kard

Hungarian

Etymology

From an Iranian language, compare Ossetian кард (kard), Persian کارد (kârd, “knife”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɒrd]

Noun

kard (plural kardok)

1. sword

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kard	kardok
accusative	kardot	kardokat
dative	kardnak	kardoknak
instrumental	karddal	kardokkal
causal-final	kardért	kardokért
translative	karddá	kardokká
terminative	kardig	kardokig
essive-formal	kardként	kardokként
essive-modal	—	—
inessive	kardban	kardokban
superessive	kardon	kardokon
adessive	kardnál	kardoknál
illative	kardba	kardokba
sublative	kardra	kardokra
allative	kardhoz	kardokhoz
elative	kardból	kardokból
delative	kardról	kardokról
ablative	kardtól	kardoktól
non-attributive possessive - singular	kardé	kardoké
non-attributive possessive - plural	kardéi	kardokéi

Possessive forms of kard
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kardom	kardjaim
2nd person sing.	kardod	kardjaid
3rd person sing.	kardja	kardjai
1st person plural	kardunk	kardjaink
2nd person plural	kardotok	kardjaitok
3rd person plural	kardjuk	kardjaik

Synonyms

• szablya

Derived terms

• kardos

Compound words

• fénykard
• kardforgató
• kardhal
• kardnyúlvány
• kardszárnyú
• kardvágás
• kardvirág
• kardvívás
• kardvívó

 

Descendants

• Polish: kord