érintés

Hungarian

Etymology

érint +‎ -és

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈeːrinteːʃ]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: érin‧tés

Noun

érintés (plural érintések)

1. verbal noun of érint: touch (an act of touching)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	érintés	érintések
accusative	érintést	érintéseket
dative	érintésnek	érintéseknek
instrumental	érintéssel	érintésekkel
causal-final	érintésért	érintésekért
translative	érintéssé	érintésekké
terminative	érintésig	érintésekig
essive-formal	érintésként	érintésekként
essive-modal	—	—
inessive	érintésben	érintésekben
superessive	érintésen	érintéseken
adessive	érintésnél	érintéseknél
illative	érintésbe	érintésekbe
sublative	érintésre	érintésekre
allative	érintéshez	érintésekhez
elative	érintésből	érintésekből
delative	érintésről	érintésekről
ablative	érintéstől	érintésektől
non-attributive possessive - singular	érintésé	érintéseké
non-attributive possessive - plural	érintéséi	érintésekéi

Possessive forms of érintés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	érintésem	érintéseim
2nd person sing.	érintésed	érintéseid
3rd person sing.	érintése	érintései
1st person plural	érintésünk	érintéseink
2nd person plural	érintésetek	érintéseitek
3rd person plural	érintésük	érintéseik

Derived terms

• érintési

 

Further reading

• érintés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• érintés in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).