervativizmus viszonya is. A jobboldal áll elöl, ő harcol, míg a tisztek (a játék kedvéért: bástya - egyetemi körök, ló - kiadók, futó - média, királynő think tank) irányítanak. A király a jobboldal szám ára az éppen m egvédendő állapot, helyzet, a konzervatívok számára viszont tágabb dolog, m égpedig az orientációs pontként szolgáló értékrend - azonban m indkettő eköré re n ­ deződik el. A jobboldal feladata a politizálás, a harc, a küzdelem, a táblán a sakk elhárítása; míg a konzervatívok feladata az ötletadás, a gondolkodás, a szellem, azaz a front támogatása és befolyásolása. Kérdés, hogy ma vannak-e konzervatívok, vagy tényleg csak jobboldaliak m aradtak a sakktáblán? Egy példát mondva: Amerikában, ahol a neokonzervatív offenzíva nagyjából három évtizede ta rt komolyabban és ma a neokonok nem csak, hogy áttörtek, de „M adridot” is bevették, jól tudták: a szívós intellektuális munka, a csendes elvonulás, a liberális média által uralt kultúra lassú átformálása évtizedek alatt olyan helyzeti előnyt ad a konzervatívoknak, am it nem is vesz észre a saját m agától - szokásosan - eltelt liberális-baloldali dem okrata tábor és hollywoodosított tudatipara. A (hazai) konzervatívoknak sincs más dolga: vezérelni a jobboldalt, átfor­ * Caspar David Friedrich: N y ila tk o z a t e g y n a g y o b b r é s z t m é g é l ő é s n e m r é g e l h u n y t m ű v é s z e k f e s t m é n y e i b ő l á lló g y ű j t e m é n y m e g s z e m l é l é s e u tá n . (1830 körül) In: Beke László: C a s p a r D a v id Friedrich. Corvina, Bp. 1986. 115. oldal ** Asbóth jános: A s z a b a d s á g . Bp. 1872. 4 4 0 -4 4 1 . oldal 84 málni a kultúrát, sugallni, (újra felé p íte n i a hagyom ány szellem ét és alkal­ mazni a mai kihívásokhoz. Azaz: offenzív konzervativizmus a jobboldal érdekében. Persze, egy hasonlóan áttörő' politikai gyó'zelemhez elenged­ hetetlennek látszik nem csak itt, M agyarországon, hanem az egész fehér(?!) kontinensen a töm egdem okrácia konzervatív korrekciója... A jobboldal feladata tehát összefoglalva: állandóan sakkban tartani a tábla másik oldalán roham ozó feketéket - m ert az ugye nem lehet kérdéses, hogy Vendée óta mi vagyunk a fehérek - , a konzervativizmusnak viszont m attot kell adni a liberalizmusnak! Ez a helyzet ma. M E G JE G Y Z É S E K A J O B B O L D A L É S A K O N Z E R V A T IV IZ M U S A L A PJA IH O Z Sokan és sokféleképpen magyarázták a jobboldali attitűdöket, gyakran a kon­ zervatív lelkiállapot, meggyó'zó'dés politikai lecsapódásaként állítva be; m ond­ ván: jobboldali az, aki konzervatívként a politikába ártja magát. Persze igaz, hogy a kettő közötti kapcsolatot az adja, hogy „a konzervatívok természetes környezete a politikaijobboldal. Egedy G ergely megállapítása szerint „a konzer­ vativizmus szííkebb körű fogalom a jobboldalnál”, m e rt annak csak egy változata, s nem m inden jobboldali eszme konzervatív.1 V iszont, ha a szellemi szférát nézzük, akkor m eg kell állapítanunk, hogy a konzervativizm us m int a világhoz való viszonyrendszer tágabb fogalom annál, m inthogy csak politikailag értel­ mezzük és jobboldalt értsünk alatta. A kettő egymástól való gyakori elmozgására jó bizonyíték, hogy sok esetben előfordul - és M olnár T am ás is ettől fél - , hogy létezik politikai értelem ben vett jobboldal, csak a m agukat konzervatívnak tekintők nem értenek egyet vele. És term észetesen előfordul az ellenkezője is, azaz vannak konzervatívok, csak éppen valamilyen okból a jobboldal nem létezik. Az első esetre két példát is hozok: ilyen idők jártak a weimari N ém etország vége felé, am ikor H itler hatalom ra kerülésével Spengler az ún. konzervatív forradalom, teoretikusai nagy többségének vélem ényeként megfogalmazta, hogy „Meg akartunk szabadulni a púitoktól. Maradt egy: a legrosszabb.M ás kérdés, hogy a hitlerizm us extremista nemzetiszocializmusa m ennyire volt jobboldali... M ásik példa a neokonzervatív térhódítás, am elynek esetleges m agyar im portja azzal fenyegetne, hogy a piaci doktrinerség Am erikában konzervatív, de itt a kontinensen neoliberális jelentésű gyakorlatát vezetné be; s nyilvánvaló, hogy a magyar konzervatívok nem tám ogathatnák ezt a kereszténység szociális dim enziója m iatt. A másik esetre - konzervatívok légüres térben - jó példa a K ádár-kor és a népiek viszo­ nya. V olt egy rendszer, amely kriminalizálta a politikai ellenfeleit, mégis voltak értelmiségiek, ak ik a konzervatív törekvéseket is felvállalták.’ H a a jobboldal és a konzervativizmus kapcsolatát jobban m eg akarjuk érte­ ni, akkor a puszta elm élet-gyakorlat pár helyett lejjebb kell szállnunk, pon­ tosabban a dolgok m ögé kell tekintenünk. A jobboldal m egértéséhez meg kell vizsgálni azt a m etapolitikai mezőt, ahol a baloldallal együtt elhelyezkedik/’ És ahhoz, hogy definiáljuk a fenti cím két fogalmát, m eg kell néznünk, hogy mi az ellenoldal! Jobb- és baloldal azonban nem egyszerűen a parlam enti ülés­ 85 rend pillanatnyi kialakulásának általánosodása a politikai szóhasználatban.' És igaz az is, hogy ez az elhelyezkedés sem volt/lehetett véletlen, ahogyan N yisztor Zoltán írja: „ez a székfoglalás és mezőválasztás a pártok között nem volt csak kényelmi szempont és puszta véletlen. [...] ebben az egyszerű tömörülésben már volt valami védekező szándék vagy támadási kedv, s a mezőválasztás puszta tényénél máris kiütközött a két politikai irány kitörölhetetlen jellegzetessége.™ M inthogy a baloldal jelentkezése előtt lényegileg m inden politikai beren­ dezkedés hagyományos volt, nem volt szükség ilyen megosztásra. H a a király­ ságot nem kérdőjelezi m eg senki, akkor m iért kellene egyáltalán védekezni bárki ellen is? A baloldal, vagyis a felvilágosodás megjelenésével azonban kihívások érték az Ancien Regim e képviselőit, akik ekkor nem is tudták, hogy azok, hiszen term észetes környezetükben éltek. H a a politikai ideológiákat vizsgáljuk, amiből jobb- és baloldal is veszi ere­ detét, akkor először is le kell szögeznünk, hogy a jobboldal politikai filozó­ fiáját koronként és helyszínenként változó m értékben/m ennyiségben adó konzervativizmus a szocializmushoz és a korábban keletkezett liberalizm ushoz képest más, hiszen «e/w-ideológia. Az első nehézség itt adódik! A felvilá­ gosodás talajából kisarjadt és a racionalizm us, a tudom ányközpontúság táplál­ ta liberális és szocialista ideológia attól ideológia, hogy doktriner, absztrakt, észelvű megfontolások alapján a jövő megtervezésére vállalkozik, azt gondol­ va, hogy az em beri világ racionálisan alakítható, előre kiszám ítható, tetszésünk szerint berendezhető. A konzervatív nézetrendszer nem hisz ilyesmit, mivel tisztában van a változás viszonylagos voltával, azzal, hogy a világ állandó tengelyén csupán körbe-körbe lehet elmozdulni, felfelé nem. Azaz nincsen metafizikai értelem ben vett haladás, a progresszió értelm etlenség és lehetet­ lenség - ennek politikai síkra vetülését utópiának nevezzük. Ú tját a hullahe­ gyekről lehet megismerni. A konzervativizmus tehát inkább lelkiállapot, beállítottság-beállítódás, attitűd-együttes, a világhoz való viszonyulás, egyfajta tudata annak, hogy am it teszünk, az a hagyom ányokban objektiválódott és az idő folyam án átm ene­ k ített értékek m entén tehető m eg a legbiztosabban, a lehető legkevesebb bonyodalom nélkül. M egőrizni, konzerválni kell azt, am it érdem es, és ami nélkül nem biztonságos a jövő. M ás szavakkal: a m últ bútoraival kell beren­ dezni a jövőt. A m últ az egyedüli ism ert és felhasználható viszonyítási pont, a hagyom ány által tudatosított valóság. „Egy múlt sohasem adott. Egyedül a hagyo­ mány adott” - írja H uizinga.9 A m últ elemein azonban változtatni kell időnként, ez elkerülhetetlen, a statikus állandóság ugyanis nem életképes, a változás elválaszthatatlan az élettől. H o g y ennek azonban nem szabad haladás­ centrikusnak lenni, annak stílusos kifejezést ad Caspar David Friedrich következő, a racionalista gondolkodásból egy cseppet átvevő szövege: „Az idő előrehaladtával örök harcjön létre, mert. bárhol a világon valami új akar létrejönni, és légién bármilyen kifejezetten igaz és szép, mégis támadásban részesül a régitől és fennállótól, és csak harc és közdelem árán tud az líj magának helyet és érvényt szerezni, mígnem a még újabb elől neki is ki kell térnie. Azonban a létezettnek a létező által való kiszorítása nem minden esetben értelmezhető előrelépésként”1(l érezzük, hogy az utolsó m ondatra helyezi a konzervatív em ber a hangsúlyt. 86 A konzervativizm us nehézkesen m ozog a politika világában, hiszen nem képes ideológiává válni, mivel a politikai pozitivizm usra való képesség tel­ jességgel hiányzik belőle. Ennek végső okáról röviden annyit lehetne elm on­ dani, hogy a konzervativizm us kozm ológiája a T erem tésből, ontológiája pedig a M egváltásból indul ki. M indezek hit-alapú m egértést kívánnak, azaz tel­ jességgel irracionális gyökerűek. A m etapolitikai baloldal világ- és em ber­ m agyarázata az anyagban leli eredetét, más kérdés, hogy az anyag keletkezését m ég nem sikerült megfejteniük. N em kell csodálkoznunk, ha ebből a létfilo­ zófiai alapból a felvilágosodás idején a deizm us-panteizm us-naturalizm us n ő tt ki, majd „m eghaladva” magát, ateizm ushoz és „tudom ányos” m aterializ­ m ushoz vezetett. A konzervativizm us „tervszerűtlen” politikai filozófia, előre m egállapított dogm ák helyett a konkrétra figyel, és helyben oldja m eg a kérdéseket." Azért, m ert egy elem e nem jó - vagy éppen csak rosszul m űködik - , még nem tervezi át önkényesen az egész világot." A konzervativizmus tehát, aforisztikusan szólva, előkelő idegen az ide­ ológiák világában. A K O N Z E R V A T IV IZ M U S H Á T R Á N Y A Felesleges hosszasan időzni olyan politikaelm életi alapvetés bizonyításánál, hogy az ideológiák és egyáltalán a politika „konfliktusosodása” - m inden dem okratikus választás tulajdonképpen csendes(?) polgárháború - a m oder­ nizm us term éke. Arisztotelész m ég így határozta m eg a Politika Első Könyve legelső m ondatában a zoón politicon cselekvési terét: „Minthogy minden városállamban egy bizonyos fajta közösséget ismerhetünk fel, s minden közösség nyil­ ván valami közjó megvalósítására alakul (inert hiszen az emberek mindent a jónak látszó cél érdekében tesznek), világos, bog)' noha mindezek valami jó elérésére törek­ szenek, a legfőbbjó elérésére elsősorban mégis az a legfelsőbbrendű közösség törekszik, amely a többit mind magába foglalja. ”'’ A m odernség m int bonyolult és évszázadok alatt formálódó folyam at az em beri történ elem b en két ponton lép ett igazán m egváltoztathatatlanul előtérbe: először a francia forradalom révén a kulturális és politikai térben vont cezúrát, m ásodszor az ipari forradalom m al gazdasági téren és ennek következm ényeiben m utatkozott meg. C hateaubriand kifejező rom antikus szavakkal vezeti be a forradalmi eseményekbe olvasóját, m ikor erről ír: „Indulj most tovább, olvasó, kelj át a vérfolyamon, mely mindörökre elválasztja a régi vilá­ got, melyben megszülettél, az lij világtól, melynek kapujában meghalsz. ”14 A politika összhang- helyett konfliktus-központúvá válása, a részvétel n ép ­ szuverenitás alapján való definiálása, az osztálytársadalm ak kialakulása, a föld statikus java helyett a mozgótőke térhódítása, a m obilitás és a városiasodás valóban forradalm i jelenségének egyik következm énye volt az ideológiák kialakulása. A liberalizmus m inderre a laissez faire jelszavával válaszolt, a konzervativiz­ mus viszont éppen kereste önmagát. A maga útján a dolgokat továbblökök és 87 a m egrendítő változásoktól félők komoly ellentéte alakult ki. A polgárság és nem esség ellentétének szociológiai magyarázata sok m indenre választ ad a liberális és konzervatív problém a kérdései közül, de jobb, ha a kérdést úgy tesszük fel, hogy progresszivisták és reakciósok között kelljen választani. Itt vessük közbe, hogy előbbiek büszkék a haladással fém jelzett elnevezésükre, a reakció erőinek m áig nem sikerült erényt kovácsolniuk ebből a legalapvetőbb em beri viselkedésből. H a teh át így tesszük fel a kérdést, akkor sokkal több lát­ szik abból a történelm i folyam atból, am it az ipar, a város, a polgár feltörekvése jelöl, szemben a földdel, a vidékkel és a röghöz kötött társadalomm al. (M indez bárm ennyire is leegyszerűsítésként hangzik, az alapfolyam atokat kiválóan szem lélteti.) N em véletlen az antibourgois-felfogás összecsengése de Bonald, a rom antika és az 1870-es években m egjelenő agrárius új konzervativizmus patriarchális falu-képe, majd Spengler és E rnst Jünger forradalm i konzerva­ tivizmusa között.1' U tóbbiak egész koncepciót gyártottak eköré: Spengler a liberalizmus és a dem okrácia term észetes tereként - tehát a politikai m odern­ izmus szülőanyjaként - azonosítja a várost, mondván: „A fordulat akkor következik be, amikor a nagyvárosokkal a nem rend, a polgárság veszi át a vezetést”'6. Jü n g er új heroizm usa pedig alapjában kérdőjelezte m eg a m oder­ nizm ust, és új célt em elt az em beriség elé.17 M etaforikusán szólva: a földből és a föld által élő Vendée, Bretagne és Lotharingia állt szem ben a nagyváros Párizs íróival és a kikötők spekulán­ saival. A konzervativizm us akkor született meg, am ikor az eredetileg prem odern, tradicionális látás- és gondolkodásm ód szem besült a készülődő új világgal. A konzervativizmus akkor ébred tudatára, akkor és „ott vált reflexívvé, ott jön a maga sajátosságainak tudatára, ahol már másféle életfelfogások és gondolkodásmódok is megjelennek életterében, amelyektől ideológiai védekezésként el kell határolnia magát”18. S ez a születési állapot rányom ta bélyegét a konzervativizmus, következésképpen a jobboldali politika egész történelm ére, s azóta terhes bal­ lasztként hordozzák ezt. A konzervativizmus ezt a hagyom ányt is m egőrizte... A konzervativizm us képviselői a kezdetektől fogva m indig ellenáram latként akarják meg- és átm enteni a m últat, s ezért a védekező álláspont a sajátjuk. A konzervatívok - akik a francia forradalom idején m ég azt sem tudták, hogy ők azok, akik - első életjelét egy whig politikus, Burke adta. A francia forradalom ról elmélkedve a szerves változás és az önkényes progresszió közöt­ ti különbséget em elte ki. A francia em igránsok és királypárti fehérek köréből em elkedett ki teoretikusi m inőségben de M aístre és de Bonald, akiknél az eszmei orientáció m ár fogalmilag is jobban m eghatározható: teokratáknak, „Isten-uralm inak” nevezték magukat. Ebből is látszik a konzervativizmus erőteljesen egyházhoz-kötött, különösen katolikus ihletettsége, a világnak Istentől el nem vonatkoztatható felfogása és annak igénye, hogy a politika világát minél pontosabban hozzászabják a metafizika világához. Kell-e ennél jobb bizonyíték a konzervativizmus irracionális gyökereire? C hateaubriand volt az első, aki vállaltan konzervatív program ot adott a politikai világnak: Le Conseiuateur című, 1818-ban elindított lapjával a B ourbon-restauráció idején ultraroyalista hangot szólaltatott meg, erőteljesen 88 rom antikus hangnem ben. Elég csak G irodet de R oucy-T rioson 1808-ban róla készített festm ényét m egnéznünk, hogy lássuk: a m últ elmúlásán elmerengő, haját a vad szeleknek egykedvűen kitevő, jólöltözött arisztokrata m iképpen tekint arra a korra, ami m ár valójában nem az övé - gondoljunk fentebb írott soraira. E zt a kort nem a konzervatívok álm odták m eg - láttuk, ilyet ők valójában nem is tudnak - , hanem a felvilágosítók félévszázados munkássága következm ényeképpen alakult ki. A konzervativizm us m ár indulásakor hátrányban volt, és kis túlzással van is a mai napig. Itt kell megjegyeznünk azt, hogy defenzívából azonban még egy csatát sem nyertek meg. Anélkül, hogy bővebben vázolnánk a konzervativizm us világm éretű kialakulásának folyam atát és elvrendszerének fejlődését, elég rápillantani erre a négy alakra: láthatjuk, hogy a velük kezdődő konzervativizmus akkor eszm élt és próbálta - egyébként pontosan és stílusosan - regisztrálni az eseményeket, am ikor a felvilágosodásból eredeztethető liberalizmus és az ún. metapolitikai baloldal m ár régen elem ében volt, és szorgalm asan bontogatta a régi világ falait, s közben nem érdekelte, hogy a viharos szeleknek semmi sem fogja útját állni. (Igazuk lett, nem is állta.) A JO B B O L D A L H Á T R Á N Y A A francia forradalom liberális-revizionista történetírója, Francois F ürét állapítja meg: „Hogy a francia forradalom - mint minden forradalom - kezdetben olyan gyengén összehangolt ellenállásba ütközött, az annak köszönhetőhog)' a régi rend már halott volt, mielőtt megdöntötték volna”.v>1789-et megelőzően a jobb­ oldal, tehát a hagyományosságon alapuló rendet képviselő politika volt hatal­ m on, hiszen maga a rendszer is a hagyomány(osság)on alapult. M indezzel együtt azonban hiba volna az Ancien R egim e-t feudális királyságként elképzelni, hiszen éppen XVI. Lajos korában kezdődött el az adminisztratív és centralizációs államigazgatási reform ok életbeléptetése. De ekkor már másról volt szó: a népszuverenitás elmélete, az antiklerikalizmus és a nyilvánosság „forradalm a” - egyáltalán ennek létrejötte - kikezdte a rendszert. A kérdés az, hogy a jobboldal m iért nem te tt sem m it, és általában, m iért nem tesz szinte soha semmit? E rre válasz, ha m égoly pontatlanul is, az lehet, hogy a politika gyakorlásának joga átkerült a nem -jobboldali erőkhöz, s ez az uralm on lévőket olyan m entális-, kulturális-, politikai- stb. sokkhatásként érte, hogy képtelenek voltak a cselekvésre. A forradalm ak dinamikája, ha egyszer beindul, leállíthatatlannak tűnik. M egoldás kettő lehetséges: vagy elébe m együnk a folyamatoknak, és reformokkal az idő követelm ényeihez szabjuk a világunkat, vagy preventív ellenforradalom m al m egelőzzük - leverjük - a bajt. S ezeket a jobboldal rendszerint elmulasztja. Az ellenforradalom és a restaurá­ ció m ár a forradalom után következik be, ezek az akciók a hagyománynak jogaiba való visszahelyezését jelentik, de sohasem olyan alapon, m int azt a m indenkori 1789-ek jelentenék. N os, úgy látszik, a jobboldal m indig átengedi a terepet, így intellektuális és politikai-cselekvési defenzívába kerül.20 M ivel a jobboldal konzervatív attitűd­ 89 jeiből kiindulva a helybeli, pontos és konkrét cselekvést helyezi előtérbe poli­ tikája gyakorlata során, ezért m indig az éppen aktuális dolgokat védi m eg mivel a kihívást a baloldal intézi azzal, hogy megtámadja ezeket. E zt m anap­ ság tem atizációnak hívjuk, de erőteljesebben diktálásnak is nevezhetnénk. A jobboldali politika tehát éppen o tt cselekszik, ahol baj van, s ezért nagyjából keletkezése óta, több m int 200 éve tüzet olt. M ivel a helyzet m ondja meg, hogy éppen m it kell megóvni, ezért a jobboldal örökké abban a csapdában van, hogy a baloldal definiálja őt, vagy a jobboldal a baloldalhoz képest mondja magáról, hogy ő mi, rosszabb esetben, hogy ő mi nem . E zért a jobboldal m indig egy bizonyos helyzethez van kötve,:i ami nem baj, az viszont súlyos politikai hátrány, hogy ezt a helyzetet a m indenkori baloldal hozza létre. Erőteljesebben szól Lányi András: „A