Sicut aequum est homini - iustum, aequum, bona fide Emlékkötet Nánási László tiszteletére Fábián Gyula – Nagy Janka Teodóra (szerk.) Sicut aequum est homini iustum, aequum, bona fide Emlékkötet Nánási László tiszteletére Szerkesztette: FÁBIÁN GYULA – NAGY JANKA TEODÓRA Forum Iuris Könyvkiadó Kolozsvár 2022 Dr. Nánási László (1960–2020) FORUM IURIS KÖNYVEK Köszönet mindazoknak, akik támogatásukkal, munkájukkal hozzájárultak a könyv megjelenéséhez. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Jogtudományi Intézetének megbízásából kiadja a Forum Iuris Könyvkiadó. www.jog.sapientia.ro 400193 Kolozsvár (Cluj-Napoca) Tordai út (Calea Turzii) 4. sz. Románia Lektorálta: Ambrus István Borítóterv: Bogyor Tas Korrektúra: Szenkovics Enikő Műszaki szerkesztés: Dobos Piroska A mű szerzői jogilag védett. Minden jog, így különösen a sokszorosítás, terjesztés és fordítás joga fenntartva. A mű a kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül részeiben sem reprodukálható, nem fénymásolható, elektronikus rendszerek felhasználásával nem dolgozható fel, azokban nem tárolható, azokkal nem sokszorosítható és nem terjeszthető. © Fábián Gyula, Nagy Janka Teodóra, 2022 © A szerzők, 2022 © Forum Iuris Könyvkiadó, 2022 Descrierea CIP a Bibliotecii Naţionale a României Sicut aequum est homini - iustum, aequum, bona fide : emlékkötet Nánási László tiszteletére / szerkesztették: Fábián Gyula, Nagy Janka Teodóra. - Cluj-Napoca : Forum Iuris, 2022 Conţine bibliografie ISBN 978-606-9061-53-4 I. Fábián, Gyula (ed.) II. Nagy, Janka Teodóra (ed.) 34 Tartalomjegyzék Nagy Sándor – Sarusi Kiss Béla Nánási Lászlóról 9 Nagy Janka Teodóra Búcsú Lacitól 21 Balogh Judit A „Nánási-tabló” 25 Domokos Andrea Erkölcs, büntetőnorma, visszaút a társadalomba 39 Fábián Gyula Az EPPO tárgyi, személyi és területi illetékessége 45 Gelencsér József Pellengérek, szégyenkövek és a székesfehérvári pellengér 63 Kádár Hunor A különösen védett tanú a magyar büntetőeljárásban 75 Koncz Ibolya Katalin A polgári házasság bevezetésének lépései a Képviselőház előtt 101 Lanczendorfer Zsuzsanna Kisalföldi népballada-kutatásaim kulturális és lelki ajándékai 111 Mezey Barna Ügyészek és börtönök 121 Nagy Janka Teodóra A ’becsület’ mint jogszokás fogalma és értelmezése a magyar népi jogéletkutatás (1939–1948) forrásanyagában 129 Rokolya Gábor A polgári kor félegyházi közjegyzői 141 Veress Emőd Az 1921. évi erdélyi román agrárreformról és az élő jogtörténetről 151 Zinner Tibor Az MSZMP saját halottai – a 301-esben és másutt 167 7 Nagy Janka Teodóra Búcsú Lacitól Kedves Laci! Évfolyamtársak voltunk Szegeden, a József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Emlékszem, milyen határozott és elhivatott voltál. Mint 1979-ben frissen érettségizett, élet- és munkatapasztalattal nem rendelkező, a család dédelgetett biztonságából éppen kipottyanó csoporttársaid, irigyeltük magabiztosságod, céltudatosságod. Kiskunfélegyházáról érkeztél, ahogyan még néhány évfolyamtársad, úgyhogy általános és középiskolai éveid, teljesítményeid „híre” részévé vált a közbeszédnek. Olyan voltál a szemünkben, mint a hajdani debreceni református kollégium peregrinus diákjai. Eljöttél az egyetemre, hogy mindent megtanulj és hazavidd fejedben, szívedben, s majd mindent a maga helyén és idején hasznosíts. Hiszen egész életedben csodált képességed volt patikamérleg-pontossággal különválasztani a szakmát, a tudományos pályát, a magán- és közéletet. Már az egyetemen határozott értékrenddel bírtál, amely családod és szülővárosod jászkun polgárainak, Kiskunfélegyházának ajándéka volt, és amely a puritán, kérlelhetetlen erkölcsi tartást, a megszerzett tudásnak a közösség javára való kamatoztatását jelentette. Nehezen vetted tudomásul, hogy egyes jogászpalánták az egzisztenciateremtés és hatalomgyakorlás, a befolyásolás megszerzendő eszközeként tekintettek tanulmányaikra. Velük ellentétben Te véresen komolyan vetted a jogászi hivatásra való készülést – és elvártad ezt tőlünk, barátaidtól is. Pengeéles és részrehajlás nélküli emberismereteddel néhányszor engem is megfeddtél, mint többszörös bölcsész- és pedagóguspalántát: számonkérted rajtam a talentum hasznosításához elengedhetetlen következetes céltudatosságot, az önmagunkat sem kímélő kitartás hiányát. Nagyszerű mestereink voltak a szegedi egyetem jogi karán, akiket együtt hallgathattunk… a római jog nemzetközi hírű professzora, Pólay Elemér hatalmas tudással és mértéktartó eleganciával tartott előadásai egy életre mintát és mércét jelentettek számunkra a jogi gondolkodás, a jogi kultúra és a jogászhivatás értelmezésében. Későbbi életpályád szempontjából is fontosnak bizonyult büntetőjog-pro21 Búcsú Lacitól fesszorunk, Tokaji Géza tűhegyes definíciókon alapuló pontos, elemző gondolkodása éppúgy, mint ahogyan kriminológiából a tavaly elhunyt(!) Merényi Kálmán lebilincselő előadásai (aki 1992–2000 között Csongrád megye főügyésze is volt). De aki leginkább összekötött bennünket a későbbi években is, Both Ödön, a jogtörténet szegedi emblematikus professzora volt. Együtt ültük végig előadásait, egyetlen óráját sem mulasztottuk volna el. Sőt, még az általa vezetett Jogtörténeti Tudományos Diákkörbe is beiratkoztunk, ahol együtt hallgathattuk a felsőbb évesekkel – közöttük a szegedi egyetem későbbi hazai és nemzetközi hírű jogtörténész professzoraival, a nagyszerű pályatársakkal és kollégákkal, Homoki-Nagy Máriával és Balogh Elemérrel – Both professzor úr felejthetetlen okfejtéseit