Practical Vaadin: Developing Web Applications in Java 1st Edition Alejandro Duarte download pdf
Practical Vaadin: Developing Web Applications in Java 1st Edition Alejandro Duarte download pdf
com
https://ebookmeta.com/product/practical-vaadin-developing-
web-applications-in-java-1st-edition-alejandro-duarte/
OR CLICK HERE
DOWLOAD NOW
https://ebookmeta.com/product/quantum-entanglement-engineering-and-
applications-f-j-duarte/
ebookmeta.com
https://ebookmeta.com/product/practical-laravel-develop-clean-mvc-web-
applications-1st-edition-daniel-correa-paola-vallejo/
ebookmeta.com
https://ebookmeta.com/product/primary-mathematics-3a-hoerst/
ebookmeta.com
https://ebookmeta.com/product/the-pucking-wrong-number-a-hockey-
romance-1st-edition-c-r-jane/
ebookmeta.com
Tracing the Politicisation of the EU: The Future of Europe
Debates Before and After the 2019 Elections 1st Edition
Palgrave
https://ebookmeta.com/product/tracing-the-politicisation-of-the-eu-
the-future-of-europe-debates-before-and-after-the-2019-elections-1st-
edition-palgrave/
ebookmeta.com
https://ebookmeta.com/product/data-visualization-with-python-and-
javascript-2nd-edition-eighth-early-release-kyran-dale/
ebookmeta.com
https://ebookmeta.com/product/in-the-shadow-of-my-country-1st-edition-
tennu-mbuh/
ebookmeta.com
https://ebookmeta.com/product/becoming-a-visible-man-2nd-edition-
jamison-green/
ebookmeta.com
Once Taken Blake Pierce
https://ebookmeta.com/product/once-taken-blake-pierce/
ebookmeta.com
Alejandro Duarte
Practical Vaadin
Developing Web Applications in Java
1st ed.
Alejandro Duarte
Turku, Finland
This work is subject to copyright. All rights are solely and exclusively
licensed by the Publisher, whether the whole or part of the material is
concerned, specifically the rights of translation, reprinting, reuse of
illustrations, recitation, broadcasting, reproduction on microfilms or in
any other physical way, and transmission or information storage and
retrieval, electronic adaptation, computer software, or by similar or
dissimilar methodology now known or hereafter developed.
The publisher, the authors and the editors are safe to assume that the
advice and information in this book are believed to be true and accurate
at the date of publication. Neither the publisher nor the authors or the
editors give a warranty, expressed or implied, with respect to the
material contained herein or for any errors or omissions that may have
been made. The publisher remains neutral with regard to jurisdictional
claims in published maps and institutional affiliations.
Audience
This book is for software developers with a basic or higher knowledge
of the Java programming language who want to build on their Java skills
to create web graphical user interfaces. It’s tailored to those who want
to create web applications without having to code in JavaScript and
HTML and, instead, leverage the power of Java and its ecosystem in the
presentation layer. It’s also a good resource for developers preparing to
take and pass the Vaadin certification exams or who want to strengthen
their expertise with the framework.
Kis düledező ház egy palánkkal körülvett üres telken. A ház előtt kis
kertben, melyet derékig érő karókerítés vesz körül, ebédre terített
asztal áll két személyre. Verőfényes tavaszi vasárnap. Hátul palánk,
melynek nagy kocsikapuja van. A palánkon túl egy külvárosi utca,
messze ellátni a földekre. A kis kertben áll Juli, Lujza, Mari és Hugó.
Tizenhat évvel az ötödik kép után. Hugón rendes polgári ruha van,
vastag aranylánc, Marin tipikus terézvárosi toalett, nagy kalap.
Juli. Hát nem maradtok itt ebédre.
Mari. Nem lehet, fiam. Amióta Hugó megvette a Központ
kávéházat, azóta Hugónak mindig ott kell lenni a Központ
kávéházban.
Juli. És te is ott ülsz egész nap?