jobboldaliságnak nincs, m en soha nem is volt saját szubsztanciája, a modern jobboldal egész története alig több puszta védekezésnél a baloldal törekvéseivel szemben”.21 Ehhez hozzájárul a közvélem ény és annak orientálása, am ely m indig az azonnaliságot és az egyszerű megoldást sugallja és támasztja alá, ilyet pedig a konzervatívok nem igen tudnak ígérni (őszintén legalábbis nem). Példaképpen a jobboldal állandó védekező helyzetére em líthetjük a magyar konzervativizmus és jobboldali politika történetének számos fejezetét! G ró f Dessewffy Aurél nagyszerű és ellenfelei által is elism ert szellemi felkészültsége az 1839M 0-es országgyűlésre kialakított egy olyan kezdem ényező jobboldali politikát, am ely egyszersmind nagyon közel állt a józan konzervativizmus kö­ vetelm ényeihez is. így született m eg a fontolva haladás koncepciója, amelyhez családi alapon szerveződő arisztokraták - Dessewffyek, a velük rokon Sztárayak, Apponyi, Széchen, Somssich, Jósika, M ailáth, Szögyény-M arich, stb. családok tagjai - csatlakoztak. Dessewffy 1842-es halála után azonban bekö­ vetkezett az, am it Szalay László így állapított meg: „A consérvativeknek ő volt az, mi volt Fülöpfta a macedóniaiaknak; utána a Ptolemaeusok jöttek”A A jobbol­ dal ezután kevésbé átfogó, rendszert igazán nem alkotó - noha 1846-ban M a­ gyarország első pártját m egalapító - csoporttá vált, amely többé nem tudott hatékonyan fellépni és m érsékelni az ellenzék sokszor jogos, de m eggondolat­ lan törekvéseit. A m agyar konzervatívok később sem tudtak az események igazi formálóivá válni, az önkényuralom idején ugyan teret kaptak a cselekvés­ re, s ennek végső következménye a kiegyezés előkészítése, kim unkálása lett, de a későbbiekben h éttérb e vonultak/szorultak.24M indebből az a tanulság, hogy aki elvonul, az kiszorul, és a politikában az utókor nem azok nevét jegyzi meg, akik a hidat tervezték-építették, hanem azokét, akik először m entek át rajta... 1867 után m ajdnem újabb egy évtized telt el, míg a magyar jobboldal magához tért. Ekkor is jellem ző m ódon Konzervatív Párt-Jobboldali Ellenzék néven léptek föl (1875),“ utalva az egykori előzményre és m eghatározva (op)pozíciójukat. A m agyar konzervatív törekvéseknek egy nem -konzervatív korban ahol ráadásul a szabadelvűség liberalizm usába bizonyos konzervatív elemeket is vegyített - nem volt reális lehetőség nem hogy kezdeményező, de semmilyen konzervativizmus kialakítására. A 48-as-67-es törésvonal felülírására ráadásul sem milyen alkalom nem nyílott.“ A magyar szellemi környezet változásának első jele Asbóth János Magyar conseroativ politika című m űvének 1874-es meg90 jelenése volt, am ely azonban áttörő sikert nem ért el, és íróját inkább csoda­ bogárnak nézték.“' A politikai állóvízbe az európai újkonzervatív hullám h o zo tt változást, ennek magyar oldala az agrárius szemlélet és a politikai katolicizmus lett, am elynek számos ’67-es (Károlyi Sándor és Apponyi Albert, Zichy N án d o r grófok, Darányi Ignác) és 48-as (Bartha M iklós, U grón Gábor), illetve ezeken eleve kívül álló (Szem ere M ikós, báró Kaas Ivor, Asbóth János, Egán Ede, Ábrányi K ornél, B ernát István) híve lett. Ez a jobboldali politika eredetét azonban szintén a m odernizm us ilyen vagy olyan kritikájából m erítette, és kevés esélye volt arra, hogy m eghatározó kultúr-irányzat vagy hatalom képes jobboldali erő legyen, am inek fó' oka itthon az volt, hogy maga a név, „konzervatívek” a kossuthiánus és függetlenségi hagyom ány által deter­ m inált nem zeti diskurzusban lényegileg rosszul hangzott, és ebből kifolyólag a jobboldali politikának m indvégig ballasztja maradt. Az ellenforradalom ideje 91 volt talán az egyetlen olyan eseménysorozat, am ikor aktív jobboldali lépésekre került sor, de ne feledjük, hogy ez is azután jö tt létre, hogy Furet-vel szólva a régi rend előbb meghalt, majd hulláján győzelm et ült a senki által nem válasz­ to tt „dem okratikus” N em zeti Tanács, majd annak képviselői puccsal átját­ szottak a hatalm at a vörösöknek. Az ellenforradalom azonban szintén olyan rendszert szült, amelyre igaz volt a legendás Bourbon-m em ória. N em csoda, ha az ellenforradalm at őszintén tám ogató oly eltérő személyiségek, m int Prohászka vagy Szabó D ezső és Szekfű Gyula kiábrándult a reformtalanságból. 