követelmény

Hungarian

Etymology

követel +‎ -mény

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkøvɛtɛlmeːɲ]
• Hyphenation: kö‧ve‧tel‧mény

Noun

követelmény (plural követelmények)

1. requirement, demand
2. specifications

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	követelmény	követelmények
accusative	követelményt	követelményeket
dative	követelménynek	követelményeknek
instrumental	követelménnyel	követelményekkel
causal-final	követelményért	követelményekért
translative	követelménnyé	követelményekké
terminative	követelményig	követelményekig
essive-formal	követelményként	követelményekként
essive-modal	—	—
inessive	követelményben	követelményekben
superessive	követelményen	követelményeken
adessive	követelménynél	követelményeknél
illative	követelménybe	követelményekbe
sublative	követelményre	követelményekre
allative	követelményhez	követelményekhez
elative	követelményből	követelményekből
delative	követelményről	követelményekről
ablative	követelménytől	követelményektől
non-attributive possessive - singular	követelményé	követelményeké
non-attributive possessive - plural	követelményéi	követelményekéi

Possessive forms of követelmény
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	követelményem	követelményeim
2nd person sing.	követelményed	követelményeid
3rd person sing.	követelménye	követelményei
1st person plural	követelményünk	követelményeink
2nd person plural	követelményetek	követelményeitek
3rd person plural	követelményük	követelményeik

Further reading

• követelmény in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN