automatikus

Hungarian

Borrowed from German automatisch.^[1] With Latinate -ikus ending.

automatikus (comparative automatikusabb, superlative legautomatikusabb)

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	automatikus	automatikusak
accusative	automatikusat	automatikusakat
dative	automatikusnak	automatikusaknak
instrumental	automatikussal	automatikusakkal
causal-final	automatikusért	automatikusakért
translative	automatikussá	automatikusakká
terminative	automatikusig	automatikusakig
essive-formal	automatikusként	automatikusakként
essive-modal	—	—
inessive	automatikusban	automatikusakban
superessive	automatikuson	automatikusakon
adessive	automatikusnál	automatikusaknál
illative	automatikusba	automatikusakba
sublative	automatikusra	automatikusakra
allative	automatikushoz	automatikusakhoz
elative	automatikusból	automatikusakból
delative	automatikusról	automatikusakról
ablative	automatikustól	automatikusaktól
non-attributive possessive - singular	automatikusé	automatikusaké
non-attributive possessive - plural	automatikuséi	automatikusakéi

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
^ For the semivowel, cf. Siptár, Péter and Miklós Törkenczy. The Phonology of Hungarian. The Phonology of the World’s Languages. Oxford University Press, 2007. →ISBN, p. 17

automatikus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
automatikus in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).