1945 után pedig a magyar jobboldalnak folytatnia kellett a m indenkori kon­ zervatív oldal politikai cselekvését: hol a hagyom ányos királyság államformáját kellett m egvédeni (Slachta M argit), hol az egyházat (M indszenty), hol pedig a szélsőbaloldal nem telen támadásaira és jogtiprásaira kellett reagálnia (Pfeiffer Zoltán). H a a mai állapotainkat nézzük, akkor a m ajd’ félévszázados szél­ sőbaloldali uralom term inológiája és az azóta m inden fronton előretört neo­ liberális erők tematizációja tartja fogva a honi konzervativizmust. Lássuk be, hogy a magyar jobboldal máig nem heverte ki a kom m unista uralm at, és ma sem tud igazán lábra állni. Lánczi András pontos megállapítását idézve: „A magyar konzervatív gondolkodás intézményes és eszmei gyökereit a kommunista idő­ szak alatt kitépték, s az emlékét a feledésfátylával borították le. Magyarországon ezidáig nem volt és nem is lehetett autentikus konzervatív gondolkodás és mozgalom”A A jobboldal itthon is és m ásutt is abban a helyzetben van és volt —de re­ m éljük a jövő útja nem ez lesz - , hogy a baloldal által feltett kérdésekre kellett válaszolnia, am ely választ azonban soha nem fogadták el. A jobboldalt és kul­ turális szinten a konzervativizmust „a diskurzus uralkodó univerzumán kívül helyezték el” (M olnár Tam ás). Eközben a tém ákat feldobó és a haladás szük­ ségességéről az általa irányított közvélem ényt m eggyőző baloldal átalakítja a politikai és kulturális fogalmakat is. így lesz m inden haladás jó és m inden maradás rossz, függetlenül annak tartalm ától. Amíg a jobboldal hatalm on van, általános helyzet, hogy elhanyagolja szelle­ mi öntudatát, ami egyrészt intellektuális lustaságából fakad, másrészt pedig abból a konzervatív meggyőződésből, hogy neki van igaza, és annak m egkér­ dőjelezése nem értelm es dolog... V iszont jobboldali uralmi közegben is vidá­ m an folyik az ellenlegitimáció kifejtése és a baloldali alternatívák népszerű­ sítése; népszuverenitás 1789 előtt, posztm odernitás ma. A baloldal m indenko­ ri ereje, hogy a töm eg kegyét keresi, és a hatalom megszerzése érdekében m ozgósítani képes, s ha ezt erőszakosan teszi, azt nevezzük forradalomnak: „Ha az átmenet a durva erőszak útján valósul meg, akkor forradalomnak, ha vis­ zont törvényes ííton megy végben, akkor a reform jegyét viseli”. - írja M etternich.”' A jobboldal, mivel jó esetben gondolkodásának alaprétege és ősélménye a konzervativizmus, ezért nem tömegelvű, hanem a számok helyett a minőséget keresi, végső soron elitista, elvonulva gondolkodik, és belső szenvedésre hajlamos a döntés terhe alatt.10 E nnek a „jobboldali lelkiállapotnak” jó kife­ jezést adnak M etternich szavai, s egyszersmind kiválóan dem onstrálják a job­ boldali politikus stílusát, életérzését és gyakori sikertelenségének okát is: „Szerencsémre képes vagyok egyedül maradni az emberek között, minél nagyobb a tömeg, annál inkább tudatában vagyok elkülönülésemnek”A 92 A K O N Z E R V A T ÍV LELKI A R C A Halász G ábor a rá jellem ző sajátosan plasztikus szellem történeti látásmóddal így ír Asbóthról elmélkedve: „Konzervatív a szó nálunk mindig népszerűtlen értelmében, valaki, aki bizalmatlanul áll szemben az u ralkodófrázisokkal, és csak a becsületesen végiggondolt eszméknek hajlandó hitelt adni nem a ragyogó látszat­ igazságoknak. A Dessewjfy Aurélok fajtájából való, akik önmagukból építik ki világnézetüket, és nem hajlandók befolyásoltatni magukat a tömegtől; persze a tömeg sem hajlandó tudomást venni róluk. Valójában moralisták, gondolatviláguk szigorú belső' rendjét és fegyelmét szeretnék mindenütt viszontlátni, saját becsületességüket emelnék általános normává. ím e a konzervatív sikertelenség és hűvösen arisz­ tokratikus fölény stílszerű összefoglalása! A konzervatív em ber lelkivilágát kevéssé lehet összefoglalni politikai kategóriákkal vagy egzakt fogalmakkal. K ét lehetőség nyílik a lényeg m egra­ gadására: a fenti szellem történeti retorika vagy a művészet. M i m ost az utób­ bit választva m egpróbáljuk körülírni a konzervatív belsőt, és kicsit he is hatol­ ni rejtelm eibe, hogy m egláthassuk azt a m agatartásm ódot, életérzést, amely valakit konzervatívvá tesz. A jeles rom antikus ném et festő, Caspar David Friedrich híres, A vándor a ködtenger felett című képén" fekete ruhás, sétapálcás vándort ábrázol fedetlen fővel, aki egy tengerparti sziklabércen háttal állva a szemközti sziklákhoz csapódó vad habokat nézi, a ködön át távolba vesző hegyek körvonalait vizs­ gálja, s közben belül szem lélődik.’4 A vándor arcát —hasonlóan a festő késői korszakainak számos más em berábrázolásához - nem látjuk, csupán sziluettje bontakozik ki a tipikus friedrichi Rückenfigu/mák. A rom antikus iskola zsánereivel és kis túlzásaival m egfestett kim erevített jelenet nem véletlenül hat kissé örökkévalóság-szerűen, noha a környezet dinam ikusan változik, a Friedrich által olyannyira szeretet m isztikus-panteista term észetábrázolásnak megfelelően. A kép egy elvonulást, intellektuális alapállást fejez ki, ahogyan E rn st Jü n g er írja: „létezik közöttünk egy kiváló csapat, amely már régen vissza­ húzódott a könyvtárakból és az arénák porából, vissza a legbelsőbb terekbe, egy legsötétebb Tibetbe. Hiszek az emberekben, akik magányosan ülnek sötét szobákban, mozdulatlanul, mint a sziklák”:' Friedrich magányos vándora a m últból jön, m ost a jelenben sziklán áll, és nyugodtan szemléli a Valaki által köddel elrej­ te tt jövő körvonalait. A kép tere idővé tágul. A vándor nem tervezi meg a jövőt, nem m érnöke a társadalomnak, csupán a hagyom ány okán és a tapasz­ talat nyom án ösztönösen érzi, mi lesz, és m it kell tennie. Archetípusa az irra­ cionális bizonyosságnak. Ahogy o tt áll, látszik: fegyver nélkül is harcos, m egkötöttségeivel is szabad - sőt: csak azok által! - , férfi testi és szellemi értelem ben, cím nélkíil is nemes, m ert az intellektus arisztokratája. N yugodt, hűvös, hiszen a „tudatosan konzervatív ember magányosan áll a józanságukat vesztettek között, egyedüli éber az alvajárók között, akik álmaikat összekeverik a valósággal”A 93 JE G Y Z E T E K I M olnár Tam ás: Miért nem vagyok konzervatívf In: Uő: Századvégi mérleg Válogatott írások. Kairosz, Bp. 1999. 287. oldal Balázs Zoltán körkérdésre adott válasza. In: Kommentár, 2006. 1. szám, 5. oldal ■E gedy G ergely körkérdésre adott válasza. In: u o tt. 11. oldal 4 Ld. bővebben Kovács G ábor azonos c. cikkét Spengler demokráciakritikájáról. In: Világosság, 1997. 1. szám Lánczi András ír hasonló esetről: ,,Mussolini példáuljobboldali rendszert épített fel, konzervatív­ nak azonban az általam használt értelemben nem nevezhető. ” K örkérdésre adott válasza. In: Kommentár, 2006. I. szám, 20. oldal Ellenpélda lehet a korszak vegytiszta jobboldali rendszere Portugáliában, amely egyszersm ind nem totalitárius, tehát konzervatívok számára is elfogadható volt. ■ ' Ld. erre bővebben: Balogh G ábor: „Szellem és erőszak" - Vázlatok a Kádár-kori népi konzervativizmus­ ról. In: A hagyomány elmélete. Tanulmányok a konzervativizmus tárgyköréből. Szerk.: Békés M árton M ajoros István, E L T E M űvelődéstörténeti T anszék, Bp. 2005. 6 Baloldal alatt itt értem a liberalizm ust is, mivel a két elv ontológiai elképzelése nem áll messze egymástól, noha term észetesen tudom , hogy létezik határozottan antiliberális baloldal is, példa erre P ro u d h o n vagy Soréi. „Arra a következtetésrejutottam, hogy strukturális vonásokról beszélhetünk. mert »jobb« és »bal« nem annak tulajdonítható, hogy egy alkalommal a francia képviselők parlamentjükben ide vagy oda ültek, hanem annak, hogy mélységes és megváltoztathatatlan, metafizikai különbségekről kellene értekeznünk." M o ln ár Tamás: Jobboldali mentalitás (részlet) In: uő. i.m. 288. oldal 8 N yisztor Zoltán: A jobboldali politika lényege és pályafutása. In: Magyar Kultúra, 1937. II. félév, 273. oldal " H uizinga: A történelemfogalmának meghatározása. In: Uő: Válogatott tanulmányok. Tudomány, irodalom, művészet. Pharos, Bp. 1943. 20. oldal (kiemelés az eredetiben) (Fontosnak tartom m egjegyezni, hogy a lényeget kitűnően visszaadó fordítás R adnóti M iklósnak köszönhető!) 10 C aspar David Friedrich i.m. In: Beke László i.m. 112. oldal II Lánczi András egyenesen azt írja, hogy ennek oka pontosan a valóság olyannyira sokféle volta, hogy arra m indig, m indenhol és m inden időben alkalmas recept nincs is, hiszen ..az értelem csak gőgős állapot­ ban helyezheti magát a valóság fölé. s hiheti, bog van eg' módszer, van e g elv v á g e g tudományos tétel, amellyel az emberi világ értelmezhető." In: Konzervatív kiáltvány. A ttraktor, Bp. 2002. 15. oldal |: ..A jobb ragaszkodik ahhoz. h o g a dolgoknak (a teremtés által leszögezett) állandó lényegük, identitásuk van. amire a bal azzal válaszol, bog nincsenek dolgok, hanem alakuló állapotban lévő processzusok. ” M olnár T am ás: A jobboldal diagnosztikája. In: uő. i.m. 293-294. oldal (kiemelés az eredetiben) l? Arisztotelész: Politika. (2. kiad.) G ondolat, Bp. é. n. Első Könyv, 1. 1252. 5. oldal 14 C hateaubriand, Francois René de: Síron túli emlékiratok. Válogatás. Osiris, Bp. 1999. 84. oldal 15 D e Bonald írja: ..Az ipar. mely óriási embertömegeket koncentrált a városokba, kitalálta azon eszközöket is, bog17/7 iképp lehet meg ezen emberek nélkül; s én nem tudom, hogy akár a Szabadság és Egenlőség, a modern idők e két istensége szemében igazolni lehet-e a gépek minden mértéken túli alkalmazását." Idézi: Ludassy M ária: A trón, az oltár és az emberi jogok. Katolikus és liberális gondolkodók a restauráció korabeli Franciaországban. M agvető, Bp. 1984. 148. oldal u' Osw ald Spengler: A Xyugat alkonya. II. kötet, Európa, Bp. 1995. 644. oldal. Ld. erről bővebben: Kovács Gábor: A bűvös város mítosza. Oswald Spengler konzervatív városkritikája. In: Pannonhalmi Szeinle, 1996. 2. szám 1 Jü n g e r erre vonatkozó nézetét legtisztábban Der Arbeiter. Herrschaft und Gestalt c. m űvében (Klett V erl. Stuttgart, 1982.) fejti ki. Rá és Spenglerre is kitér: Karácsony András: A konzervatív forradalom utópiája a két háború közötti Xemetoiszagban. In: Századvég, 2005. 1. szám 18 M annheim Károly: A konzervativizmus. Tanulmány a tudás szociológiájáról. Cserépfalvi, Bp. 1994. 82. oldal 19 Francois Fürét: A francia forradalom története. 1770-1815. (2. jav. kiad.) Osiris, Bp. 1999. 24. oldal :o M olnár Tam ás: A jobboldal diagnosztikája i.m. 296. oldal :| vö.: Tőkéczki László körkérdésre adott válasza. In: Kommentár, 2006. 1. szám, 43. oldal :: Lányi András körkérdésre adott válasza. In: Kommentár, 2006. 1. szám, 43. oldal, 24. oldal. T őkéczki ugyanerről: ..Valóban igaz. hogy a konzervativizmus reakciós gondolkodásmód, vagis reagáló 94 attitűd arra, amit »progressziónak« mondanak." A konzervativizmus „lényege". In: Confessio, 2005. 4. szám Szalay László: Nyílt levél Considerant Victorhoz (1845. február 2-án) In: Uó': Publicistái dolgozatok. II. Pest, 1847. 37. oldal :t A m agyar konzervativizmus ezen idejét m int hőskort tartja szám on: A sbóth János: Magyar conservatív politika. Bp. 1874.; Halász Im re: A magyar konzervatívek az abszolút korszakban. In: Nyugat, 1917. 21. szám és: U ő: Egy letűnt nemzedék. Emlékezések a magyar állam kialakulásának újabb korszakából. Nyugat, Bp. 1911. :i A Konzervatív Párt-Jobboldali Ellenzék előtt, 1872-ben alakult m eg a Katolikus Konzervatív Párt, amely kevésbé jelentős alakulat volt, és speciálisan katolikus érdekeket képviselt. M indkét párt tagja volt többek között: Sennyei Pál, Apponyi Albert, Zichy N ándor, Ö rm ényi M iksa, Szögyény-M arich László. Ld. program jukat: Magyarországi pártprogramok. 1867-1919. Szerk.: Alére i Gyula - Pölöskei Ferenc, E L T E -E ö tv ö s, Bp. 2003. 102-103. és 112-122. oldal A m agyar konzervativizmus vázlatos áttekintése közben nem szokták kiem elni, de egyértelm űen jobboldalról s nem közjogi tém ában indított tám adást a m ainstream liberalizm us ellen Istóczy Győző és az ő ném et, osztrák, francia hatások alatt álló antiszemita m ozgalma. (N em elemzi tevékenységét a különben kiváló áttekintést adó Ablonczv Balázs sem Vázlat a magyar konzervativizmusról c. cikkében, In: Confessio, 2005. 4. szám) : A sbóth-ról ld. a közelm últ szép term ését: Lánczi András: Eszmék kora. Asbóth János és a modernség. In: Holmi, 1992. 8. szám; Szendrei László: A liberalizmus és a konzervativizmus vonzáskörében. Asbóth János politikai-eszmei konstrukciójának változásai. In: Valóság, 2000. 5. szám; Lackó M iklós: A magyar konzer­ vatívok legképzettebb publicistája. In: Századvég, 2000. 19. szám; A sbóth János válogatott művei. Vál., s.a.r. és jegyz.: Kiczenko Judit, P P K E BTK, Piliscsaba, 2002.; Szegedv M aszák M ihály: Konzervatív ideológia Asbóth János műveiben. In: Protestáns Szemle, 2004. 4. szám; Vasas Géza: Egy politikai irányzat fonnaváltozásai. Asbóth János konzervativizmusa. In: Kommentár, 2006. 1. szám Lánczi András i.m. 11. oldal M etternich: Aforisztikus megjegyzések a magyar állapotokról. In: Északi Korona, 2005. (július) XV-X VI. szám, 16. oldal (kiemelés az eredetiben) Mvö.: M olnár Tam ás: A z ellenforradalom. Kairosz, Bp. 2005. 102. oldal A m agyar konzervatív politikus lelki-m entális típusára m indenkori példa lesz Széchenyi alakja, különösen, ami a ’40-es éveket illeti. 51 M etternich ism eretlennek íro tt levele, Bécs, 1819. decem ber 22. In: M etternich: Politikáról és az életről. In: Északi Korona i.sz. 15. oldal E rre rím el Caspar David Friedrich megfogalmazása: „Embergyűlölőnek neveztek, mert a társaságot kerülöm. Tévedtek, mert szeretem. De hogy az embereket meg ne gyűlöljem ott kellett hagynom a társaságot." Idézi Beke László i.m. 21. oldal ■ ’ Halász G ábor: Magyar századvég. Középszerű irodalom: a kísérletezők. In: Nyugat, 1937. 1 1. szám, és: U ő: Tiltakozó nemzedék. Összegyűjtött írások. Szerk. és s. a. r.: V éber K ároly, M agvető, Bp. 1981. 134. oldal ” olaj, vászon, 1817-1818 körül, Kunsthalle, H am burg A festőre ld. a két m agyar összefoglalást: Földényi F. László: Caspar David Friedrich. Helikon, Bp. 1986. és Beke László i.m. ” A képen, m int sok másikon is, C aspar David Friedrich magát, illetve hangulatát, kedélyállapotát ábrázolta. O is sokat időzött a Rügen-sziget vadregényes táján a tengerparton. ” idézi: Barti M iklós Alexander: Meghalt Ernst Jünger. In: Pannon Front, 15. szám Jü n g ern él különösen jelentős a m agány és az elvonulás; az elm élyült tudós alakja, akinek életéhez azon­ ban a heroikus munka és a harc is szervesen hozzátartozik. Például A márványszirteken c. 1939-es kisregényében (Ford.: N em es Péter, Európa, Bp. 2004.) több helyen is előfordulnak ilyen és ehhez hasonló fogalmak: nagy visszavonultság, csendes tanulmányok, a gondolatok hűvössége, szellemi távol­ ság, egyedüllét. T itu s Burckhardt: A konzervatív ember. In: Arkhé, I. szám 95