a magyar és nemzetközi jogtörténet kutatási eredményeiről és megválaszolásra váró kérdéseiről. Azután mindenki járta a maga útját: Te fiatalkori eszményeidnek megfelelően a joggyakorlat felé indultál. A diplomaszerzést követően, 1984-ben fogalmazóként helyezkedtél el Kiskunfélegyházán az ügyészi szervezetben. A jogi szakvizsgát 1986ban tetted le, majd ugyanebben az évben ügyészi kinevezést kaptál a Kecskeméti Városi Ügyészségen, ahol 1988-ban már vezető-helyettes ügyész voltál. A Bács-Kiskun Megyei Főügyészségre 1993-ban helyeztek át, ahol csoportvezető, osztályvezető ügyészi, majd 2001–2019 között főügyészi beosztást töltöttél be. Figyelemmel kísértük szakmai sikereidet, a tudományos konferenciákon pedig személyesen osztottad meg velünk kutatási eredményeidet, 2010-ben a Szegedi Tudományegyetemen védted meg a magyar királyi ügyészség történetéről írott PhDértekezésedet. A kibocsátó alma mater mindig hazavárt: a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Magyar Jogtörténeti Tanszékén létrejött Államtudományi Kutatóműhely kutatójaként (2017–), majd címzetes egyetemi docensként számított rád (2018). Ezen túl előadást tartottál a budapesti, a pécsi, a miskolci, a kolozsvári jogászképzésben, és további szakmai képzések, tudományos konferenciák rendszeres előadója voltál a büntető anyagi és eljárási jog, az alkotmányjog és a jogtörténet témakörében. Tudományos tevékenységed részeként az igazságszolgáltatás, az ügyészség, a büntetőjog történetével, annak anyagi és eljárási rendelkezéseivel kapcsolatos, valamint a magyar jogtudósok életművét bemutató írásaid jelentek meg szakmai folyóiratokban, tanulmánykötetekben. Tagja voltál az Ügyészek Lapja, az Ügyészségi Szemle, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar FORUM Acta Juridica et Politica című folyóiratok szerkesztőbizottságainak. Fontosnak tartottad, hogy a szakmán belül és kívül mind szélesebb körben ismerjék meg a jog legkiválóbb művelőinek emlékét, munkásságát. A tanulmányok, szakmai cikkek mellett kezdeményezésedre őrzi tábla Kecskeméten a hajdani református jogakadémia ókollégiumi épületében Fayer László, Vargha Ferenc, Ráday 22 Búcsú Lacitól Gedeon, Kovács Pál, Kováts Andor, a piarista kollégium falán Szlemenics Pál, Csemegi Károly, a törvényszék épületén az 1951-ben meghurcolt államügyészek és bírák, Nagyenyeden pedig a Bethlen Kollégiumban Vajna Károly emlékét. Útjaink az egyetem után nem a jogászi pályán, hanem a tudomány területén találkoztak ismét – és újra Szegeden. Nagyszerű érzés volt doktori védésed résztvevőjének lenni. Kutatási témáid elsősorban a büntetőjog területéhez kapcsolódtak, tudományos névjegykártyádon (www.mtmt.hu) 132 közlemény szerepel, amelyek közül az első 1986-ban jelent meg A kóros élvezetre alkalmas anyagok a magyar büntetőjogban címmel. Arra különösen büszkék voltunk, hogy a 2011-ben Szekszárdon megalakult Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport alapító tagja lettél. Közös konferenciáinkon előadásaid, előadásnak beillő, imponáló tényanyagismeretről tanúskodó hozzászólásaid a jogtörténet, a néprajztudomány, a történettudomány határterületén a jogi kultúrtörténet és a jogi néprajz kutatói számára rendkívül fontosak voltak, publikációid részévé váltak a kutatás- és tudománytörténetnek. Már szülővárosod, Kiskunfélegyháza elkötelezett a magyar büntetőjog és a jogi kultúrtörténet, a jogi néprajz mellett, hiszen a Vajna Károly Hazai régi büntetések (1906–1907) címmel megjelent kétkötetes munkáját megelőzően és azt követően öszszegyűjtött büntetőjogi emlékek és tárgyak egy része 1951-ben Kiskunfélegyházára, a Kiskun Múzeumba került. Bónis György jogtörténész professzor 1969-ben rendezett máig látogatható kiállítást az egykori Országos Börtönügyi Múzeum megmentett anyagából. Mezey Barna jogtörténész professzor tanulmányai, a büntetés-végrehajtás szakfolyóiratában megjelenő rendszeres híradások – amelyek között a Te írásaid, közéleti szerepvállalásaid is meghatározóak voltak – felhívták a jogtörténészek figyelmét e gyűjtemény szerepére a hazai büntetőjog történeti kutatásai során. Hivatali beosztásod szerint 2001-től a Bács-Kiskun Megyei Ügyészség vezetője, szabad idődben és a tudomány számára szentelt óráidban a jogtörténet, a jogi kultúrtörténet jeles kutatója, kutatási eredményeink ismertetője és közvetítője voltál az ügyészségi szervezetben és Bács-Kiskun megyében – valamint az utóbbi években az erdélyi büntetőjog-történet feltárásának, szintézisének folyamatában. Mint a Csemegi-kódex megszületésének időszakában a magyar jogászok legkiválóbbjai, a jogtörténet eredményeit a büntetőjog-alkotás folyamatában is hasznosítani kívántad: cikkeket, tanulmányokat írtál a témában. Az ügyészi hivatásrend legjelesebbjeinek emlékét ápoltad, az ügyészi szervezet történetének legjobb ismerője voltál Magyarországon. Kutatási témáink Vajna Károly munkái kapcsán találkoztak, aki maga is gyakorló jogászként, a magyar börtönügy megújítójaként vállalta a jogtörténet, a jogi kultúrtörténet és jogi néprajz érdeklődésére egyaránt számot tartó büntetőjogi hagyományok gyűjtését és közzétételét. A kutató Nánási Lászlót rend23 Búcsú Lacitól kívüli alaposság, pontos tényismeret, részrehajlás nélküli helyzetértékelés és az összefüggések világos rendszerezése jellemezte, könyvismertetéseid pedig felértek egy-egy új tanulmánnyal. A kibocsátó alma mater, ha visszahívott, örömmel mentél oktatni és kutatni is. Nagyszerű volt együtt dolgozni az SZTE Állam- és Jogtudományi Karán a Homoki-Nagy Mária vezette Államtudományi kutatócsoportban, ahol Te az ügyészség mint hivatásrend szerepével, történetével foglalkoztál. Edvi Illés Károly, továbbá a kecskeméti tudós koronaügyész, Vargha Ferenc volt számodra a példa a joggyakorlat és jogtudomány művelésének egységére – életükkel, munkásságukkal cikkeidben többször is foglalkoztál. Másik kedves témád ismét hazahúzott: a kecskeméti református jogakadémia történetének megírásában teljes szívvel-lélekkel vettél részt. Utolsó találkozásunk 2019. november 28–29-én Pécsett a PTE ÁJK jogtörténész professzora, Kajtár István emlékére szervezett konferencián volt. Legutóbbi kedves témádról, a dél-alföldi betyárperek jogi és kriminalisztikai hátteréről tartottál előadást. A várt és szokott lelkesedést beárnyékolta, hogy november 15-én kaptad a hírt felmentésedről. Nem kérdeztünk erről, a közös időt arra használtuk, hogy hihetetlen szakmai tudásodból merítsünk. Hiszen számunkra, egyetemi oktatók és kutatók számára rendkívül fontos voltál, PhD-hallgatóink szemében pedig példa: lám, gyakorló jogászként is lehet tudományos pályát építeni, a tudományok művelése nem nélkülözhető a sikeres jogalkalmazói, szakmai pályához sem. Emlékszel Csejtei Dezső filozófiaóráira? Elsőéves joghallgatók voltunk Szegeden és 1979-et írtunk. A fiatal oktató előadásain dugig megtelt a nagy előadóterem. A tematika szerint a modern spanyol és német filozófia volt az óra tárgya. Ortegát, Spenglert, Nietzschét, Heideggert értelmezve, elemezve azonban rólunk és hozzánk beszélt. Hogy felelősek vagyunk sorsunkért, felelősek vagyunk azért, ami a mindennapokban történik és történhet velünk, körülöttünk. Kimondta, amiről akkoriban csak suttogva gondolkodhattunk: hogy a diktatúra a társadalmaknak nem az egyetlen reális létezési formája – és mi egy életre elhittük ezt. 24 Nagy Janka Teodóra1 A ’becsület’ mint jogszokás fogalma és értelmezése a magyar népi jogéletkutatás (1939–1948) forrásanyagában „A becsület, különösen az idősebb nemzedékek szerint, úgyszólván változhatatlan, s valóban, a hagyománynak itt van ma is a legnehezebben leküzdhető ereje...” (Papp László: Kiskunhalas népi jogélete, 1941) A magyar jogi néprajz kettős jubileumán, Tárkány Szücs Ernő születésének 100., a Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport megalakulásának 10. évfordulóján Hódmezővásárhelyen 2021. szeptember 30. és október 1. között tartott konferencián már nem hangozhatott el dr. Nánási László, a Kutatócsoport alapító tagjának előadása.2 A kiváló gyakorló jogász és elismert jogtörténész rendszeres résztvevője, előadója, következetes kutatója volt a magyar jogtörténet, jogi kultúrtörténet és jogi néprajz egymáshoz kapcsolódó kutatási területének. Kutatásai, publikációi elsősorban a 19–20. századi büntetőjogi modernizáció tükrében vizsgálták a történeti változásokat, kiegészítve a tradíció viszonyrendszerével. Nánási László a magyar jogtörténetben az 1990-es évektől megfigyelhető paradigmaváltáshoz kapcsolódott, amely lehetőséget adott az 1939–1948 között megvalósult magyar népi jogéletkutatás eredményeinek a hazai kutatástörténetbe illesztésére, a nép1 2 Nagy Janka Teodóra: tanszékvezető egyetemi tanár, Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport, PTE. Nánási László a Kutatócsoport konferenciáinak 2001-től rendszeres résztvevője, előadója, köteteinek szerzője volt. (Pl. Nánási László: Vajna Károly „Hazai régi büntetések” monográfiájának keletkezése és forrásai. In: Nagy Janka Teodóra (szerk.): Szokásjog és jogszokás I–II.: Jogi kultúrtörténeti és jogi néprajzi tanulmányok, Szekszárd, 2016, 281–301. Legutóbb: Nánási László: A dél-alföldi ún. betyárperek joga és kriminalisztikája 1869–1874. In: A jog kulturális holdudvara. Kajtár István emlékére. (Megjelenés alatt.) A Kutatócsoport tevékenységéről részletesen: Nagy Janka Teodóra – Szabó Ernő: Tárkány Szücs Ernő szellemi hagyatéka: a 10 éves Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport. In: Nagy Janka Teodóra – Bognár Szabina – Szabó, Ernő (szerk.): Száz plusz tíz: jubileumi kötet. Tárkány Szücs Ernő (1921–1984). Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport (2011–2021). Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar, Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet, Szekszárd, 2021, 405–422. 129 Nagy Janka Teodóra rajzi szemlélet és a jogászi szaktudás integratív szemléletével pedig új kutatási eredmények megfogalmazására. Tanulmányomban Nánási Lászlóra, a Kiskunság mint néprajzi táj szülöttére a két világháború közötti magyar jogi néprajz több szállal is Kecskeméthez kötődő képviselője, dr. Papp László jogász-etnográfus mintaadó módszertani gyűjtésével (Kiskunhalas népi jogélete, 1941),3 illetve az abban vizsgált és az 1939–1948 közötti gyűjtések forrásanyagában többször említett jogszokás: a „becsület” fogalmával, tradicionális, elsősorban paraszti-parasztpolgári közösségekben meghatározó értelmezésével kívánok emlékezni. A magyar jogi népéletkutatás (1939–1948) A jogi néprajzi kutatások kezdetei Európában egyrészt a történeti-jogi szemlélet megjelenéséhez, másrészt a kormányzás és a kodifikáció pragmatikus követelményeihez kötődtek. Az elméleti kiindulópontot a 19. század elején Friedrich Karl von Savigny által megfogalmazott történeti-jogi szemlélet jelentette, amely a jogi néprajzot a német területeken gyökereiben és művelésében lényegében napjainkig a jogtörténethez köti. A német jogtörténeti iskola legjelesebb képviselői munkáikban kiemelkedő fontosságot tulajdonítottak a népi kultúra minden megnyilvánulásában (pl. a népmesékben, a közmondásokban, az énekekben) jelen lévő és a szokásjog körében elhelyezett népi jognak. Ennek szellemében gyűjtötte össze Jacob és Wilhelm Grimm a „jogi régiségeket”, és vállalkozott a jogi néprajzot az összehasonlító jogtudomány részének tekintő Josef Kohler az európai népek jogi szokásainak összehasonlítására.4 A német jogtörténeti iskola eredményei alapján Európában a 19. század második felétől elsősorban nemzeti keretek között megvalósuló jogi modernizációhoz kapcsolódó jogszokásgyűjtésekhez képest Magyarországon viszonylag későn, csak 1939–1948 között került sor szélesebb körű gyűjtésre. A Pázmány Péter Tudományegyetem Néprajzi Intézete, illetve az annak keretében működő Országos Tájés Népkutató Intézet vezetője, Györffy István kezdeményezte jogszokásgyűjtés az általa életre hívott szakmai irányító „munkaközösség” tagjai között Bónis György jogtörténész mellett ott találjuk Papp László jogász-etnográfust. Az igazságügyi minisztérium támogatásával, később szervezésében (leghatározottabban Antal István államtitkár, Vladár Gábor osztályvezető, Hofer. J. Miklós táblabíró, a téma refen3 4 Papp László: Kiskunhalas népi jogélete. A Magyar Táj- és Népismeret Könyvtára. (szerk: Kádár László) Országos Táj- és Népkutató Intézet, Budapest, 1941. Savigny, Friedrich Carl: Vom Beruf unserer Zeit für Gesetzgebung und Rechtswissenschaft. Mohr und Zimmer, Heidelberg, 1814; Grimm, Jakob: Von der Poesie im Recht, Zeitschrift für Geschichtliche Rechtwissenschaft 1816. 2. szám, 25–99.; Kohler, Josef: Zur ethnologischen Jurisprudenz, Zeitschrift für Vergleichende Rechtswissenschaft 1886. 9. szám, 407–429. 130 A ’becsület’ mint jogszokás fogalma és értelmezése a magyar népi jogéletkutatás (1939–1948)... se támogatásával) megvalósult magyar népi jogéletkutatás célja – a Savigny-iskola történeti-jogi szemléletének szellemében – nem csak a nemzeti jog múltjának alaposabb feltárása volt, hanem „az írott törvényekben, valamint a jogszokásokban és néphagyományokban megnyilvánuló nemzeti lélek megismerése”.5 A „tételes jog mellett vagy annak ellenére a nép köztudatában élő jogelvek, szokások és eljárások” összegyűjtésének első, 1939–1943 júniusáig tartó szakaszában a beérkezett anyag értékelésével megbízott Papp László „82 gyűjtőtől 113 elkülönült részre oszló 95 db jelentésről” írt, amelyek „137 község, továbbá 10 járásbíróság, 3 vármegye, 5 táj (dunáninneni Sárköz, Muraköz, Palócföld, Ruszinföld, Székelyföld) területére vonatkoztak”.6 Később Hofer J. Miklós több mint 140 gyűjtőről, Tárkány Szücs Ernő pedig a gyűjtött anyagot is részben használó, a magyar jogi népszokásokat összegző monográfiájában 120 résztvevőről tett említést az általa 340 községre kiterjedőnek tartott anyagból. Az adatok eltérő számszerűsítésén túl a források abban egyetértettek, hogy a gyűjtések elsősorban a történeti Magyarország területére irányultak, és a magyarok lakta települések jogszokásgyűjtése, vizsgálata helyeződött a kutatás fókuszába. A Papp László által értékelt anyagban az Alföld különböző részeiről 24, a Dunántúlról 36, a Felföldről 26, Kárpátaljáról 5, Székelyföldről 9 jelentés érkezett. A legtöbb adat Zala, Borsod, Heves és Bars megyék területéről gyűlt össze, a jelentések 85%-a a magyarokra, a többi a német, román, ruszin, szlovák, vend, cigány nemzetiségekre, kisebbségekre vonatkozott.7 5 6 7 A kérdésről összefoglalóan: Nagy Janka Teodóra: A magyar népi jogéletkutatás (1939–1948) története és forrásai. (JNJK 6.) PTE Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar, Szekszárd, 2018; Bognár Szabina: A népi jogélet kutatása Magyarországon. (Néprajzi Értekezések 5.) Budapest, 2016; Bónis György: Magyar népi jog, Magyar Szemle 1939. 36. évf. 6. szám, 121–126.; Bónis György: A népi jogszokáskutatás mérlege. Az MTA Néprajzi Főbizottsága előtt 1956. október 18-án tartott előadás sokszorosított szövege, Kézirat, MTA Néprajzi Kutatóintézet Könyvtára, 1956; Varga Csaba: Népi jogszokástól a jogi népszokásig. (Tárkány Szücs Ernő: Magyar jogi népszokások, 1981), Jogtudományi Közlöny 1981, 880–886.; Kőhegyi Mihály – Nagy Janka Teodóra: Adalékok a jogi néphagyománykutatás történetéhez, Cumania 1997. 14. szám, 207–223.; Tárkány Szücs Ernő: Magyar jogi népszokások. Budapest, 1981; Györffy István: Néphagyomány és nemzeti művelődés, Budapest, 1939; Fél Edit: A nagycsalád és jogszokásai a Komárom megyei Martoson (Kisalföldi Közlemények. I. sorozat 2.), Budapest, 1944; Hofer J. Miklós: Népi jog, Társadalomtudomány 1943. 23. szám, 270– 273.; Papp László: Népi jogszokásaink némely kérdéséről, Ethnographia 1939. 50. szám, 68–77.; Uő: Magyarabb, szociálisabb jog, Magyar Élet 1939; Uő: Népi jogélet, népi jogismeret, Magyar Szemle 1940. 38. évf. 6. szám, 405–408.; Uő: Kiskunhalas népi jogélete. Budapest, 1941; Uő: Népi jogéletkutatás, Társadalomtudomány 1943. 23. szám, 273–278. Papp László EA 13.300. 2. A témáról született legutóbbi monográfiák, szakcikkek, amelyek a kutatás forrásanyagainak közléseit, hivatkozásait, a téma bibliográfiáját tartalmazzák: Nagy Janka Teodóra: Jogászok szerepvállalása a kalotaszegi jogi néprajzi kutatásokban és az erdélyi jogi néphagyománygyűjtésben (1939– 1948). Pro Publico Bono: Magyar Közigazgatás. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem KözigazgatásTudományi szakmai folyóirata. 1. 1018, 244–271.; Nagy Janka Teodóra: A jogi népéletkutatás (1939– 1948) nemzetközi előzményei, elméleti és módszertani kérdései, eredményei a hazai interdiszciplináris tudományfejlődésben. In: Nagy Janka Teodóra (szerk.): A jogtörténet új forrásai: Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Digitális Adattár/New sources of legal history research: Digital Database of folk Law 131 Nagy Janka Teodóra Papp László és a kiskunhalasi népi jogéletkutatás Papp László Hajdúszoboszlón született 1903-ban. Középiskoláit Pécsett és Kecskeméten végezte. A kecskeméti református jogakadémia hallgatója volt, 1927-ben Szegeden a jogtudományok doktora lett, majd néprajz, régészet és művészettörténet tárgykörökből bölcsészeti doktorátust szerzett. Elsőéves joghallgató korától a kecskeméti városi múzeumban és könyvtárban dolgozott, de amikor az előzetes ígéretek és szakmai támogatások ellenére sem véglegesítették,8 1931 októberében megvált a közgyűjteményi szolgálattól. Budapesten bírói-ügyvédi oklevelet szerzett, 1937-től ügyvédi gyakorlatot folytatott. Györffy István professzor hívására kapcsolódott be 1939-ben a „népi jogéletkutató munkaközösség” tevékenységébe. Részt vett 1940ben az Országos Táj- és Néprajzkutató Intézet kiskunhalasi kutatóútján, kutatócsoportot vezetett a Felső-Tiszahátra. Indulásától figyelemmel kísérte, irányította, általános és módszertani cikkeivel segítette a jogi néphagyományok kutatását.9 Papp László Györffy István biztatására vállalkozott népi jogszokásgyűjtésre Kiskunhalason. A terepmunkát 1939 nyarán és 1940 tavaszán végezte a Táj- és Népkutató Központ kutatásaihoz kapcsolódva: 30 fő 50–80 év közötti, eltérő társadalmi és gazdasági helyzetű parasztembert és -asszonyt kérdezett meg a helyi szakember, Nagy Czirok László segítsége mellett. Az adatgyűjtést kiegészítette írott források ( jegyzőkönyvek, végrendeletek) adataival is. A válaszok elsősorban a jogszokásokban leggazdagabb területeket: a családi és az öröklési jogot, a dologi jog és a kötelmi jog területeit, valamint a büntetőjognak a népi büntetőszokásokra vonatkozó kérdéskörét érintették. Papp László gyűjtése volt a magyar népi jogéletkutatás egyik első publikált, komoly szakmai vitákat is kiváltó anyaga. A Györffy István emlékének ajánlott kötet egyben ajánlólevelet is jelentett a szerző számára az 1943 júniusáig az igazságügyi minisztériumba érkezett 95, később 113 jelentés feldolgozását és a kutatás eredményeinek összegzését feladatként meghatározó megbízáshoz.10 Papp László a gyűjtött anyag és a gyűjtői munka értékelésén túl egy új, részletes kérdőív tervét is kidolgozta, és nyomtatásban is megjelent a magyar népi jogéletkutatás eredményeinek és feladatainak első összefoglalását jelentő könyve.11 8 9 10 11 (DDFL). Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar, Szekszárd, 2018, 251–316.; Bognár: i. m. 2016. Kőhegyi Mihály – Nagy Janka Teodóra: i. m. 1997. Papp László EA 13.300. Ethnographiai Adattár, valamint NOL IM K 579. Jogi népszokások gyűjtése 1938–48. I–II. Papp László tevékenységének részletezésére és a Kiskunhalas népi jogélete címmel megjelentetett munka visszhangjára vonatkozóan lásd Kőhegyi Mihály – Nagy Janka Teodóra: i. m. 1997. NOL K 579 IM 17443/1943. 132 A ’becsület’ mint jogszokás fogalma és értelmezése a magyar népi jogéletkutatás (1939–1948)... A ’becsület’ mint jogszokás fogalma és értelmezése a népi jogéletkutatás (1939–1948) forrásanyagában A ’becsület’ fogalmát az Erdélyi Szótörténeti Tár és a Magyar Értelmező Szótár az alábbiak szerint határozza meg: 1. A ’becsület’ mint elvont eszmény (erkölcs): a társadalmi együttélésben koronként és autonóm közösségenként változó társadalmi szokásoknak megfelelően kialakuló, a közösség és az egyén magatartását meghatározó, elsősorban erkölcsi eszmény. 2. A ’becsület’ mint konkrét érték (tisztesség, becsület): egy közösség (család, nemzetség) vagy az egyén társadalmi értékének, a közösséghez viszonyulásának és önbecsülésének alapja (pl. erkölcsi vagy jellembeli kiválóság, jó hírnév) 3. A ’becsület’ mint konkrét érték eléréséhez társuló kötelességtudás (egy teljesített feladat, hivatás, megbízás) A ’becsület’ általános, különös és egyedi/eseti, konkrét értelmezési tartományainak alapja a ’becs’ azaz az ’érték’. Az érték, amely számos tudomány vizsgálódásának tárgya, a ’különös’ értelmezésében válik a jogi néprajz számára figyelemre méltóvá, mert lehetővé teszi a becsület jogszokásként történő vizsgálatát.12 A jogszokás egy közösség tagjainak kifejezetten jogi jellegű, a törvény által szabályozott „fent” világától élesen elkülönülő „lent” világa, azaz a társadalom kisebbnagyobb közösségeinek vélt vagy létező autonómiája alapján alkotott, a közösség által elismert – a hagyomány és szokás erejénél fogva megtartott és öröklődő, szükség esetén azonban a közösség által kikényszerített –, a mindennapok szervezésére, az életviszonyokban jelentkező érdekeltségek egyeztetésére szolgáló szokásszerű gyakorlat.13 A kutatások során használt 95 pontból álló kérdőívet a Györffy István által 1939 elején életre hívott munkaközösség a nemzetközi és hazai szakirodalom alapján állította össze. Bónis György nyolcpontos gyűjtési útmutatóval, illetve további kérdőpontokkal kiegészítette és nyomtatásban is megjelentette. Ezt a magánjog (I. családés öröklési jog, II. dologi jog, III. kötelmi jog) és a büntetőjog két fejezetére osztott kérdőívet14 használta Papp László is kiskunhalasi gyűjtése során. 12 13 14 Az erkölcs, erkölcsi rend a népi kultúrában való meghatározó szerepét elemzi pl. Jávor Kata, Balázs-Kovács Sándor több tanulmánya. Nagy Janka Teodóra: A „Janus-arcú” megszégyenítő büntetések. Vajna Károly emlékezete. In: MegyeriPálffi, Zoltán (szerk.): Szuverenitáskutatás. Gondolat Kiadó, Budapest, 2020, 124–140. Bónis György: 1. sz. Kérdőív a magyar jogi néphagyomány összegyűjtéséhez. Budapest, 1939. (Közli: Nagy: i. m.: 2018. 113–129.) 133 Nagy Janka Teodóra 1. A kérdőív néhány pontja szó szerint kérdezett rá a ’becsület’ mint jogszokás fogalmára és értelmezésére. I. Családjog. Öröklési jog. „34. pont. A családi becsület fogalma. Összetartás a rokonok közt. Kölcsönös védelem. A nemzetség, had becsülete, csúfolják-e őket együtt? Megbecsülés és udvariasság rokonok közt. Bosszú, mint családi kötelesség, régen és most. Kinek ki ellen, milyen októl kell gyakorolnia? Célja, eredménye. A felek (családok) barátainak szerepe a bosszúban. Formája, lefolyása.”15 III. Kötelmi jog. „69. pont. A szankciók. Hogyan gondolkoznak a megegyezések végrehajtásáról és hogyan biztosítják azt? Mikor, hol, hogyan, ki és kit hív fel teljesítésre? Bizonyítás, módjai, különösen a tanúskodás. A biztosítékok a megállapodás előtt, közben, után? Kezesség. Együttes felelősség. Zálog adás, mint a szerződés bizonyitéka és a végrehajtás eszköze, közvélemény szankciói: a szomszédok megrovása, szóval vagy tettel szidalmazás, gúny. A becsület fogalma a megállapodásokkal kapcsolatban.”16 2. Legalább ennyire fontosak voltak azok a kérdőpontok, amelyek megválaszolásánál nem volt megkerülhető a becsület fogalmának értelmezése. I. Családjog. Öröklési jog. 1. pont. A jogszokás értéke és ereje. A jogszokás értéke és ereje. Tisztelik-e a szokást, e hagyományt, hogyan beszélnek róla? Vannak-e erre közmondások, szólások? Mit jelent a „törvény” szó („ráteszi a törvényt”)? Nem jelent-e szokást? A törvénnyel való összeütközés esetén hogyan járnak el, hogyan vélekednek erről? Mikor, miért térnek el a törvénnyel ellenkező szokástól? Hogyan gondolkoznak a jogszokás követésének biztosítékairól, szankcióiról? Ha van népi igazságszolgáltatás, mi az ereje, tekintélye az ilyen határozatnak? Mi a felfogás az „igazságról”? IV. Büntetőjog. 80. pont. Bűncselekmények. Mikor lép életbe a népi szankció? Illetlenség, rendetlenség, tiltott napok megszegése, hiúság, gőg, tiszteletlenség az idősebbekkel szemben, trágárság, káromkodás, részegség, pletykaság. Általában a szokások be nem tartásai. A nemi élettel kapcsolatos cselekmények. A tételes jogi bűncselekményeket ők hogyan ítélik meg (falopás, orvhalászás, verekedés)?17 3. A felsorolt kérdéseken túl esetlegesen egy-egy gyűjtésben, jelentésben más kérdésekhez kapcsolódva is megjelent vagy értelmeződött a ’becsület’ fogalma. 15 16 17 Bónis: i. m. 1939, 10. Bónis: i. m. 1939, 17. Bónis: i. m. 1939, 19. 134 A ’becsület’ mint jogszokás fogalma és értelmezése a magyar népi jogéletkutatás (1939–1948)... A továbbiakban az egyes kérdőpontokhoz kapcsolható példákon keresztül vizsgáljuk a ’becsület’ fogalmának differenciált használatát, értelmezési formáit. 1. A kérdőív néhány pontja szó szerint kérdezett rá a ’becsület’ mint jogszokás fogalmára és értelmezésére. I. Családjog. Öröklési jog. 34. pont A családi becsület. Mint Papp László is hangsúlyozza 1939/1940-ben végzett gyűjtése alapján, Kiskunhalason: „A családi becsület fogalma meglehetősen erősen él. A haszontalan, vagy éppen bűnöző rokon szégyene a legtávolabbi rokonnak is. Ha idegen a jelen nem lévő rokont igaztalanul támadja a becsületében, kötelesség érte síkra szállni, már csak azért is, mivel a kisebbítés valamennyiüket éri.”18 Ettől kissé eltérve, már individualizáltabb szemlélettel értelmezték a családi becsületet a Veszprém megyei Szentgál lakosai. Számukra már nem a család, a nemzetség becsülete, tisztességének sérthetetlensége volt az elsődleges, hanem „inkább az egyéni becsület sérthetetlensége. Éppen ezért, ha a család valamelyik tagját méltatlan sértés éri, a fiú, testvér, vagy apa elsősorban nem azért köteles elégtételt venni, mert a család becsületét, és így őt is sérelem érte, hanem azért, mert a rokonát sérelem érte, és rokoni kötelessége ezt esetleg megtorolni, ha az illető maga ezt nem teheti.”19 A családi becsület egy sajátos olvasatát jelentette és az előbb látott közösségi és egyéni becsületfogalmat is magában foglalta a párválasztáshoz, a házasságkötéshez kapcsolt becsület értelmezése. Szalafőn (Vas m.) a vőlegénynek és a menyasszonynak elsősorban a vagyonát nézték, „de sokat jelent becsülete, munkája és szorgalma is”.20 Ókécskén (Pest m.) a házasságkötési szándék mérlegelése során a menyasszony előéletének, erkölcsiségének vizsgálata mellett a vőlegényét is górcső alá vették: „A rossz erkölcsű legény kevesebb becsületű, a rossz erkölcsű, vagy „megesett” leány csökkent értékű.”21 Szentgálon a párválasztás során „Az egyenlő rangúság és egyenlő vagyoni viszonyok mellett is természetesen figyelembe veszik a kiválasztott egyéb tulajdonságait, testi, lelki adottságait, egészségét, de különösen az erkölcsi magatartását. Túlzás nélkül meg lehet állapítani, hogy az erkölcsi kiválóságot, a jó erkölcsűséget elsőrendű feltételnek szabják, és ha az nem is esik meg, hogy a vagyonosabb szülők beleegyezzenek fiuknak egy elismerten jóerkölcsű és tisztességes magatartású, de szegényebb leánnyal való házasságába, de legyen a kiválasztott leánynak bármilyen tekintélyes vagyona is, ha erkölcsileg nem megfelelő, ez erős akadályát képezi a házasság létrejöttéhez a szülők beleegyezésének. Ilyenkor mondja a szülő házasulan18 19 20 21 Papp: i. m. 1941. Quiricó Pál: Szentgál jogi néphagyományai. EA 001179. 27. (Közli: Nagy: i. m. 2018, 190–251.) Wolf János: Szalafő jogi néphagyományai. EA 001183. Bárány László: Ókécske jogi néphagyományai. EA 001191. 135 Nagy Janka Teodóra dó fiának: »Inkább végy el olyan leányt, akinek nincs több inge, mint egy a testen, egy a kerítésen, de legyen becsülete.«”22 Szentkirályszabadján (Veszprém m.) a családi becsület kiegészült egy további értelmezési tartománnyal: „a közeli rokon aggok és betegek tartását és ápolását becsületbeli, kötelességnek tekintették”.23 Ezt jól kiegészíti a Bársonyoson (Veszprém m.) kialakult, a becsület elsődlegességébe vetett hiten alapuló gyakorlat. „A gyermektelen s közelebbi rokonok nélküli vagyonos ember, ha arra határozza el magát öregsége vagy betegsége miatt, hogy vagyonát tartás ellenében átadja másnak, nem veszi figyelembe elsősorban a távolabbi rokonokat, inkább olyant keres, legyen ez rokon vagy nem rokon, akinek egyéniségében, jellemében több biztosítékot vél találni arra, hogy megtartja a kikötött feltételeket, mert legyenek azok bárhogy körül írva és jogilag biztosítva, ’inkább bízik a becsületben, mint a jogi biztositásban.24 III. Kötelmi jog. „69. pont. A becsület fogalma a megállapodásokkal kapcsolatban.”25 Papp László a tisztességként értelmezett becsület – még a jog által is elismertnek vélt! – magától értetődőségét tapasztalta Kiskunhalason. „Becsületes szándékú emberek között a komoly és határozott formában tett ígéret kötelező; úgy vélik, hogy annak beváltását bírói segítséggel is keresztül lehet vinni.”26 Ezzel egyezően, mint meg sem kérdőjelezhető jogszokásról beszéltek a megállapodások esetében a becsületről a szentkirályszabadjaiak is. „Megyegyezést, megállapodást a tisztességes és derék magyar ember betartja, azt nem kell sem külön felszólítással, sem perrel kényszeríteni. A megállapodás be nem tartása esetén arra csak perrel lehet kényszeríteni a feleket. Akiben nincs annyi becsület, hogy kötelezettségének eleget tegyen, az azzal sem törődik, hogy szószegése miatt az emberek megvetik. […] Megállapodások teljesítésének legjobb biztosítéka a becsületes szándék, akiben ez meg van, az nem igyekszik kibújni a teljesítés alól sem. Ezért jobb volna, ha a tudományok helyett inkább több becsületre nevelnék az embereket – mondja Molnár Zsigmond szentkirályszabadjai öreg birtokos.”27 2. A két világháború közötti jogi népéletkutatás forrásanyagában rendkívül fontosak voltak a fentieken túl azok a kérdőpontok, amelyek megválaszolásánál nem volt megkerülhető a becsület fogalmának értelmezése. 22 23 24 25 26 27 Quiricó Pál: Szentgál…, i. m. 6–7. Quiricó Pál: Szentkirályszabadja jogi néphagyományai. EA001200 57–58. Quiricó Pál: Bársonyos jogi néphagyományai. NOL K 579. 30. Bónis: i. m. 1939, 17. Papp: i. m. 1941, 69. Quiricó Pál: Szentkirályszabadja…, i. m. 57–58. 136 A ’becsület’ mint jogszokás fogalma és értelmezése a magyar népi jogéletkutatás (1939–1948)... I. Családjog. Öröklési jog. 1. pont. A jogszokás értéke és ereje. A jogszokás, szokásjog, törvény, igazság fogalmak kapcsán az adatközlők gyakran kitértek a becsület kérdésére is. Szentgálon a „helyes és szükséges szokásjog követése szinte »becsület-próba«. Tisztességes és becsületes ember belátja az ily szokás helyességét, alkalmazkodik a többséghez, még akkor is, ha esetleg neki egyénileg nem kedvező az adott esetben, de belátja, hogy a köz érdekében áll a szokás szerinti cselekvés, vagy eltűrés, vagy tartózkodás. »Minden tisztességes ember belátta, hogy így van jól, csak egy, aki mindenben kibúvót keres, az ellenkezett.« Amennyiben a szokásnak nincs vagy esetleg még nincs szankciója, az általános szokást be nem tartó embert nem tekintik tiszteséges embernek és ez a közítélet pótolja a szankciót.”28 A becsület egy-egy közösségben és történelmi helyzetben sajátos tartalommal ruházódhat fel. A Csíkvármegye Csíkszeredai „központi” és Csíkszépvízi járásból gyűjtött adatok szerint „Csíksomlyó községben a román megszállás megszűnte után a lakosság egy nagyobb népgyűlésen egyhangúlag elhatározta, hogy peres ügyeiket az általuk választott községbeli békebírákkal testvériesen fogják elintézni. Ebben a községben azóta már voltak is ilyen esetek.”29 Ebben az esetben ’becsület’ kérdése volt az egyhangúlag hozott népgyűlési/közösségi döntés betartása a község minden tagja számára – egyéni érdekére/érdeksérelmére tekintet nélkül. IV. Büntetőjog. 80. pont. Bűncselekmények. Több esetben éppen e kérdőpont kapcsán, a közösség szempontjából bűnnek, bűncselekménynek tartott cselekvések meghatározása során került kifejtésre a becsület fogalma. Papp László is a bűncselekmény fogalmának értelmezése során kapott válaszok alapján fogalmazta meg, „hogy a halasiak életének alfája és omegája a »becsület«”. A „becsület mondja meg, hogyan viselkedjünk embertársainkkal szemben, ami népünk száján általában egy az erkölcs fogalmával”. „A becsület pedig a neveléstől van” – mondják. A becsület, különösen az idősebb nemzedékek szerint, úgyszólván változhatatlan, s valóban, a hagyománynak itt van ma is a legnehezebben leküzdhető ereje. […] A bűncselekményt ebből következően egy „hiányállapotnak” tartják, a szankció/a közösségi büntetés célja pedig a „hiányállapot” megszüntetése, a megsértett egyensúlyi helyzet helyreállítása. […] A halasiak értelmezésében a bűncselekmény fogalma tehát csak részben esik egybe a tételes jogértelmezéssel – pl. amennyiben az utóbbi az általános erkölcsi és vallási parancsok által tilalmazott magatartásokat is magában foglalja. Ilyen esetekben a közösség az állami igazságszolgáltatással párhuzamosan büntet. Ezen túl a nép olyan cselekményeket is bűnnek/bűncselekménynek tekinthet, illetve büntethet, amelyet a tételes jog nem szankcionál, 28 29 Quiricó Pál: Szentgál…, i. m. 5. Puskás Levente és társai: Csíkszépvizi járás jogi néphagyományai. NOL K 579. (Közli: Nagy: i. m. 2018, 358–369.) 