főkolompos

Hungarian

Etymology

From fő- (“main, chief”) +‎ kolompos (“leader, ringleader”), from kolomp (“cowbell”) +‎ -os (“with, having”, adjective-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈføːkolompoʃ]
• Hyphenation: fő‧ko‧lom‧pos
• Rhymes: -oʃ

Noun

főkolompos (plural főkolomposok)

1. ringleader (person who starts and leads a disturbance, a conspiracy, or a criminal gang)

   Synonym: bandavezér

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	főkolompos	főkolomposok
accusative	főkolompost	főkolomposokat
dative	főkolomposnak	főkolomposoknak
instrumental	főkolompossal	főkolomposokkal
causal-final	főkolomposért	főkolomposokért
translative	főkolompossá	főkolomposokká
terminative	főkolomposig	főkolomposokig
essive-formal	főkolomposként	főkolomposokként
essive-modal	—	—
inessive	főkolomposban	főkolomposokban
superessive	főkolomposon	főkolomposokon
adessive	főkolomposnál	főkolomposoknál
illative	főkolomposba	főkolomposokba
sublative	főkolomposra	főkolomposokra
allative	főkolomposhoz	főkolomposokhoz
elative	főkolomposból	főkolomposokból
delative	főkolomposról	főkolomposokról
ablative	főkolompostól	főkolomposoktól
non-attributive possessive - singular	főkolomposé	főkolomposoké
non-attributive possessive - plural	főkolomposéi	főkolomposokéi

Possessive forms of főkolompos
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	főkolomposom	főkolomposaim
2nd person sing.	főkolomposod	főkolomposaid
3rd person sing.	főkolomposa	főkolomposai
1st person plural	főkolomposunk	főkolomposaink
2nd person plural	főkolomposotok	főkolomposaitok
3rd person plural	főkolomposuk	főkolomposaik

Further reading

• főkolompos in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN