egyidejűség

Hungarian

egyidejű (“simultaneous”) +‎ -ség (“-ness”, noun-forming suffix)

egyidejűség (plural egyidejűségek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	egyidejűség	egyidejűségek
accusative	egyidejűséget	egyidejűségeket
dative	egyidejűségnek	egyidejűségeknek
instrumental	egyidejűséggel	egyidejűségekkel
causal-final	egyidejűségért	egyidejűségekért
translative	egyidejűséggé	egyidejűségekké
terminative	egyidejűségig	egyidejűségekig
essive-formal	egyidejűségként	egyidejűségekként
essive-modal	—	—
inessive	egyidejűségben	egyidejűségekben
superessive	egyidejűségen	egyidejűségeken
adessive	egyidejűségnél	egyidejűségeknél
illative	egyidejűségbe	egyidejűségekbe
sublative	egyidejűségre	egyidejűségekre
allative	egyidejűséghez	egyidejűségekhez
elative	egyidejűségből	egyidejűségekből
delative	egyidejűségről	egyidejűségekről
ablative	egyidejűségtől	egyidejűségektől
non-attributive possessive - singular	egyidejűségé	egyidejűségeké
non-attributive possessive - plural	egyidejűségéi	egyidejűségekéi

Possessive forms of egyidejűség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	egyidejűségem	egyidejűségeim
2nd person sing.	egyidejűséged	egyidejűségeid
3rd person sing.	egyidejűsége	egyidejűségei
1st person plural	egyidejűségünk	egyidejűségeink
2nd person plural	egyidejűségetek	egyidejűségeitek
3rd person plural	egyidejűségük	egyidejűségeik

egyidejűség in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
egyidejűség in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).