137 Nagy Janka Teodóra vagy enyhébben büntet, mint a tételes jog, vagy éppen bűnnek sem tartja. A börtön viselt, »időt tőtött ember« esetében a büntetés pl. nem jelent közösségi megbélyegzést, ha az annak alapjául szolgáló cselekményt nem tartják bűnnek (pl. rendészeti kihágás, bicskázás, verekedés). Aki viszont lopott, rabolt, gyilkolt, azaz vagyon vagy emberi élet elleni bűncselekményt követett el, attól »fázik az ember szőre«, azaz nem számíthat arra, hogy ismét a közösség tisztes tagja lehet.”30 3. Mint említettük, a fenti kérdéseken túl esetlegesen egy-egy gyűjtésben, jelentésben más kérdésekhez kapcsolódva is megjelent vagy értelmeződött a ’becsület’ fogalma – ezekből következik most néhány. I.9. pont. Balatonszőlősön a házasságtörés vonatkozásában a becsületét vesztett személlyel szembeni közösségi szankciót említették: a lenézést és kiközösítést, amely azt jelentette, hogy „lehetett azelőtt bármilyen becsületes és tekintélyes személy, elveszti a tekintélyét, nem tisztelik többé, lenézik, »kitelt a becsület«. Ha bajban van, nem akad, aki segítsen rajta, ha szüksége van valamire, nem kap, senki sem tudja sajnálni, ha fáj valamije, nincsenek részvéttel iránta.”31 III.69. pontot (a megállapodásokban a becsület szerepe) jól kiegészítette a 64. pont, amely az ígéret betartásának, betartásának garanciáira kérdezett rá. A válasz Szentgálon: „A tisztesség és jóhiszeműség azonos fogalmak náluk, az előbbi általánosságban, az utóbbi egyes adott esetekben, konkrét ügyekben. A komoly ígéret, különösen ha nem ingyenes, hanem valami tárgyi kötelezettségi alapja van, betartandó, de nem kényszerűségből, hanem tisztességből. Szerintük az ígéretnek sem a törvény, sem a hagyomány, sem a szokás nem ad kötelező szankciót. »Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó.«. Tiszteséges ember az ő fogalmuk szerint az, aki tisztességesen, /erkölcsösen/ él, senkit nem rövidít meg sem becsületében, sem testi épségében, sem vagyonában, mindig igazat mond, még akkor is ha ez reá nem előnyős.”32 „Közvéleményük szerint a megállapodás értékét és erejét a benne résztvevő személyek becsületes szándéka és teljesítési képessége adja meg.33 Kezességet is „csak személyileg és erkölcsileg megbízható emberér vállalnak, így jó barátért, rokonért, teljesen megbízható becsületes szegény emberért”.34 Szentkirályszabadján ugyanerről így vélekednek: „A teljes cselekvőképességgel rendelkező által jogérvényesen kötött megállapodás nem csak a törvény, hanem a közvélemény és a hagyomány szerint is kötelező. A megállapodást a törvényen felül kötelezővé teszi az adott szó, a tisztesség, a ’becsület’. A komoly ígéret, különösen, ha az ígért dolognak szolgáltatása részben kiérdemelt jutalom, vagy valamely 30 31 32 33 34 Papp: i. m. 1941, 68–71. Kocsis Miklós: Balatonszőlős jogi néphagyományai. IMK 579. Quiricó Pál: Szentgál jogi néphagyományai. EA 001179. 47. Quiricó Pál: Szentgál jogi néphagyományai. EA 001179. 48. (66. pont). Quiricó Pál: Szentgál jogi néphagyományai. EA 001179. 53. (72. pont). 138 A ’becsület’ mint jogszokás fogalma és értelmezése a magyar népi jogéletkutatás (1939–1948)... becsületbeli kötelezettség ellenértéke vagy teljesítése, kötelező a tisztességes emberek között. »Rendes ember a szavát állja.«”35 „Általában minden megállapodás, amely érvényesen jött létre, kötelező. Nemcsak azért, mert a betartásra rendes körülmények között kényszeríteni is lehet a másik felet, hanem azért is, mert a becsület úgy hozza magával.”36 Összegzés Az 1939–1948 közötti népi jogéletkutatás forrásanyaga gazdag példatár a tradicionális közösségek differenciált és autonóm ’becsület’ fogalom meghatározásához és értelmezéséhez. A ’becsület’ egy tradicionális közösség (nemzetség, család) jogszokásként történő értelmezését már módosítják a történeti, társadalmi és gazdasági körülmények hatására a népi jogéletben, a nép jogszemléletében bekövetkezett változások. Az 1939–1948 közötti gyűjtések során tetten érhető a népi jogszemlélet az első világháború időszakához és az azt követő évtizedekhez köthető szignifikáns megváltozása – és ennek részeként a becsület mint jogszokás fogalmának először differenciálódása, módosulása, majd alapvető átalakulása. Mint arra tápéi jogszokáskutatása során Bónis György is felhívta a figyelmet, az első világháború és a civilizáció egymást kiegészítő hatásaként a becsületbe (ahogyan az igazságba, a régi hagyományok erejébe) vetett hitet fokozatosan felváltotta „a tények valósításának bizonyítása”. Ahogyan fogalmaz, „a becsület erejét felülírta az írás biztonsága, a közösségi jogszokásokat pedig az individualizáció”. Ezt a folyamatot szemléltetik számunkra az 1939–1948 között, népi jogéletkutatás forrásanyagának a jogszokásként értelmezett ’becsületre’ vonatkozó adatai is. 35 36 Quiricó Pál: Szentkirályszabadja jogi néphagyományai. EA001200. 53. Quiricó Pál: Szentkirályszabadja jogi néphagyományai. EA001200. 58. (70. pont). 139