Optika
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Az optika vagy fénytan a fizikának a fény és általában az elektromágneses sugárzás terjedésével foglalkozó tudományága. A fény tulajdonságait, a fényjelenségeket – fénytörés, fényvisszaverődés, visszatükrözés – vizsgálja.
Az optika szó a görög optikosz (ὀπτικός = látás) szóból származik.[1]
Részterületei
[szerkesztés]- A geometriai optika a fényt mint egy sugarat tekinti, mely egyenes vonalban halad az egyes közegekben, a közeghatárokon pedig visszaverődik vagy megtörik.
- A hullámoptika a fényt hullámként modellezi, és a fény terjedésével kapcsolatos jelenségekkel foglalkozik. Így magyarázható a diffrakció, az interferencia és a polarizáció jelensége.
- A kvantumoptika a fény anyaggal való kölcsönhatását írja le, amely során fény keletkezik vagy megsemmisül, ezért vékony rétegek és határjelenségek magyarázatául szolgál.
Színkép vagy spektrum
[szerkesztés]A színeket a fény frekvenciája határozza meg. A különböző színeknek megfelelő hullámhosszak a fázissebesség és a frekvencia értékének a hányadosa.
Színkép vagy spektrum valamely fényforrástól kibocsátott fény hullámhossz szerinti felbontásánál a színekhez tartozó intenzitás frekvenciára való eloszlását leíró függvény által adható meg, illetve a fényspektrográfok által a hullámhossz szerint felbontással a térben.
Emissziós színkép
[szerkesztés]A gerjesztett atomi vagy molekuláris rendszer által kibocsátott elektromágneses hullámok hullámhossz szerinti rendszere.
Folytonos színkép
[szerkesztés]Olyan emissziós színkép, amelynek az intenzitása a frekvencia folytonos függvénye, és széles tartományban különbözik nullától.
Fényforrások
[szerkesztés]Meg kell említenünk a fényforrásokat is, mert fényforrás nélkül nincs fény. Két fajta fényforrást különböztetünk meg:
- az elsődleges
- a másodlagos fényforrásokat.
Elsődleges fényforrás
[szerkesztés]Elsődleges (valódi) fényforrásnak tekintjük azokat a tárgyakat, amelyek fényt bocsátanak ki. Elsődleges fényforrások: a Nap, a csillagok, a gyertya lángja, a lámpa stb.
Másodlagos fényforrások
[szerkesztés]Minden test, ami csak a rá sugárzott és róla visszaverődő fény miatt látható azt másodlagos fényforrásnak nevezzük.
Ez alapján vehetjük úgy is, hogy minden test másodlagos fényforrás, mint például az asztal, tábla, ember stb.
Fényjelenségek
[szerkesztés]Ha a fény két eltérő optikai sűrűségű közeg határára érkezik, akkor egy része visszaverődik, másik része pedig belép az új közegbe. Az új közegben haladó fénysugár általában megtörik. A közegek és a határfelület tulajdonságaitól, valamint a beesés szögétől függ, hogy a fényvisszaverődés vagy a fénytörés az erőteljesebb.
A Huygens–Fresnel-elv
[szerkesztés]Christiaan Huygens holland fizikus és csillagász (1629–1695) dolgozta ki az optikai rendszerek elemzésének hasznos módszerét.
A hullámfront minden pontja elemi gömbhullámok kiindulópontja. Az elemi hullámok a fény sebességével terjednek. Egy későbbi „t” időpontban a hullámfront új helyzetét az elemi hullámok interferenciájának burkolója adja meg.
(Megjegyzés: A hátrafele terjedő elemi hullámok az interferencia miatt kioltódnak.)
Fényvisszaverődés
[szerkesztés]Hogyha a közegek és a határfelület tulajdonságai úgy hozzák, hogy a visszaverődés erőteljesebb, a jelenséget fényvisszaverődésnek nevezzük.
Teljes visszaverődés (totálreflexió)
[szerkesztés]Ha egy fénysugár az optikailag sűrűbb közeg felől a ritkább közeg felé halad, akkor a határfelületen nem törik meg, hanem azon – mint tökéletes tükrön – visszaverődik. Ilyenkor teljes fényvisszaverődésről vagy más néven totális reflexióról beszélünk, mivel a határfelület a ráeső fény 100%-át visszaveri. A határszöget a törési törvényből könnyedén meghatározhatjuk:
ebből:
Brewster törvénye
[szerkesztés]A visszavert sugár teljesen poláros lesz, ha a visszavert, valamint a közegbe behatoló megtört sugár egymásra merőleges. A teljes polarizációhoz tartozó beesési szög és a törésmutató kapcsolata:
Kísérlet
[szerkesztés]Hogy a törvényt ki tudjuk mondani, egy kísérletet kell elvégeznünk, amihez optikai korongot használunk. Az optikai vagy Hartl-korong három részből áll:
- beosztásos korong
- szűrő, ami kiszűri a nem megfelelő irányba haladó fénysugarakat
- tartószerkezet, amire tükröket, illetve lencséket rakhatunk
Jelen esetben a tartószerkezetre egy síktükröt raktunk. A képen látszik, hogy merre halad a fénysugár, és elvileg azt látjuk, ami a mellékelt képen látható.
Törvény
[szerkesztés]A törvény meghatározásához értelmeznünk kell a képet. Az alábbi elnevezéseket használjuk:
- beeső fénysugár (s): a felülethez tartó fénysugár
- visszavert fénysugár (s’): a felülettől távolodó fénysugár
- beesési pont (O): ahol a beeső fénysugár a felületet éri
- beesési merőleges (n): a beesési pontban a felületre állított merőleges
- beesési szög (α): a beeső fénysugárnak a beesési merőlegessel bezárt szöge
- visszaverődési szög (β=α’): a visszavert fénysugárnak a beesési merőlegessel bezárt szöge
A kísérletből megállapíthatjuk a törvényt:
- A beeső fénysugár, a beesési merőleges és a visszavert fénysugár egy síkban van.
- A visszaverődési szög egyenlő a beesési szöggel.
Ezt Eukleidész Kr. e. 300 körül már bebizonyította.
Fénytörés
[szerkesztés]Ha egy üvegpohárba vizet öntünk, s rajta átnézve vizsgáljuk a hozzá közel lévő tárgyakat, eltorzult képet látunk. A vízbe helyezett szívószál például megtörtnek látszik, pedig ha kivesszük a vízből, látható, hogy változatlan az alakja. Nem a szívószál törik meg, hanem a fény, amely a vízből érkezik a szemünkbe.
Ha a fénysugár eltérő fénytani sűrűségű anyagok határán átlép, iránya megváltozik. A víz és a levegő határán mindig megtörik a fény, kivéve, ha éppen merőlegesen esik a vízfelületre.
A fény fázissebességének nagysága
[szerkesztés]Vákuumban:
Szigetelőben:
(ugyanis )
A közeg abszolút törésmutatója
[szerkesztés]
Diszperzió (színszórás)
[szerkesztés]frekvenciafüggése miatt különböző hullámhosszú fénysugarak ugyanabban a közegben különböző sebességgel terjednek. Az új közegben a fényhullámok különböző frekvenciájú komponensei különböző mértékben térnek el a becslési irányhoz képest, azaz szóródnak. Emiatt bontja színeire a különböző frekvenciájú (színű) fények keverékét a prizma.
Relatív törésmutató
[szerkesztés]A második közeg első közegre viszonyított relatív törésmutatója:
Az első közeg optikailag akkor sűrűbb a második közegnél, ha , ellenkező esetben a közeg optikailag ritkább. (Az optikai sűrűség nem azonos a mechanikai sűrűséggel.)
Snellius–Descartes fénytörési törvénye
[szerkesztés]Ugyanazon közegben a beesési és törési szög szinuszának aránya állandó, és egyenlő az első, illetve második közegben mért terjedési sebességek hányadosával.
Az beesési szög növelésével a fény energiájának egyre kisebb hányada jut be az új közegbe.
Optikai eszközök
[szerkesztés]- Optikai lencse (domború, homorú)
- Tükör (sík, homorú, domború)
- Prizma
- Szem
- Szemüveg és kontaktlencse
- Optikai távcsövek
- Galilei-távcső (hollandi távcső)
- Kepler-távcső (csillagászati távcső)
- Newton-távcső
- Cassegrain-távcső
- Ritchey–Chrétien-távcső
- Mikroszkóp
- Fényképezőgép és őse, a camera obscura
- Kamera
- Diavetítő
- Optikai szál
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 107. o. ISBN 963 8334 96 7
Források
[szerkesztés]- Csákány Antal; Flórik György; Gnädig Péter; Holics László; Juhász András; Sükösd Csaba; Tasnádi Péter. Fizika. Akadémia Kiadó (2009). ISBN 978 963 05 8487 6
További információk
[szerkesztés]- Optika.lap.hu - linkgyűjtemény
- Fizkapu portál FizFotó rovatának optika tárgyú fotói
- Hétköznapi fénytani jelenségek