szesz

Hungarian

Etymology

Uncertain. Perhaps from a Turkic language. Compare Turkish sis.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɛs]
• Hyphenation: szesz
• Rhymes: -ɛs

Noun

szesz (plural szeszek)

1. spirit
2. alcohol

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szesz	szeszek
accusative	szeszt	szeszeket
dative	szesznek	szeszeknek
instrumental	szesszel	szeszekkel
causal-final	szeszért	szeszekért
translative	szesszé	szeszekké
terminative	szeszig	szeszekig
essive-formal	szeszként	szeszekként
essive-modal	—	—
inessive	szeszben	szeszekben
superessive	szeszen	szeszeken
adessive	szesznél	szeszeknél
illative	szeszbe	szeszekbe
sublative	szeszre	szeszekre
allative	szeszhez	szeszekhez
elative	szeszből	szeszekből
delative	szeszről	szeszekről
ablative	szesztől	szeszektől
non-attributive possessive - singular	szeszé	szeszeké
non-attributive possessive - plural	szeszéi	szeszekéi

Possessive forms of szesz
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szeszem	szeszeim
2nd person sing.	szeszed	szeszeid
3rd person sing.	szesze	szeszei
1st person plural	szeszünk	szeszeink
2nd person plural	szeszetek	szeszeitek
3rd person plural	szeszük	szeszeik

Derived terms

• szeszes
• szeszély

 

Compound words

• borszesz
• faszesz
• szeszkazán

 

Further reading

• szesz in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Sumerian

Romanization

szesz

1. Romanization of 𒋀 (šeš)