Mari. Ott ülök a kassza mellett, fiam és olvasom a lapokat, meg
vigyázok a pincérekre.
Juli. És a gyerekek?
Mari. Hát, fiam, modern házaséletben csak természetes, hogy a
szülők alig látják a gyermekeket. A három lánynak ott van a
kisasszony, a két fiúnak meg a nevelő.
Lujza. Mari néni, maradjanak itt ebédre.
Mari. Nem lehet, kis lányom, majd máskor. Na jöjjön, Hugó.
Juli. Mióta magázod a Hugót?
Hugó. Én ezt jobban szeretem, nagyságos asszonyom. Amíg
tegeződtünk, könnyebben jött a veszekedés. Amióta magázódunk,
úgy élünk, mint az udvari tanácsosok. Csókolom kezét.
Juli. Isten megáldja, Hugó.
Mari. Pá, édesem. Ölelkeznek. Pá, kicsikém.
Lujza. Kezeit csókolom. Hugóék elmennek.
Juli. Na, fiam, hozd az ebédet. Lujza bemegy és kihozza a levest,
leülnek az asztalhoz.
Lujza. Anyám, igaz, hogy nem dolgozunk többet a jutagyárban?
Juli. Igaz, fiam.
Lujza. Hát hol fogunk dolgozni?
Juli. Hugó bácsi beszerzett minket, fiam, egy nagy-nagy
berendezési vállalathoz, ahol semmi mást nem csinálnak, csak csupa
kávéházakat. Az ő kávéházát is onnan rendezték be. Függönyöket
fogunk csinálni, tudod, olyan nagy ablakra valót, hímzettet,
aplikációval.
Lujza. Jobb lesz, mint a jutagyárban.
Juli. Nem olyan piszkos munka és jobban is fizetik. Nagy
szerencse az ilyen szegény özvegy asszonyra, mint a te anyád.
Esznek.
Most a nagy kocsikapuban megjelenik a Liliom a két detektivvel.
A két detektiv lassan tovább sétál, eltűnik és Liliom egyedül marad a
kapuban. Úgy van öltözve, mint halála napján. Sápadt, de nem
öregedett meg. Lassan bejön és a kerítésnél megáll. Az asztalnál Juli
háttal ül feléje, Lujza pedig szemben a publikummal.
Liliom. Adjon isten jó napot.
Lujza. Jó napot.
Juli rá se néz. Már megint valami koldus. Mit akar, szegény
ember?
Liliom. Semmit.
Juli Pénzünk nekünk nincs, szegény ember, de egy tányér levest,
azt kaphat. Lujza bemegy a házba. Messziről gyött?
Liliom. Messziről.
Juli nem igen néz rá. Ha feléje néz is, csak úgy félvállról. A
szemük nem találkozik.
Juli. Fáradt?
Liliom. Nagyon fáradt vagyok.
Juli. Hát ott van a kis kertajtónál egy kő, üljön le rá, már hozza a
lányom a levest. Lujza kiviszi Liliomnak a levest.
Liliom. Ez a lánya, asszonyság?
Juli. Ez bizony.
Liliom. Maga a lánya?
Lujza. Igen, kérem.
Liliom. Szép, egészséges lány. Kezében a leveses tányér, a másik
kezével a lány karja után nyúl, de az elhúzza.
Lujza anyjához megy. Anyám…
Juli. Mi az, fiam?
Lujza. Meg akart fogni…
Juli. Ugyan ne szamárkodjál. Mért akart volna megfogni? Ülj le és
egyél. Most esznek. Künn Liliom eszi a levest, egyre be-benéz
hozzájuk. Benn a két nő egykedvűen kanalazza a levest.
Liliom. A gyárban dolgozik, asszonyság?
Juli. Ott.
Liliom. A lánya is?
Juli. Az is.
Liliom. Hát… hát… kedves férje? Szünet.
Juli. Nekem nincs férjem. Özvegy asszony vagyok.
Liliom. Özvegy asszony?
Juli. Özvegy asszony.
Liliom. És kedves férje… boldogult férje régen halt meg? Szünet.
Liliom. Nem tetszett nekem felelni. Bátorkodtam kérdezni, hogy
tisztelt férje régen halt-e már meg?
Juli. Régen.
Liliom. Mibe halt meg? Szünet.
Lujza. Nem tudják, mibe halt meg. Elutazott Amerikába dolgozni
és ott a kórházban meghalt, szegény. Én nem is ismertem.
Liliom. Amerikába utazott?
Lujza. Igen. Még mielőtt én születtem.
Liliom arcán szomorú öröm látszik, mert ebből megtudta, hogy
Juli kegyes hazugsággal tisztogatta az emlékét a gyerek előtt.
Liliom remegő hangon. Amerikába utazott?
Juli feláll. Hát hallja, hogy oda. Minek kérdezi annyit? Tán csak
nem ismerte?
Liliom leteszi a tányért. Tudja isten… én annyi sok embert
ismerek, lehet, hogy őtet is ismertem.
Juli. Hát ha ismerte, hagyjon minket békén szegénnyel. Elég az
hozzá, hogy elment Amerikába és ott halt meg.
Liliom. Jól van, jól van, kérem, azért ne tessék ám haragudni.
Nem akartam én megbántani az asszonyságot. Szünet.
Lujza. Az én apám nagyon szép ember volt.
Juli. Ne beszélj annyit.
Lujza. Hát csak ezt mondtam.
Liliom. Ezt csak szabad mondani szegény árvának az apjáról.
Juli. Jól van, jól van.
Lujza. Az én apámnak volt három fehér csontgolyója és azzal úgy
tudott dobálni, hogy a színházba is fel akarták venni.
Juli. Ki mondta ezt neked?
Lujza. A Hugó bácsi.
Juli. Micsoda Hugó bácsi?
Lujza. A központi kávés. Beifeld Hugó.
Liliom. Aki hordár volt?
Juli. Maga mindenkit ismer?
Liliom. A Beifeld Hugó még nem mindenki. Sok embert ismerek.
Mért épen a Beifeld Hugót ne ismerném?
Lujza. Az barátja volt az apámnak.
Juli. Nem volt barátja
Liliom. Tisztelt férjéről szigorúan tetszik beszélni.
Juli. Ejnye, de sok baja van velem. Tisztelt férjemről úgy
beszélek, ahogy nekem tetszik, senkinek semmi köze hozzá. Ez már
igazán csak az én dolgom.
Liliom. A maga dolga. Mind a hárman tovább esznek.
Lujza Julihoz. Talán ismerte az apámat.
Juli. Erigy, kérdezd meg tőle.
Lujza odamegy Liliomhoz, Liliom feláll. Ismerte az apámat?
Liliom int, hogy igen.
Lujza Julihoz. Ismerte.
Juli feláll. Ismerte a Závoczkit?
Liliom. A Liliom. Hogyne.
Lujza. Igaz, hogy olyan szép ember volt?
Liliom. Nem is volt olyan szép.
Lujza. De jó ember lehetett…
Liliom. Nem is volt olyan jó. Ahogy én tudom, ahogy mondunk:
egy csibész volt, vicceket csinált a ligetben.
Lujza örömmel. Vicceket csinált?
Liliom. Vicceket csinált, meg dalokat énekelt a ringlispilen.
Lujza. Dalokat énekelt a ringlispilen?
Liliom. De verekedő, szemtelen ember volt, édes lányom,
mindenkit megütött, bizony még a maga kis édes mamáját is
megverte.
Juli. Nem igaz.
Liliom. De igaz.
Juli. Nem szégyelli magát, itt hazudozni a gyerek előtt az apjáról?
A mi levesünket, a mi kenyerünket eszi és a mi emberünket szidja?
Menjen odébb, szemtelen, hazudó.
Liliom. Kérem, én…
Juli. Nem hagyom, hogy félrevezesse a gyereket. Vedd el tőle
fiam a tányért és menjen az útjára. Ha nem volna szegény rongyos
koldus, majd megmutatnám neki, hogy merre menjen.
Lujza átveszi a tányért.
Liliom. Hát nem ütötte?
Juli. Nem. Soha. Mindig jó volt hozzám. Szünet.
Lujza súgva. Mondja… vicceket csinált?
Liliom. De még milyen szép vicceket!
Juli. Ne beszélj vele. Menjen isten hírével.
Lujza. Menjen isten hírével. Juli visszaül az asztalhoz enni.
Liliom. Kisasszony… én nekem van a zsebemben egy pakli
kártya… én olyan gyönyörű kunsztokat tudok vele, hogy nagyon fog
nevetni, ha meglátja.
Lujza bal-kezében a tányér, a jobb-kezével megfogja a kis
kertajtót.
Liliom. Hadd gyövök be, kedves kisasszony, megmutatom a
kunsztokat.
Lujza. Hagyjon nekünk békét. Menjen isten hírével.
Liliom. Kisasszony, ne tessék engem elkergetni… Hadd gyövök be
egy percre, csak egy kis percre… csak épen, amíg valami szépet
mutatok… Kinyitja a kertajtót. Kisasszony, én hoztam magának
valamit. Körülnéz, hogy a detektivek nem látják-e, aztán a zsebéből
nagy vörös zsebkendőbe takart csillagot vesz elő. A zsebkendőt
lefejti róla, a csillagot felmutatja. A csillag sugárzik.
Lujza. Mi ez?
Liliom. Psssszt! Súgva. Csillag! Körülnéz, aztán a kezével félkört ír
le, jelezve, hogy lopta.
Juli. Ne fogadj el tőle semmit… biztosan lopta valahol. Menjen
isten hírével.
Lujza szigorúan. Menjen innen. Takarodjék. Becsapja előtte az
ajtót.
Liliom végtelen keserűséggel. Kisasszony… édes kisasszony…
nekem valami nagyon szépet kell mutatni, vagy csinálni… most kell
valami nagyon szépet…
Lujza jobb-kezével kifelé mutat. Ott az ajtó!
Liliom. Kisasszony…
Lujza. Mars.
Liliom. Kisasszony… hirtelen ránéz és ráüt a kezére, hogy csak
úgy csattan.
Lujza. Anyám! Meredten nézi Liliomot, aki összetörve, lehajtott
fejjel áll ott. Juli fölkel és rémülten nézi Liliomot. Tulajdonképpen
most néz először a szemébe. Nagy szünet.
Juli lassan megindul feléjük. Mi történt itt?
Lujza rémülten, egyre Liliomot nézve. Anyám… ez az ember… én
mutattam neki az ajtót… és ő ráütött a kezemre, hogy csak úgy
csattant… Emelt hangon… és anyám… én nem is éreztem az ütést…
pedig nagyot csattant… és én… mintha megcsókolta volna valaki a
kezemet… anyám… Az anyja mögé búvik.
Liliom büszkén felemeli fejét és ránéz Julira.
Juli fojtott hangon. Erigy, lányom. Most rögtön menj be a házba.
Most rögtön menj be a házba.
Lujza indul. Anyám… olyan forró és puha volt a keze… sírva…
mintha a meztelen szívét tette volna a kezemre! Eltakarja az arcát.
Juli. Most rögtön menj be a házba.
Lujza lassan a házba megy.
Juli utána néz, amíg el nem tűnik. Akkor lassan visszafordul
Liliom felé. Maga megütötte a gyermekemet.
Liliom. Megütöttem.
Juli. Maga… azért jött, hogy megüsse a gyerekemet?
Liliom. Nem azért jöttem, mégis megütöttem. És most már
megyek is el.
Juli nézi, nagyon nézi, aztán fájdalmas, remegő sejtéssel, mint
aki nem meri hinni, amit lát. Édes, jó Krisztusom, kicsoda maga?
Liliom egyszerűen. Én egy szegény koldus vagyok, aki messziről
gyöttem; éhes voltam, fáradt voltam, kaptam egy tányér levest és
egy karaj kenyeret és megütöttem a maga gyerekének a kezét.
Haragszik rám?
Juli. Édes, jó Krisztusom… hogy van az, hogy én… én nem is
haragszom rá?
Liliom elmegy a kapufélfáig, ott megtámaszkodik, háttal a
közönségnek.
Juli lassan az asztalhoz megy, leül. Lujza!
Lujza kijön a házból.
Juli. Ülj le, édes fiam, és együnk tovább.
Lujza. Elment?
Juli. El. Leülnek, Lujza nem eszik.
Juli. Mért nem eszel, fiam?
Lujza. Mi történt itt most velünk, anyám?
Juli. Semmi, fiam.
A két detektiv megjelenik az utcán. Liliom balra fordul előttük és
elmegy. Mikor elindul, felnéz az égre, két karját széttárja, mint aki
azt mutatja: «Édes Istenem, nem tehetek róla.» Az egyik detektiv
leint a kezével, mintha ezt mondaná: «Ezen ugyan nem lehet
segíteni.» Kimennek, utána, a fejüket csóválva.
Lujza. Drága jó anyám, mért nem mondod?
Juli. Mit mondjak, fiam? Semmi se történt. Az történt, hogy mink
itt szépen, csöndesen ettünk, ebédeltünk, aztán jött egy kódús és
mesélt a régi időkről és nekem… eszembe jutott a te apád.
Lujza. Az apám?
Juli. Az apád. A Liliom.
Szünet.
Lujza. De hát anyám… veled már megtörtént az, hogy valaki rád
ütött és te nem érezted?
Juli. Igen, fiam. Már az velem megtörtént.
Szünet.
Lujza. Hát lehet az, hogy ilyen nagyot, ilyen erős nagyot ütnek az
emberre… és aztán az nem fáj?
Juli. Igen fiam… az lehet. Megütik az embert… és… és nem fáj.
Szünet.
A verkli szólni kezd a szomszédban.
Függöny.
*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK LILIOM ***
Updated editions will replace the previous one—the old editions will
be renamed.
1.D. The copyright laws of the place where you are located also
govern what you can do with this work. Copyright laws in most
countries are in a constant state of change. If you are outside the
United States, check the laws of your country in addition to the
terms of this agreement before downloading, copying, displaying,
performing, distributing or creating derivative works based on this
work or any other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes
no representations concerning the copyright status of any work in
any country other than the United States.
1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form,
including any word processing or hypertext form. However, if you
provide access to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work
in a format other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in
the official version posted on the official Project Gutenberg™ website
(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or
expense to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or
a means of obtaining a copy upon request, of the work in its original
“Plain Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must
include the full Project Gutenberg™ License as specified in
paragraph 1.E.1.
• You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive
from the use of Project Gutenberg™ works calculated using the
method you already use to calculate your applicable taxes. The
fee is owed to the owner of the Project Gutenberg™ trademark,
but he has agreed to donate royalties under this paragraph to
the Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty
payments must be paid within 60 days following each date on
which you prepare (or are legally required to prepare) your
periodic tax returns. Royalty payments should be clearly marked
as such and sent to the Project Gutenberg Literary Archive
Foundation at the address specified in Section 4, “Information
about donations to the Project Gutenberg Literary Archive
Foundation.”
• You comply with all other terms of this agreement for free
distribution of Project Gutenberg™ works.
1.F.
1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO
OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED,
INCLUDING BUT NOT LIMITED TO WARRANTIES OF
MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
methods and addresses. Donations are accepted in a number of
other ways including checks, online payments and credit card
donations. To donate, please visit: www.gutenberg.org/donate.
Most people start at our website which has the main PG search
facility: www.gutenberg.org.