kiskacsa

Hungarian

kiskacsa

Etymology

kis +‎ kacsa

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkiʃkɒt͡ʃɒ]
• Hyphenation: kis‧ka‧csa
• Rhymes: -t͡ʃɒ

Noun

kiskacsa (plural kiskacsák)

1. duckling

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	kiskacsa	kiskacsák
accusative	kiskacsát	kiskacsákat
dative	kiskacsának	kiskacsáknak
instrumental	kiskacsával	kiskacsákkal
causal-final	kiskacsáért	kiskacsákért
translative	kiskacsává	kiskacsákká
terminative	kiskacsáig	kiskacsákig
essive-formal	kiskacsaként	kiskacsákként
essive-modal	—	—
inessive	kiskacsában	kiskacsákban
superessive	kiskacsán	kiskacsákon
adessive	kiskacsánál	kiskacsáknál
illative	kiskacsába	kiskacsákba
sublative	kiskacsára	kiskacsákra
allative	kiskacsához	kiskacsákhoz
elative	kiskacsából	kiskacsákból
delative	kiskacsáról	kiskacsákról
ablative	kiskacsától	kiskacsáktól
non-attributive possessive - singular	kiskacsáé	kiskacsáké
non-attributive possessive - plural	kiskacsáéi	kiskacsákéi

Possessive forms of kiskacsa
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kiskacsám	kiskacsáim
2nd person sing.	kiskacsád	kiskacsáid
3rd person sing.	kiskacsája	kiskacsái
1st person plural	kiskacsánk	kiskacsáink
2nd person plural	kiskacsátok	kiskacsáitok
3rd person plural	kiskacsájuk	kiskacsáik

Further reading

• kiskacsa in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN